Húsz év után újra magyar vezetője lehet Székelyföld fővárosának
Rég volt érdemes ennyire odafigyelni romániai helyhatósági választásra. Húsz év után jövő vasárnap esély van rá, hogy ismét magyar politikus vezesse az „etnikai frontvárosnak” számító Marosvásárhelyt, román pártok pedig Erdély-szerte kampányolnak a magyar szavazatokért. Vajon a szlovákiai Híd-Most példájának követését jelzi, hogy a színmagyar Székelyudvarhely polgármestere egy vegyespárt jelöltjeként indul? Miért kötne koalíciót a decemberi parlamenti választás után a magyarellenes üzenetekkel is operáló PNL-lel Kelemen Hunor RMDSZ-elnök? Nagykép.
Máris nyugodtan nevezhetjük történelminek a romániai helyhatósági választást. A Bëlga együttes legendás, Nemzeti Hip-Hop című száma – benne a kultikus „Székely deszkások, szevasztok!” köszöntéssel – az erdélyi politika része lett. Soós Zoltán, Marosvásárhely magyar pártok által támogatott független polgármesterjelöltje a minap kampányvideót készített a járvány miatt lezárt egyik helyi BMX-pályánál. „Vásárhelyi deszkások, szevasztok!” – lazázott nyitásként egy nagyot a politikus, majd az összegyűlt gördeszkás s biciklis legényeknek megígérte: győzelme esetén azonnal megnyitja a pályákat.
Lehet, hogy a profi kis videó a jövő heti választás magyar szempontból legnagyobb meglepetését készíti elő? Bizony lehet. Úgy tűnik ugyanis, reális esély van arra, hogy Marosvásárhelynek húsz év után ismét magyar polgármestere legyen a „civilben” a megyei múzeumot igazgató Soós Zoltán személyében. A Székelyföld fővárosának is nevezett település több szempontból is szimbolikus hely. Egyrészt 2000-ig ez volt a legnagyobb, magyar polgármester vezette erdélyi település. Amikor Fodor Imre veszített Dorin Floreával szemben, sok erdélyi magyar gyászolt. Tíz évvel az 1990-es „fekete március” után – az anyanyelvi oktatásért tüntető magyarokra felhergelt román falusiakat uszítottak, a kibontakozó összecsapásokban öten meghaltak – úgy érezték, Marosvásárhely „elesett”.
Másrészt Marosvásárhely azért is fontos, mert a mára egyértelműen román dominanciájú erdélyi nagyvárosoktól eltérően a tömbromán és a tömbmagyar vidékek határán fekvő településen még mindig viszonylag kiegyensúlyozottak az etnikai arányok. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint a 130 ezer lakosú települést 52-45 százalékban lakják románok és magyarok. Félrevezető lenne persze azt gondolni, hogy mindent az etnikai hovatartozás határoz meg. Sok a vegyes házasság, a többes identitású ember, s ahogy Soós Zoltán románul feliratozott klipjeivel megcélozza a helyi többséget, úgy egyes román jelöltek is igyekeznek megszólítani a vásárhelyi magyarokat. Az üzenetek is inkább a helyi korrupció visszaszorításáról, fejlesztésekről, semmint a nemzeti kérdésekről szólnak. Dorin Florea idén már nem áll rajthoz, s az a tény is növeli az RMDSZ, annak jobboldali ellenzéke, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP), illetve helyi civilszervezetek által támogatott Soós esélyeit, hogy összesen tizenketten indulnak román pártok színeiben. (Közülük hárman számítanak esélyesnek.)
A verseny éleződésével azonban a hamu alatt lassan felizzik a parázs. Nemrég a kormányzó nemzeti liberális párt (PNL) európai parlamenti képviselője, Rareș Bogdan egy helyi kampánygyűlésen arról beszélt, nem szabad Marosvásárhelyt „a magyarok kezére adni”.
Szerinte „a város elestéért” közvetlenül felelősek lesznek azok a román indulók, akik nem lépnek vissza a PNL által indított Benedek Theodora javára. (A település összetett politikai viszonyait jelzi, hogy a román orvos férje a helyben közismert Benedek Imre kardiológus-professzor, aki 2012-ben a Magyar Polgári Párt színeiben indult a polgármesteri székért.)
„Marosvásárhelyen nagyon izgalmas kísérlet zajlik: Soós Zoltán antikorrupciós tematikával igyekszik megszólítani a helyi RMDSZ-től annak gyengesége, belharcai miatt eltávolodott magyar szavazókat. Soós hangsúlyosan nem a nemzeti identitásra összpontosító kampánnyal erősítené az etnikai szavazást” – mondja a Válasz Online-nak Toró Tibor politológus, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa. Szerinte a Dorin Florea idején kipattant korrupciós ügyek bírálatával megszólíthatók a helyi román–magyar vegyespárt, a Szabad Emberek Pártja (POL) vagy más román jelöltek felé tájékozódó, esetleg passzív magyarok. Marosvásárhely egyensúlyközeli etnikai arányai ellenére a helyi többségi politikai elit eddig nemzeti kizárólagosságban gondolkodott. Miközben más erdélyi nagyvárosokban, így például Kolozsváron vagy Nagyváradon az elmúlt évtizedekben kialakultak az együttműködés modelljei a helyi magyar és román politikai-vállalkozói elitek között, Marosvásárhelyen ez elmaradt.
Az elzárkózást jelzi, hogy a közintézmények vezetőinek mindössze 12 százaléka magyar, miközben a városnak majdnem a fele.
Dorin Florea két évtizedes talponmaradásához a román polgármester politikai ügyessége mellett kellett a helyi magyar politika is. Noha a Maros megyei a legnépesebb RMDSZ-szervezet, s a város, illetve a környék választókerületeiben jutott mandátumhoz a magyar párt több korábbi nagyágyúja (Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök, Frunda György egykori szenátor és államfőjelölt, Borbély László többszörös miniszter), a folyamatos belharcok, korrupciós ügyek miatt néhány évente menetrendszerűen újjá kellett szervezni a helyi szervezetet. Marosvásárhelyen ráadásul az RMDSZ-t kihívó kisebb magyar pártok mindig gyengék maradtak. A folyamatos ziláltságnak meg is lett az eredménye, Dorin Florea mindig jól elpáholta aktuális RMDSZ-es kihívóját. A magyar párt jelöltje 2004-ben 14 ezer, 2008-ban hatezer, 2012-ben tízezer szavazattal maradt le. Legszorosabb négy éve volt a verseny: Soós Zoltán akkor ezerhétszáz szavazattal kapott kevesebbet a román polgármesternél.
| – Négy éve kevéssel maradt alul a polgármesteri címért folytatott küzdelemben. Most miben reménykedik? – kérdezzük Soós Zoltántól. – Reménykedés nélkül is látszik, hogy ez most nem 2016, még csak nem is 2012 vagy 2008. Mára a polgármester és az általa épített rendszer hatalma meggyengült, Florea megfutamodott, idén nem indul a választáson, inkább a megyében próbálja átmenteni magát. Másrészt a támogatottságom erősebb, mint négy éve. Nem csak a magyarok bizalmát élvezem, egyre több román is bennem látja a változást. A kampányban hangsúlyosan törekszem az ő megszólításukra, például minden anyagunk kétnyelvű. Mi minden vásárhelyihez szólunk, egyetlenként a jelöltek közül. A programot is így dolgoztuk ki, sok-sok konzultációval, közel tízezer ember véleményének meghallgatásával. A harmadik nagy különbség 2016-hoz képest pedig az: mára nagy többsége van annak a véleménynek, hogy változásra van szükség. Nem csak a polgármesteri névtábla cseréjére, hanem mély, átfogó szemléletváltásra, hogy végre beinduljon Marosvásárhely fejlődése. Aki gyakran jár Erdélybe, láthatja, hol tart Nagyvárad vagy Kolozsvár, mennyit fejlődött Sepsiszentgyörgy. Eközben Marosvásárhelyen ugyanúgy araszol a dugóban, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. – Kampányának arculatában nem jelennek meg az önt támogató magyar pártok (RMDSZ, Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt) logói. Miért? – Független jelölt vagyok, minden magyar párt és érdekvédelmi szervezet támogat több civil szervezet mellett. Függetlenként indulok, mert a programom egyik eleme éppen az, hogy a város nem lehet a pártok csatározásainak színtere. A választási szabályzat értelmében független jelölt mellett nem jelenhet meg semmilyen párt vagy szervezet logója.  – Marosvásárhely lakosságának többségét ma a románság alkotja. Ők miért szavazzanak önre? – Mert a problémáink közösek: a román lakosságot is zavarja, hogy nincs parkolóhely, hogy használhatatlan a közszállítás és hogy a Poklos-patak medre egy kihasználatlan pöcegödör. Az, hogy átláthatatlan és korrupt a Florea és csapata által felépített rendszer. Ezek mindannyiunk problémái és nemzetiségtől függetlenül egy városban élünk és egy célunk van, hogy elinduljon a fejlődés. Mert ez az idei választás tétje: emelkedő pályára kerül végre a város, vagy még inkább lemaradunk és elszigetelődünk. Itthon maradnak és hazajönnek a fiatalok, vagy azok is elmennek, akik még itt vannak? A kampány folyamán egyre több román ember állt be a csapatomba, fél év alatt nagyot nőtt a támogatottságom az ő körükben is. Ma már sokan megállítanak az utcán, románok is és elmondják, hogy rám fognak szavazni. Az egyetlen vagyok az esélyes jelöltek közül, akiről biztosan tudni, hogy nem a rendszer embere. – Hogyan értékeli Rareș Bogdan kijelentését, miszerint Marosvásárhelyt „nem szabad a magyarok kezére adni”? Elképzelhetőnek tartja, hogy a hajrában a román jelöltek visszalépnek a legesélyesebb többségi induló javára? – Legfőbb riválisom, Claudiu Maior, Florea jobbkeze volt, köztudott róla, hogy bármilyen alkura képes. De nekem nem dolgom, hogy az ellenfeleim paktumaival foglalkozzam. Abban bizonyos vagyok, hogy bármilyen alku nekem is hoz majd szavazatokat, mert a változást akaró többségnek elege van a sötét szobákban kötött megállapodásokból. Ami Rareș Bogdan kijelentését illeti, ez sajnos régi lemez Romániában. Amikor elfogynak a politikai ötletek, valaki biztos elkezd a magyarokkal riogatni. Ám erre a józan vásárhelyiek nem nyitottak. A kutatások szerint fél év alatt megfeleződött azoknak a román választóknak a száma, akiknek fontos, hogy román nemzetiségű legyen Marosvásárhely polgármestere. Így ma tíz románból hat szerint nem számít a nemzetiség. A kampánynak még nincs vége, hátra van bő egy hét. Ha fennmarad a lelkesedés, amit eddig tapasztaltam és szeptember 27-én elmennek szavazni a változást akarók, nem lehet gond. Most reális esély van a változásra. |
Soós sikere vagy kudarca azon is múlik, mennyire sikerül visszacsábítani a passzív, vagy a román pártok felé elcsángált magyar szavazókat. Első látásra az idei romániai önkormányzati választás egyik nagy erdélyi sztorija, hogy sok helyütt milyen intenzíven kampányolnak a magyar szavazatokért a román pártok. A már említett POL nevű vegyespárt több székelyföldi településen is polgármesterjelöltet, tanácsosi listát, illetve Hargita megyében tanácselnök-jelöltet és megyei tanácsosi listát állított.
Az USR, a „román Momentum” nemcsak a székely megyékben állt rajthoz, de még olyan kisebb településen is indít magyar polgármester-jelöltet, mint Szilágynagyfalu.
A nagyvárosokban az USR-indulók folyamatosan célozzák hirdetéseikkel a magyar Facebook-használókat: antikorrupciós üzeneteik mellett gyakran hangsúlyozzák, hogy ők voltak az első többségi párt, amelyet magyar elnök vezetett. (A kolozsvári Elek Levente 2017-ben állt az USR élén.) Még az olyan hundertprozent kék-sárga-piros pártok is több helyütt magyar jelöltekkel keresik a magyar választók kegyeit, mint amilyen a már említett PNL.
Megtörik az RMDSZ (egy-két helyen pedig a most együtt induló EMNP és MPP) dominanciája a magyarok között? Kinőhet a marosvásárhelyi román–magyar vegyespártból, a POL-ból valami olyasmi, mint Szlovákiában Híd-Most? Nos, ha az adatokat, s nem a posztolási aktivitást nézzük, nagy fordulatra nem lehet számítani. A román pártra szavazó magyar a viccbéli zsiráfra hasonlít, akire a székely bácsi tudvalevőleg azt mondja: ilyen állat nincs is.
A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és Bálványos Intézet tavaly az európai parlamenti választás előtt reprezentatív kutatást készített az erdélyi magyarok szavazási hajlandóságáról. Ebből kiderült, hogy a választási részvételüket biztosra mondó magyarok 74 százaléka az RMDSZ-re tervezett szavazni, 13 százalékuk pedig a kutatás időpontjában bizonytalan volt. További tíz százalékuk a felsorolt román pártokon kívüli erőt nevezett meg. (Vélhetően az RMDSZ-szel általában versenyző, de az európai parlamentin önállóan nem is induló két másik magyar formációt.) Egyetlen román párt sem volt, amely a biztos szavazó magyarok között az öt százalékot elérte volna, legmesszebb a 2,8 százalékra taksált PNL jutott.
Ezek az arányok az elmúlt harminc évben alig változtak: a felmérések szerint a választás típusától függetlenül az erdélyi magyarok 80-85 százaléka mindig magyar pártok jelöltjeire szavaz.
Legfeljebb egy-egy sikeresebb nagyvárosi román polgármesternek alakul ki nagyító nélkül is látható magyar bázisa. Ha ez így van, vajon miért a POL színeiben indul például Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester? Nos, nem arról van szó, hogy a 96 százalékban magyarok lakta kisváros első embere hirtelen felfedezte az interetnikus dialógus szépségeit. Sokkal inkább a helyi eliten belüli bicskázásról van szó. Miután tavaly szeptemberben kizárták az MPP-ből, a településvezetőnek meg embereinek gyorsan találniuk kellett egy pártot és a POL volt kéznél. (A román törvények nagyon megnehezítik a független jelöltek indulását a helyhatóságin.) Ilyesmi már korábban is előfordult a Székelyföldön, ahol gyakran a kisebb román alakulatok színeiben indultak el a magyar pártok belső viszályaiban alulmaradt helyi erők. Deklaráltan semmi közük nem volt azonban az adott formációk országos politikájához. (Régebben például a jelentéktelen zöld pártot használták ilyen céllal.)
A jövő vasárnapi helyhatósági választásra a marosvásárhelyi csata mellett erőfelmérőként is érdemes figyelni, decemberben ugyanis parlamenti választást rendeznek Romániában; az első, nem is annyira tétova párkereső tánclépések már meg is kezdődtek. A mostani kampányban a magyar kormány által teljes mellszélességgel támogatott RMDSZ nyíltan beszél a –most kisebbségből kormányzó – PNL-lel való szövetségkötésről.
Ez azért érdekes, mert a nemzeti liberálisok színeiben államfőnek választott Klaus Iohannis államfő nemrég azzal vádolta az ellenzéki szociáldemokratákat, hogy „eladták a magyaroknak Erdélyt”.
Mint a Marosvásárhelyen riogató Rareș Bogdan esetében is láttuk, a PNL tényleg nem szőrözik, ha egy kicsit locsolgatni kell a román nacionalizmus tüzét. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az ország krónikus instabilitásával magyarázza, hogy szövetséget kötne a PNL-vel. „Romániában nyolc éve folyamatos politikai válság van, összesen tíz kormánya volt az országnak. A helyhatósági ás parlamenti választások után stabilitásra kell törekedni” – érvelt a politikus.
Toró Tibor szerint az RMDSZ közeledése a nemzeti liberálisokhoz valójában a régi töltött káposzta felmelegítése. A magyar párt a kisebbségi érdekérvényesítést mindig csak kormánykerüléssel és a „kijáró politika” működtetésével tudja elképzelni. Mivel az RMDSZ lassan hat éve nincs a hatalom közelében, úgy gondolja, a nemzeti liberálisok támogatásával kerülhet vissza oda a decemberi parlamenti választás után. „Ez most azért látszik kockázatosnak, mert míg a koronavírus-járvány elején még 40 százalék felett volt a PNL népszerűsége, ma már 30 százalék körül áll. A kaotikus kormányzást jól jellemzi, hogy Ludovic Orban miniszterelnök múlt héten nyilvánosan kezdett elmélkedni az iskolakezdés elhalasztásáról. Ezt saját oktatási minisztere volt kénytelen megcáfolni” – hoz példát a politológus a liberálisok népszerűségét morzsoló lépésekre.
Egy esetleges koalíciókötésig persze el is kell jutni, ezért sem mindegy az RMDSZ-nek, hogyan szerepel a jövő vasárnapi választáson. Ha jól alakulnak a dolgok, örömében talán még maga Kelemen Hunor is gördeszkára pattan.
Nyitókép: Soós Zoltán választási plakátja. Forrás: Facebook/Soós Zoltán
