A magyar politika nyelvezete elfogadhatatlan – Schöpflin György Kövér Lászlóról és az EU rejtelmeiről [HetiVálasz 1×21]
Újra itt a HetiVálasz, a Válasz Online hetente jelentkező podcastadása. Kivételesen előnyét láttuk annak, hogy online beszélgetésként vettük fel a műsort, másképp ugyanis nem kapcsolhattuk volna Tallinnból Schöpflin Györgyöt. A Fidesz–KDNP volt európai parlamenti képviselője az után kereste meg a Válasz Online-t, hogy múlt heti műsorunkban a nemzeti régiókat érintő aláírásgyűjtéssel foglalkoztunk, ő pedig jelezte, elmagyarázná az efféle polgári kezdeményezések brüsszeli utóéletét. Mi persze nem csak erre voltuk kíváncsiak. Schöpflin Györgyöt Ablonczy Bálint és Stumpf András kérdezte; a műsorvezető Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Kötelezi-e bármire az Európai Bizottságot egy sikeres európai polgári kezdeményezés?
„Olyan politikai intézmény- és képződményrendszerrel (az Európai Bizottsággal) állunk szemben, amely magát demokratikusnak nevezi, de nincs démosz, nincs egy politikai közösség, amelyik azt mondja, hogy »igen, mi támogatjuk ezt a politikai hatalmat«. A polgári kezdeményezés intézménye ezt valamennyire enyhíti, de nem nagyon működik: két ország van az Európai Unióban, ahol jól működik – Lettországban és Finnországban –, de európai szinten nem nagyon. (…) Nehéz megmondani, hol van vége a politikának, és hol kezdődik a jog.”
Hova vezethető vissza a Fidesz EU-ellenes retorikája?
„2010 vízválasztó az EU és a Néppárt történelmében: az a kép alakult ki, hogy van egy párt, amelyik megkérdőjelezi a liberális demokrácia monopolhelyzetét – addigra kialakult az a nézet, hogy a demokrácia csak liberális lehet. 2010-ben egyesült a liberális demokrácia gondolata az európai integráció fogalmával, vagyis aki kritizálta az integrációt, az már populistának, Európa-ellenesnek minősült. 2010-ben hatalomra kerül a Fidesz, óriási volt a deficit, Orbán elment Barrosóhoz (a Bizottság akkori elnökéhez), és halasztást kért, mire Barroso nemet mondott. Akkor indult el a súrlódás a Fidesz és a Bizottság között.”
Van-e még visszaút az Európai Néppártba a Fidesznek?
„Nehéz megmondani. Az alapprobléma, hogy a Néppárt elveszítette néppártiságát – abból a szempontból, hogy már nem tudja, mit jelent 2020-ban, hogy néppárti. (…) A Néppárt szétszakadóban van: van egy-két párt, amelyik nagyon közel áll hozzánk, valakik nagyon távol állnak, és valakik haboznak. Ők nagyon nem akarnak döntést hozni, mert minden döntés rossz lesz: kizárják a Fideszt – és akkor mi van? Mi lesz a Fidesszel? Hova megy? Még ők sem döntötték el. (…) Nem látom, mi lesz a Néppárttal, de nem vagyok meggyőződve, hogy Tusk sok támogatót szerez magának a leveleivel. Persze ilyen szempontból Orbánt sem látom. De senki nincs ott Brüsszelben, és ez komoly probléma: a folyosói beszélgetések nem történnek meg.”
Mit gondol Kövér László minapi kijelentéséről („az ellenzék nem a nemzet része”)?
„A mai magyar politikai élet nyelvezete mindkét oldalon elfogadhatatlan. (…) Mind a két fél kiveszi a részét ezekből a túlfeszített dolgokból. Rettenetesen sajnálom, hogy ez alakult ki Magyarországon. Ez egy kettősség, ahol az ellenzék tartja fenn a Fideszt, a Fidesz az ellenzéket – mind a kettő tanul a másiktól. A 2002 és 2010 közötti időszak legfőbb tanulsága, hogy a kormány nem vett tudomást az ellenzékről, mintha az nem is létezne. Mit mond erre a Fidesz? »Igen, tényleg, Magyarországon ezt így kell.« Nem mondom azt, hogy Magyarországnak a legfantasztikusabb ellenzéke van, de elfogadom azt, hogy időről időre egyik vagy másik ellenzéki párt egész jó ötlettel jöhet elő. De hiába jön elő, a Fidesz erre nem hajlandó lépni. Mindkét fél úgy éli meg, hogy bármilyen engedményt tesz, a másik fél előrenyomul. Ez a magyar politikai átok – nem turáni, mert ezt mi magunk hoztuk létre.”
