Budapesten hatszorosára nőtt a fertőzöttek száma: elkezdhetjük így a tanévet?
Soha ennyi új koronavírusos esetet nem regisztráltak egy nap alatt idehaza, mint vasárnap, és az elmúlt hónapban összesen közel háromszorosára nőtt az új fertőzöttek száma. A nagy márciusi le- és bezáráskor ennek csak a töredékét észlelték – mégsem kell hiszterizálni az iskolakezdést. Az új csúcsot részben az okozta, hogy az emberek tömegesen kérnek fizetős teszteket, mert nem akarnak vakon nekifutni a tanévnek. A Válasz Online egészségügyi szakújságírója a legégetőbb kérdésekre válaszol az új járványügyi korszak kezdetén.
Mekkora a baj?
Nagy, és most már a közvélemény is értesült róla, hiszen vasárnap sosem látott magasságba emelkedett az új esetek száma. A járványhelyzetnek több fontos mutatója van, ezek közül az első az új esetek száma, a másik a növekedési index, vagyis az esetszámok mögött látszó trend. A harmadik fontos mutató pedig, hogy közösségi (kórházi, idősotthoni, börtönbeli) járványról van szó, vagy a vírus „szabadlábon” terjed. A Válasz Online az új eseteket megyénként és kéthetes ciklusokban összesítette, hogy lássuk, mi történt a nyári hónapokban.
Először két hete észleltük, hogy baj van. Az augusztus 2-át és az augusztus 16-át megelőző 14 napot összevetve az új esetek száma 14 nap alatt százról közel 400-ra nőtt.
Veszprém megyében, Hajdúban és Szabolcsban már-már helyi járványról lehetett beszélni, Budapesten is látszott, hogy baj lesz, mert ugyan a 79 eset 14 nap alatt nem tűnik vészesnek, az viszont már igen, hogy 2,4-szeresére nőtt az esetszám. Emlékeznek rá, hogy 1,3 a bűvös szám? Ha ennél gyorsabb tempóban terjed a vírus, akkor már aggódni kell. Országosan pedig ez az index már augusztus közepén is 3,8 volt.
Az azóta eltelt két hét megmutatta a vírus alattomosságát: a korábbi észrevétlen, de jelentős növekedés hirtelen láthatóvá vált. A vasárnap (augusztus 30-án) záruló kéthetes ciklusban 1045 új esetet regisztráltak, ebből közel hatszázat az utolsó három napban. 14 nap alatt 2,8-szoros volt a növekedés, és csak szombatról vasárnapra közel megduplázódott a regisztrált új esetek száma (158, 292). Masszív járvány van kialakulóban.
Különösen veszélyes a helyzet Budapesten, ahol augusztus második felében az első két héthez képest közel hatszoros a növekedés, ezen belül egyetlen nap alatt, szombatról vasárnapra megduplázódott a felismert fertőzöttek száma (70, 135). Augusztus első felében összesen volt annyi új fővárosi eset, mint amennyit csak vasárnap jelentettek.
Veszélyes a helyzet Fejér megyében, ahol 16-szorosra nőtt az új esetek száma, Győr-Moson-Sopronban, ahol 12-szeresre, Pest megyében, pedig négyszeresre emelkedett. Továbbra is magas az új fertőzöttek száma Szabolcsban, ahol már hetek óta több településen jelen van a vírus, az utóbbi hetekben legalább a fertőzöttek számának növekedési üteme megtorpant. Az ország többi részén alacsony az esetszám, de Vas megyét és Zalát leszámítva mindenhol növekszik.
Fontos információt rejt az a tény, hogy az új esetek száma szombaton (158) és vasárnap (292) nőtt meg ilyen jelentősen, akkor, amikor az állami egészségügy általában hétvégi üzemmódra kapcsol. Mindez azt jelzi, hogy alapvetően megváltozott a helyzet a tavaszihoz képest: az emberek és a cégek a saját kezükbe vették az irányítást.
Úgy tudjuk, hogy az utóbbi napok emelkedése mögött nagyon sok a fizetős teszt. A Nemzeti Népegészségügyi Központ a külföldről hazatérők tesztelése érdekében több magánlaboratóriumot is akkreditált, vagyis a magánegészségügyben végzett PCR-tesztek nagy részét is szerepeltetik már a hivatalos számokban.
A magánemberek mellett több nagy cég tért át közben dolgozói rutinszerű átszűrésére, számos multi, sportegyesület, színház rendel meg átfogó, vagy szúrópróbaszerű teszteket. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt hetekben nagyobb számban találtak tünetmentes fertőzötteket. A kultúra és a gazdaság világa rájött tehát arra, amire az állam nem nagyon akar: a kiterjedt tesztelés az egyetlen módja a viszonylag zavartalan működésnek.
Így fordulhat elő, hogy vasárnap minden idők negyedik legtöbb tesztjét végezték egy nap alatt Magyarországon, ennél több embert utoljára csak június elején vizsgáltak. (Az egy nap alatti 5846 teszt még mindig szerény nemzetközi szinten, a Magyarországnál hatszor nagyobb – a világ egyik legfertőzöttebb országának számító – Egyesült Királyság heti 1,2 millióról szeretné tovább növelni a tesztek számát az iskolakezdésre.) A hétfői, cikkünk megjelenésének napján közölt adat megint jóval kevesebb tesztet mutat: 3880-at. Az eredmény ennyi teszttel: 178 új fertőzött, közülük 97 budapesti. Az új esetszámok tehát igen magas szinten kezdenek stabilizálódni. A kormány eközben politikai látványintézkedéssel, a határok lezárásával válaszolt a kihívásra.
Ha rekordot dönt az új fertőzések száma és járványos a terjedés mértéke, biztonságos elkezdeni az iskolaévet?
Sok szempontból nagyobb a baj, mint tavasszal. A korábbi napi rekordot az az április 10-e tartotta, amikor a fővárosi Pesti úti idősotthont letesztelték. Az ottani járvány az egész országot megrázta, a vírus 55 idős ember halálát okozta, ám közvetlenül nem veszélyeztette a gyermekeinket, mert kijárási tilalom volt érvényben a szociális intézményekben. Soha ennyi vírus nem volt „szabadon”, mint most, a fertőzések inkább egyediek, mint kórháziak. Amíg egy szociális intézményben, kórházban újra zárlatot lehet hirdetni, vagyis ugyanazt a védekező mechanizmust alkalmazni, mint tavasszal, addig társadalmi szinten nem lehet újra bezárkózni. Még egy tíz százalék feletti bezuhanást nem bírna el a magyar gazdaság.
Közben a világ egyre inkább a nagy számú, rutinszerű tesztek felé ment el, és nem nehéz megérteni, miért. A magyar álláspont szerint elsősorban kontaktkutatást kell végezni, és ez hatásos is kórházakban, szociális intézményekben. Ám főleg a fiatal korosztálynál jelentős korlátai vannak. Ki tudja, hogy ki táncolt együtt egy fertőzöttel 15 percen keresztül, zárt térben, másfél méteren belül egy több száz fős partin? Még a vírushordozó sem. Emiatt egyre több helyen indítják úgy a tanévet, hogy az erősen fertőzött területeken kiterjedt iskolai teszteket végeznek. Anglia mellett ezt a gyakorlatot követik Németország egyes tartományai is.
Felesleges azonban annak követelése, hogy a magas esetszám miatt országosan és azonnal halasszák el a tanév megkezdését. Igen jelentős területi különbségek vannak ugyanis.
Zalában például egy elhunyt tesztelése után derült ki, hogy koronavírusos volt, ahogy a környezetében is jó néhány ember. Helyi halmozódás alakult ki Keszthelyen, de emiatt felesleges lenne lezárni Nagyatád, Zalakaros vagy Zalaegerszeg iskoláit. Veszprém megyében Pápán alakult ki egy góc. Érdemes lenne végigtesztelni a pápai pedagógusokat a szülők megnyugtatására, de Veszprémben vagy Sümegen értelmetlen lenne az iskolazár. Hajdúban például Debrecennek vannak gondjai, ott idősotthoni és egészségügyi jelleget is ölt a fertőzés, ám egyáltalán nem biztos, hogy ezért a város minden iskolájában digitális oktatásra kell átállni.
Az új tanév felkészületlenül éri az országot, főként azárt, mert a társadalom elveszítette veszélyérzetét.
Persze végre lesz szappan a mosdókban, és kiderül, hogy a papírtörlő és a folyékony kézmosószer nem dönti csődbe a magyar államot, akkor sem, ha néhányat hazavisznek belőle. Ám a kormány továbbra is hétpecsétes titokként kezeli a települési szintű adatokat. Pedig ez volna a védekezés kulcsa. Abnormális, hogy a polgármesterek maguk sem tudják, hány koronavírusos van a falujukban vagy a városukban. Több nyugat-európai ország gyakorlatát – például a sokat emlegetett osztrákokét – követve színkódokat lehetne adni egyes településeknek és a védekezést ehhez (esetszám, növekedési index és a fertőzések intézményi vagy egyedi jellege) kellene igazítani. Felesleges például Békésben, ahol a járvány kezdete óta vasárnapig 22 esetet regisztráltak, a gyerekeket azzal nyaggatni, hogy hordjanak maszkot, másfél méterre üljenek egymástól, és ne menjenek ki a szünetben az udvarra. Ám könnyen lehet, hogy a fővárosnak vannak olyan közösségei, ahol ez indokolt. Az iskolák számára megfogalmazott kormányzati nyolcoldalas cselekvési terv mindenesetre lehetőséget kínál az intézményvezetőknek helyi szintű védekezés kialakítására. Csak éppen azt nem tudják, milyen a helyi szint.
Egy teszt = négy-öt nap kiesés? (kipróbáltuk az állami rendszert)
Nátha, torokfájás, hasmenés, de láztalanság. Neki lehet-e menni így a tanévkezdésnek? Máskor egy kis torokfájástól nem ijedünk meg, ám a Nemzeti Népegészségügyi Központ ajánlásai szerint koronavírus idején beteg ember ne menjen iskolába, de a munkahelyére sem. Családok ezrei lehetnek most ilyen helyzetben, hogy el kell dönteniük, mit csináljanak a torokkaparós gyerekkel. Kipróbáltuk hát egy olvasónk segítségével, mi történik, ha fegyelmezett szülőként járunk el, és társadalombiztosítási finanszírozással kérünk tesztet. (Tünetekkel máshogy nem is nagyon tudunk.) Látni szerettük volna, mennyi időre van szükség a teszt eredményének megérkezéséig.
Olvasónk telefonált tehát a háziorvosnak csütörtökön 10:05-kor. Kedves női hang nyugtatta meg, hogy ez valószínűleg nem koronavírus, de azért értesíti a mentőszolgálatot, ők fogják hívni, várhatóan pénteken, és kéri, addig ne menjenek sehova, otthon kell tartózkodni. Egy nap tehát rögtön kiesne a munkából és az iskolából is, majd a második is, mert pénteken 10 óra 18 perckor telefonálnak a mentőszolgálattól, hogy néhány órán belül itt lesznek, addig már ne egyen, ne igyon a gyerek, ne is mosson fogat.
A „néhány óra” konkrétan hatot jelentett, a mintavevő 16 óra 15 perckor érkezett meg olvasónk lakására. Az anya szerint a mintavétel kellemetlen, de reménytelinek találta, hogy a mentős azzal biztatta: az eredményre csak 24 órát kell várni. Aztán kiderül, hogy a biztonság kedvéért a PCR-vizsgálatot megismétlik, és ehhez legalább két napnak kell eltelnie az első mintavétel után. Legkorábban erre vasárnap délután kerülhetne sor, az eredmény 24 óra múlva érkezik meg, vagyis elvileg hétfőn. Elvileg, mert vasárnap estig nemhogy újabb mintát nem vettek, de még az első teszt eredményét sem közölték, pedig közben nem 24, hanem már 52 óra is eltelt. Vagyis legkorábban öt naptári nap múlva lesz a kezében olyan pecsétes papír, hogy a gyerek nem koronavírusos, iskolába mehet. Vagy ennek ellenkezője.
Valamennyit így is javult a tesztelési helyzet, ám továbbra sem alkalmas arra, hogy biztonságos és gyors munka- és iskolakezdést tegyen lehetővé. Egy-egy nap kiesést még tolerálnak a munkahelyek, de minden egyes náthánál 4-6 napot biztosan nem. A nyári, csendesebb időszakot pedig nem használta ki arra a járványügy, hogy nagy áteresztőképességű autós szűrőpontokat hozzon létre, ahol a biztosítottak gyorsan megtudhatnák, koronavírus áll-e a tüneteik mögött.
Igaz, a kormány helyzetét nem könnyíti meg, hogy a nyári időszak alatt sem dobtak piacra olcsó és megbízható gyorsteszteket, ezért másutt is a lassúbb és drágább PCR-t használják. Ám ez olyan körülményes, hogy az Egyesült Államokban a tünetesek közül is tízből csak egy jut hozzá a teszteléshez.
A most tanévet kezdő gyerekek veszélyben vannak?
A kérdésre azért nehéz válaszolni, mert tavasszal Európa nagy részén pánikszerűen bezárták az iskolákat, márpedig emberkísérleteket – és pláne gyerekkísérletet – nem lehet végezni. Így keveset tudunk arról, hogyan terjed a vírus a gyerekközösségekben. Az egyik fogódzó a svéd példa, ahol a 16 évnél fiatalabbak végig jártak iskolába, és náluk jelentősen csökkent a fertőzésszám a tanév végén. Az ECDC, az Európai Unió járványügyi ügynöksége igyekezett Finnországtól Ausztráliáig áttekinteni az iskolai eseteket, de az eredmények ellentmondók. Nagyjából annyi tudható, hogy az új koronavírusos esetszám négy százaléka köthető 18 éven aluliakhoz, és minél idősebbek, annál nagyobb arányban betegszenek meg: a 32 ezer eset 42 százaléka 12 és 18 év közötti.
Azt az adatot pedig már mindenki ismeri, hogy amíg a megfertőződött 70-79 évesek 39 százaléka, addig négy évnél fiatalabbak tíz százaléka, a többi 18 év alattinak pedig 3-4 százaléka szorul kórházi ápolásra. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az iskolakezdés veszélyesebb a felnőttek, mint az egyébként nem krónikus beteg gyerekek számára.
A gyerekek nagyobb része egyébként a családjában fertőződött meg, de ebből az iskolazárlat miatt messzemenő következtetést nem vonnánk le. Fontos viszont, hogy az ECDC állítja:
tünet nélküli gyerektől származó fertőzést eddig nem tudtak bizonyítani, a tünetesek viszont ugyanúgy adják át a vírust, mint a felnőttek. Eszerint elég lenne a beteg iskolásokat azonnal kivonni az oktatásból és tesztelni a környezetüket.
Egy friss dél-koreai tanulmány viszont azt rögzíti, hogy a tünetmentes gyerekek akár két-három hétig is hordozhatják a vírust. Persze a kutatók sem tüsszögtették a kicsiket egymásra, csupán többször is mintát vettek tőlük. Egy biztos: a védekezés során világszerte a tünetekkel rendelkező gyerekekre és a pedagógusokra fókuszálnak. Tesztelés, kontaktkutatás, tesztelés, karantén, ez a menetrend, s csak akkor zárják be az iskolákat, ha helyi járvány tör ki.
A védekezés nem az iskolánál kezdődik, annak első egysége a család. Ha otthon valaki megfázásos tüneteket (torokfájás, köhögés, légszomj, nátha, fejfájás), gyomorrontásos (hasmenés), fejfájást, gyengeséget, végtagfájdalmat, ismeretlen eredetű, korábban nem látott bőrkiütést, íz- és szaglásvesztést és/vagy lázat tapasztal, akkor hívja fel a háziorvosát, és kérjen PCR-tesztet. A biztosítottak számára ez térítésmentes, és ha a háziorvos indokoltnak tartja, akkor elvileg meg is kaphatjuk. (Azért elvileg, mert a Müller Cecília által vezetett Nemzeti Népegészségügyi Központ mereven gondolkodik a tesztelés fontosságáról, ezért elvileg csak akkor kötelező elrendelni a szűrést, ha a tünetek mellett más feltételnek is megfelelünk – például külföldön jártunk, koronavírusos kontaktok vagyunk, netán egészségügyi dolgozók.)
Több iskola és óvoda azt a megoldást választja, hogy a pedagógusok reggelente érintés nélküli lázmérővel megmérik a gyermekek testhőmérsékletét, és kikérdezik őket a tüneteikről. Ám ez nem garancia semmire: a láz három gyerek közül csak kettőnél jelentkezik.
A következő szint a közösségi védekezésé, és itt látszik leginkább a felkészületlenség. A kormány szereti a nagy, látványos intézkedéseket, mint a határok lezárása, kijárási korlátozások bevezetése, ám ezek elképesztően pazarló szabályok. Emlékezzünk: kijárási korlátozás volt ott is, ahol egy fertőzöttet sem találtak. A vírus terjedését sikeresen lefojtottuk, csakhogy közben a gazdaságot is. Most pedig oda jutottunk, hogy jelenleg a vírushelyzet sokkal súlyosabb, mint az országos zárlat idején volt, az országok mégis csak helyi korlátozásokban gondolkodnak. Ám ehhez jól szervezett helyi járványügy is kell, megyei, városi döntéshozókkal.
Hogyan védekezhetnek az iskolák?
A kis falusi iskolák, ahol 10-15 gyerek jár egy osztályba, könnyedén meg tudnak felelni a szigorúbb járványügyi előírásoknak is. A gond a túltöltött városi és nagyvárosi intézményekkel lehet. Nem normális, hogy szűk osztálytermekben 32-35 gyereket zsúfolnak össze. A koronavírus előtt sem volt az, de tudjuk, az állam ott takarékoskodik, ahol tud: például a gyerekeken.
A súlyosan fertőzött országok a tanévkezdésre „buborékoktatással” készülnek. Ennek lényege, hogy a gyerekek kis közösségeket képeznek, ezeken belül szabadon érintkezhetnek, de a buborékokat igyekeznek elszigetelni egymástól. Például csoportbontásban tanítanak, így a tanuló csak a buborék tagjaival találkozik, emiatt kisebb eséllyel fertőződik meg. Ha mégis, akkor csak a buboréktagokat kell otthon fogni karanténba. A többieket nem, mert ők elvileg sem a szünetben, sem étkezésnél nem találkoztak hosszasan egymással. Az osztályteremben a kisebbek nem hordanak maszkot, de a folyosókon, közös terekben már igen és a másfél méteres távolságot is igyekeznek megtartani. A közös étkezéseket – a menzák tömegjeleneteit – sok helyen nem engedik, a gyerekek az osztályteremben esznek. Esetenként elcsúsztatják az órakezdést, a nagyobbaknál, akik gyakrabban betegszenek meg, maszkviselést kérnek és a szociális távolságot is igyekeznek betartatni a tanórákon.
A 10-12 éves határ fontos: ez az a pont, amely felett mai tudásunk szerint a koronavírus sikeresebben tud kapcsolódni a gyermeki sejtekhez. Mindebből az is következik, hogy a felsősöknél és a gimnazistáknál a magasabb fertőzöttségű településeken kerülendő a szaktantermi rendszer, amelynek során a tanulók vándorolnak az iskolán belül.
Nem kell hiszterizálni a tanévkezdést, a mostani esetszám-növekedés jelentős, de még így sem tartozunk a legfertőzöttebb országok közé. Fontos volna viszont, hogy bizonyos területi esetszám felett legalább a pedagógusokat teszteljék. Összeomlik az oktatás, ha a tanárnak négy-öt napig kell várni három tüsszentés és két köhögés után, hogy visszamehessen a gyerekek közé, pedig lehet, hogy csak egy hideg ital fogta meg a torkát. Ha viszont tünetesen dolgozik, láttunk rá példát, hogyan fertőzi meg – elsősorban a kollégáit: Mezőkövesden ez történt júliusban. Tanévkezdési tanárteszt néhány településen máris indokolt lehet, például Pápa, Keszthely, Debrecen esetén a hatóság javasolhatná ezt, Müller Cecília hivatala ugyanis járási szinten látja az adatokat.
A gyerekeknél azonban a tünet a kulcs. Az első tünetek megjelenése után kell azonnal elkülöníteni, tesztelni, karanténba kell zárni a gyerekeket és a kontaktokat, de akkor minél szélesebb körben.
Mire és kikre hat még az iskolakezdés?
A tekintélyes The Lancet című orvosi lap arról készített modellszámítást, mi történik, ha a munkahely, háztartás és intézményi (kórház, idősotthon, börtön) mellett az iskolák is visszatérnek, mint lehetséges fertőzési terek. Megnő a kontaktusok száma, emiatt a vírus könnyebben eljut a munkahelyekre és az intézményekbe is. Két tényezőt vettek figyelembe, egyrészt a csúsztatott iskolakezdés hatását, például azt, ha a gyerekek csak minden második héten – vagy nap, esetleg délelőtt vagy délután – járnak iskolába. Másrészt a tesztelést és a kontaktkutatás sikerességét.
Arra jutottak, hogy a fertőzések számának alakulásában nem az iskolakezdés csúsztatása a döntő, ha a tünetes gyerekek legalább 65 százalékát sikerül tesztelni, és a kontaktjaik legalább 40 százalékát felderíteni, azzal hetedére csökkenthető a halálos áldozatok számának várható növekedése. Hogy az iskolakezdés megnöveli a járványveszélyt, az mindenesetre egészen bizonyos.
Tényleg enyhült a vírus?
Annyit tudunk, hogy tavasz óta új mutációk terjedtek el, és ezek közül néhány könnyebben terjed, fertőzőbb, mint a korábbiak. Az összes adatból az is látszik, hogy Európa-szerte nő az esetszám, de nem emelkedik vele arányosan sem a kórházban ápolt súlyos állapotúak száma, sem a halálozás. Amiből két dolog következhet: vagy tényleg enyhébb a vírus, vagy olyan közösségekben terjed elsősorban, amelyek tagjai ritkábban betegszenek meg súlyosan. Vagyis zömmel fiatalok.
Mi lesz az egyetemistákkal?
Több jele is van annak, hogy a fertőzés elsősorban a fiatal korosztályok körében ugrott meg, és a 18 éven felettiek tünetmentesen is terjeszteni képesek a vírust. Az egyetemeken a legegyszerűbb áttérni a digitális oktatásra (az ELTE TTK már meg is tette ezt) vagy hibrid formát alkalmazni, a csoportbontások miatt egyik héten fizikailag, másik héten online tanítani.
Nagy fegyelemre van hát szükség, miközben a lakosság jó részének nincs veszélyérzete, mert csak lassan emelkedik a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépen levők száma, a halottaké pedig szerencsére már hetek óta alacsony. Minek akkor a nagy óvatosság? – kérdezik sokan.
Egyrészt tavasszal már megtanultuk, hogy a koronavírus hetekig ártalmatlan arcát mutatja, azután két-három-négy hetes késéssel megugrik a kórházban lévők száma, öt-hat-hét hetes csúszással pedig a halottaké is. Tudjuk azt is, hogy ahol berobban a járvány, milyen nehéz gátat szabni neki.
Baj tehát van, de még nincs tragédia.
Nyitókép: diákok a XI. Nemzeti Tanévnyitón a Kecskeméti Református Általános Iskolában 2020. augusztus 30-án. Fotó: Kormany.hu/Botár Gergely
