A takarékosság tévútja: csökkenne az európai tudományos költségvetés
Meg akarja kurtítani tudományos költségvetését az Európai Unió, ezt azonban drágán fizetné ezt meg Európa. A német, holland és osztrák rektori konferenciák elnökei a Válasz Online-nak küldték meg több európai nyelven és országban publikált cikküket, hogy a magyar közvélemény is értesüljön álláspontjukról: mivel minden tudományba fektetett euró 13-szorosan térül meg, vétek lenne a 16,9 milliárd eurós tervezett tudományos kiadáscsökkentés. Már csak azért is, mert Kínával szembeni lemaradásunkat, függőségünket növelné a lépés. (A fordítást köszönjük az Akadémiai Dolgozók Fóruma Egyesület tagjainak.)
Tulajdonképpen úgy fest, hogy 2020 októberében jól megy az európai tudománynak. Egzisztenciális jelentősége a koronaválság idején túlságosan is világos; teljesítőképességét európai kutatók Nobel-díja tanúsítja. Hátradőlhetnek és ellazulhatnak hát az európai kutatók? Épp ellenkezőleg: a tudomány egy, a kutatást, innovációt és felsőoktatást érintő takarékosság tévútjára küldött évtized előtt áll Európában. Ez jövőbeni teljesítőképességünket veszélyezteti.
Az Európai Parlament és az Európai Tanács között tárgyalások folynak az európai kutatás és felsőoktatás jövőjéről az EU többéves pénzügyi keretében. Ez ugyan technikai ügynek tűnik, de konkrét, hosszútávú és fájdalmas következményekkel fog járni az egész társadalom számára. A döntés 2028-ig el fog kísérni bennünket – sőt az akkor választott út által még azon túl is.
Pedig az elegendő erőforrással rendelkező kutatás a kulcsa annak, hogy sikeres megoldásokat fejlesszünk ki az olyan, legsürgetőbb globális kihívásokra, mint a klímaváltozás és a digitális infrastruktúrák kiépítése.
Az EU exportjának 80 százaléka technológia-intenzív ágazatoktól függ. A technológiai fejlődés csak erős alap- és alkalmazott kutatási bázison tud érvényesülni. Ez olyan felsőoktatást feltételez, amely a digitális korszak kompetenciáit adja át: problémamegoldást, kritikus gondolkodást, kreativitást.
Két fontos pillér
Ahhoz, hogy hosszútávon a világ élvonalában tevékenykedjünk továbbra is, elengedhetetlen a kielégítő finanszírozás, főleg a geopolitikai fejlemények tükrében. Az Egyesült Államok áll a vezető helyen, és 2017 óta Kína a 370 milliárd eurónyi K+F kiadásaival a harmadik helyre utasította az erre 320 milliárdot költő EU-t. El kellene kerülni a jövőbeni technológiai függést. Saját, erős tudásbázison keresztül kell biztosítanunk, hogy demokratikus alapjogaink és olyan humanitárius értékeink, mint a szabadság, átláthatóság, magánszféra és nyílt együttműködés garantálva legyenek és tovább erősödhessenek.
Ezért kategorikusan elutasítjuk a kormányaink azon döntését, hogy az oktatás, kutatás és innováció terén európai együttműködésre szánt összegeket csökkentsék. Ha a többéves pénzügyi kerethez hozzászámítjuk az EU „Next Generation EU” újjáépítési alapjával kapcsolatos csökkentéseket is, akkor a diákmobilitási, felsőoktatási együttműködési és kutatási, valamint az innovációs programok összesen 16,9 milliárd euróval kapnak majd kevesebbet.
Az európai tudományos és innovációs rendszerünk erőssége két pilléren nyugszik: kiváló nemzeti tudásbázison és szoros európai együttműködésen.
Az európai költségvetés csökkentését nemzeti beruházások nem tudják kiegyenlíteni. Az újonnan megalakult európai felsőoktatási szövetségekkel például az Európai Bizottság és a tagállamok új szintre kívánják emelni az egyetemek közötti együttműködést. E hálózat finanszírozását azonban a költségvetés kurtítása veszélyezteti.
Még nem késő a váltót átállítani
Egy olyan világban, amely sokkal összetettebb és gyorsabb a korábbinál, olyan fiatalokra van szükség, akik képesek a kritikus gondolkodásra és értékteremtő európai, illetve nemzetközi együttműködésre. Az Erasmus+ program ehhez jelentősen járul hozzá, mivel arról gondoskodik, hogy a tanulók szélesítsék látókörüket és interkulturális kompetenciákat fejlesszenek ki. A következő hét évben az eddig kilátásba helyezett összegekkel is az összes diáknak csak 5 százaléka lehetne mobil. A kiadások megkurtításával ez az arány tovább csökkenne.
Az Európai Bizottság Tudományos Szolgálatának tanulmánya (The Grand Challenge – The design and societal impact of Horizon 2020 – A nagy kihívás – a Horizont 2020 tervezése és társadalmi hatása) szerint
minden, az európai kutatásba fektetett euró 13 eurónyi gazdasági növekedést generál. Ki utasítana el ilyen befektetést „spórolási” célokkal?
Márpedig ez történik, amikor a kormányaink 16,9 milliárd euróval csökkentik az európai képzési és kutatási kiadásokat. Az említett tanulmány alapján társadalmunk kétszáz milliárd eurónyi gazdasági többletet veszít majd így el. A kurtítások erősebb technológiai függéshez vezetnek és jelentősen megnehezítik a klímaváltozási és fenntarthatósági célok elérését. Ezen felül veszélyeztetik az alapkutatások minőségét és hatásfokát.
Az EU többéves pénzügyi keretének döntő tárgyalásai most folynak. Még nem késő megváltoztatni a terveket. Felszólítjuk kormányainkat, hogy az oktatás, kutatás és innováció értékét európai szinten ismerjék el, és az Európai Parlamenttel együtt a kiadáscsökkentés visszavonásával a sikeres jövő felé állítsák át a váltót!
Szerzők: Peter-André Alt, Pieter Duisenberg, Sabine Seidler
Nyitókép: AFP/dpa/Bayer AG
