Gyanúsan nem robbant be a járvány Európa egyik felében: mégis a BCG lehet a kulcs?
A világ öt legnagyobb halálozású országa közül egyben sem kötelező a BCG-oltás, míg a legsikeresebben védekezőknél mindenhol. Egy most megjelent tanulmány szerint a tuberkulózis ellen adott védőoltás azzal segít, hogy az immunrendszer nem teljesen felkészületlen az újfajta kórokozó ellen. Ez az „immuntréning” lehetne a szerzők szerint az oka, hogy a járvány azokban az országokban követeli a legtöbb áldozatot, ahol nincs BCG-oltás. Ez lehet az oka annak, hogy az egykori NDK területén sokkal kevesebb a koronavírusos beteg, mint a volt NSZK-én? Az elméletet máris nemzetközi oltóprogrammal próbálják igazolni. De magyarázhatja ez az itthoni helyzetet? Miért van idehaza aránylag sok halott, miközben viszonylag kevés a középsúlyos állapotú beteg? A Válasz Online megkapargatta az adatokat, és meglepő eredményre jutott.
„Így érezhették magukat a Maginot-vonal védői: nagyon erős rendszert építettünk és reméljük, hogy nem jön támadás” – a mentőszolgálat egyik orvosa írta le így lapunknak, hogyan élik meg, hogy a miniszterelnök által május 3-ra jelzett járványcsúcs csak nem akart megérkezni tegnap. A mentősök napokig várnak a speciális ruhákban, mire egy koronavírusos beteghez riasztják őket. A több mint 30 ezer, rohamtempóban felszabadított ágyra sem érkeznek betegek: összesen ezer a koronavírus miatt kórházban tartott fertőzöttek száma.
Magyarországon a COVID-19 furcsán viselkedik. Miközben az egymillió főre eső halálozás magasnak számít (huszonnyolcadikak vagyunk a világon), az igazolt fertőzések száma ehhez mérten alacsony. Lehet persze azzal érvelni, hogy a keveset tesztelő országokban kevés az igazolt esetszám, és sok tünetszegény fertőzöttről sosem derül ki, mi baja volt. A vírusmatematika szerint a magas halálozás valóban sok rejtőzködő esetre utalhat, csakhogy ahhoz jóval több kórházi eset is tartozna:
a fertőzöttek 20-25 százalékának a világon mindenütt kórházi kezelésre van szüksége. Azaz több ezer középsúlyos eset „hiányzik” a magyar kórházakból.
Pedig a vírus által okozott légszomj, vérköpés olyan súlyos és ijesztő tünet, amelynél a tapasztalatok szerint az emberek azonnal mentőt hívnak. Kénytelenek vagyunk hát azt hinni, azért nem cselekszenek sokkal többen így, mert nem ilyen súlyos az állapotuk.
Lehet, hogy nem véletlenül szereplünk a BCG-hatásról szóló tanulmányokban? Lehet, hogy az oltásnak köszönhetően a magyar lakosság egyik fele másként reagálhat a vírusra, mint a másik? Az idősek rosszabbul, a fiatalabbak jobban? Ez magyarázat lehetne a magas hazai halálozási arányra, de a súlyos esetek hiányára is. A Bacillus Calmette–Guérin vakcinának (röviden BCG), vagyis az elsősorban a tuberkulózis (tcb) elleni védekezés céljából használt védőoltásnak köszönhetően az elmélet szerint a fiatalabbaknak erősebb az immunrendszerük: az ötvenes évek eleje óta az újszülötteket márpedig kötelezően beoltják nálunk tbc ellen. Talán ezért ellenállóbbak tehát a 68 év alattiak a vírussal szemben.
Fölső térkép: BCG-vakcina országonként, világos naranccsal azok az országok, ahol jelenleg is él a BCG-oltási program, lilával azok, ahol korábban ajánlott vakcina volt, de jelenleg már nem az, sötét naranccsal azok, ahol soha nem is volt egyetemes BCG-oltási program. Alsó térkép: megerősített COVID-19 halálesetek száma egymillió főre vetítve, 2020. április 30-i adatok szerint, sötétebb pirossal a több áldozat.
Biztosat erről még nem mondhatunk, azt viszont kijelenthetjük: jelenleg ez az egyik legforróbb tudományos téma. A kutatók egyik része a BCG-gyakorlat alapján statisztikai módszerekkel elemzi az országok helyzetét, a másik fele pedig kísérleti oltásokba kezd, megvizsgálva, vajon a frissen oltottak vagy a nem oltottak a kitettebbek a vírusnak. Mihai G. Netea, a holland Nijmegen és a bonni egyetem professzora fogja össze azt a nemzetközi csapatot, amely Hollandiában és Ausztráliában már megkezdte az egészségügyi dolgozók oltását. Dániában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Uruguayban és Dél-Afrikában folynak az előkészületek. Görögországban időseket, Németországban mindkét csoportot oltják majd. Két afrikai ország krónikus kórházi betegeknél készül hasonlóra. Kiterjedt nemzetközi akció indul tehát: eredmény legkorábban ősz közepére várható, a várakozások mindenesetre annyira felfokozottak, hogy a kutatás szervezői április utolsó napján a rangos The Lancet című folyóiratban kérték az orvosokat, hogy várják meg a tudományos bizonyítékot és ne kezdjék maguktól oltani az idős embereket. A Cell című folyóiratban a hétvégén pedig azt magyarázták meg, hogyan tudja a BCG – és új elemként a gyermekbénulás valamint a kanyaró elleni védekezés – tréningben tartani az immunrendszert.
A feltételezés abszurdnak tűnik: hogyan védhetne egy baktérium elleni oltás olyan vírustól, amely az oltóanyag kifejlesztése után száz évvel jelent meg?
A világ mégis BCG-lázban ég, amióta Aaron Miller és Gonzalo H. Otazu, a New York Institute of Technology kutatóinak írása megjelent. Eszerint erős kapcsolat van a kötelező védőoltás és az egyes országokban tapasztalható alacsonyabb koronavírusos megbetegedési és halálozási arány között. Otuzu szerint ez a fő ok, miért Ázsia nagy részén sikerült megfékezni a járványt, amely azután letarolta Európa egy részét, valamint az Egyesült Államok jó részét.
A magyarázatot kutatótársaival nem a szigorú szűrési és elkülönítési programban találták meg, hanem abban, hogy
Kína és Dél-Korea a BCG-t soha nem vette ki oltási programjából, míg Olaszország, Belgium és az Egyesült Államok soha nem tette be oda.
Megvizsgálták tehát, hogyan alakul a fertőzöttek és a halottak száma a BCG-t alkalmazó országokban azokhoz az államokhoz képest, ahol nem kötelező a védekezésnek ez a formája. A Japán és Irán járványügyi helyzete közötti különbséget is ezzel magyarázták: utóbbi csak a nyolcvanas években kezdett oltani, ezért ilyen védtelen a vírus ellen. Japán viszont a kevéssé szigorú óvintézkedések ellenére cikkük megjelenéséig jól megúszta a járványt és éppen a BCG-védelemnek köszönhetően – állítják a kutatók.
Pedig a BCG nem jó oltás: 50-80 százalékban véd csak a tuberkulózis ellen, számos ország éppen ezért szüntette be az oltási programját, köztük a csehek, a szlovákok és a szlovének is. Viszont: egy dél-afrikai kutatás szerint 73 százalékkal csökkenti az egyéb felsőlégúti fertőzések arányát, egy spanyol tanulmány szerint pedig a beoltott gyerekek jóval kisebb arányban kerülnek kórházba, mint a többiek, vérmérgezés is ritkábban alakul ki náluk. Egy japán és egy indonéz vizsgálat azt állapította meg, hogy az idős korban oltottaknál a BCG mérsékli a tüdőgyulladás esélyét. Az onkológusok pedig azt vizsgálják, hogyan acélozhatnák meg a rákbetegek immunrendszerét a BCG segítségével. Vagyis amire hatnia kellene, arra nem nagyon hat, másra viszont annál inkább; például igazoltan véd a sárgaláz vírusa ellen. Mindez pedig csak úgy lehetséges, ha a BCG magát az immunrendszert erősíti meg.
A tanulmány szerint a BCG-vel oltottak immunrendszere „edzésben van”, ezért az oltatlanokkal ellentétben azonnal védekezni tud a vírus támadása ellen. A publikáció annyira friss, hogy a kutatóknak egyelőre nem volt idejük ízekre szedni.
Megtették viszont a BCG-statisztikából kiinduló másik cikkel. A Science olyan országokat vet egybe, amelyek a járvány különböző szakaszában tartanak, és ez magyarázza a fertőzés különböző mértékét, nem az oltottság vagy nem oltottság. Ha nekik lenne igazuk, akkor Magyarország halálozási adata lassan hozzáromlana Európa többi részéhez. Ám egyelőre sem a németeket, sem az osztrákokat nem értük utol.
Ráadásul első ránézésre valóban erősnek látszik a kapcsolat a halálozási adatok és aközött, oltanak-e kötelezően a BCG ellen egy adott országban. Ha ránézünk az egymillió főre eső halálesetek listájára, azt látjuk, hogy az első öt helyen olyan államok szerepelnek, amelyeknél nem kötelező a BCG-oltás: Belgium (680 halott egymillió lakosra), Spanyolország (537), Olaszország (475), Egyesült Királyság (423) és Franciaország (289).
Vegyük hát sorra a legérdekesebb párokat:
- Spanyolország és Portugália. Bizonyító erejűnek látszik, mennyire más hatással van a vírus az Ibériai-félsziget két országára. A spanyoloknál egymillió főre vetítve 537 ember halt meg eddig a vírus következtében, Portugáliában száz. Miközben a két ország klímájában, életmódjában, fejlettségében nagyon hasonló. Viszont nagyon is eltér a BCG-oltáshoz való viszonyuk: Portugáliában kötelező, Spanyolországban nem.
- Egyesült Királyság és Írország. Előbbi 423 halottat tart nyilván egymillió lakosra, utóbbi 265-öt. London csak a tbc-fertőzött helyről érkező bevándorlókat oltja BCG-vel, Dublin viszont a mai napig kötelező védelemben részesíti a gyerekeket. Ám a különbség csak a halottak számában ekkora, a fertőzés terén éppen fordított: Írországban 4095 fertőzött jut egymillió lakosra, Angliában csak 2442. Több a fertőzött, kevesebb a halott? Miért? Itt jöhet a képbe a BCG-hatás a kutatók szerint.
- A volt nyugati és NDK-s tartományok. A legizgalmasabb a német járványügyi helyzet, az egykori nyugati és az NDK-s tartományok közötti hatalmas különbség. Utóbbiakban jóval kevesebb a fertőzött, és ugyanúgy kötelező volt az oltás, mint Magyarországon. Feltűnő Berlin helyzete is, noha a fővárosok – Olaszországot leszámítva – mindenhol a legfertőzöttebb területek közé tartoznak, Berlin és környéke kilóg a sorból.
A legegyszerűbb azoknak az országoknak a megítélése, amelyek sosem oltottak kötelezően. Belgium az első, Hollandia a világ harmadik leginkább járványsújtotta országa a halálozások lakosságarányos számában, és egyiknél sem kötelező a BCG. Könnyű tisztán látni ott is, ahol ma is minden újszülöttet beoltanak: 11 ilyen államot találtunk Európában (Bulgária, Horvátország, Észtország, Görögország, Magyarország, Írország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia) és ezek egyike sem tartozik a legfertőzöttebb országok közé. Görögország járványügyi helyzete például teljesen más, mint Olaszországé, miközben a két mediterrán ország sok szempontból hasonló.
Vannak tehát bőven érvek a BCG hatásossága mellett. Csakhogy ellenérvek is. A környezetszennyezéssel, a gazdasági fejlettséggel, a járványgócnak számító idősotthonok eltérő méretével is magyarázható a halálozásokban látható eltérés.
A BCG-tagadók legfontosabb érve Baszkföld esete lehet. A 2,2 milliós spanyol tartomány az egyetlen olyan része Spanyolországnak, ahol egészen 2013-ig kötelező volt ez a vakcina.
Itt jól lehet tesztelni az oltáselméletet – ha működik, akkor a baszk járvány adatainak sokkal kedvezőbbeknek kell lenniük a Spanyolország többi részén tapasztaltaknál. De nem azok: ez derül ki Alberto L Garcia-Basteiro adataiból, aki a barcelonai Institute for Global Health kutatója, maga is a koronavírus szakértője. A baszkoknál jelentkezett elsők között a vírus Spanyolországban, és lakosságarányosan alig kevesebben haltak meg ott, mint a többi spanyol tartományban. Nem vértezte fel őket a BCG: kicsit több mint negyedannyian vannak mint mi, magyarok, és háromszor-négyszer annyi embert veszítettek.
A spanyol példánál azért érdemes megállni, mert arra is rámutat, mennyire más eredményre jutunk, ha a BCG-térképet egy kicsit megkaparjuk, és nemcsak a jelent vizsgáljuk, hanem a közelmúltat is. A spanyolok ugyanis 1965 és 1981 között maguk is kötelezővé tették a BCG-oltást, a középgeneráció tehát elvileg védettebb: és Olaszországgal egybevetve minimális halálozási különbség valóban felfedezhető a 39-55 éves korosztálynál.
Felütöttük hát az oltási évkönyveket, és azt találtuk: a halálozási rangsor negyedik helyén is egy olyan ország áll, ahol 1953 és 2005 között oltani kellett. Ez pedig az Egyesült Királyság. A szigetországban a BCG-helyzet az időseknél ugyanaz, mint nálunk, tehát elvileg csak a 67 éven felüliek nem védettek. Halálozási számokban viszont drámai a magyar és a brit adat közötti különbség.
Nem magyarázza az oltáspolitika a Magyarország és Ausztria közötti eltérést sem: a sógorok 1952 és 1990 között szintén oltottak BCG-vel, vagyis a 30 éven aluliakat leszámítva éppen olyannak kellene lennie a helyzetnek a szomszédos államban, mint Magyarországon. A halálozási arány azonban Ausztriában 67, nálunk pedig 35 – egymillió lakosra vetítve.
Ha a múlt rétegeit lefejtjük a német adatról, az is zavarba ejtő. Mert ugyan a keletnémeteket 1951-től oltották, de tíz évvel később már a nyugatnémeteket is. Vagyis az „oszik” 69 év felett, a „veszik” 59 év felett nem találkoztak a BCG-oltással, és veszélyeztetettebbek az elmélet szerint. Magyarázhatja ez a nyugati tartományok súlyosabb helyzetét? Igen, és azt is, miért kevéssé leterheltek a kórházaik. Olyannyira, hogy még olasz és francia betegeket is fogadni tudtak.
Csakhogy a franciák is csak első ránézésre erősítik az elméletet, másodikra már kiderül, hogy 1950-től egészen 2007-ig oltottak BCG ellen, tehát – ha elfogadjuk Mihai G. Netea professzorék immuntréning-elméletét – idős korosztályaik immunrendszere ugyanolyan trenírozott, mint a magyaroké. Ott mégis belobbant a járvány, nálunk pedig nem.
A volt szocialista országokról egyébként tudható, hogy szinte teljes volt az átoltottság, Nyugat-Európában viszont ez a szint jóval alacsonyabb lehetett: egy 2005-ös felmérés szerint 31-80 százalék között szórhatott, ez is oka lehet az eltéréseknek.
×××
A BCG-kép tehát mindent összevetve elég zavaros: nem osztanánk ki előre az elméletért az orvosi Nobel-díjat, de azért azt sem mernénk kijelenteni, hogy a tudományos közvéleményt izgalomban tartó ötletnek semmi alapja. Mindenesetre ha létezik is BCG-hatás, önmagában csodát akkor sem lehet tőle várni. A fertőzés lefolyását talán megkönnyítheti, a valódi megelőzéséhez azonban védőoltás kell – nem tbc-, hanem bizony koronavírus elleni.
Nyitókép: Phanie/AFP
