A libernyákozás prosztóság – vendégünk Prőhle Gergely [HetiVálasz 41]
Mai adásunk apropóját Németország szolgáltatja: szombaton lesz éppen 30 éve, hogy az NSZK és az NDK hivatalosan is egyesült, ezzel pedig egy korszak végérvényesen lezárult az európai történelemben. Sikertörténet-e az eltelt három évtized? Mi volt a magyarok szerepe az újraegyesítésben, és milyenek ma a kétoldalú kapcsolatok? Mit jelent a liberális hagyomány Európában és Magyarországon? Többek között ezekről szól a HetiVálasz, a Válasz Online podcastja, melynek vendége Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítványt vezető egykori diplomata, volt berlini nagykövet.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Arról, hogy sikertörténet-e a pont 30 éves német újraegyesítés
„Ha megnézzük Németország politikai térképét, ha megnézzük, hogy a kereszténydemokrata és a szociáldemokrata erők hol erősebbek, akkor megállapítható, hogy a hagyományosan katolikus részek kereszténydemokraták, a hagyományosan protestáns részek pedig inkább szociáldemokraták. Ezek nagyon mélyen ülő mentalitástörténeti összefüggések. Ezzel együtt kell értelmezni, amikor azt mondom: a német egység alapvetően sikertörténet. Nézzük csak meg, hogy micsoda iszonyatos pénz ment át nyugatról keletre. Gyakorlatilag harminc éve a társasági adó és a személyi jövedelemadó nagyjából hét százalékát különítik el arra, hogy a fejlesztést támogatni tudják. Ezen kívül programok sokasága zajlik mind a mai napig, amely elő kell, hogy mozdítsa a nyugat és a kelet közötti különbségek leküzdését.
Németország és Magyarország viszonyáról 30 éve és ma
„Helmut Kohl kancellár bármennyire is volt történész, bármennyire is volt érzékeny az európai kisállamok története iránt, azért az a pillanat, amikor annak idején Antall Józsefnek ezt javasolta, hogy Horn Gyulát tartsa meg külügyminiszternek, az valami olyan mértékű politikai érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot a kelet-közép-európai realitásokkal kapcsolatban, hogy az ember itt azért egy pillanatra elgondolkodik.”
[…]
„Németország az újraegyesítéssel közép-európai ország lett. Ezt jó, ha tudomásul vesszük. Nem pedig nyugat-európai, és igazából a kezdetektől sem volt az. A német szellemi életben ez a fajta különállás pont oda vezethető vissza, hogy nekik ez a keleti affinitásuk – ami Poroszország miatt teljesen természetes módon van meg – tört elő. Ilyen értelemben a német gazdaság kicsit mindig lengyel, cseh, magyar és szlovák gazdaság is. Nem gondolnám, hogy ezt nekünk gyarmatosításnak kell tekinteni.”
Liberalizmusról és libernyákozásról
„Otto Graf Lambsdorff, a német FDP, a liberális párt néhai elnökének gondolkodása a példa arra, hogy nem kell megtagadnunk a liberális múltat ahhoz, hogy polgári, konzervatív bőrünkben otthonosan érezzük magunkat. Nekem nagyon nagy élmény volt a Lambsdorffal való találkozás, és mind a mai napig meghatározó. […] A Mandinernek adott interjúban is elmondtam, hogy nekem nem esik jól a libernyák szóhasználat. Ez egyszerűen prosztó. Nem tudok rá jobb jelzőt. […] Ahhoz, hogy a liberális címszó alatt végtelen sok baromságot beszélnek Európa-szerte, sajnos kétség nem fér. De ne felejtsük el, hogy Orbán Viktor is a Liberális Internacionálé alelnöke volt annak idején, és a liberalizmus már akkor is több különböző hagyományt jelentett egyszerre.”
