„Liberális elhajlással is vádolnak” – Demeter Szilárd vs. Válasz Online [HetiVálasz 1×30]
Létezik-e független sajtó? Erdélyi szocializációja motiválja-e a lépéseit? Hogyan képzeli el a magyar könnyűzene jövőjét? Tud-e nemet mondani Orbán Viktornak? Csúfos lesz-e a saját bukása, milyen kritikákat kap a saját táborán belül? A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója ezekre is válaszol a Válasz Online hetente jelentkező podcastadásában, a HetiVálaszban. Akik kérdezik: Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Miben különböznek a nyilvános szereplései attól, mint amit valójában csinál?
„Más a médiakép rólam, és más az, amit csinálok. Kénytelen-kelletlen megtanultam az elmúlt bő 5 évben, mióta a magyarországi nagypolitika hátországában dolgozom, hogy ahhoz, hogy tematizálni tudj, a kommunikációdat élesíteni kell: éles mondatokat kell mondani, amelyek lehet, hogy butának hangzanak – vagy lehet, hogy annak is vannak szánva –, az a lényeg, hogy elérd a hatást.”
Létezik-e független sajtótermék?
„Nem hiszem, hogy létezne olyan, hogy mindentől független sajtó – nem is volt ilyen azóta, hogy létezik napi sajtó –, valamilyen függőségben mindenki van. Ha mástól nem, a saját értékvilágától. (…) Amikor én függetlenobjektívezem, akkor gyakorlatilag arra utalok vissza, hogy bizonyítottan párt- vagy ideológiafüggő orgánumok bújnak a függetlenség látszata mögé.”
Miért nem mondja el, kikre gondolt, amikor így fogalmazott: „Egyetlen definíciót tudok adni a magyar irodalmi művekre nézvést: az a magyar író, aki magyar olvasónak, magyarul ír művet és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra nemzeti kultúrában gondolkodik. Tehát nem exportban.”
„Azért jó ez nekem, hogy ha bizonytalanságban hagyom a magyar írótársadalmat, mert óhatatlanul mindenki elgondolkodik azon, hogy talán róla beszélek-e. Ami azért jó, mert az a válasza, hogy »nem«, de ezzel visszahelyeződik a saját anyanyelvi közegébe, nemzeti kulturális identitásába: élből azt fogja mondani, hogy »nem bazdmeg, én magyar olvasóknak írok«. (…) Az, amikor magyarként olyan teljesítményt teszel le az asztalra, amit a németek teljesítményként elfogadnak – lefordítják németre, megsüvegelnek, Nobel-díjat kapsz (Kertész Imre) –, az a járható út.”
Mit szól ahhoz, amikor Bródy János így jellemzi: „Azt hiszem, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy Budapesten a többségi nemzet is magyar. Hogy itt nem vagyunk kisebbségben. Ő sincs.”?
„Sokkal érzékenyebbek vagyunk arra, amikor látjuk, hogy valami az anyanyelvi kultúrát sértheti: láttunk már olyat, hogy két generáció alatt eltűnnek magyar családok. (…) Látjuk, mi történik a hagymakupolás honfoglaláskor azokon a területeken, amelyek hagyományosan magyarnak, de legalábbis erdélyinek számítottak: hogy hogyan alakul át a szimbolikus tér, hogyan alakul át kulturális tér, hogyan tűnik el a nemzeti identitás. Mi ezt mind átéltük testközelből, ezért érzékenyebbek lehetünk mondjuk egy iszlám térhódításra is, mert láttuk már hasonlót – keresztény verzióban. (…) Képtelenek vagyunk Kárpát-medencében gondolkodni, a mentális térképeinken Magyarország és Erdély ma is két külön világ. Azért jöttem át 2014-ben, mert bemértem, hogy az erdélyi politikai érdekképviselet olyan vészesen meggyengült, hogy az erdélyi magyarságnak nincs más esélye, csak ha Magyarország – mint anyaország – erősödik, és ki tudja tolni a befolyási övezetét úgy, hogy megvédje az erdélyi magyarságot. Akkor van esélyünk a következő 100 évre. Egyébként nincs.”
Mit szólt ahhoz, amikor Erdős Virág kijelenti: „2020-ban, József Attila-díjjal a hátizsákban biciklisfutárkodni még mindig nagyságrendekkel kevésbé gáz, mint Térey-ösztöndíjból élni.”?
„Nagyon rock’n’roll. Nagyon bírtam azt az interjút, amikor ezt Erdős Virág elmondta. Megsüvegeltem és azt mondtam: »ez igen, barátom!«”
A könnyűzenei stratégiáról és annak megvalósulásáról:
„Ez egy meglévő tudásnak a strukturált közzététele. Megcsinálni nem én fogom, én folyamatokat menedzselek. Most sem én döntök arról, hogy melyik műveket kell idegen nyelvekre fordítani. Erre van egy csapat, amelyik ehhez jobban ért, én csak lehetővé teszem nekik, hogy minél jobban végezzék a munkájukat meg próbálom őket irányban tartani. (…) Az én dolgom az, hogy infrastruktúrát építsek, lehetőséget teremtsek és folyamatokat menedzseljek. Nem fogok dönteni arról, hogy melyik dal kapjon támogatást vagy milyen klipre adjon pénzt bármilyen kuratórium, mert nem az én dolgom.”
| Egyúttal nyilvánosságra hozzuk a teljes könnyűzenei stratégiát is. Itt olvasható. (A Válasz Online elsőként számolt be az anyagról, s a 7 oldalnyi táblázatot nyilvánoságra is hoztuk – most a szöveges részt is elolvashatja, akit részletesen izgat a terv.) |
A szekértábor-logikát meghaladó intézkedések jobboldali fogadtatásáról:
„Liberális elhajlással már vádoltak. Meg hogy etetem a liberálisokat. Meg hogy szeretnék megfelelni a liberális kánonnak. Az is elképzelhető, hogy Szakács Árpádnak én leszek a következő célpontja, de megbeszéltem vele, hogy én nem Prőhle Gergely vagyok, nem fogok magyarázkodni eltartott kisujjal, hanem beleállok a verekedésbe. Jobboldalon nagy nehezen kezdik érteni – a normálisabbja már kezdi is elfogadni –, hogy számomra magyar kultúra akkor kerek, ha minden oldal benne van. Képtelen vagyok úgy ránézni, hogy »te balliberális vagy, tehát nem vagy a magyar kultúra része«: a magyar kultúra, hogy vannak liberálisok meg konzervatívok meg szélsőjobboldaliak meg kommunisták. Meg jó románok, mint Tamás Gáspár Miklós, meg rossz románok, mint Demeter Szilárd.”
Csúfos lesz-e a bukása?
„Mint minden politikai bukás, valószínűleg igen. Meg fog enni a politika, de ez a politika természete. Olyan politikust még nem láttunk, aki úgy ment volna nyugdíjba, hogy mindenki megsüvegeli. Ha egyszer kurzus- vagy rezsimváltás – vagy bármi más – lesz, akkor az első ember leszek, aki kivesznek, ez már be van nálam árazva. (…) Ebben a rendszerben is megbukhatok, ha túl nagyra növök, és túl sok érdeket sértek a jobboldalon. (…) De ha jó dolgot akarsz csinálni, akkor óhatatlanul érdekeket sértesz. (…) Valószínűleg nem innen fogok nyugdíjba menni.”
