„Terrorteszt”: élesben néztük meg, hogyan működik a szlovákok járványügyi csodafegyvere
Szlovákia olyasmit tett, amit még egyetlen ország sem: hétvégén teljes népessége számára ingyenes tesztlehetőséget kínált. Riporterünk a helyszínen nézte végig a folyamatot, közelről láttuk tehát, hogyan tudtak tesztelni milliószámra. Miért érezték ezt sokan terrortesztelésnek? Miért támadta a kormányfőt saját járványügye? Mi következik abból, ha egy fertőzöttnek hitt országról kiderül, csupán a lakosság egy százaléka hordozza a vírust? Riportunkból kiderül.
– Sajnálom, de szombaton nem veszek részt a szűrésen. Nem vagyok hajlandó órákig állni esőben, hidegben, és a tesztelés után még fél órát várni az eredményre, egy helyiségbe zárva a többi – ki tudja, mennyire negatív – embertársammal. Nem a jól átgondolt szűrés ellen vagyok, hanem a fejetlenség és a terrorkommunikáció ellen – ezt a választ kaptuk, amikor a szlovákiai országos tesztelés előtt több kinti magyar járványügyi szakértőt is arra kértünk, hadd kísérjük el őket a tesztelésre. Ketten udvariasan hárítottak el, arra hivatkozva, hogy a hadsereg szervezi a szűrést, a harmadik viszont ki is mondta az okot: a politika letolta a torkukon az országos tesztelést, amellyel szakmai okokból nem értenek egyet.
Pedig amikor tavasszal egy olasz járványügyi szakember kitalálta, hogy egy egész venetói városkát letesztel, Andrea Crisanti sztár lett, a professzort a PCR olasz atyjának nevezték, és a tudományos világ hónapokig ünnepelte. Rájött ugyanis a vizsgálat során, hogy a koronavírus terjesztésében legnagyobb szerepük a tünetmentes és az enyhe eseteknek van.
Amikor Igor Matovič szlovák miniszterelnök bejelentette, hogy az egész országát letesztelteti, népharag zúdult a fejére. Gúnyosan „világraszólónak” nevezték ötletét, hiszen a világ egyetlen országa sem tűzte célul, hogy lényegében a teljes népességét – a gyermekeken és a 65 éven felülieken kívül – megvizsgáltassa. A szlovák államfő, Zuzana Čaputová pénteken maga is azt mondta, hogy lebonyolíthatatlan a tesztelés, mert a mintavételi csoportoknak csak hatvan százaléka áll készen, és túl kevés egészségügyi alkalmazott jelentkezett.
Csütörtökön az embereknek még fogalmuk sem volt, hova kell majd menniük, pénteken pedig tényleg attól kellett tartani, hogy az egész szavazókörzetekre épülő modell befuccsol, mert nem lesz elég egészségügyi dolgozó négymillió szlovák lakos teszteléséhez. Néhány helyen így is történt, de ott a szomszédos szavazókörbe irányították az embereket, és tényleg
volt, ahol kevés lett a teszt, a papír, de valahogy mégis összehozták.
Az önkormányzatok lázadoztak, mert rájuk maradt a szervezés nagyja. Nem pusztán a helyiségeket kellett biztosítaniuk, de az egész országban minden egyes ponton ugyanazt a rendszert nemzetiségi feliratokkal, kukákkal, kézfertőtlenítőkkel, rendőrökkel, katonákkal.
Egy általunk megkérdezett szlovákiai egészségügyi szakértő azt válaszolta, az országos tesztelésnek semmi köze az egészségügyhöz, Matovič pártja olyan népszerűtlen, hogy a tesztelés csak ürügy, tudományosan egyébként is megalapozatlan. Hiába próbáltuk beazonosítani, ki lehet az egész terv szülőatyja, vagyis megtalálni a szlovák Andrea Crisantit, netán a pozsonyi Anders Tegnellt (svéd vezető járványügyi szakértő), a szlovák sajtónak és a forrásainknak is meggyőződése, hogy nem egy kreatív epidemiológus találta ki az egészet. Az ötlet a kormányfő fejéből pattant ki, az összes szakember megpróbálta lebeszélni róla, de nem engedett.
A borús előjelek dacára szombaton reggel kígyózó sorokat látunk a felvidéki magyar falvakban és városokban. Az emberek legalább 200 méteres sorban várnak a dunaszerdahelyi kultúrközpont előtt, igyekeztek tartani a másfél méteres távolságot. Türelmesen várakoznak jó két-három órát, hogy teszthez jussanak. Van idő a beszélgetésre, többen is említik, hogy az 5,5 milliós Szlovákia tavasszal példát mutatott járványkezelésből. A sorban álló magyarok büszkén emlegetik nekünk, hogy nemcsak a megbetegedések száma volt alacsony, de a halálozásé is.
A szlovák módszer lényege az volt, hogy előre felmérték a potenciális gócpontok körét, és az idősotthonoktól a gettókig módszeres tesztelésbe kezdtek. A pozitív személyeket karanténba küldték, így igyekeztek kiirtani a vírust. Sikerrel, ám most
új időszámítás kezdődött, a második hullámban hiába végeztek annyi tesztet, mint Magyarország (pedig csak 5,5 millióan vannak), a fertőzések száma megállíthatatlanul nő, és nagyjából ugyanott tartanak a napi esetszámban, mint mi (3363 volt a tesztelés előtti csúcsérték) – csak éppen durván fele annyi lakossal.
A halálozások száma is megindult felfelé, amikor a múlt héten egy nap alatt 25 ember halt meg. Szlovákiát sokkolta az adat, hiszen addig még 200 embert sem veszítettek összesen a koronavírus felbukkanása óta. Északi szomszédunk fél szemét mindig Csehországon tartja, márpedig a visegrádi négyek legfejlettebbje olyan nagy bajban van, ahonnan már nehéz visszajönni. Robbanásszerűen nő a fertőzöttek száma, napi 100 fölötti halottnál járnak. A szlovákok attól félnek, hogy náluk is ez lesz.
Szombat délelőtt a városközpontok általában tele vannak emberekkel, most viszont minden kihalt Dunaszerdahelyen. Az út mellett színes krizantémgömböket árulnak, de a virágkereskedésekbe sem nagyon tévednek be a vevők. Üresek az utcák, néhány maszkot viselő emberen látszik, hogy vagy a tesztelésről jön, vagy pedig oda tart. Kijárási tilalom van Szlovákiában, hiába esküdöztek a politikusok, hogy ősszel nem lesz nagy lezárás. A szlovákok regionális védekezési modellt vezettek be, ahogy az osztrákok és a britek is, vagyis nem országos megszorításokban, hanem helyi védelmi intézkedésekben gondolkodtak. Egy idő után azonban a zöld körzetek sárgulni kezdtek, a sárgák meg vörösödni, azután összeértek a vörös térségek. Korlátozás korlátozást ér, még az utcán is maszkot kell hordaniuk. Hordanak is.
A tesztelés szervezője a hadsereg, de sem egyenruhást, sem katonai járműveket nem látunk az utcákon. A dunaszerdahelyi kultúrközpont kapujában egy rendőrnő áll, aki szlovákul és magyarul is beszél, ő figyelmezteti az embereket, ha túl közel állnának egymáshoz, és engedi be soron kívül, amikor mozgássérült, kismama vagy beteg ember érkezik. Nincs túl sok dolga, mindenki ért a szóból, ezerszer hallották, hogy a mostani tesztelés legnagyobb kockázata, ha túl sok ember gyűlik össze és véletlenül összefertőzik egymást. Lassan mozdul a sor, van időnk megkérdezni, hogy akkor most kötelező a teszt vagy sem.
A csalafintaság abban rejlik, hogy a szlovák kormány hétfőtől teljes kijárási korlátozást léptet életbe, aki viszont tesztelteti magát, a negatív eredményhez kap egy covid-passt, vagyis koronavírus-menlevelet, és ezzel felmentést a korlátozások alól.
– A férjem már hat órakor ideállt, hogy kikerülje a sorban állást – mondja egy nő. – Nem kötelező a tesztelés, de aki nem vesz részt rajta, azt 10 nap karanténba zárják. Még munkába sem járhat, ezért úgy éreztem, kénytelen vagyok lejönni. Ha nem lenne ilyen szigorú a szabály, talán otthon maradok, mert nem érzem magam betegnek – magyarázza.
– Én már elmúltam 65 éves, nem kötelező teszteltetnem magam, mégis itt vagyok – ezt már Németh Mária meséli, aki sokáig a járványügyi hivatalnál dolgozott sofőrként. Az asszony tájékozottabb az előzőnél, tudja, hogy semmit nem jelent az, ha nem érzi magát betegnek, mert „lábon is ki lehet hordani” a koronavírust. Szlovákiában mindenki azt latolgatja, hogy sikeres lehet-e a tesztelés, Németh Mária szerint ezt előre nem lehet megmondani, mert senki soha nem csinált még ilyet, csak utólag derül majd ki. Ő azzal segít, hogy részt vesz rajta. A szél is fúj, az eső is szemetel, de az idős asszonyt ez nem nagyon zavarja. A „blokkból”, vagyis valamelyik panelházból érkezett szintén idősebb szomszédaival.
Szlovákia egyre inkább a vírus fogságába kerül, és a sorban állók közül többen azt remélik, talán az országos teszteléssel tudnak kiszabadulni. Közép-Európában mindenki az osztrákokat figyeli, de már ott is baj van: bár háromszor annyit tesztelnek mint mi, a tesztek pozitivitási aránya ott is nő, sem a területi lezárások, sem a karantén nem óvta meg őket. Matovič számára világos lett, ha a gazdag Nyugat képtelen rá, akkor a kelet-európai országok végképp képtelenek annyit költeni a drága PCR-vizsgálatokra, hogy meg tudják előzni a korlátozásokat.
A PCR-tesztek túl drágák, a vizsgálatok túl sok speciálisan képzett személyt igényelnek. A szlovák kormányfő ötlete az volt, hogy a magyar mentők által is használt antigén teszteket használják erre a célra. Az antigénteszt abban különbözik a tavasszal alkalmazott gyorstesztektől, hogy nem a beteg szervezetében termelődő ellenanyag kimutatására szolgál, hanem magát a vírus jelenlétét detektálja. A PCR-rel szemben fontos előnye, hogy 3-5 dolláros áron beszerezhető, ami töredéke a 15-20 ezer forint körüli PCR költségének. Hátránya, hogy a mintavételhez itt is szükség van egészségügyi végzettségű személyre, mivel a váladékot a PCR-hez hasonló pálcikával, mélyen az orrba nyúlva veszik le.
A kiértékeléshez viszont már nem kell magasan képzett személyzet, mert a gyorstesztről csak egy vonalat kell leolvasni. Az eredmény fél órán belül megvan. Nem is ez váltotta ki a vitát, hanem a módszer pontossága.
Meg is néznénk közelről, hogyan működik mindez. A dunaszerdahelyi kultúrház előtt a rendőr segítségét kérjük, hogy a katonai parancsnoktól engedélyt kapjunk az épületbe való belépésre. Udvariasan jelzik, hogy nem léphetünk be, mert a bent tartózkodók biztonsági okokból szkafandert kötelesek viselni. A katonának azonban tetszik, amikor azt mondjuk, az országos teszt nemzetközi jelentőségű, hiszen a sikere esetén ezt máshol is lehet alkalmazni. Megtalálják a megoldást: a kultúrközpont belső terei üvegajtókkal vannak elválasztva, ezért nem kell egy légtérben lennünk a vizsgált személyekkel ahhoz, hogy lássuk, mi történik.
Éppen váltják egymást a fehér szkafandert viselő egészségügyiek. Nehéz napok ezek, este fél tízig állnak szolgálatban. Az épületbe lépők először a kezüket fertőtlenítik érintésmentes szerkezettel, majd az odakészített papírzsebkendőkből egyet kihúzva kifújják az orrukat. Miután eldobták a zsebkendőt, újabb fertőtlenítés következik. Az igazolványt a kezükben tartják míg az adataikat egyeztetik, majd egy számot kapnak és az egészségügyiek mintát vesznek az orrukból. Nem túl kellemes, de túl lehet élni.
Furcsa, hogy az egész jelentet állva történik, a mintavevő és a vizsgált személy között pedig ott az asztal, de most ez a rend. Az egész megvan néhány másodperc alatt, a személy továbblép, az egészségügyi pedig a mintát feloldja egy kémcsőben levő folyadékban, majd rácseppenti a gyorstesztre. Nagyjából úgy néz ki, mint egy terhesteszt. Innentől csak az órát kell figyelniük. Ha itt az idő, akkor a tálcán összegyűlt mintákat megnézik, és a mellettük levő papírra ráírják, pozitív vagy negatív az eredmény. A tesztek mennek a kukába, a papírok pedig a másik terembe, ahol másfél méterenként ülve várakoznak a vizsgálaton már átesett személyek. A szám alapján szólítják őket, és ha jó az eredményük, akkor megkapják a Covid-passt, egy kékes színű lapot. Ha az eredmény pozitív, akkor haza kell menniük karanténba vonulni.
Ám, ha egy antigénteszt eredménye negatív, még korántsem biztos, hogy vizsgált személy is az. De akkor mi értelme van ennek az egésznek?
Dunaszerdahelyen – és a sajtófotókról úgy látjuk, máshol is – az SD-Biosensor antigéntesztet használják, amit olasz tudósok még augusztusban vizsgáltak meg úgy, hogy 330 fertőzött területről (Horvátországból, Máltáról és Spanyolországból) visszatérő turistán próbálták ki. Valamennyiüknél végeztek PCR-vizsgálatot is. Az antigén teszt 77 személyt mutatott pozitívnak, és mind az volt a PCR szerint is. Ám volt még 32 olyan vírusfertőzött, akit az antigénteszt nem jelzett pozitívnak. Vagyis a 109 pozitív közül csak 77-et ismert fel, 71 százalékot, a pozitívok 29 százalékát negatívnak mutatta. Ez az adat váltja ki a szlovák országos teszt során a nagy szakmai ellenállást. Ha három pozitív személy közül csak kettőt tudnak kiszűrni, a harmadik boldogan lobogtatja a negatív leletét, akkor mi értelme van ennek az egésznek? Holnap bemegy a munkahelyére, és mindenkit végigfertőz!
Csakhogy pont ez a lényeg. Teszt nélkül nemcsak ő menne be, hanem mind a három. Így viszont háromból kettőt kiszűrnek. A szlovák miniszterelnök nem a kisujjából rázta ki az ötletet: nagy tudományos vita áll a háttérben, mindkét oldalon szakmai nagyágyúkkal. Az amerikai Harvard Egyetem az egyiken, a járványügyi hatóság a másikon. A PCR ugyanis hiába megbízható az egyén szintjén, és mutatja meg szinte teljes bizonyossággal a fertőzést, ha egyszer olyan drága és lassú, hogy társadalmi szinten 10 fertőzöttből csak egyet érnek el vele. A járványügyet megbénítja, hogy az emberek nem jutnak hozzá a vizsgálatokhoz, vagy csak későn. Pedig a lényeg az lenne, hogy gyorsan azonosítsák be a vírushordozókat, és különítsék el a fertőzötteket. Milyen karantén az, amit a mintavétel után 5-8 nappal rendelnek el? Hatástalan.
Társadalmi szinten tehát a PCR 10-ből 1-et, az olcsó, tömegesen végezhető antigén teszt viszont 10-ből 7 esetet tud kimutatni – egyszerűen azért, mert széleskörűen alkalmazható. Hiába pontatlan, könnyebb vele tömeges méretekben fertőzötteket kimutatni, mint az egyébként remek PCR-rel. Dunaszerdahelyre is nagy dobozokban vitték a teszteket, amelyek minden hozzávalót tartalmaznak a kémcsöveket tartó műanyag tartótól a mintavételi pálcáig, de még így is óriási szervezést igényelt, hogy minden egyes szavazóköri helyiségbe jusson annyi katona, egészségügyi, rendőr, adminisztrátor, hogy a műveletet levezényelhessék.
Magyarország 200 egészségügyit, zömmel a Semmelweis Egyetem polgárait (dolgozóit és medikusokat) küldött, hogy a kísérletet segítse, Ausztria is 50 fős kontingenssel szállt be a kísérletbe. Nem teljesen önzetlenül: ha sikerül a szlovák kísérlet, akkor a szakértőik pillanatok alatt lemásolhatják az ötletet, hogy a szavazóhelyiségeket használják tesztelésre. Magyar fiatalok még egy honlapot is terveztek, amelyen látható, hogy a környéken hol a legrövidebb a sor, hol fogytak el a tesztek vagy covid-passok. Mert elég nagy volt a kavarodás, a fővárosból többen inkább a környékbeli kistelepülésekre mentek teszteltetni, mert ott rövidebb volt a sor, így viszont kifogytak a mintákból.
– Muszáj bízni ebben – magyarázta Legaza Ladislav a sorban. – Az első hullámot Szlovákia könnyen megúszta, de most baj van. Persze nem kötelező a tesztelés, a munkahelyemen is ezt mondták, de azt is: meg akarnám fertőzni a többieket?
Párja, Harsányi Szilvia a helyi konténerátrakóban dolgozik, az ő munkahelye örül a lehetőségnek, mert gyakran teszteltetik dolgozóikat, és most legalább ingyen jutnak a vizsgálathoz. Máskor ezért 60-70 eurót fizet a cég, mert az ingyenes tesztelés csak a tüneteseknek és a kontaktszemélyeknek jár.
Sokan erőszakként élik meg, hogy megbüntetik azokat, akik nem vesznek részt a „terrortesztelésen”, hiszen nem mehetnek dolgozni. Többen még alkotmányos aggályokat is felvetnek. A sorban állók között azonban nem találkoztunk ilyen hangokkal. Többen is arra panaszkodnak, hogy úgy érzik, kicsúszik a sorsuk irányítása a kezükből: ha még sokáig tart a járvány, akkor elveszíthetik a munkájukat, a személyes szabadságukat. A tesztelést úgy élik meg, hogy végre ők maguk is tehetnek a vírus ellen valamit.
Szombaton végül összesen 2,6 millió embert teszteltek le és 21 850 fertőző személyt találtak. Vasárnap már hárommillió fölött tartottak. Borzasztóan nagy szám, hiszen addig a napi rekordok 3000-4000 közöttiek voltak, és az egész járvány alatt 60 ezer fertőzöttet regisztráltak. Sokakat meglepett, hogy a letesztelteknek egy százaléka lett pozitív, hiszen a normál tesztelés során tíz százalék fölötti arányban találják az embereket vírushordozónak, ezért sokan arra számítottak, hogy ennél sokkal rosszabb a helyzet.
Ám nem mindenkinek alakult jól a napja: volt, aki még egyszer visszament, mert nem hitte el, hogy pozitív. Egy fiatal lány gondterhelt arccal már a dunaszerdahelyi kultúrház előtt telefonálni kezdett, mert pozitív lett a tesztje. Az országos teszt fontos része, hogy a pozitívak kontaktjainak már nem kell antigéntesztet kérniük, jogosultak a megbízhatóbb PCR-tesztelésre is. A szlovák elképzelés lényege éppen az, hogy
ha a lazább hálón 10-ből 7 vírusgazda fennakad, akkor a maradék hármat már a sűrűbb szövésűvel igyekeznek megtalálni. Így a találati arány jelentősen javítható.
Vasárnap reggel már kevesebben vannak a tesztállomásokon, elmaradnak a tömegjelenetek, ám mi borúsabb hangulatban figyeljük az eseményeket, mert a magyar számok lehangolóak. Múlt héten 50 százalékkal nőtt a magyarországi új esetek száma az előző hetihez képest. Budapest az országos átlagot hozza ugyan, de Bács-Kiskunban duplázódott, Borsodban közel háromszorozódott az új fertőzöttek száma: egyetlen nap alatt 1623 esetet jelentenek onnan. A múlt héten az országban 17 százalékkal több tesztet végeztek, de így sem tudtak lépést tartani a fertőzés terjedésével. A 100 vizsgálattal megtalált pozitívak aránya durván nőtt: két hete ez 16 volt, most pedig 20 százalék.
A rossz híreknek még nincs vége: 60 százalékkal emelkedett a kórházban ápoltak, 44 százalékkal az egy hét alatt meghaltak száma, és 30 százalékkal a lélegeztetőgépen levőké is. Rohanunk bele a járvány durva szakaszába. Szlovákiában nagyjából már tudják, hol vannak a gócpontok, több ilyet is feltártak, ám ezek nem a déli, hanem az északi területeken találhatóak. A részletes eredményeket hétfőn mondják el, de a magyarlakta településekről a felvidéki magyar sajtó már vasárnap beszerezte a számokat. Nincs nagy baj, mindenütt egy százalék körüli eredményt kaptak.
A miniszterelnök ünnepel, Szlovákia pedig erősen fertőzött országból gyengén fertőzött országgá lépett elő. Legalábbis a politikusok így értelmezik az eredményt. A teszt segítségével több tízezer olyan ember kerül karanténba, akinek fogalma sem volt róla, hogy hordozta a vírust. Ezeket a fertőzési vonalakat tehát jó eséllyel sikerül elvágni.
A nagy szlovák tesztkísérlet jövő héten – vélhetően csak a fertőzöttebb területeken – egy második hullámmal folytatódik. Ám azt, hogy valóban sikeres volt-e és máshol is alkalmazható példa válik-e belőle, csak két-három hét múlva, az új esetszámok alakulásából tudjuk majd meg.
Nyitókép: egy férfi koronavírusteszthez készül a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban kialakított tesztállomáson 2020. október 31-én. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs
