Hálóba kerítve: evangélikus püspökök és az állambiztonság kapcsolata (X)
A Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró munkája, benne a Háló kötetek megjelentetésével azért folyik, hogy a magyar állambiztonság és az evangélikus egyház kapcsolatát dokumentálja. A legújabb, harmadik kiadvány két korábbi evangélikus püspök – dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla – pályaképének tükrében igyekszik feltárni a pártállami évtizedek egyházunkra gyakorolt hatását.
Ez azt jelenti, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró munkája csak a múltról szól? Korántsem. Legalább annyira a jelenről és a jövőről is. Szoktak „a későn születés kegyelméről” beszélni, mely azt jelenti, hogy valaki hálaadással nyugtázhatja, hogy nem olyan történelmi korban él, amikor könnyű volt rossz döntéseket hozni. Nem szabad elfelejtenünk ugyanakkor azt sem, hogy Isten emberei – lelkészek, felügyelők, presbiterek – a demokráciában, a szabad vallásgyakorlat körülményei között is ki vannak téve kísértéseknek. Napról napra és mindnyájan szembesülhetünk gyarlóságunkkal, és vizsgáznunk kell tisztességből. Az pedig korántsem mindegy, hogy milyen eszközökkel kívánja valaki az egyház vélt vagy valós érdekeit védeni.
Ismeretes, hogy a tényfeltáró bizottság 2005-ben történt létrehozását nem kis mértékben a világi lapokban akkoriban nyilvánosságot kapott ügynöklista és az ott felbukkant evangélikus személyek érintettségének tisztázási igénye indította el.
Történészek számára máig kivételes lehetőség, ha még életükben megszólaltathatják a kutatásuk tárgyában érintetteket, és emlékeiket összevethetik más forrásokból származó dokumentumokkal. A kortársakkal kapcsolatos kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala azonban nem minden esetben problémamentes. Felvetődhet bennünk a kérdés, vajon az evangélikus Háló „bogozóival” szemben milyen elvárásokat támaszt a mai egyházi közeg?
Mirák Katalin, a kötet szerkesztője, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának elnöke a kutatásról így vall: „az elvárás 2005-ben egyértelmű volt: egy munkacsoport vizsgálja meg és hozza nyilvánosságra, milyen kapcsolatban állt a magyar állambiztonság az evangélikus egyház vezetőivel, lelkészeivel a pártállam idején. Ez a hivatalos egyházi felhatalmazás tizenöt éve változatlanul érvényes, a szélesebb egyházi közeg azonban korántsem egységes. Ki-ki mást vár tőlünk és a tényfeltárástól, így a szakmailag kifogástalan tanulmányok elkészítése, az eredeti dokumentumok publikálása, az érintettek teljes névsorának mihamarabbi nyilvánosságra hozatala, a beszervezettek és/vagy hozzátartozóik meghallgatása, a munka felgyorsítása éppúgy kívánalom, mint mások részéről a munkatempó lassítása, a publikálás mellőzése vagy a teljes kutatási anyag hosszabb időre zárolása. Van, aki hiányolja a kategorikus értékelést, más a nyilvánosságra került tények okozta sebek gyógyítását tartja elsődlegesnek, s a jelenleginél egyháziasabb hozzáállást szeretne. A legkényesebb pont mégis a személyesség. Az érintettek közül sokan élnek még köztünk, ráadásul mind ugyanannak az egyháznak vagyunk a tagjai. Ez a történész számára nemcsak óriási szakmai lehetőség, de nagy felelősség és tehertétel is. A kétségbevonhatatlan tények kimondásával embereket, családokat törhetünk össze, az igazság elhallgatásával viszont az áldozatok elégtétele marad el. Folytonos kötéltánc ez, s néha kételkedem, lehet-e egyáltalán jól csinálni.”
A kötet társszerkesztője, Kertész Botond történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos főmunkatársa elárulta, hogy: „ a bizottság munkájának deklarált célja, hogy a lehetőségekhez képest ne csak a »mit«-re és »hogyan«-ra, hanem a »miért«-ekre is megpróbáljon választ adni. Ennek fontos része a lehetséges indítékok feltárása is. […] Éppen azért nem közlünk »névsorokat«, hogy segítsük a differenciált értékelés kialakítását, és ne váljon a munkánk egyszerű »ügynöközéssé«. Amikor a tényfeltáró bizottság elkezdte a munkáját, lehetett tudni, hogy olyan történeteket fogunk megismerni és közzétenni, amelyek fájdalmat okoztak egykor, és okoznak a mai utódoknak is. Egyháztagként is nehéz szembesülni a múlt bűneivel, ez barátként, családtagként, leszármazottként különösen megterhelő egy olyan kicsiny közösségben, mint egyházunk. Ezért is tiszteletre méltó, hogy ha viták közepette is, de zsinatunk, egyházvezetésünk folyamatosan támogatja a tényfeltáró munkát. Bűnbánatra, megbocsátásra, gyógyulásra, katarzisra csak így van esélyünk.”
Háló 3. – Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról 1945–1990
Luther Kiadó, Budapest, 2020.
Ára 4990 forint.
