Mindent nem, de a beltéri bulikat meg kell tiltani – elméleti biológus az új vírushelyzetről [HetiVálasz 37]
Újra csütörtök, ismét jelentkezik a HetiVálasz, a Válasz Online podcastadása. Nyakunkon a koronavírus második hulláma, ezért ismét szakember segítségét kértük: Müller Viktor elméleti biológus, az ELTE TTK dékánhelyettese a legtöbbekben okkal felvetődő kérdésekre válaszol. Miért kisebb a veszélyérzetünk most, amikor a napi esetszám a tavaszi csúcs többszöröse? Módosulhatott-e maga a vírus? Mennyire lehet hasznos a magyar kormány satu-intézkedése, és mekkora veszélyt okoznak a vírusszkeptikusok? A legújabb HetiVálaszból kiderül.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Hogyan tekintett a nyáron a strandon tömörülő nyaralókra?
„Rosszallással, de azért némi megértéssel is. Amikor a korlátozásokat feloldották, a szakemberek többségét meglepte, hogy nem indult el hamarabb egy második hullám. Folyamatosan tanulunk a vírusról; akkor úgy tűnt, hogy nem annyira nehéz kordában tartani, mint ahogy azt eredetileg feltételeztük. A megértést pedig azért mondom, mert nálunk belép a prevenciós paradoxon: annyira jól sikerült megelőzni a veszélyt, hogy sokan a valóságában is kételkednek. Ezt az emberek többségének nem rovom fel, ennek tudatosítása éppen a tudomány képviselőinek felelőssége.”
Van-e értelme a határok lezárásának?
„Közlekedési korlátozásnak két olyan hely között van értelme, ha jelentősen különbözik a fertőzési arány. Ebben a pillanatban a környező országokhoz képest talán még mindig jobban állunk – Ukrajnához, Romániához képest bizonyosan, ilyen esetben érdemes a korlátozást fenntartani –, de az meg egy ettől független kérdés, hogy elég-e ez az intézkedés – a legfrissebb adatok alapján nem, hiszen a fertőzés legnagyobb része helyi. Bekerültek a kezdeti fertőzések, amik elindíthattak új gócokat, de most már elég van belőlük ahhoz, hogy ne kelljen kintről utánpótlás. (…) Mindenhol afelé megy a döntéshozatal, hogy célzottabban kellene beavatkozni: a legjobb az, ami a legkevesebb embernek fáj, de a legtöbbnek segít. Itt kell például elgondolkodni azon, hogy biztosan szükség van-e a zárt szórakozóhelyek működtetésére. Biztos, hogy annak az ágazatnak fáj, viszont a lakosság egészének segít az, ha kiküszöböljük ezeket a helyzeteket.”
Válhatunk-e immúnissá a koronavírusra?
„Az immunitás nem fekete-fehér, nem az van, hogy vagy immúnis vagyok, vagy nem: lehetek részlegesen immúnis is, amikor kisebb eséllyel kapom el, vagy ha elkapom, kevésbé súlyos betegséget kapok el. Utóbbira kiváló esélyünk van, ezt már régóta lehet gondolni immunológiai oldalról kiindulva, és semmi nem mond ennek ellent abból, amit az elmúlt időben is láttunk. Továbbra is azt tartom legvalószínűbbnek, hogy egyszer van esélyünk súlyos betegségre, amikor először átesünk rajta – ha még nincs vakcinával kialakított védettségünk sem –, és ha valaki egyszer átesik rajta – akár súlyos, akár enyhébb fertőzéssel –, akkor nagyon valószínűtlennek tartom, hogy később, ha újra elkapja, akkor súlyos tünetei legyenek.”
Mi várható a közeljövőben?
„Egy korábban meghozott enyhébb intézkedés talán jobb lehet, mint egy később meghozott drasztikus. Arra kell mindig figyelni, hogy bármit csinálunk, az késleltetéssel érvényesül. Ha most behúzzuk a féket, akkor is még egy darabig megy fel az esetszám, biztos, hogy a halálozások száma is. Ha behúzzuk a féket odáig, hogy a reprodukciós számot visszavigyük 1-re, akkor ahol vagyunk, ott stabilizálódik. Ha ugyanazt csináljuk, amit májusban, akkor nem az lesz, hogy megint 10-20 esetszámunk lesz, hanem néhány százas – ha szerencsénk van, ugyanis ha egy bizonyos szint fölé megy a terjedés üteme, azzal nem fog tudni lépést tartani a kontaktkövetés.”
