Blaskó Péter: Ki menjen a p*csába?
Megálljt parancsolna a kommunistázós tetemrehívásnak, a kivételes teljesítményt nyújtó emberek Bayer Zsolt-szerű „p*csába” küldésének Blaskó Péter. A Kossuth-díjas színművészt az késztette írásra, hogy Székely Gábor a fideszes publicista és a Petőfi Irodalmi Múzeumot vezető Demeter Szilárd célkeresztjébe került, miután Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnöki kinevezése ellen tiltakozva lemondott színművészetis állásáról. Blaskó szerint Székelynek nemhogy joga, kötelessége volt figyelmeztetni fiatalabb kollégáját: konszenzus nélkül nem fogadható el a Színház- és Filmművészeti Egyetem megújítása. Mindez azért is figyelemreméltó, mert Blaskó a „fiatalabb kolléga” vezette Nemzeti Színház tagja. Emlékezetes: a színművész 2008-ban Gyurcsány Ferenc elleni tiltakozása jeléül nem vette át a Kossuth-díjat. A Válasz Online csak kivételes esetben közöl rövid véleményírást, Blaskó Péter lapunknak küldött, fontos sorait viszont örömmel tárjuk most olvasóink elé.
Itt valami nagyon nincs rendben.
Gyurcsány Ferenc földönfutóvá akarja tenni Vidnyánszky Attilát, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője eközben kommunistázza Székely Gábort, akit Bayer Zsolt egyenesen „a p*csába” küld el.
Van itt egy volt miniszterelnök, aki lekurvaországozta a hazáját, megverette a honfitársait, meg van egy nagyszerű ember, kiváló művész, aki 45 évvel ezelőtt beszélt egy pártkongresszuson. Igen. Csakhogy akkor egészen más világ volt. Mivel színházi ember vagyok, bizonyíthatom, hogy nem a pártkongresszusi felszólalása, hanem egészen kiemelkedő tehetsége emelte Székely Gábort a színházi szakma tetejére. Rendezései és pedagógiai munkájának eredményei kivételes emberré tették a színházi szakmában. Megkerülhetetlen tekintéllyé. Most boncoljuk fel? Söpörjük félre egész életművét azok véleménye miatt, akik bevallottan nem értenek a színházhoz?
Székelynek nemhogy joga: kötelessége figyelmeztetni fiatalabb kollégáját, hogy konszenzus nélkül nem fogadható el a Színház- és Filmművészeti Egyetem megújítása! A változtatásokról, az elképzelésekről Székely Gáborral és a többi tekintélyes színházi szakemberrel leült valaki egyetlen szót is váltani? Tudomásom szerint nem.
Hiba volt.
Székellyel, Zsámbékival, Ascherrel hét éven át jártam a világot a rendezéseikben szerepelve, sikert sikerre halmozva, fesztiválról fesztiválra. Megbecsülést, elismerést szerezve a magyar színházművészetnek. Biztos vagyok benne, hogy nem lett volna terméketlen a velük való beszélgetés.
Mi a következő lépés? Mikor szedjük elő és tesszük tönkre mindazokat, akik MSZMP-tagok voltak – nem politikusok, csak kiemelkedő magyar színházművészek. Ássuk ki halottainkat is és számoltassuk el őket, hogy más korban más eszmékben hittek? A zseni Latinovits Zoltán, a színészkirály például fél évvel a halála előtt, begyógyszerezve bár, de mégiscsak hitet tett a szocializmus építése mellett. Most akkor le Latinovits-csal is? Mégis meddig folytatható a tetemrehívás?
Ha rajtam múlna, most azonnal megálljt parancsolnék neki – már ami a kivételes teljesítménnyel bíró embereket illeti. Olyan embereket, amilyen Székely Gábor.
Ha valakinek nagyon muszáj alpári stílusban fogalmaznia, válasszon inkább megfelelő célpontot.
Gyurcsány Ferencet például tőlem is bárki elküldheti „a p*csába”.
