„Nem is szekunder, már primer szégyenem van” – Prekopa Donát SZFE-ügyről és Felház-megszűnésről [HetiVálasz 44]
„Egy Istent ismerő ember tudja, hogy a művészet nem propagandaeszköz, és a szabadságot Isten adta nekünk, embereknek, nem a baloldal találta ki. (…) Mi, sárga maszkokban és piros-fehér szalagos profilképekkel csak azt kérjük, hogy legyen párbeszéd. Az ország bizonyítottan legjobb szakemberei szólhassanak bele abba a képzésbe, ami miatt a Színház-és Filmművészeti Egyetemet a legjobbak között tartják számon az európai művészszcénában. Hogy ne alázzák, csúfolják és támadják méltatlanul a blokádot fenntartó hallgatókat, hanem szülessen eszmecsere. Hogy a kereszténység mögé bújva ne kívánjanak bennünket pokolra arctalan kommenthuszárok.” (Szemlélek, 2020. október 2.)
Negyvennegyedik adásával újra itt a HetiVálasz, a Válasz Online hetente jelentkező podcastja. Műsorunk vendége a fenti idézet szerzője, Prekopa Donát, a Manna FM műsorvezetője, színművészetis öregdiák, akit korábban az azóta megszűnt Felház karizmatikus keresztény mozgalom társalapítójaként ismert meg az ország – Orbán Gáspár mellett. Hogy fogalmaz meg egy ilyen gondolatot a miniszterelnök fiának egykori hitbéli harcostársa, és mit keresett egyáltalán az SZFE-n, amely előtt most őrt áll? Adásunkból ez is kiderül.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Mennyire helytálló az az SZFE-vel kapcsolatos narratíva, hogy liberális intézmény?
„Semmilyen mértékben. Álszentség lenne azt mondani, hogy nem voltunk tisztában azzal, hogy a tanáraink a világ dolgairól mit gondolnak, mert az egyetemi képzés jellegéből adódóan a mester–tanítvány viszony volt ennyire bizalmas és közvetlen. Csakhogy ez (tanáraink világnézete) nem egyféle volt, és a tanításunkba soha nem szivárgott bele. Meglepő neveket és helyzeteket lehet felsorolni, hogy mennyire más életfelfogással rendelkező emberek milyen őszintén és milyen bizalommal segítették a munkámat. Merthogy számukra sem volt ideológiai és politikai kérdés a szakmai pályám. Bosszantó az említett narratíva, de természetesen érthető:
ezt a retorikát fel lehet használni arra, hogy az egyetem teljes szakmai felkészültségét és elvitathatatlan eredményeit félretéve ellenszenvet keltsenek és háborítsák a népet.
De nem szabad, hogy ez a párbeszéd erről szóljon. Ez szakmai kérdés, az SZFE pedig szakmai intézmény, ahol emberek a hivatásukat tanulják és nem ideológiát. Ha valaki ezt nem hiszi, az arra az alapvető koncepciózavarra vezet vissza, hogy a mostani hatalom a művészetre is hatalmi eszközként gondol. (…) A művészetet megöli, ha elkezdik politikailag használni, onnantól kezdve propagandává süllyed, mert alkalmaznak valamit, ami definíció szerint szabad kell, hogy legyen.”
A hallgatók kerekednek felül, vagy a kormány végigveri, amit eltervezett?
„Mindkettő. Az elmúlt másfél hónap eseményei alapján majdnem biztos vagyok benne, hogy a hallgatók nem fogják feladni, viszont ugyanezt gondolom a hatalomról is. Egy ponton az események erődemonstrációba mennek át: aki a nagyobb erőt képviseli, az nyer. A hatalommal való visszaélés bizonyos mértékben már elkezdődött.”
Diplomás televíziós műsorkészítőként mit gondol a frissen indult Pesti TV-ről?
„Már nem is szekunder, hanem primer szégyenem van. Már az egyetemen dühítettünk magunkat azzal, hogy nagy követőszámmal rendelkező influencerekből hirtelen műsorvezető lesz, de úgy, hogy a súgógépet akadálymentesen sem tudják végigolvasni, az önálló gondolatok száma pedig fordítottan arányos a műsor hosszával. Ez már akkor is felháborító volt, de azóta csak lejjebb zuhant: egészen lesújtó, társadalmilag mennyire elfogadott lett a műsorvezetői jelenlét hiánya. (…) Nem az a bajom a Pesti TV-vel, hogy liberálisgyűlölőnek hangolták – ha valakinek ez meggyőződése és ezt belülről tudja hozni, akkor csinálja –, hanem az, hogy valaki a most rajtam levő pulcsiban olvas híreket; hogy nincs szerkesztve egy műsor; hogy érdektelen, ami ott történik; hogy fogalmuk sincs a műsorfelépítés szabályairól; hogy a kérdéseknek nincs iránya és felkészületlenek a műsorvezetők; hogy koncepciótlan minden, alapötletek mondanak ellent egymásnak egy műsoron belül.
Ha Vitray Tamás-minőségben tudnának csinálni meggyőződéses konzervatív emberek műsort, senkinek nem lenne egy szava.
(…) Az háborít föl, hogy egy tévé alapításakor a fontos szempont az, hogy ki mennyire lojális a hatalomhoz; ki mennyire tudja felböfögni, amiket elvárnak tőle; ki mennyire tudja lenyelni a békát és ott maradni akkor is, amikor már olyan dolgokat kell mondani, amitől már az egyszerű magyar embernek is kifordul a szeme.”
Miért szűnt meg az egykor országos hírnévre szert tett Felház?
„Isteni időzítés volt, hogy amikor befejeztük az egyetemet, a Felházzal is elvégeztük, amit el szerettünk volna: demonstrálni, hogy anélkül is lehet Istennel találkozni, hogy az ember percre pontosan megtervezné az istentiszteletet. Mire végeztünk az egyetemmel, már fenntarthatatlan volt, mert sokezer ember jött hétről hétre, és ez rengeteg ember munkáját igényelte volna. Azt éreztük, hogy Isten ezt le akarja zárni. Azt reméltük, hogy amint a Felház véget ér, létrehoz egy olyan vákuumot, amelyben a hozzánk hasonló vízióval rendelkező emberek elkezdenek hasonló szemléletű missziókat létrehozni. Az, hogy ez az elmúlt két évben csak nagyon mérsékelten történt meg, minősíti a mi jelenlétünket is, és felelősségünk szembenézni azzal, hogy talán mégsem sikerült maradéktalanul ezt a hatást kifejteni.”
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
