Itt a második hullám? Nem, de még azzá tehetjük
Miközben a szomszédos államokban új napi fertőzési rekordok dőlnek meg, Magyarországon egy helyi góc okozott ijedelmet. Ez már a második hullám? Vagy csak az első, mert fáziskésésben vagyunk a Nyugathoz képest, és a térségünkben valójában most kezdődik a járvány? Ha elszúrjuk, bármelyik forgatókönyv valósággá válhat. A kormány részleges határzárat vezetett be, elhalasztják az augusztus 20-i tűzijátékot is. Sokan attól tartanak, hogy ez csak az első lépés az új kijárási korlátozás felé. Az új járványkezelési módszertan alapján most másféle védekezésre számíthatunk. Pontokba szedtük az új forgatókönyv lehetséges elemeit.
Ez már a második hullám?
Először ebben a kérdésben kellene tisztán látnunk a balkáni eseményeket figyelve. A második hullámnak két ismérve van: egy mennyiségi és egy minőségi. A mennyiségi kritérium világos: a fertőzöttek számának meg kell közelítenie vagy meg kell haladnia a vírus eddigi csúcspontján tapasztaltat. A minőségi kritérium esetén a vírus olyan változáson esik át, amely növeli a fertőzőképességét, az esetek súlyosságát. Vélhetően azt is második hullámként érzékelnénk, ha hirtelen megnőne a súlyos állapotú fiatalok aránya.
Kiindulópontként szögezzük le, hogy Magyarországon – és Ausztriát, Romániát és Ukrajnát leszámítva a szűkebb régiónkban – klasszikus értelemben eddig még nem volt járvány. A legmagasabb napi új esetszámot április 10-én regisztrálták, 200 fölötti értékkel, ez a fővárosi Pesti úti idősotthonhoz köthető. Az adat súlyos kitörésre utal – abban a közösségben. Ám leszámítva ezt a napot, országosan 116 az új fertőzések napi számának legnagyobb értéke, ami egy csaknem tízmilliós országban alacsonynak számít.
Az utóbbi héten ugyan előfordult némi emelkedés, de június 6. óta egyszer sem regisztráltak még húsz fertőzöttet sem. A koronavírussal kapcsolatos halálozás és az aktív esetszám csökkenő tendenciát mutat. Az összhalálozás heti esetszámában sem látszik változás, a nagyvárosok csatornahálózatából nyert minták vírustartalma is alacsony. A kormány döntéshozói járási szintre bontva látják az adatokat, és azt is, melyik fertőzés intézményi (kórházi, idősotthoni) eredetű. A tegnapi nap sokkoló híre volt, hogy a járvány kezdete óta az egészségügyi intézményekben nozokomiális (kórházi) járványhoz köthetően 1062 személynél igazoltak PCR-vizsgálattal COVID-19 fertőzést, közülük 260 fő ápolt hunyt el. Vagyis
lényegében minden második haláleset kórházi fertőzés következménye. Az adat hatására át kell értékelni a járványkezelésről eddig gondoltakat, és azt is, ennek milyen szakmai és politikai következményei lehetnek.
Lehet persze azt mondani, hogy a keveset szűrő Magyarországon nem lehet hinni az adatoknak, ezért inkább a trendekre kell figyelni. Májusban azonban egy nagy országos tesztet végeztek, és nagy járványt 10 575 reprezentatív mintán kiválasztott ember tesztelése sem jelzett. A H-UNVOVER néven végzett izgalmas kutatásban a négy orvosi egyetem összesen három aktív esetet talált, közülük is egy kórházban volt éppen. A legkisebb falutól a legnagyobbig, az írástudatlantól az egyetemi tanárig, a gettótól a Rózsadombig, a 14 évestől otthonában élő aggastyánig nézték meg hányan estek már át a fertőzésen. A májusi mintavételnél majd 11 ezer ember közül 70 ilyet találtak. Ha igaz a feltételezésük, és a reprezentatív minta ugyanúgy használható a vírusfertőzöttségnél országos következtetések levonására, mint például a pártszimpátiánál, akkor sem fertőződött meg 60 ezernél több ember március és május között. Ezért állítjuk, hogy Magyarországon nem volt első hullám, legfeljebb hullámocska.
Amikor tehát második hullámot emlegetünk a balkáni térségben, akkor érdemes felidézni, hogy a vírus szempontjából időben nagyjából ott tartunk most, ahol Franciaország és Olaszország áprilisban – az első detektált beteg után négy hónappal. (Nem a vírus tényleges megjelenésétől számolunk, mert az a Barceloniai Egyetem kutatása alapján már 2018 márciusában Európában lehetett, vélhetően egy rövid ideig a spanyol városban tartózkodó turista hozhatta be.) A két nyugat-európai országban januárban mutatták ki az első fertőzöttet, mi márciusban. Nem árt tehát az óvatosság, de valószínűleg nem egy nagy járvány jeleit, hanem csak a korlátozások feloldásának hatását észleljük a térségben, vagyis annyit, hogy a vírus újra terjedni kezdett.
A koronavírus alattomos, pontosan az olyan kis ártalmatlan lazításokat szereti, amiket magunk körül látunk. Az emberek orr alá tolt maszkkal alibiznek az üzletekben, a fővárosi buszokra sokan védőeszköz nélkül szállnak fel, egyre többen ráznak újra kezet találkozáskor. A családok megtartják hónapokig halasztott ünnepségeiket, amelyre összegyűlik a rokonság, és örömükben újra a régi időkben képzelik magukat. A Balkánon több helyi járványt vezetnek vissza arra, hogy a szeretteiket pont azon a módon üdvözölték az emberek, ahogy korábban is. Csak éppen volt közöttük egy-egy szuperterjesztő.
Miért őszre várják a második hullámot?
Nem ismételnénk el olyan evidenciákat, hogy a vírusnak nem kedvez a tűző napsütés, hogy nyáron sokat vagyunk szabad levegőn, és ennek ősszel vége szakad. A vírus itt marad velünk, és a fertőzötteket télen sokkal nehezebb megtalálni, mert akkor eleve gyakrabban vagyunk betegek, a koronavírussal kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás az, hogy a fertőzést nem könnyű megkülönböztetni az egyéb szezonális nyavalyáinktól. Tavasszal óriási szerencsénk volt, hogy a kórokozó egy amúgy is enyhe influenzajárvány végén érkezett meg hozzánk.
Ősztől tűt keresünk majd egy óriási szénakazalban. Akár több tízezer lázas beteg közül kell megtalálni néhány – nem is biztos, hogy lázas – koronavírusost.
Már több eset van, mint március közepén. Most újabb lezárások várhatóak?
Március 18-án zárták be az iskolákat, addig a legnagyobb napi esetszám 11 volt. A napokban 16 is előfordult. Miért nincs tehát országos kijárási korlátozás megint? Vagy ez lesz a következő lépés? Biztosan nem tudhatjuk, ám a kormány által mintának tekintett országokban, a vírus terjedésének megakadályozására más módszert követnek a mostani belobbanási szakaszban, mint a járványveszély elején. Magyarország márciusban elsősorban a külföldről hazautazó tízezrek karanténba helyezésével tudta elfojtani a betegség terjedését, emellett a kijárási korlátozással és az idősek és fiatalok szétválasztásával próbálták meg elvágni a koronavírus terjedésének útját. Ez volt a sikeres, „belügyi” eleme a járvány kezelésének.
A kijárási korlátozásra, az iskolai zárlatra épülő járványkezelés hatásos, kényelmes a kormányok számára, mert könnyen elrendelhető és ellenőrizhető. Viszont a gazdaságot tönkrevágja, drága és pazarló. Miért kell korlátozni olyan régiókat, amelyeknek a környékén nincs, vagy csak kevés fertőzött van a hónapok óta uralt vírushelyzetben? Felesleges ott atombombát bevetni az ellenség ellen, ahol elég két mesterlövész is. Vagy egy.
A járványkezelés új szakasza politikailag kockázatosabb az elsőnél. A belgrádi tiltakozások politikai háttere összetett, de jól mutatta, hogy a főként fiatalokból álló tüntetők nehezen tűrik az újabb korlátozásokat. A megoldás a fertőzöttek gyors felderítése, a szűrés és a vírusgazdák, valamint kontaktjaik karanténba zárása. Mindez teljesen más eszközöket igényel.
Akkor most mégis a svéd modellt vezetik be?
Nem. Az osztrákot. Ausztriát követjük a balkáni országokat érintő utazási korlátozások bevezetésében. Szomszédunk emellett a lavinaveszélyhez hasonló jelzőrendszert tervez, amelynek lényege, hogy színkóddal mutatja egy adott területe járványügyi helyzetét. A cél, hogy ne legyen szükség az egész ország lezárására, csak a valóban fertőzött közösségeket izolálják. Az osztrák járványügyi rendszer települési szintig mérlegeli a kockázatot. Nem egyedülálló ebben, ugyanezt csinálják a britek is. A Londontól északra fekvő Leicester az első angol város, ahol szigorú korlátozásokat vezettek be, miután 114 esetet jelentettek onnan az elmúlt két hétben. Nem rendeltek el országos zárlatot, de mindenki láthatja, hol nagy a baj.
Érdemes kicsit elidőzni a svéd modellnél, amelynek központi eleme, hogy a gyenge tünetekkel rendelkezők és a tünetmentesek azonnal munkába állhattak, mert járványügyi szakemberek úgy ítélték meg, hogy ők nem fertőznek. Az elmúlt hónapoknak a legfontosabb felismerése azonban éppen ez volt, hogy az enyhe tünetűek nagyon is veszélyesek.
Pöröly és tánc – mit jelent ez?
A védekezés új módszerét, amelynek lényege, hogy a kormányok lazítanak a védekezés szabályain, de a szabadság nem korlátlan, fegyelmet követel és a vírus fellángolása esetén újabb, helyi korlátozás következhet. A bő szappanos, 20 másodpercig tartó kézmosás, maszk, udvarias távolságtartás marad, és ha valakinél jelentkeznek a koronavírus tünetei, akkor rögtön cselekednie kell.
Ám az elmúlt időszakban kiderült, ezek a tünetek nagyon sokfélék lehetnek, nemcsak torokfájás, száraz köhögés, láz vagy a szaglás elvesztése. Fejfájás, fáradságérzet, hasmenés, bőrkiütések, nem együtt, hanem esetenként külön-külön jelentkezhetnek. Hétköznapi, banális jelek, amelyeknél eddig simán folytattuk addigi életünket, és – jó esetben – néhány nap után elmúltak maguktól. Most otthon kellene maradni, és meggyőződni róla, hogy nem koronavírus okozta-e a panaszt.
Az elmúlt hónapok alatt sok mindent megtanultunk a vírusról, például azt, hogy a kezdetben ártalmatlannak látszó tünetek a 8. nap környékén hirtelen életveszélyessé alakulhatnak, és ez a folyamat jobban uralható, ha már a kezdetektől gyógyszeres terápiát kapnak a fertőzöttek. Kiderült, hogy a vírus trombózisveszélyt okoz, és ezt is ajánlott kezeléssel megelőzni.
Vélhetően a WHO hibázott az elején, amikor az ajánlásait összeállította. Jelenleg vizsgálat folyik a szervezetnél, mert csak a komolyabb tüneteknél ajánlott tesztelést. Emlékezetes, nálunk is hány esetben utasította vissza a tisztiorvosi szolgálat a tesztelési kérést, mert esetleg akkor éppen nem volt 38 fokos, vagy azt meghaladó láza a betegnek. Ma már tudjuk, hogy
az enyhe fertőzöttek között van a legtöbb szuperterjesztő. Míg átlagosan egy vírusgazda 2,5 másiknak adja át a vírust, addig az enyhe tünetekkel rendelkező szuperterjesztők akár húsz másik embert is képesek megfertőzni.
Jönnek, mennek, tüneteik nem akadályozzák meg őket, hogy bejárjanak dolgozni. Fertőzni viszont fertőznek.
Az új koronavírus azért tudott világjárványt okozni, mert sokáig szinte észrevétlenül terjedt, csak kevés súlyos esetet találtak. Egy idő után az addig láthatatlan fertőzés hirtelen nagyon is láthatóvá vált, a szám elérte a kritikus tömeget, a betegek áradni kezdtek a kórházak felé, és járvány sok helyen kezelhetetlen méreteket öltött.
Mennyire vagyunk felkészültek az újabb fellobbanásra?
Felkészültebbek vagyunk, mint eleinte. Maszk, kesztyű, fertőtlenítő folyadék a lakosság számára is rendelkezésre áll. Tudjuk már, hogy az időseket személyükben, a fiatalokat a tömeges fertőzések megfékezése révén kell védeni. (Nagy esetszámnál körükben is emelkedik a súlyos, életveszélyes esetek száma.)
A védekezés második szakaszában könnyen elérhető, gyors és olcsó szűrési lehetőségre van szükség. (A magánegészségügy túlárazott PCR-tesztje ezen csak alkalmanként segít.) A jelenlegi szabályok szerint telefonon kell hívni a háziorvost, és ő rendelkezik a tesztelésről, az egészségügyiek tehát általában házhoz jönnek. Ám ez a megoldás már az eddigi, alacsony esetszámnál is nehézkes és lassú volt. Egy dolgozó ember azt mérlegeli, otthon maradjon-e vagy bemenjen a munkahelyére. Ha nincs eredmény még aznap, enyhe tünetek mellett nehéz lesz otthonmaradásra bírni. Főleg azért, mert még a márciusi csúcs idején is 4,5 százalék alatti volt a teszteltek között a valóban pozitívak aránya, körülbelül minden 22. tesztelt volt fertőzött. Sokat segítene ingyenes nagyvárosi koronaszűrőpontok felállítása, ahol gépkocsival áthajtva, vagy gyalogosan lehetne a vizsgálatot kérni, amit a dél-koreai minta alapján a világ több pontján bevezettek már. A PCR-vizsgálat nem olyan kellemes élmény, hogy attól kellene tartani, az emberek tünet nélkül is naponta teszteltetnék magukat.
Most tehát elsősorban arra kellene építeni, amiben nem vagyunk túl erősek: az egészségügy szervezőkészségére.
Sok múlik azon, hogy egy fertőzési láncot korán (enyhe tünetes fertőzöttekkel) vagy a későn (súlyos esetek jelentkezésénél) tudnak-e elcsípni. Minél gyorsabban tárnak fel egy fertőzést, annál tovább szabad a tánc és annál kisebb a pörölycsapás súlya. Mert a következő időszakban ez lesz, szabad időszakok (tánc) és megszorítások (pöröly) váltják majd egymást. Minél könnyebb elérni a szűréseket, annál könnyebb a védekezés, annál tovább mozoghat a társadalom szabadon, és annál gyorsabban lehet elfojtani az új lobokat. Ha csak a súlyos eseteket detektálják, akkor mire észlelnek egy fertőzési láncot, az esetleg már gócponttá válik. Emiatt szigorúbb lépésekre kényszerülhet a hatóság: lakótömbök, munkahelyek, akár teljes városok, járások lezárására. Országos zárlatra azonban ebben a második szakaszban csak akkor számíthatunk, ha a lakosság elfegyelmezetlenkedi, a hatóság pedig elbénázza a védekezést. Vagyis országos járvány esetén.
Mennyire kell máshogy viselkedni a hatóságoknak?
Nagyon. Nemcsak szolgáltató szemléletre kellene váltani, de a járványkezelés második szakaszában olyan helyi lobokra kell felkészülni, mint amilyen a mezőkövesdi tantestület esete volt.
Az új, helyi járványok kezelése eltér az eddigiektől. A fertőzés a társadalom rejtett, sok esetben még az önkormányzatok által sem ismert rétegeihez kötődhet, például külföldi vendégmunkásokhoz, gettóban vagy zsúfolt szállásokon élőkhöz. Esetleg félig feketén foglalkoztatottakhoz, akiknek nincs biztosításuk, így nehezen jutnak orvosi segítséghez. Hasonló jelenségek sokkolták Németországot a kelet-európai húsüzemi munkások körében kitört járványnál, vagy lepték meg az olaszokat, amikor Rómában bolgár vendégmunkások között találtak járványgócra. A már említett angol városban pedig főként az ázsiai közösség fertőződött meg.
A járványügyi szakembereknek terepmunkára kell készülniük. Angliában előfordult, hogy mobilházakból kialakított munkásszállókon élők között ütötte fel a fejét a betegség, távol a lakott területektől. A járványügyi akciócsoportnak (nálunk is van már ilyen) oda kell kiszállnia, több hullámban mintát venni, dönteni a karantén módjáról. Ha akárcsak 50 ember elkülönített szállítását kell megoldani, már az is nehézségeket okozhat, több megye mentőkapacitásának összevonására lehet szükség.
Az utóbbi hónapokban jobban kiismertük a vírust, kiderült, hogy minden gyanús esetet elkülönítve kell kezelni. Több itthoni helyi járvány arra a hibára volt visszavezethető, hogy összekeverték a tünetmentes kontaktszemélyeket, így történt például a tatabányai kórházban.
Ha nem országos a korlátozás, akkor a helyi erőkre kell építeni. Magyarországon az önkormányzatok dönthetnek majd arról, kinyitják-e az iskolákat, de elég bátrak és felkészültek lesznek ehhez a döntéshez? Komoly feszültség támadhat az idősödő pedagógustársadalom és a dolgozni vágyó szülők érdekei között. Persze lehet ezt gyakori teszteléssel oldani, de felkészült Magyarország arra, hogy kéthetente szűrje a tanárokat, majd egy-egy iskola sok száz fős közösségét, hogy gyorsan elcsípjenek egy esetleges helyi járványt?
Milyen most a magyar járványügyi helyzet?
Csütörtökön 16 új fertőzöttről adtak hírt, ez – holtversenyben – az utóbbi hetek legmagasabb értéke, de még mindig alacsony szám. Az adatokból világosan látszik, hogy Magyarország továbbra sem a szűrésben, hanem a karanténban látja a megoldást. Tartósan napi 20 alatti esetszám mellett – már a határátlépési korlátozások előtt is – közel háromezer ember volt otthonába zárva. Közben még mindig alacsony és ingadozó az elvégzett tesztek száma: szerdán 2800 feletti vizsgálatot végeztek, egy nappal korábban még 800-at sem érte el ez az érték, csütörtökön 1500 körül alakult. A kezdetekhez képest jelentős a növekedés, de ha figyelembe vesszük, hány egészségügyi és szociális dolgozó rendszeres szűrését kell(ene) megoldani, akkor látszik, mennyire nem használjuk ki ezt a lehetőséget.
A helyzet nem emlékeztet a balkáni államokéhoz. Ha területi alapon vizsgálódunk, és egy hosszabb időszakot nézünk meg: a június 21. és július 11. között 140 fertőzést regisztráltak, tíz feletti esetszámot azonban csak Budapesten (49), Pest megyében (38) és Borsodban (26).
Az ország jelentős részében egy-két fertőzést jegyeztek fel a mintegy húsz nap alatt. Biztosan magasabb ennél a tényleges esetszám.
A vírus nem az űrből származik, mindig egy másik ember közvetíti, eleve megmosolyogtató tehát, ha egy-egy megyében csak egy esetet találnak. Ám már kezdetektől ilyen adatokat láttunk, tehát a folyamatokat azért érzékeltetik.
A csütörtöki 16 új eset mutatja a védekezés új útjait. Az ország 17 megyéjében egyetlen esetet sem szűrtek ki, mindössze három területen találtak új fertőzöttet: Csongrád-Csanádban (7), Borsod-Abaúj-Zemplénben (5) és Budapesten (4). Helyi kihívásra pedig helyi választ kell adni.
Lesz védőoltás a második hullám érkezésére?
A világ legizgalmasabb kísérlete folyik, több vakcinát is embereken próbálnak ki, így az egyik legígéretesebbet, az amerikai Modernát is, de közben már gőzerővel folyik a még nem is engedélyezett oltóanyagok gyártása. Ha nem válnak be, milliószámra semmisítik majd meg őket. Ha viszont sikeres lesz valamelyik, akkor a világ újabb és újabb gyógyszergyárai kapcsolódnak majd be a gyártási folyamatba, mivel előre leszerződtek a megbízható oltóanyaggyárakkal. (A Richternek is van ilyen bérgyártási szerződése.) Ám
nem fogadnánk nagy tételben, hogy az ötven év feletti veszélyeztetett korosztály Magyarországon idén hozzájut majd az oltóanyaghoz. Vagy akárcsak a 65 év felettiek. A teljes populáció pedig biztosan nem.
Együtt kell tehát élni a vírussal, és ez nem lesz könnyű. Vajon megérti-e a lakosság az új járványkezelési korszak szabályait? Amikor kezet nyújt valakinek, azt kockáztatja, szoros kontaktot alakított ki, és esetleg két hétig karanténban lesz a családjával? Képesek lesznek-e a munkahelyek és a munkavállalók az őszi nehéz időszakra változtatni sok évtizedes rutinokon, és banális tünetekkel otthon tartják a dolgozóikat? Megengedik-e az egyetemek, hogy az enyhe a krákogó vagy csak fejfájásos diákok kimaradjanak a zárt helyi dolgozat megírásából, és ezért ne érje hátrány őket? Vagyis szépen táncolunk? Vagy inkább a pörölyt választjuk? Nem tudjuk.
Eddigi tudásunk alapján az valószínűsíthető, hogy a koronavírus kapcsán fontos szerephez jut egy tömeges védőoltás, de nem, még nem a koronavírus, hanem az influenza elleni. Segíthet ugyanis kivédeni, hogy a két járvány egyszerre jelentkezzen, és ne tudjuk felismerni az influenzások között a jóval veszélyesebb koronásokat. Ha ez mégis így alakul, akkor a legkisebb bajunk az lesz, hogyan számoljuk a hullámokat.
Nyitókép: egészségügyi dolgozók egy koronavírus-fertőzötteket kezelő belgrádi kórházban 2020. július 14-én. Fotó: AFP/Oliver Bunic
