Index-darálás, szovjet típusú közmédia: mi történik a magyar sajtóban? [HetiVálasz 49]
Fél éven belül másodszor robbanó Index-stábról, a közmédia tartalomszerkesztési gyakorlatát nyilvánvalóvá tevő hangfelvételekről és az úgynevezett Neokohn-ügyről szól az aktuális HetiVálasz, a Válasz Online hetente jelentkező podcastja. Akik beszélnek: Ablonczy Bálint, Borbás Barna, Stumpf András, Zsuppán András.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Az Indexben történt kirúgásokat/távozásokat nyáron és most is gazdasági problémákkal indokolták. Mi lehet igaz ezekből? (Zsuppán András kollégánk – akivel a bezáratásig együtt dolgoztunk a Heti Válasz hetilapnál – 2018-tól a nyári tömeges távozásig az Index kulturális rovatvezetője volt.)
Zsuppán: „Ez bábjáték, senki sem tudta az Index tényleges számait. Nyáron, amikor mi felmondtunk, minden bevétel egy – akkor még – külsős cégen, az Index hirdetési felületeit kizárólagosan értékesítő Indamedián keresztül futott be. Bemondásra kellett következtetnünk a lap anyagi helyzetére. Szerintem a COVID-válság előtti időszakban mesterségesen fenntartott krízis volt. Szándékosan tartották a lapot alacsonyan ellátva cash-sel, hogy állandóan a pénzügyi problémákra lehessen hivatkozni, szorongatni lehessen a szerkesztőséget. És közben bejött egy valódi válságtényező. Vélhetően tavasszal már tényleg komoly bevételproblémák álltak elő, mint ahogy mindenhol máshol is. […] De ha a most már tulajdonossá vált Indamedia ténylegesen azt szeretné, hogy a lapja ne álljon földbe, akkor a legrosszabb azt tenni, amit most tett.”
Borbás: „Az Index friss tulajdonosváltása beleillik a magyar sajtó aktuálisan legnagyobb tendenciájába. Az elmúlt nagyjából öt évben a rendszerváltás óta nem látott mértékű tulajdonátcsoportosítás és vagyonátcsoportosítás történt a honi médiában. Ilyen rövid idő alatt ennyi kiadó, szerkesztőség még nem cserélt gazdát – gondoljunk csak az összes megyei lapra és a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrehozására. Ez a tendencia teljes mértékben egyirányú: a médiavagyon-koncentráció a kormányzat közvetlen közelében történik”
„Aki be van osztva, rá kerülhet a sor, hogy a megfelelő narratíva, a megfelelő módszer és irányvonal mentén anyagot kell írjon róla. […] Továbbra is az a felállás, hogy akinek ez nem tetszik, annak be kell menni a főnökhöz, le kell adni a felmondását és el kell menni. Nem kötelező senkinek itt dolgozni” – hangzik el azon a hangfelvételen, amely a napokban került nyilvánosságra a Szabad Európa oldalán a közmédia szerkesztési gyakorlatáról.
Ablonczy: „A közmédia amellett, hogy iszonyú sokba kerül, az ország felét, de talán annál még több embert is dühít. Szerintem normális, rendes kormánypárti szavazókat is dühít, hogy hülyének vannak nézve, és Phenjan1 stílusú hírműsorokat állítanak nekik elő. Ebből a szempontból fontos hangfelvétel az, amely a napokban nyilvánosságra került: nem a külvilág mondja rájuk, hogy ilyenek, hanem kiderül, hogy ők maguk, akik benne vannak, pontosan tudják, hogy mennyire nem közszolgálati médiát készítenek.”
Stumpf: Mintha nem lennének törvények az országban. Szerintem ami elhangzik a hangfelvételen, az Btk.-közeli. Amikor a vezető szerkesztő arról beszél, hogy akinek nem tetszik a kormányzat szolgálata, adja be a felmondását, még az Alaptörvénnyel is totálisan ellentétes. Hogy van az, hogy kiderül, napnál világosabbá válik, hogy Btk.-ba, médiatörvénybe, Alaptörvénybe ütköző szövegek hangzanak el egy állami munkahelyen, és utána nem történik semmi?
