Az 5G-ügy semmi ahhoz képest, ami ebből lesz: Elon Musk átrajzolja a csillagos eget
Elon Musk sok embert magára haragított az elmúlt hetekben: a Tesla részvényeseit, a koronás betegeket kezelő orvosokat, a csillagászokat. Ám míg Twitter-ámokfutása felett hamar napirendre térhetünk, világító műholdjai itt maradnak velünk. Sőt, rövidesen Jeff Bezos, Kína és talán Mark Zuckerberg is telepakolja az eget alacsony pályán keringő műholdakkal, hogy onnan szórják a szupergyors internetet. Méghozzá az 5G-hez hasonló frekvenciatartományban, alapot adva egyúttal az új konteóknak is. Ha azonban olyan helyen lakunk, ahol rossz a mobillefedettség vagy visszaél monopolhelyzetével a kábelszolgáltató, örülhetünk az új űrversenynek.
Komolyan aggódott Elon Musk mentális egészségéért az amerikai milliárdos több mint 30 millió Twitter-követője. Viszonylag szokatlan egy tőzsdei cég vezetőjétől, hogy kinyilvánítja: véleménye szerint túl magasan jegyzik a vállalat részvényeit. Ő megtette, mire a Tesla árfolyama bezuhant, a cég piaci értéke egy nap alatt 14 milliárd dollárral csökkent (bár azóta újra felkúszott). Egy másik tweetben a „tudat kihunyóban lévő fénye” miatti dühének adott hangot, illetve bejelentette, hogy eladja összes tárgyi tulajdonát, beleértve a lakóingatlanait.
Hogy a hetedik gyermekének születése feletti érzett öröm miatt sokallt be, vagy a karantén ártott meg neki, nem tudni, mindenesetre a koronavírussal kapcsolatos megnyilvánulásait sem túlzás ámokfutásként leírni. A gazdaságot megfojtó korlátozásokat lehet kritizálni, de fasizmusnak nevezni és Amerika felszabadítását követelni, ahogy ő tette, bizonyosan túlzás. Musknak gyakorlatilag egyetlen, a járvánnyal kapcsolatos jóslata sem vált be, az orvosi közösségnél pedig azzal húzta ki a gyufát, hogy lelkes amatőrként kontárkodott bele a lélegeztetés gyakorlatába, miután megsértődött, hogy a Tesla sebtében barkácsolt lélegeztetőgépének mérsékelten vették hasznát az kórházak.
Ahogy egy orvos megjegyezte, Musk Twitteren osztott tanácsai körülbelül annyira voltak hasznosak, mintha ő javasolta volna a SpaceX-nek, hogy újrahasznosítható rakétákkal csökkentse a kilövések költségeit, vagy a Teslának, hogy az autók elejére szerelt kamerával védje a gyalogosokat (természetesen mindkettőre rég rájöttek maguktól is).
Géniuszoknál nem ritka jelenség, hogy azt gondolják, kimagasló kognitív képességeik minden, számokra mégoly idegen területen is nélkülözhetetlen éleslátással ruházzák fel őket. Márpedig Musk, ha nem is géniusz, mindenképp sikeres üzletember, elhivatott mérnök és tömegeket inspiráló látnok. Bár mára a nagy autógyárak is felvették a ritmust, a Tesla nélkül aligha beszélhetnénk az elektromos autók forradalmáról, a SpaceX pedig a legsikeresebb magánűrkutató cég, amely a sokáig takaréklángon működő NASA helyett tartja életben a világűr meghódításának álmát.
Égi üzenet
Az elmúlt hónapokban a SpaceX is a hírekbe került. A vállalat tavaly novembertől havi 60 műholdat állít földközeli pályára saját Falcon rakétáival. A műholdak a napnyugta utáni és napkelte előtti órákban szabad szemmel is jól látható, libasorban haladó fénylő pontokként száguldanak át az égbolton – hazánkból is jó néhány észlelésről számolt be a média. A jelenség látványos, de nem mindenki örül neki. Az asztrofotósokat például bosszantja, hogy a hosszú záridővel készülő felvételeikbe fényes csíkként rondítanak bele Musk műholdjai. A csillagászok már tavaly május óta kongatják a vészharangot (ekkor lőtte fel a SpaceX az első 60 műholdat), mondván: zavarják a földi megfigyeléseket.
A műholdak a SpaceX Starlink nevű projektjének részei. A Starlink keretében a vállalat több ezer szatellitből álló „konstellációt” tervez létrehozni alacsony Föld körüli pályán, hogy azokkal szélessávú internetelérést szolgáltasson. Annak profitjából pedig finanszírozza távlati, a Mars kolonizálására irányuló terveit, amire a rakétaindításokból származó szerény profitráta nem elegendő. A Starlink keretében eddig 420 műholdat lőtt fel a SpaceX. A cég eddig 12 ezer műhold pályára állítására kapott engedélyt az FCC-től, az amerikai távközlési hatóságtól 2027-ig, de távlatilag a 40 ezret is elérheti a konstelláció mérete.
Hogy érzékeljük a számok jelentőségét, a Starlinket leszámítva a Szputnyik-1 1957-es fellövése óta az emberiség eddig összesen is kevesebb mint tízezer műholdat állított Föld körüli pályára, melynek körülbelül a fele kering ma is fölöttünk, és 2160 aktív. A Starlink tehát sokszorosára növelné ezt a számot. Az aktív műholdak körülbelül harmada ráadásul sokkal messzebb van bolygónktól, mint azt gondoljuk. A navigációs műholdak (amelyek az amerikai GPS, az orosz GLONASS, az európai Galileo rendszereket alkotják) például közepes magasságú Föld körüli pályán keringenek, kb. 20 000 kilométerre a felszíntől.
Nagyon sok távközlési, műsorszóró és meteorológiai műhold pedig geoszinkron pályán kering (vagyis mindig a felszín ugyanazon pontja fölött helyezkedik el), kb. 35 000 kilométer magasban. Ehhez képest a Starlink 550–1325 kilométeres pályája éppen, hogy kívül esik az atmoszférán.
Új űrverseny
Ráadásul nem a SpaceX az egyetlen szereplő , amely teleszórná a földközeli pályát ilyen műholdakkal. A közelmúltig a OneWeb nevű, 2012-ben alapított vállalat volt a legnagyobb versenytárs, amely első körben 650 szatellitből álló konstellációt tervezett, és 74-et már pályára állított pályára, megelőzve Muskékat. Csakhogy volt egy versenyhátránya: míg a SpaceX saját maga tudja felvinni a műholdakat, a OneWebnek fizetnie kellett ezért a hordozórakéta-szolgáltatóknak. A francia ArianceSpace-szel mintegy két tucat indításra szerződtek (főleg Szojuz rakétákkal). A cég ezért cash-flow problémákkal küzdött, és amikor kitört a koronaválság, a befektetők elzárták a pénzcsapokat: a OneWeb márciusban csődvédelmet kért.
Mindez Jeff Bezosnak, az Amazon főnökének – a világ leggazdagabb emberének – jött kapóra. Mit ad Isten, tavaly ő is bejelentette, hogy beszáll a földközeli műholdbuliba az Amazon Project Kuiper nevű programjával.
Neki szintén megvan a házi rakétaindító cége, a Blue Origin. És persze ott vannak az Amazon feneketlen zsebei. Egy valamije nincs még: frekvenciája. Az FCC ugyanis már 2017-ben kiosztotta azokat a frekvenciasávokat, amelyeken a földközeli műholdak az internetelérést biztosítanák. A SpaceX és néhány más, kisebb cég mellett a OneWeb is pályázott és nyert. Valószínűleg ez az, amiért az Amazon élénken érdeklődik a csődeljárás alatt álló cég vagyonelemei iránt.
A földközeli műholdas internet számára kiosztott frekvenciasávok egyébként a 12 és 40 GHz közötti tartományba esnek. Nem mellékes, hogy a földi mobilhálózatok most kiépítés alatt álló ötödik generációja, az 5G többek között szintén használhatja majd ezt a tartományt. Már csak ezért is szinte biztosra lehet venni, hogy a földközeli műholdas internet kedvence lesz az összeesküvés-elméletek híveinek, hiszen mi sem szaftosabb annál, mint hogy Elon Musk és Jeff Bezos az űrből szórja a halálsugarakat.
Plusz Mark Zuckerberg is, ugyanis a hírek szerint a Facebook szintén saját műholdkonstellációt tervez Athena néven, ez azonban még kevésbé kiforrott. Van természetesen kínai jelentkező is: a GalaxySpace, ezres tervezett konstellációval.
Villámfiúknak és afrikai iskoláknak
Felvethető a kérdés: mi szükség van valójában műholdas internetre, amikor elég jól megvagyunk a vezetékes és az egyre gyorsabb mobilhálózatokkal? Illetve, hogy nem bukott-e már meg egyszer ez az egész? Az ezredforduló táján valóban volt egy műholdas telefonos láz, de az akkor szereplők felsültek, és amelyik túlélt – főleg az Iridium – meg kellett, hogy elégedjen olyan szűk, speciális rétegpiacokkal, mint az óceánjárókon, olajfúró tornyokon, repülőgépeken szolgáltatott távközlési szolgáltatás. Csakhogy azóta egyrészt jóval könnyebbek és fejlettebbek lettek a műholdak, másrészt éppen a SpaceX-hez hasonló kereskedelmi hordozórakéta-szolgáltatóknak köszönhetően jóval olcsóbb lett feljuttatni őket a világűrbe (1970 és 2000 között egy kiló hasznos terhet átlagosan 18 500, ma alig 2 700 dollárért lehet kilőni). A SpaceX ráadásul egy kellően kompakt és olcsó, alig kétszáz dolláros földi terminált is kifejlesztett a Starlinkről érkező net vételéhez, hogy azt magánfogyasztók is megengedhessék maguknak.
A mostani űrverseny szereplői gyakran olyan típusú érvekkel indokolják a konstellációk kiépítését, hogy most végre az elszigetelt afrikai iskolákba is eljut a szélessávú internet. Egy kisebb cég, az O3b Networks például a nevében is arra a hárommilliárd emberre utal („the other 3 billion”), aki nem netezik. Ez jókora piac, bár vannak, akik szerint valójában csak kb. 700 millió ember van, aki a lefedettség hiánya miatt nem online, a többieknél más társadalmi, gazdasági, életkori okok állnak a háttérben. Ezzel együtt a gazdagabb államokban is vannak olyan területek, ahol létező piaci rést tölthet be a Starlink és társai. Ilyenek például a ritkán lakott amerikai, kanadai, ausztrál vagy épp orosz régiók. Vagy akár azok a településrészek – akár hazánkban is – ahová csak egyetlen vezetékes szolgáltató ér el.
Egy másik szűk, de fizetőképes célcsoportot jelentenek a „villámfiúknak” is nevezett pénzpiaci szereplők, a HFT (high frequency trading) kereskedők. A HFT az algoritmikus kereskedés egyik ága, amikor az eladási és vételi megbízásokat egy szoftver tervezi és teljesíti, gyakran emberi beavatkozás nélkül. A HFT esetében a lényeg a gyorsaság, az árkülönbségek azonnali kihasználása. Itt minden milliszekundum számít, olyannyira, hogy 2015-ben a londoni és New York-i piac összekötésére direkt emiatt fektettek le egy 300 millió dolláros optikai kábelt az Atlanti-óceán fenekén. Ma ez a világ legalacsonyabb válaszidővel (53 ms) bíró összeköttetése, de a Starlink elvben ennél is sebesebb lesz (43 ms). (A válaszidő a hálózatok azon tulajdonsága, hogy milyen rövid idő alatt érkezik válasz egy kérésre. Nem összekeverendő a gyakran használt sávszélességgel, amely azt fejezi ki, hogy mennyi adat áramolhat egyszerre a hálózaton.)
Megéri az árát?
Megéri mindez az égbolt „összepiszkítását”? Bármennyire fontosak a csillagászati felfedezések, az univerzum megismerése, és bármilyen szép hobbi az asztrofotózás, a mindenhová elérő gyors internetet valószínűleg magasabbra árazza be a társadalom. A tiszta égbolt érték, de 10 emberből 9 valószínűleg nem emlékszik, mikor nézett fel – a városokból szinte amúgy is láthatatlan – csillagos égboltra, míg a telefonjára valószínűleg percenként.
Az is lehet, hogy nem kell szembeállítani a kettőt. A Starlink műholdjai igazából csak néhány órán keresztül, este és hajnalban bántóan fényesek, és csak közvetlenül a fellövés után, amíg felemelkednek a kitűzött pályájukra. A csillagászati megfigyeléseknek nem is minden típusát, csak egyes területeket befolyásolnak a műholdak. Ráadásul már Musk is elismerte, hogy ez probléma lehet, a SpaceX dolgozik a megoldáson, ami fekete festés és a napfényt a Nap felé visszaverő tükrök képében jelenhet meg.
Nagyobb probléma lehet az alacsony Föld körüli pálya zsúfoltsága. Tavaly nyáron egy Starlink műhold már majdnem összeütközött az Európai Űrügynökség (ESA) egyik műholdjával, és a SpaceX az amerikai légierő többszöri figyelmeztetése dacára sem módosított pályát (állítólag nem kapták meg az emaileket), így az ESA-nak kellett kitérő manővert tennie. Ez olyan terület, amelyen ma nem nagyon van nemzetközi szabályozás, pedig égető szükség lenne rá.
Nyitókép: Elon Musk egy washingtoni konferencián 2020. március 9-én. Fotó: AFP/Brendan Smialowski
