Nagykorúvá érik Erdoğan birodalma – az Hagia Szophia-ügy háttere
Ma tartják az első imát a mecsetté visszaalakított Hagia Szophiában. Isztambul ikonikus, 1500 éves épülete a keresztények és a muszlimok számára is szimbolikus helyszín, csakhogy mivel egy muszlim ország iszlamista vezetője döntött a visszaalakításról, sok eszköz nem maradt az ellenzők kezében. Több magyarázat van arra, hogy Erdoğan elnök ezt miért most lépte meg, arra viszont csak egy, hogy a harcosan keresztényvédő magyar kormánynak ez miért nem fáj.
Járom egy ideje a világot, de csak két helyre emlékszem, ahol azt éreztem, amit ott. Az egyik a jeruzsálemi Olajfák hegye, ahonnan nemcsak az egész óváros – a keleti fal alatti Kidron-völgy, az al-Aksza- meg a Szikla-mecset és az Oroszlános kapu –, hanem a Gecsemáné-kert, a Mennybemenetel-kápolna és a zsidó temető is látszik: kétezer év, egyetlen horizonton. A másik a szarajevói óváros, a Baščaršija fölé magasodó hegyre épített erőd, a Bijela Tabija, amelynek elhagyatott bástyájára kiülve egyszerre hallottam a Gázi Huszrev bég-mecset imámjának napnyugtakor elkiáltott magribját a bele vegyülő, a mecsettől alig 300 méterre fekvő Szent Szív-székesegyház harangszavával. Pontosan ilyen „szent polifónia” kerített hatalmába, amikor először beléptem az Hagia Szophiába. Ezt aztán minden isztambuli utamkor mohón megismételtem.
Van valami sajátos aurája annak, amikor ezredévnyi vallási és történelmi rétegek ennyire koncentrálódva rakódnak egymásra.
Kevés az esély rá, hogy az Hagia Szophia egyszer még megadja ezt az érzést, mert ugyan turistaként továbbra is beléphetek oda, de az már nem ugyanaz a hely lesz, ami még két hete is volt.
×××
„Az Hagia Szophia ma az építése óta történt feltámadások egyikét éli át. Az Hagia Szophia feltámadása pedig az előjele a (jeruzsálemi) al-Aksza mecset felszabadításának; világszerte a muszlimok lépteinek hangja, akik kilépnek az interregnumból; a remény tüze minden elnyomottnak, eltiportnak, kizsigereltnek és megsértettnek – köztük a muszlimoknak –; a kifejeződése annak, hogy török nemzetként, muszlimként és emberként új üzenetünk van a világnak; üdvözlet minden jelképes városnak (az üzbegisztáni) Buharától Andalúziáig.” Ha nincs a „török nemzet” kitétel, a gyanútlan olvasó tetszőleges Iszlám Dzsihád- vagy Hamász-toborzóbeszédnek is gondolhatná – a Hamásznak tetszett is a szöveg –, hisz legtöbbször ők vonulnának Jeruzsálem ellen. Pedig ezt a Nyugat egyik legfontosabb katonai szövetségese, Magyarország illiberális partnere, Recep Tayyip Erdoğan török elnök mondta július 10-én, azok után, hogy – egy török bíróság ítéletét követően – érvénytelenítette azt az 1934-es atatürki határozatot, amely múzeummá minősítette át az addig mecsetként használt Hagia Szophiát. Ferenc pápa szomorúságát fejezte ki, az amerikai külügyminiszter a döntés visszavonására szólította fel Ankarát, Kirill moszkvai pátriárkát is lesújtotta a hír, Görögország és Ciprus unisonóban tiltakozott.
Nem csoda: a 6. században épült templom Konstantinápoly 1453-as oszmán meghódításáig volt a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb szimbóluma, 8-900 éves lenyűgöző mozaikjai a történelemkönyveinkből is ismerősek: az egyiken még Szent László lánya, a II. Ióannész bizánci császárhoz férjül adott Árpád-házi Szent Piroska is feltűnik – Eiréne (Irén) néven –, a legismertebb pedig az 1260-as években elkészült, Szűz Máriát, Krisztust és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló Deészisz-mozaik.
Aligha véletlen, hogy a Konstantinápolyt meghódító II. Mehmed első dolga az volt, hogy bemenjen az Hagia Szophiába, egyszersmind az oszmán identitás szimbólumává tegye, ahogy az sem valami baleset következménye volt, hogy a modern, szekuláris török államot megteremtő Kemal Atatürk pont ennek az imahelynek a múzeummá tételével szentesítette állam és vallás szétválasztását, a turisták millióit vonzó egykori kegyhely pedig sokak számára a vallásközi párbeszéd jelképe lett.
| Noha egy üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárságot fenntartó kormánytól elvárható lett volna, Magyarország vezetése részéről nem érkezett semmiféle hivatalos reakció Erdoğan döntésével kapcsolatban. A Válasz Online szerette volna megtudni az államtitkárságot vezető Azbej Tristan véleményét, de válasz nem érkezett. Az ankarai vezetéssel baráti viszonyt ápoló Orbán-kormány alighanem beárazta a hallgatást, és nem fogja feleslegesen kellemetlen helyzetbe hozni szövetségesét. A türkbarát magyar attitűd bizonyítéka volt a közelmúltban az is, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter a múlt heti azeri–örmény határincidensek után Bakuban ismételte meg azeri kollégájának, hogy hazánk „erősen támogatja” Azerbajdzsán területi integritását (vagyis – a nemzetközi jognak megfelelően – azeri területnek tekinti az örmény irányítás alatt álló Hegyi-Karabahot). A gesztust a török állami hírügynökség is „kiszúrta”. |
Többféle magyarázat látott napvilágot arról, miért épp most lépte meg Erdoğan a visszaalakítást mecsetté. A legkézenfekvőbb, hogy az atatürki elveket szép lassan bedaráló iszlamista politikus – ezt a tevékenységét a mindig puccsképes hadsereg módszeres „megszelídítésével” kezdte, a 2016-os sikertelen államcsíny után pedig be is végezte – saját választóinak tett gesztust. A közvélemény-kutatási adatokat figyelve ez nem csoda: a török gazdaság már a koronavírus előtt is gyengélkedett, a növekedés megtorpant, de annyira, hogy egy májusi felmérés szerint Erdoğan, ha most tartanák, elvesztené az elnökválasztás második fordulóját Ekrem İmamoğlu isztambuli főpolgármesterrel szemben.
Kellett hát egy kis lelki eleség az oszmán múlt iránti nosztalgiára fogékony szavazóknak, még ha azok döntő részben nem is isztambuliak. Az időpont ráadásul tökéletes:
idén épp péntekre, az iszlám hétvége előtti imanapra esik július 24-e, az első világháború után az Oszmán Birodalmat megcsonkoló sèvres-i békeszerződést felülíró – a mai Török Köztársaság területét kijelölő – 1923-as lausanne-i békeszerződés évfordulója. Az első Hagia Szophia-i ima napján tehát az elnök két legyet üthet egy csapásra.
| A mai első Hagia Szophia-imával egy időben konzervatív értelmiségiek szerveznek közös déli imát a budavári Mátyás-templom elé. A résztvevőket arra kérik, hogy „felekezeti, világnézeti hovatartozástól függetlenül imádkozzanak az Hagia Szophiáért és a vallások közötti megbékélésért, hogy soha ne tudják a világ egyetlen országában sem politikai célokra használni az istenhitet”. |
A másik magyarázat ezzel, a köztársaság fokozatos iszlamizációjával függ össze, és annyit állít: döntésével Erdoğan beütötte az utolsó szeget a kemalizmus koporsójába. Ráadásul mindezt leöntötte a szokásos szuverenista, Nyugat-ellenes retorikával, ami számunkra is ismerős lehet: „nekünk aztán nem mondják meg mások, mit és hogy tegyünk!” Egyébként is: Erdoğan már korábban utalt arra, mi fog történni (pont az, amit az őt támogató vallásos törökök évtizedek óta szeretnének elérni): a 2018-as elnökválasztási kampányban az Hagia Szophiában a Korán szavaival imádkozott, fohászát pedig felajánlotta „azok lelkének, akik – különösen Isztambul meghódítója – itt hagyták nekünk örökül ezt a művet”.
A közel-keleti elemzésekre szakosodott Al-Monitor – egyébként a liberális izraeli lap, a Háárec gondolatát átvéve – e két kézenfekvő magyarázattól eltérő megoldással állt elő, mondván,
Erdoğan lépése nem egyéb, mint szimbolikus és geopolitikai erődemonstráció, amely afféle korona 18. éve tartó országlásán, és amelynek sokkal fontosabb a külföldre sugárzott üzenete.
Az nevezetesen, hogy Törökország vezető szerepre tör az iszlám világban (a cikkben idézett július 10-i beszédet az elnök hangsúlyozottan a világ muszlimjainak dedikálta). Azt sugallja, hogy Törökország vezetőjeként nemcsak a NATO második legnagyobb hadseregének parancsnoka, hanem EU-s szomszédai – legfőképp a NATO-ban amúgy vele szövetséges Görögország – kárára sem fél radikálisat húzni egy ilyen érzékeny ügyben. S ha ránézünk például az egyes országok külföldi katonai bázisainak listájára, a török pozíció valóban imponáló: Ankara nyolc külföldi (hét államba és a de facto független Észak-Ciprusra telepített) támaszpontjánál többet tényleg csak a legnagyobbak – Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország – tudnak felmutatni. Ráadásul ezek nem csak díszek: a törökök Szíria után a líbiai háborúban lettek megkerülhetetlen játékosok, miközben a kaukázusi és közép-ázsiai türk államokban vagy a Balkánon folyamatos a befolyásszerzésük.
A török vezető tehát úgy ítélte meg, országa már van olyan pozícióban, hogy egy ilyen húzást komolyabb következmények nélkül megússzon.
A döntés ellenzői leginkább abba kapaszkodtak, hogy az Hagia Szophia, Isztambul történelmi részeként, az UNESCO világörökségi listáján szerepel, s maga az ENSZ-szervezet is szót emelt az egyoldalú, konzultáció nélküli török lépés ellen. Audrey Azoulay főigazgató szerint az imahely múzeumi mivoltában tud „a párbeszéd erőteljes jelképe” lenni, mecsetté alakításával sérül az „egyetemes értéke”, ráadásul egy ilyen volumenű funkcióváltoztatás előtt értesíteni kellett volna az UNESCO Világörökség Bizottságát. Margaritisz Szhínasz, az Európai Bizottság (görög) alelnöke pedig az akkor miniszterelnök Erdoğan 2010-es mondataira utalt vissza, amikor az épp európai kultúrfőváros Isztambulról azt mondta: „Mindig európai város volt. Formálta az európai kultúrát, s maga is formálódott általa.”
Csakhogy a mecsetté alakítás nem a tálib szoborrombolások 2020-as kiadása.
Ankara azzal védekezik – s ha tényleg így lesz, akkor olyan végzetes csapás nem éri az egyetemes kereszténységet –, hogy az Hagia Szophia csak imaidő alatt lesz zárva a nem-muszlim látogatók előtt – csakúgy, mint a Szultanahmet téren vele szemben álló Kék mecset –, egyébként ugyanúgy megtekinthető lesz az épület, mint eddig, az emberábrázolás tilalma és a mozaikok megőrzése közti ellentétet pedig függönnyel oldják meg az imák alatt.
„A lényeg, hogy nem keletkezik kár a mozaikokban, az emberábrázolásokban, a történelmi szerkezetben és az épületben” – nyugtatta meg a kedélyeket „a török Kovács Zoltán”, İbrahim Kalın elnöki szóvivő. Bónuszként az Anadolu állami hírügynökség egy kedves összeállítást publikált a fanyalgóknak: becserkészett egy művészettörténészt, aki 18 európai országban 329 olyan épületet talált, amely eredetileg muszlim imahelynek épült, de később keresztény templommá alakították. Viszont a jelenkori török Európa-politika rezdüléseire alighanem érzékeny szakember gyűjtőmunkájából szerencsére kikövetkeztethető, hogy egy nemzet már akkor is híres volt a toleranciájáról: „Magyarországon 23 mecsetből, öt síremlékből, egy fürdőből és egy iskolából csináltak templomot, ugyanakkor a magyar az egyetlen olyan európai nemzet, amelyik nem alakított templommá török épületeket. Az összes átalakítás az osztrák megszállás alatt történt.”
Nyitókép: Recep Tayyip Erdoğan török elnök bejárást tart az isztambuli Hagia Szophiában 2020. július 19-én. Fotó: AFP/Turkish Presidential Press Service/Handout
Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!
