Exkluzív: nyitás előtt fotóztuk és elemeztük végig a felújított metrót
Ma délután vehetik birtokba az utasok a 3-as metró déli szakaszát. A Válasz Online még az átadás előtt bejárta a vonalat, ahol az állomásokat nemcsak felfrissítették kissé, mint a másfél éve befejezett északi szakaszon: a Népliget és a Határ út közötti négy megálló teljesen megújult. A korábban a 4-es metrón dolgozó építészek munkája nyomán a föld alatt a korábbinál derűsebb, frissebb és izgalmasabb világ született, amely közben sokat megőrzött eredeti szellemiségéből is. Metrótörténeti ismeretekbe ágyazott multimédiás nagyelemzésünk, friss fotókkal!
A 3-as metró felújítása az elmúlt fél évtized legnagyobb budapesti közlekedésfejlesztési beruházása, Tarlós István második főpolgármesteri ciklusának leglényegesebb hagyatéka, amelyet azonban bőven Karácsony Gergely fog befejezni 2022-ben.
A projekt eredete arra az időszakra nyúlik vissza, amikor az elöregedett vonalon 2011 és 2014 közötti sorozatos műszaki problémák jelentkeztek, és egy fél város aggódott azon, hogy nem lesz-e katasztrofális metrótűz. (Emlékeznek még a zsír-szösz izzás kifejezésre?) Az akut problémát 2015-re megoldotta egy átmeneti síncsere és a régi orosz metrószerelvények erősen vitatható értékű felújítása, de valójában ezekben az években dőlt el, hogy a 3-as metró generálfelújítása lesz a 4-es metró építése után a következő nagy dolog, amelybe a fővárosi önkormányzat belevág. A történet főbb állomásai röviden:
- 2016 februárjára derült ki, hogy a 17,3 km hosszú, naponta félmillió utas által használt vonalat csak három szakaszra bontva lehet felújítani.
- 2016 őszén óriási csaták mentek Tarlós István és Lázár János akkori kancelláriaminiszter között, hogy az állam mennyivel járuljon hozzá a projekthez, és hogy milyen buszokkal kellene megoldani a metrópótlást.
- 2017 szeptemberében aláírták az északi szakaszra, valamint az alagútban végzett munkákra vonatkozó szerződéseket.
- 2017. november 6-án elkezdődött a munka az északi szakaszon, az első napon mindenki közlekedési káosztól rettegett, de ez nem következett be.
- 2017 végén éles polémia alakult ki az akadálymentesítésről. Tarlós István ezt kezdetben értelmetlen vitának tartotta, de aztán májusra módosítottak a terveken, hogy két kivétellel mindegyik állomás akadálymentes legyen.
- A metrófelújítás az évek során 217,4 milliárdos költségű projektté duzzadt, aminek nagyját az Európai Unió állja (172,7 milliárdot), de az állam is költ rá rendesen (44,7 milliárdot).
- 2019. március 30-án még Tarlós adhatta át az elkészült északi szakaszt. Áprilisban lezárták a forgalom elől a déli szakaszt, 2020 januárjától pedig már a középsőn is lezártak megállókat.
- A koronavírus-járvány ellenére a munka nem állt le, és nem is csúszott meg, a déli szakasz határidőre elkészült.
A 4-es metró ezzel együtt mélyebb nyomot hagyott a budapestiek tudatában, és nemcsak az építését övező botrányok miatt. Egyszerűen látványosabb beruházás volt. Ott teljesen új vonal épült, ráadásul építészetileg izgalmas, nemzetközi díjakkal jutalmazott állomásokkal, és olyan felszíni rendezéssel, amely megváltoztatta a város meghatározó helyeinek arculatát.
A 3-as metró felújítása viszont egy létező vonal műszaki korszerűsítése, a 21. századi technológiai követelményekhez adaptálása, ahol a fejlesztést jelentő elemek jórészt láthatatlanok az utasok számára, mert vagy az alagútban vannak, vagy az állomások lamellás mennyezetére felnézve a rések között megpillantható kábelrengetegben. A felszínen nem történik semmi, sőt még a kapcsolódó aluljárók felújítására se jutott pénz: ez a projekt a metró éjszakára lezárható kapuinál ér véget.
Az északi szakasz átadása nem hozott nagy izgalmakat, az eredetileg sem túl érdekes, meglehetősen egyforma állomások alapvetően tisztasági felújítást kaptak. Most más a helyzet: a 4-es metró átadása óta először megint olyasmi készült a budapesti föld alatt, amiben van kortárs építészeti minőség és gondolat.
A múlt: a 70-es évek zöld, sárga, kék szocmodernje
Felújításról van szó, ezért érdemes az adottságokkal kezdeni, annál is inkább, mert az állomások szerkezete és elrendezése nem változott, vagyis senki ne várjon a Fővám térihez vagy a Szent Gellért térihez hasonló 21. századi földalatti katedrálisokat.
A déli szakaszon négy állomás található: a Népliget, az Ecseri út, a Pöttyös utca és a Határ út. Kőbánya-Kispest végállomás néhány évvel ezelőtt kapott egy felújítást, ezért ahhoz most nem nyúltak (a műszaki felújítás a vonal legvégéig megtörtént). Ez a szakasz régebbi az északinál: 1975-ben kezdték a metrót továbbépíteni az akkor már működő Nagyvárad téri állomástól Kőbánya-Kispest felé, és 1980-ra készült el a 4,5 km hosszú pálya.
Az UVATERV metróépítő vállalat által tervezett állomások dizájnja az 1970-es évek esztétikáját tükrözte. Messze nem voltak ezek olyan kiemelkedő színvonalú modern alkotások, mint a 2-es metró 2005-ben tönkretett egykori megállói: a metrót a 70-es évek második felében már a szocialista országokban is egyre kevésbé használták hatalmi reprezentációra, fontosabbá vált a funkcionalitás és az olcsóság, különösen egy ilyen hosszú vonal külvárosi szakaszán, amely a város alacsonyabb státusú, „érdesebb” déli ipari és lakónegyedei alatt fut.
Az egykori tervezők ezért nagyon egyszerű, de erőteljes gesztusokat alkalmaztak: a 120 méter hosszú peronok oldalfalait egyszínű festett fémlemezekkel burkolták és nem használtak semmilyen díszítést. A Népliget zöld volt, a Pöttyös utca sárga, a Határ út kék, az Ecseri út rendhagyó módon kőburkolatos. Az állomások képét ezen túl a mennyezeten sorakozó lámpacsíkok, a kőlapokkal burkolt padló és a falra erősített ülőkék határozták meg, semmi más. Volt ebben a kopárságban valami szovjet nagyvonalúság, ami újkorában erősen érvényesülhetett, de megkopva és reklámtáblákkal teletűzdelve már csak a kelet-európai sivárság maradt belőle.
Az északi szakaszon a mostani felújítást is az UVATERV csinálta, a déli megállókat viszont olyan építészek kapták meg, akik korábban a 4-es metrón dolgoztak. A munkát összefogó generáltervező a Paragram Stúdió (a Palatium Projekt M4 Kft. utóda, Erő Zoltán, Csapó Balázs) volt, három állomást (Népliget, Ecseri út és Határ út) a londoni székhelyű Bright Field Studios tervezett (Antal Máté, Tóth Zoltán és Hajnal Soma), a Pöttyös utcait pedig Brückner Dóra (Bognár Kft), Gurdon Balázs, Kosztolányi Zsolt. A 4-es metró többek közt azért is lett annyira színvonalas, mert egy-egy tervező csak kevés állomáson dolgozott, ezért nagyon alaposan átgondolt, elmélyült alkotások születtek. Ugyanez történt itt is.
Népliget
Az építészek a déli szakasz állomásainál elvetették a lehetőséget, hogy csupán anyagában felfrissítve megőrizzék a 70-es évek világát. Ennek ellenére az eredeti tervezői szemléletmódban láttak továbbörökítésre érdemes értékeket, az új dizájn a korábbihoz hasonlóan tudatosan kevés eszközt alkalmaz, széles ecsetvonásokkal dolgozik. A Népliget új képét az adottságként megtartott, jó minőségű vörös kőpadló-burkolat határozza meg. Emiatt nem zöld lett az állomás oldalfalainak burkolata, ahogy eredetileg volt, mert a zöld-piros színösszeállítás mind közül talán a legzavaróbb, legzajosabb (ez a régi fotón jól érzékelhető). Mivel az utasok egy része sok időt tölt el nap mint nap a metróra várva ebben a térben, a dizájn pszichológiai hatása lényeges szempont: nem lehet tolakodó és nyomasztó, de az se jó, ha teljesen érdektelen.
Az állomás jellegét ezért nem a szín adja meg, hanem a forma: az egyedileg tervezett, porszórt acéllemezekből álló, erősen megmozgatott kazettás burkolat, amely mindössze kétféle elemből áll, de sokféleképpen variálódik, ezért nagyon részletgazdag, plasztikus, közben mégis statikus hatású, a teret nem szétfeszítő eszköz. Az állomásokon sehol nincs közvetlen utalás a felszín meghatározó épületeire, például a Groupama Stadionra, de ez a nyugodt tagoltság atmoszférájában hasonlóan hat az emberre, mint egy park, mondjuk akár a Népliget látványa, anélkül, hogy célja lenne ezt az asszociációt kelteni.
A népligeti állomás érkezőcsarnoka (vagyis az a tér az aluljáró szintjén, ahova a lépcsők feljönnek) sokkal tágasabb lett, majdnem háromszorosára nőtt. Nemcsak az üzletet takarították el a közepéről, hanem a falat is hátratolták, hogy az új lifteket meg lehessen közelíteni. Ennek érdekében szerkezetet kellett bontani és közműveket kellett áthelyezni: az akadálymentesítés mindenhol a legnagyobb beavatkozást igénylő elem. Az érkezőcsarnok vizuálisan leválik a perontérről, ezért itt egészen más dekorációt alkalmaztak: printelt famintás üvegfalat, amely a zöld különböző árnyalataiban játszik. Ez átvezethet majd a megújított aluljáró felé, ha valaha lesz pénz a munka folytatására.
A Népliget esetében az akadálymentesítés már most teljes körűen megvalósult, ugyanis a metródoboz két oldalához hozzá lehetett építeni – cipős kanállal beszorítva a szűk helyre – egy-egy liftet, amelyek az érkezőcsarnok érintésével felmennek a felszínre. Az egyik a park sarkán, a másik a felüljáró alatti járdaszigeten kapott kijáratot, de utóbbihoz még zebrákat kell vezetni, hogy megközelíthető legyen.
Ecseri út
A metróvonal állomásai nem egyenrangúak: a Határ út és a Népliget fontos csomópont és sokak által használt átszállóhely, az Ecseri út és a Pöttyös utca viszont gyér forgalmú mellékállomás. Igaz, az Ecseri út státusa a jövőben nagyot változhat, mert várhatóan nemsokára elindul a Budapesti Fejlesztési Központ beruházásában a déli körvasút fejlesztése, és itt Népliget néven új vasúti megálló épül. A körvasúton a HÉV-hez hasonló városi közlekedés lesz egymást sűrűn követő vonatokkal; a kötöttpályás hálózat új gyűrűje ezen a ponton fog találkozni a legforgalmasabb, észak-déli irányú metróvonallal. Néhány év múlva valószínű, hogy sok átszálló utas jár majd erre, de a 70-es években egységesen hatalmasra tervezett peronterek a forgalomnövekedést minden további nélkül elbírják.
A régi Ecseri úti állomás volt a legkevésbé érdekes a négy közül, és a felújítás után se nagyon dobogtatja meg az ember szívét. A mészkőburkolatot szürke szálcement lapok váltották fel, és itt is megfigyelhető a mind a négy állomáson alkalmazott lamellás mennyezet: érdekessége, hogy távolról nézve teljesen egységes felületet ad a lamellák sűrűsége miatt, közelről felnézve viszont megmutatja, hogy milyen iszonyú bonyolult rendszer a metró.
Az állomás sajátossága, hogy az oldalperonok közepén nyílik a bejárat (és nem a végén), ráadásul a két oldal nem is egyforma, az egyiken szélesebb, oszlopos nyíláson keresztül érkezünk meg. A bejáratok sötét színű látszóbeton keretezést kaptak: szinte berobbannak a térbe, a torkolatuk fodrozódik és plasztikai hullámot vetve elcsendesedik. Ezért nincs a térben semmilyen bútor – az ülőalkalmatosságok az oldalfalba beépített, azonos anyagú látszóbeton padok. A kiképzésük szoborszerű, nem behelyezett bútorok, hanem az architektúra leülésre alkalmas részei.
Pöttyös utca
A Pöttyös utcai lett a legvidámabb és a legszerethetőbb állomás, látszik rajta, hogy másfajta tervezői karakter alkotása, mint a másik három „agyas” megálló. Több benne a szív, a szín és a játék, kevesebb az elvont gondolat. Nem felújítás ez sem, mégis a leginkább hasonlít az elődjére: egyfajta tisztelgés a régi logika előtt, miközben minden eleme (a táblák, a lámpák, a bútorok) más, mint korábban volt.
Az állomás megőrizte a színét, sárga maradt, de másfajta sárga: az új árnyalat melegebb és derűsebb, miközben a régi szín meglehetősen komor volt. A szálcement lapok gyári termékek, de a felületük nem egészen sima, finom struktúrájuk rücskös festésre emlékeztet. A vágányok fölé fagyapot hangszigetelés került, a lépcsők környezete pedig retró hatású kismozaik borítást kapott. A kismozaik nagyon erősen megidézi az 1960-as és az 1970-es évek világát, valaha jelen is volt a budapesti metróban (például a régi Blaha Lujza téri állomáson), de itt korábban nem jelent meg. Olyan játékos idézet ez, amely nem az adott hely konkrét múltjára utal. A mixtúra pedig nem bolti keverék, hanem egyedi kompozíció.
A tér leginkább meghatározó eleme a fehér színű, látszóbeton ülőpad, amit Nagy-Mihály Márk és a VPI Beton, a legismertebb kortárs magyar betontárgy-dizájner cég készített. Az ihletet a 3-as metró egykori ikonikus narancs- és citromsárga padjai jelentették, amelyek a maguk nemében egészen zseniális iparművészeti alkotásai voltak a korszaknak. Ezek szerencsére nem semmisültek meg, a Közlekedési Múzeum raktárába kerültek több más berendezési tárggyal együtt. Ma már tűzvédelmi okokból fröccsöntött műanyag nem lehet az utastérben, de nyilván nemcsak ezért nem sima másolat készült: az új padok ergonómiai szempontból sokkal jobbak, meglepően kényelmes ülni rajtuk. A formaviláguk is kortárs, mégis közük van a régihez.
LUNGO néven egész bútorcsalád készült a metrónak, a padokból van támlás, támla nélküli és szabadon álló változat is. A színkontraszt miatt a Pöttyös utcában érvényesülnek a legjobban, de a Népligetnél és a Határ úton is találkozni lehet velük. Csak az Ecseri úton nem.
A Pöttyös utcai állomás másik különlegessége, hogy aluljáró nélkül, egyenesen a felszínre érkezik, és tartozik hozzá egy jellegzetes, lakótelepi, oszlopos-lapostetős állomásépület is. Ez az egyetlen olyan megálló, ahol a felszínen látható változás történik, mert a projektnek része volt az épület felújítása is. Egyelőre ez nem tud igazán érvényesülni, mivel mögötte megmaradt a lekerített munkaterület. Az utólagos módosítással betervezett két plusz liftet a Pöttyös utcánál és az Ecseri úton ugyanis csak jövőre építik meg, egyelőre az érkezési helyüket alakították ki a föld alatt a szükséges falkiváltással.
A megállóépületet talált tárgyként kezelte a tervező: megtisztította a rárakódott toldásoktól, és a korábbinál nemesebb, változatosabb kortárs anyagokkal burkolta be. Megjelenik a lentről már ismert sárga, mellette a csiszolt zöld gránitburkolat, a matricázással előállított, vájatolt finombeton burkolatpanelek, a hátsó traktus pedig – ahol a forgalmi iroda rejtőzik – kívül-belül rozsdás hatású cortenacél borítást kapott. A bejárat mellé, új – de nem biztos, hogy a réginél jobb – helyre került Metky Ödön Mama című szobra, amely 1984 óta díszíti az állomást (a szobrász édesanyját, Teri mamát ábrázoló alkotást a József Attila-lakótelep neve miatt helyezték el itt annak idején). A Pöttyös utca nagyon rideg és lehasznált hely, ez a felfrissített megállóépület most olyan lesz a közepén, mint egy cseppnyi nyugat – persze megvan a veszélye, hogy visszarántja magához a környék.
Határ út
A Határ út egészen más téri világ, mint az előző állomások. A déli szakasz megállói egyszerű terek: középen futnak a vágányok, kétoldalt kitágul a tér a peronok miatt – olyan az egész, mint egy kettévágott cipősdoboz. A Határ út egyáltalán nem ilyen, sokkal összetettebb ez a megálló, aminek főként az az oka, hogy eredetileg innen kiágazást akartak építeni a metrónak Ferihegy felé. Ebből csak a rövid alagútcsonk készült el, viszont megmaradt a tervezett harmadik vágány. A tetőt itt pillérek támasztják alá, és egy bazilikaszerű csarnoktér alakul ki, amit tovább bonyolít, hogy a szigetperon megközelíthetősége érdekében az egyik végén létre kellett hozni egy galériaszintet az átjárónak (az állomás egyébként annyira közel van a felszínhez, hogy ennek már helye se volt, fölötte felpúposodik egy mesterséges dombocska). A galériaszint a perontérre merőleges érkezőcsarnokból lendületes, íves rámpával indul el.
Az építészek arra törekedtek, hogy ebben a bonyolult térben egyértelmű sodrást hozzanak létre, és vizuálisan minél jobban összekössék az egyes egységeket. Az eredmény nagyon látványos, helyenként már-már a 4-es metró nagyvonalúságát idéző föld alatti birodalom lett. A sodrás megteremtésében sokat segített, hogy a szokásos lamellázott mennyezet csak a peronok és a lépcsők fölött jelenik meg, az utóbbiaknál nagyon bátor vonalvezetésű, ki-betörő forma látható, ami szinte húzza az embert magával felfelé. (Az akadálymentesítés félig lett megoldva: az új liftek felmennek a galériára, de maga az aluljáró nem akadálymentes, így egyelőre nem sok értelmük van.)
A perontérben megmaradt a korábbi sötétkék alapszín, de került rá egy absztrakt grafikai motívum: a minta teremti meg a kapcsolatot a perontér és az érkezőcsarnok meg a galériaszint között. Először a rámpa üvegkorlátján találkozunk vele, aztán viszontlátjuk a galéria új, tűzgátló szerepet is betöltő üvegfalán, végül a perontér kék szálcement burkolatán (ahol még a piros szín is jelen van kis foltokkal). A minta megtervezésében Sall Fanni és Novotny Dóri grafikusművészek vettek részt.
A Határ úti megálló kiemelt szerepe indokolta, hogy bekerüljön valamilyen társművészeti alkotás, amely szándéka szerint a természet másfajta, organikus szabályosságát próbálja megjeleníteni ebben az ember alkotta mérnöki térben. A grafika témája a „természet képlete” , a Voronoj-cellának nevezett mintázat, amely a világban rengeteg helyen megjelenik, például a sejtek és a szövetek felépítésében, a levelek erezetén, vagy akár a vadállatok territóriumának eloszlásában az erdőben. Az alapmintázatot kiegészítő példák pont annyira elvontak, hogy ne legyen nyilvánvaló, mit látunk, de azért elkezdjünk találgatni. Hol egy darabka ujjlenyomatot vélhetünk felfedezni a metróra várakozás közben, hol meg valamilyen mikroszkóp alá helyezett ásványi szerkezetet gyaníthatunk egy másik motívumrészletben.
×××
Összegezve: a 3-as metró ma délután az utasok által is birtokba vett déli szakaszán az állomásokat nemcsak felfrissítették, mint a másfél éve befejezett északi szakaszon: a Népliget és a Határ út közötti négy megálló teljesen megújult. A korábban a 4-es metrón dolgozó építészek munkája nyomán a föld alatt a korábbinál derűsebb, frissebb és izgalmasabb világ született, amely közben sokat megőrzött eredeti szellemiségéből is.
Nyitókép: A felújított Népliget állomás, fotó: Domaniczky Tivadar/Válasz Online
