Trump vs Biden: mire készüljön a világ? Vendégünk Pintér Károly Amerika-szakértő [HetiVálasz 45]
Önmagában jelzésértékű, hogy a világ csak a kampány utolsó heteiben kezdett izgulni az amerikai elnökválasztás eredménye miatt, miközben a korábbi választásokon már a jelöltállítási folyamat is globális érdeklődés közepette zajlott. Ennyire elvitt mindent a koronavírus? Vajon Trumpot hivatalban hagyja-e úgy, hogy Amerikában a járványnak már csaknem negyedmillió áldozata van? Miért pont a 78 éves Joe Biden lett az elnök kihívója, és mennyire jött neki jól, hogy a vírus miatt hosszú ideig gyakorlatilag otthonról kampányolt? Ezeket és még számos kérdést – például az amerikai választási matematika rejtelmeit – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol–Amerikai Intézetének vezetőjével, Pintér Károllyal vitattuk meg a HetiVálaszban, a Válasz Online hetente jelentkező podcastjában.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Hillary Clinton 2016-os veresége után megnőtt az esélye annak, hogy ne a demokrata mainstreamből jöjjön Donald Trump következő kihívója, Joe Biden aztán erre rácáfolt. Miért?
„Nem volt olyan erős, fiatalabb demokrata generációból jövő jelölt, aki Barack Obamához hasonlóan megragadta volna a demokrata választók fantáziáját. Az előválasztás jelöltjei leképezték ugyan a párt bázisát, de valamilyen okból egyikük sem tudta úgy megszólítani az amerikai választókat, hogy abból markáns támogatottság legyen. (…) Bernie Sandersnek volt egy nagy handicapje: őt még az amerikai mérsékelt jobboldal is szocialistának tekinti (…), eladhatatlanok a javaslatai, vagyis biztosan elvesztené a választást Trumppal szemben. (…) Joe Biden jobb híján nyerte az előválasztásokat.”
Kifizetődő-e a hideg polgárháborús hangulatig megosztani Amerikát?
„Egyáltalán nem. Amerikában ez viszonylag új jelenség. Mindig azt szerettem az amerikai demokráciában, hogy volt egy alapvető patrióta minimum, a »mindannyian amerikaiak vagyunk« érzése. Konszenzus volt arról, hogy mindkét párt a maga módján Amerika érdekeit képviseli és jót akar az országnak. Ezt látom most elveszni: kialakult egy inkább az európai országokra jellemző, pártok menti polarizáció, ami Amerikában eddig azért nem volt, mert az egyes pártok államonként mást képviselhettek, ami néppárt-jelleget kölcsönzött nekik. Ez tűnik elveszni az amerikai politikában.
Aggasztó ez, mert az ország – etnikai, kulturális, földrajzi – sokszínűsége nem nagyon felel meg ennek az éles kétosztatú pártrendszernek. (…) Ez Trumppal rosszabb lett, mert még Obama és McCain sem vetemedett volna soha arra, hogy a másikat személyében támadja. (…) Ez a politikai-erkölcsi minimum tűnik megrendülni Trumppal, aki nagyjából minden, az amerikai elnökökkel szemben támasztott normát és elvárást átlépett. (…) Biden valószínűleg megpróbál ebből a hangulatból visszavenni, más kérdés, mennyire lesz erre fogékony a republikánus bázis, illetve párton belüli, radikális balos kritikusai.”
Mire készüljön a világ és Európa, ha Joe Biden beváltja a felmérésben jósoltakat, és legyőzi Donald Trumpot?
„Nem fog kifordulni a sarkaiból a világ. A Kínával való rivalizálás folytatódni fog, és Biden talán kevésbé lesz Izrael-párti, mint Trump volt. Az EU vezető politikusai alighanem a színfalak mögött nagyon drukkolnak Bidennek, akitől azt várják, hogy visszaálljon a hagyományos védelmi együttműködés a NATO-n belül. A demokraták emellett egyértelműbben oroszellenesek, mint a republikánusok, Trump ugyanis feltűnően tartózkodott Moszkva bírálatától.”
Nyitókép: AFP/Morry Gash, Jim Watson
