Jeszenszky Géza: Vétót a vétóra!
„Remélem, a magyar és a lengyel kormány nem megy el a falig, végül eláll attól a vétótól, amit talán nem is gondolt komolyan, csak taktikai fegyverként lebegtette. Még az sem baj, ha a remélt megegyezést hatalmas győzelemként állítják be. A lényeg az, hogy győzzön a jogállam” – írja Jeszenszky Géza hozzászólásként a Válasz Online vétóvitájához. Külügyminiszterként Jeszenszky volt az, aki 1994. április 1-jén benyújtotta Magyarország felvételi kérelmét az EU-nak. A volt diplomata most a jogállam fogalmát is lefordítja magyarra azok kedvéért, akik ma nem akarják érteni, az mit is takar. Vélemény.
A sokunk fájdalmára megszüntetett Heti Válasz 2015. december 10-i számában a közös európai csónakról szóló írásomban már idéztem a 2009-ben elfogadott lisszaboni szerződést. Annak értelmében „kül- és biztonságpolitikája révén az Európai Unió arra törekszik, hogy óvja a békét, világszerte erősítse a biztonságot, ösztönözze a nemzetközi együttműködést, továbbá hogy elősegítse a demokratikus viszonyok meghonosodását, a jogállamiság megszilárdulását, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényre jutását”. Ki merné azt mondani, hogy ezekkel nem ért egyet?” – tettem föl a költői kérdést akkor. Most is nehezen hiszem el, hogy éppen az a magyar politikus, aki 1994-ben az Európai Ügyek Bizottságának elnöke volt az Országgyűlésben. Aki pártját 2000-ben a Liberális Internacionáléból átvitte az Európai Néppártba. Aki az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk legtöbb feltételét letárgyalta. Pedig ez a helyzet. Ez a politikus ma szembe megy 25 európai szövetségesével és vétót készül emelni az Európai Unió hétéves költségvetésére. Talán a költségvetés előnytelen számunkra? Dehogy. Sőt: előnyösebb, mint vártuk. A lengyel és a magyar kormány hetek óta azért fenyegetőzik, hogy megakadályozza a koronavírus-járvány következményeinek helyreállítására hivatott 750 milliárd eurót kitevő „Next Generation EU” nevű alap elfogadását, mert júliusban a kormányfőkből álló Európai Tanács annak a szétosztását összekötötte a jogállamiság tiszteletben tartásának követelményével.
„Magyarország független, demokratikus jogállam” mondja ki a 2011. április 25-én kihirdetett Alaptörvény. Ha ez így van, miért hagyná veszni a vétóval a kormány a helyreállítási alapból reánk jutó, egészségünk és munkahelyeink megőrzéséhez, gazdasági helyzetünk javításához létfontosságú 2400 milliárd forintot? Csak azért, hogy az EU többi tagállama ne kérhesse számon Magyarországon (és az összes többi országon) a jogállam működését?
A rendszerváltozás fő célja volt, hogy hazánkat a reá kényszerített diktatúrából demokratikus, európai jogállammá alakítsuk. Ezt fejezte ki az 1990. május 23-án az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram. Antall József a kormányát vezérlő négy alapelv egyikeként az európaiságot jelölte meg, és elkötelezte az országot az európai integráció mellett. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1992. június 30-i budapesti ülésén arról beszélt, hogy „mennyire szükséges és mennyire nélkülözhetetlen ma is az [európai] összetartozás és a szolidaritás, mert ez az a bázis, amelyen biztonságunk alapul. … Nem szabad, hogy a társadalom mélyében vagy akárcsak a perifériáján megerősödni hagyjunk … az európai gondolattal ellentétes nézeteket.” Európai képviselőkből álló hallgatóságát attól is óvta, hogy „az európai kultúrát és az európai civilizációt létrehozó nagy és kis országokat” régi, rossz reflexek egymással szembefordítsák.
Eljött hát az ideje bármiféle szembefordulásnak, szakításnak az Európai Unión belül? Veszélyben van két tagállam szuverenitása? Le kellene válnunk a „hanyatló Nyugatról”? Reánk akarja kényszeríteni „Brüsszel” nem-európai hátterű bevándorlók tömegeit? Vagy erősen vitatható politikai és ideológiai divatokat? Én nem hiszem, hogy belátható időn belül az európai nemzetek és államaik készek lennének feloldódni valamiféle Európai Egyesült Államokban. Elképzelhető, hogy a németek, a franciák és az olaszok, nem is beszélve a most külön útra tért angolokról, valaha fel fogják adni önálló nyelvüket és kultúrájukat, és egységes, központi irányítás alatt akarnak majd élni?
Ezek a veszélyek részben nem létezők, részben eltúlzottak, részben azonban valósak. Csakhogy Európa valamennyi problémája, így a demográfiai apály, a bevándorlás, a terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus is csak közös gondolkodással és cselekvéssel oldható meg.
A kommunizmusból szabadult országok tapasztalata, felfogása (beleértve az erkölcsi és vallási értékeket) hasznos, az megtermékenyítheti nyugat-európai barátaink gondolkodását és politikáját – de csak az állandó párbeszéd, csak eszmecserék révén. Ha valami aggaszt bennünket a mai Európában, az EU-ban, akkor csak belülről érvelve lehet azt megjavítani, kívülről kiabálva biztosan nem fog sikerülni.
A lengyel és a magyar kormányfő most keddi, varsói találkozóján – a vétó esetleges elmaradását belengetve – azt nyilatkozta: a két ország az európai uniós tárgyalásokon ragaszkodik a költségvetési és a jogállamisági témák szétválasztásához. De ki is keveri össze a két témát? Ki fenyegeti hetek óta vétóval a közös költségvetést? Nem annak eleme miatt, hanem mert csak így látja megakadályozhatónak a kifizetéseket a jogállamisághoz kötni? Igen, a magyar miniszterelnök. Szerinte ugyanis nem lenne kívánatos helyzet, amelyben pénzügyi szankciókat lehetne kiszabni például azért, mert valamelyik tagállam nem követi az európai irányvonalat gender- vagy migrációs ügyekben. Csakhogy semmi ilyesmiről nincs szó, a kritika nem fenyegetés, az Európai Parlament és az európai nemzetállami vezetők pedig csupán a jogállamiság tiszteletben tartásához ragaszkodik – kivétel nélkül minden tagállamban.
Lépten-nyomon halljuk persze, hogy a jogállam definiálhatatlan fogalom, sokféleképpen értelmezhető. Nem valami új pedig: az 1789-es amerikai forradalom egyik vívmánya. A Rechtstaat kifejezést már az 1848-as frankfurti parlament is használta. A második világháborút követően kapott persze különös hangsúlyt, a weimari demokrácia csődjével kapcsolatban, majd a hidegháborúban, amikor a Nyugat az emberi jogokat, a jogállamiságot kérte számon a Keleten. A Kairosz Kiadó által 2008-ban kiadott Polgári politikai lexikon szerint „A jogállam olyan állam, amely elismeri és betartja a nemzetközi és hazai emberi jogok és konvenciók hatályát és érvényességét, és saját működését is ezeknek rendeli alá.” Legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. Minden átlagos műveltségű ember ellenőrizhető és leváltható hatalmat, a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények uralmát, sajtószabadságot, a civil élet szabadságát, az egyéni és emberi jogok biztosítását, szabad, egyenlő és tisztességes választásokat ért rajta. Az 1991. októberében aláírt lengyel-magyar (és a többi) alapszerződésben is ott szerepel egyébként a jogállamiság melletti elkötelezettség. Martonyi János nemzetközi jogászprofesszor, aki nyolc évig volt Orbán Viktor külügyminisztere, 1998-ban megjelent könyvének ezt a címet adta: „Európa, nemzet, jogállam.” A Heti Válasz 2007. február 15-i számában is a jogállami normák betartását kérte számon a Gyurcsány-kormányon. Írásainak újabb gyűjteményét „Mi és a világ” címen 2015-ben megjelentető könyvében arra figyelmeztetett aztán, hogy „Tényleges hatalommegosztás és hatalomellenőrzés, független, szakértő és politika-semleges közigazgatás, a független állami intézmények önállóságának tiszteletben tartása, valódi és ténylegesen érvényesülő önkormányzatiság, pártatlan és tárgyilagos közszolgálati médiumok, erős, szabadságában biztos civil világ nélkül bajba kerülhet a demokratikus jogállam lényege, a szabadság, az igazság és a felelősség… ha a demokratikus jogállam nem működik jól, akkor ezért azok a felelősek, akik a rendszerváltozás által megteremtett intézmény- és jogrendszert tökéletlenül működtetik.” (102-103. l.)
Martonyi 1998-as könyvének borítóján arra figyelmeztetett, hogy „Ha a politikai rendszerünk távolodik az Európai Uniótól, akkor hiába felelünk meg akár a maastrichti kritériumoknak, a politika aláássa a gazdasági eredményeket.” Most elsősorban a járvány ássa alá ezeket, és éppen ezen kíván segíteni az unió – és ezt akarná megakadályozni a rendszerváltozás két éllovasa? Azaz két olyan kormány, amelyet az EU-val folytatott vitában aligha támogat a polgárok többsége. A lengyel ellenzék vezető ereje, a Polgári Platform (PO) az Európai Néppártban – egyelőre – a Fidesznek is társa, a lengyel vétó ellen sikerrel mozgósította a lengyel társadalom és az önkormányzatok nagy részét. A korábbi magyar – jobb-és baloldali – kormányok tagjaiból álló V21 „Európai jövőnk a tét” címen vasárnap kiadott felhívásában magyar vétó esetén „Európai Magyarország”-kerekasztal összehívását javasolta a politikai pártok, társadalmi, kulturális, tudományos és civil szervezetek részvételével, „hogy megvitassuk: mi a nemzet valódi érdeke, és mivel jár, ha az EU 25 tagállamával szemben gátoljuk az unió működését és a járvány következményeinek gyors orvoslását.”
Nekünk, magyaroknak van egy különleges okunk is, hogy támogassuk a jogállamiságot, az aláírt szerződések betartását az unión belül – és azon kívül is: Trianon. A magyar nemzet szétszabdaltsága nyolc államban.
Csak az EU-ban tudunk elválasztó határok és vámsorompók nélkül újra találkozni, gazdaságilag újra egyesülni azokkal a magyar közösségekkel, amelyeket a rossz békeszerződések szakítottak el tőlünk. Az Európa Tanács konvenciói és a Magyarország által szomszédjaival kötött kétoldalú szerződések elvben biztosítják a magyar nemzeti kisebbségek politikai, nyelvi, kulturális és önkormányzati jogait. Egyedül, magunkra hagyva ezek megsértését hiába kérjük számon, de az unió – két friss, milliók által aláírt kezdeményezés nyomása alatt is – nagyon lassan ugyan, de mégiscsak halad a kisebbségi jogok betartatása felé. Ez is a jogállamiság fontos része.
Remélem, a magyar és a lengyel kormány nem megy el a falig, végül eláll attól a vétótól, amit talán nem is gondolt komolyan, csak taktikai fegyverként lebegtette. Még az sem baj, ha a remélt megegyezést hatalmas győzelemként állítják be. A lényeg az, hogy győzzön a jogállam, legyen számonkérhető, érvényesüljön valamennyi tagállamban, és ennek garanciája az legyen, ami a világon mindent mozgat: a pénz. Ami az EU-ban csak annak jár, aki betartja annak a csatlakozáskor vállalt alapelvét: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.”
FRISSÍTÉS: Röviddel Jeszenszky Géza cikkének élesítése után érkezett a hír, hogy a volt külügyminiszter vágya megvalósulhat: körvonalazódott a megállapodás, amelynek kövekeztében a magyar és a lengyel fél elállhat a vétótól.
Nyitókép: magyar-lengyel csúcs november 23-án (fotó forrása: Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-oldala)
