Echte német vette be Temesvárt – megkérdeztük, hogy csinálta
Marosvásárhely magyar visszavétele mellett a szeptemberi romániai helyhatósági választás másik szenzációja egy 37 éves német, Dominic Fritz lett, aki abszolút többséggel tarolta le Temesvárt. Magyarországról ez meghökkentő lehet, Románia harmadik legnagyobb, 320 ezres multikulti városában viszont afféle utolsó mentsvárnak gondolják, aki képes befektetőket is hozni a Bánátba. A Válasz Online munkatársa kiutazott hozzá, és megtudta: szerinte nem a németsége miatt szavaztak rá. Fritz elmondja azt is, kezdeti ellenvetései miatt miért ugrott mégis fejest a román politikába, büszke-e a német származású Iohannis elnökre, és hogy miért felelős az RMDSZ. Hangulatjelentés és nagyinterjú.
„Ne stignes nigde kada te slome i sruse ti sve (Nem jutsz sehova, amikor megtörnek és mindent elpusztítanak)” – kesereg Pile című dalában a szerb turbofolk primadonnája, Ceca. A hölgy szerb nemzeti szimbólum, Szófiától a bécsi diaszpóráig turnézza végig rajongóit, dalai tízmilliós hallgatottságot produkálnak. Aki őt játssza a rádióban, az csak szerb lehet, hiszen a 2000-ben meggyilkolt rettegett maffiavezér és délszláv háborús bűnös, Željko Ražnatović – ismertebb nevén Arkan – özvegyéről van szó. A Pile végeztével élőzenére váltanak, a stílus marad, de már egy Cecánál lényegesen kevesebbszer plasztikázott énekesnő előadásában. Kultúrsokk, hiszen csak a romániai útjaimat rituálisan lezáró micsezésre jöttem a helyiek által ajánlott étterembe.
A magyar kollektív tudat valamiért azt diktálja, hogy ami a magyar–román határtól keletre vagy délre fekszik és van magyar neve, az csak Erdély része lehet. Mint Temesvár.
Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk, hiszen a Bánát központjaként a város valódi kelet-európai–balkáni multikulti (ahol a magyarok aránya már csak bő 5 százalék). Színháza is három nemzetiségnek van – a románoknak, a németeknek és a magyaroknak –, rajtuk kívül eleven a szerb jelenlét (lásd a Ceca-dalt a román étteremben), a múlt század viszontagságaira pedig három üres zsinagóga is emlékeztet, köztük a Monarchia-kori gyöngyszemeket jegyző Baumhorn Lipót által tervezett gyárvárosi.
Temesvári képeslapok Fotók: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Temesvár nemrég azzal került a nemzetközi hírekbe, hogy a szeptember 27-i helyhatósági választáson leváltották a várost két cikluson át vezető nemzeti liberális Nicolae Robut, és óriási, majdnem 55 százalékos többséggel választották meg a – némi egyszerűsítéssel – román Momentumként emlegetett USR jelöltjét, Dominic Fritzet. Fritz, jól sejtik, echte német, ráadásul nem valami volt NDK-s rozsdavárosból, hanem Baden-Württemberg svájci–német határvidékéről. Törvényi akadálya nem volt a megválasztásának, Romániában ugyanis bármilyen EU-s állampolgár lehet településvezető. Fritz ráadásul nyelvileg is alkalmazkodott, romántudását még a nacionalista exelnök, Traian Băsescu is dicsérte.
„Már mindent kipróbáltunk, nem jutottunk sehova. Talán majd vele, mert mivel német, talán a nagy cégek is szívesebben jönnek ide. 1989, a forradalom óta azt érzem, hogy »talán most«, mert alig változott valami. Leszámítva az árakat: amíg nem volt koronavírus, Szegedre jártam vásárolni, annyival olcsóbb és jobb minden”
– magyarázza szállásadóm, akinek bár Szabó a vezetékneve, elnézést kérve mondja, hogy nem tud magyarul, mert a családban az anyai, szerb vonal dominált. A város kulturális sokszínűséggel vegyes kiábrándultságát viszont jobban össze sem foglalhatná a személye.
Már ebből elkezdtük kapisgálni, hogy mi volt Fritz sikerének titka, de Temesvár új polgármestere még szerencsére nem annyira elfoglalt, hogy ne állt volna bővebb magyarázattal a Válasz Online rendelkezésére. Mivel az interjú felvételekor még nem történt meg a hivatalos átadás-átvétel, az USR temesvári, kampányholmiban úszó székházában találkoztunk vele.
×××
– Hogy szólítsuk: Bürgermeister vagy primar?
– Haha. Ahogy akarnak, a Dominik például jó, de a kérdésre válaszolva: itt a primar a használatos.
– Otthon, a négy fal közt is?
– Ha a némethez ragaszkodunk, egy Temesvár méretű városban Oberbürgermeister (főpolgármester) lennék. A német sajtó is így szólít.
– Ezek szerint ők is felfigyeltek önre.
– Volt visszhangja, nem csak Németországban, főleg a győzelem európai dimenziója miatt.
– Mi is azért vagyunk itt, hogy megfejtsük: ezt meg hogy csinálta?
– Egy éve mondtam fel a német munkahelyemen, és tavaly október óta csak ezen dolgoztam a csapatommal. A vírus miatt három hónappal később volt a választás, ez végül segített, mert több időm volt leülni azokkal, akik változást szerettek volna, közben pedig a város kerületeit jártam, így az utca is megismert. Ezenkívül intenzív közösségimédia-kampányunk volt. A győzelmem valódi oka, hogy
sokan akartak más felfogású helyi politikát és városvezetést; szerettek volna visszanyúlni a város európai gyökereihez.
Nemcsak jobb szolgáltatásokat vagy közösségi közlekedést, hanem nyitott, a turistákra és a befektetőre fogékonyabb Temesvárt is akartak. Ez volt az a vízió, amely egyesítette a szavazók több mint 50 százalékát.
– Sikerülhetett volna ugyanez más városokban, ahol nem ennyire nyilvánvaló a német kulturális örökség?
– Temesvárnak ez a jellege nyilván sokkal természetesebbé tette magát az indulásomat is. De nem németként indultam – még ha sokan ezt is emelik ki –, hanem az emberek problémáiról és azok megoldásairól beszéltem.
– Azt azért nem hinnénk, hogy hátrány volt a németsége.
– Mint kiderült, az aktív németellenes kampány ellenére sem volt az. De nem vagyok szociológus, fogalmam sincs, hányan szavaztak rám csak azért, mert német vagyok. De hiába van más városokban is német kisebbség, azért sem indultam volna máshol, mert 17 évem kötődik ide.
– Valóban: 19 évesen, 2003-ban járt először Temesváron. Megkésett ifjúkori lázadás volt, hogy a svájci–német határról, ahol felnőtt, pont Romániába utazott?
– Még soha nem hallottam olyan fiatalról, aki úgy lázadt volna a szülei ellen, hogy egy romániai árvaházba jön önkénteskedni. Valójában az hajtott, hogy egyetem előtt még dolgozzak valamit – lehetőleg olyanokkal, akikkel másképp amúgy nem találkoztam volna –, és hogy nyelvet tanuljak.
– De hogyhogy Románia?
– A munkaközvetítőn múlott: felajánlottak több célállomást, Temesvár pedig elég érdekesnek tűnt.
– Főleg, hogy első élménye egy 5 eurós határőr-vesztegetés volt.
– Pontosan. Korrupció volt. Máig emlékszem az ellentmondásokra: adott egy elég gyorsan fejlődő ország, ahol mégis hatalmas a szegénység – 2003-ban főleg az volt –, miközben európai történelme van, amit évtizedekre elnémított a kommunizmus. Lenyűgöző volt látni mindezt. Annyira, hogy 2003 után évente többször visszajártam, 2015-ben pedig lakást is vettem, hogy letelepedjek, miközben a munkahelyem még Berlinben volt. Kicsit úgy éltem, mint az a rengeteg nyugaton dolgozó román.
– Horst Köhler volt (2004-2010) német államelnök kabinetfőnöke volt, a posztot végül 2019-ben hagyta ott. Unatkozott?
– Egyáltalán nem. Rengeteg diplomáciai eseményen vett részt, két éven át az ENSZ Nyugat-Szaharáért felelős különleges megbízottja is volt, folyamatosan járta a világot, én meg vele, Temesvár tehát afféle horgony lett az életemben.
– Végül miért döntött úgy, hogy elhagyja Németországot? Már ha egyáltalán így érzi.
– Azt nem érzem, de azt igen, hogy jó végre letelepedni Temesváron. Hamar láttam, hogy a város jobb vezetést érdemel, úgyhogy csatlakoztam az USR párthoz, akikkel ezt megvalósíthatónak látom.
– Pedig sokáig tartotta a távolságot a helyi politikától. Egy 2013-as interjújában azt mondta: „[A román politika] túl van rajtam. (…) A politikai kultúra annyira elfajzott, hogy már azt sem veszed észre, ha valaki nem hazudik neked, mert úgy hozzászoktál a sok hazugsághoz és közönségességhez.”
– Ahogy mondja. Épp ez volt az oka, hogy sokáig távol maradtam a román politikától. A 2016-17-ben megjelent USR volt az első hiteles politikai projekt, amely megpróbál változtatni a rendszerszintű képmutatáson és korrupción.
– Hogy változtatnának ezen, ha közben Dan Barna pártelnököt EU-pénzek eltüntetésével hozzák hírbe?
– Csak hírbe hozták, nem emeltek ellene vádat.
– Vagyis patyolattiszta.
– Nem emeltek ellene vádat soha.
– Tehát továbbra is megbízik benne.
– Teljes mértékben. Az USR az egyetlen párt, amelynek korrupcióellenes platformja is van. Ezt a szemléletet szeretnénk érvényesíteni helyi szinten, majd országosan is, ha a decemberi parlamenti választás után sikerül kormányra kerülni.
– Hogy tervezi kifehéríteni a temesvári városházát?
– Meg kell szüntetni az átláthatatlanságot. Nem nyilvános például, hogy a város milyen ingatlanokkal rendelkezik, és azokat kiknek, mennyiért adja bérbe. E téren muszáj transzparensnek lenni, hogy elejét vegyük a korrupciónak és a közvagyonnal való visszaélésnek. Emellett a városházán dolgozókat rátermettségük és nem politikai beágyazottságuk alapján szeretnénk foglalkoztatni, ugyancsak átlátható kiválasztási folyamattal.
– Még ha ez mind sikerül is, a közpénzekért Bukarestben kell harcolnia, alkukat kötnie.
– A helyi valóságot kell alapul vennem, a pártom céljait megvalósítva. A másik opció, hogy mások játsszák le ezeket egymás közt, ami számomra nem alternatíva. Be kell lépnünk a politikába, és bár máról holnapra nem fogjuk megváltoztatni az egész rendszert, meg kell próbálnunk többséget építeni a céljaink köré. Ahogy ez Temesváron történt. Még akkor is, ha
magam is egy olyan politikai ökoszisztéma része vagyok, amely részben működésképtelen. A nagy kihívás, hogy ebben érjem el azokat az eredményeket, amelyek miatt az emberek rám szavaztak.
– El tudja képzelni, hogy annyi akadályba ütközik, hogy elege lesz?
– Nem, mert vannak sikertörténetek. Például a nagyváradi polgármester, aki hatalmasat lendített a városon, mert jól használta az uniós forrásokat és depolitizálta a városi adminisztrációt. Minden azon múlik, hogy egy asztalhoz tudjuk-e ültetni mindazokat, akik így gondolkodnak, hiszen végső soron Temesvárt is ők fogják megváltoztatni, nem én mint polgármester.
– Körül tudja írni a szavazóit?
– Ha az ember 50 százalék fölött győz, akkor nehezen. Azt már tudjuk, hogy a tipikus USR-szavazó jól képzett, a magánszektorban sikeres fiatal felnőtt, de a kampány alatt az idősebbek is megtaláltak. Talán azért, mert emlékeztettem őket a régi Temesvárra, ahol természetes volt, hogy a román mellett német és magyar szót is lehetett hallani. Nagy tömegben álltak mellém gyerekes szülők és az eddig magukra hagyott külvárosiak is.
– Temesváron rohamtempóban újul meg a belváros, tele a környék hangulatos helyekkel, ráadásul Európa kulturális fővárosa lesz 2023-ban (eredetileg 2021-ben lett volna, de a koronavírus miatt két évvel elhalasztották a projektet – a szerk.). Mit rontott el mégis az elődje, Nicolae Robu?
– Való igaz, hogy a város gyors fejlődésnek indult, viszont a közszolgáltatások színvonala nem volt ezzel arányos. Azt látták az emberek, hogy bár a személyes életük jobb lett, a városháza még mindig 30-40 éves logika szerint működött. Emellett Robunak volt egy sajátos stílusa, ami a szavazóihoz meg a sajtóhoz való viszonyát illeti, a választók ezért nemcsak új víziót, hanem új vezetési stílust szerettek volna.
– Kampányoldalán felsorol tíz vállalást, amit polgármesterként megvalósítana, köztük olyasmiket, amikről már nekünk is beszélt: korrupcióellenes harc, szakemberek alkalmazása, külvárosok fejlesztése. Azt viszont nem részletezi, hogy mindezt meddig, pontosan hogyan, milyen pénzből hajtaná végre, és lesz-e következménye, ha nem sikerül.
– Ezt bármelyik jelölttől megkérdezhetné…
– … viszont ön emlegeti az átláthatóságot.
– Ameddig átláthatatlanul működő városházával van dolgom, nem rendelhetek konkrét dátumokat az ígéreteimhez. Nem hangozna komolyan. A 60 oldalas programomban viszont nagyon is konkrét dolgokat írtam le, de ezeken kívül minden egyébhez olyan adatokra lenne szükségünk, amelyek még nem állnak rendelkezésünkre. Éppen ezért is indultam a választáson: hogy ezek az adatok megismerhetők legyenek.
– Mi lesz a legelső döntése?
– Nincs meg az a luxusom, hogy választhassak, mert rengeteg a megoldandó ügy. A járványügy állandó kihívást jelent, a városi távhőszolgáltató a csőd szélén tántorog, át kell világítani és újraszervezni a városházát, szeretnénk létrehozni egy szakmai szervezetet az EU-pénzek idevonzására, új kórházat építenénk, és pályára kell állítani a 2023-as kultúrfőváros-projektet, mert azzal több időt már nem pazarolhatunk.
– Kicsit hátralépve: vajon győzelme tünet vagy következmény?
– Remélem, egyszer majd az oka is lesz valaminek. Most úgy látom, az emberek elvárásainak és ambícióinak következménye. Főként annak az ambíciónak, hogy Temesvárt olyanok vezessék, akik olyan várossá teszik, amelyre Európa büszke lehet. Az első lépést megtették.
– Itt ülünk a román forradalom bölcsőjében. Honnan hova jutott Románia 1989 óta?
– Hatalmas csalódás van sokakban, már csak azért is, mert fontos pozíciókban a mai napig posztkommunisták ülnek, kézben tartva a politikai és gazdasági rendszert. Érthetően frusztráltak az emberek, hogy 30 év után sem olyan ütemben haladnak a dolgok, ahogy kellene. Temesvár számára ez még nagyobb fájdalmat jelent. Volt olyan idős szavazóm, aki azt mondta, hogy 1989 után a győzelmem miatt megint örömében sírt.
– Van egy másik ismert német származású szereplője a román politikának: Klaus Iohannis elnök. Németként büszke rá?
– Nem hinném, hogy etnikai hűség kötne hozzá. Büszke a tettei és nem az anyanyelve miatt vagyok bárkire. Iohannis jól képviseli az országot külföldön, de ennek semmi köze ahhoz, hogy hol születtem. Politikailag nem éreznék mást vele kapcsolatban akkor sem, ha magyar vagy román gyökerei lennének.
– Nem ön az egyetlen külföldi az új temesvári városházán, az USR listájáról egy spanyol, Jorge Gonzalez is bekerült a tanácsba. Magyarokat nem akartak bejuttatni?
– Nyitott párt vagyunk, a jelöltállítás pedig mindig belső folyamatok eredménye. Bízom benne, hogy magyarok is csatlakoznak hozzánk, hogy aztán – ha túljutottak a pártválogatón – elinduljanak a választásokon.
– Miért szavazzon egy romániai magyar önökre, nem pedig az RMDSZ-re?
– Szavazhatnak rájuk is. Kérdés, mit akarnak egy olyan párttól, amelyiknek nem érdeke a változás, és együtt kormányzott a korrupciónak szabad utat engedő szociáldemokratákkal (PSD).
– A magyar közösség érdekeit próbálják képviselni, ezt pedig sokkal könnyebb kormányról megtenni.
– Bárki, etnikai hovatartozástól függetlenül, megítélheti, hány céljukat tudták elérni 30 év alatt.
Az RMDSZ sokszor volt kormányon, abban, ahol most Románia tart, nekik is van felelősségük, a magyaroknak pedig el kell dönteniük, tovább támogatják-e őket.
– Kizárt, hogy az USR valaha összeálljon a PSD-vel?
– Igen.
– Kizárt, hogy az USR valaha összeálljon a most kormányzó Nemzeti Liberális Párttal (PNL)?
– Nem.
– Miért jobb az egyik, mint a másik?
– A PSD a kommunisták örököse, de azt sem állítom, hogy a nemzeti liberálisokkal feltétel nélkül együtt kell működnünk. Nekik kell eldönteniük, mit akarnak: csak egy kicsit civilizáltabbnak tűnni, vagy tényleg része lenni az általunk javasolt változásoknak. A pragmatizmus belőlünk sem hiányozhat persze, ha a többséghez akarunk tartozni. Csakhogy éppen Temesvár mutatta meg: ez akkor is lehetséges, ha ragaszkodunk az elveinkhez.
Nyitókép: Vörös Szabolcs
