Amíg Ön a járványra figyelt, a NER bevette az országot – leltár a „hazavitt” stratégiai ágazatokról
Másfél éve hosszú publicisztikát írtunk „A Fideszt meg lehet verni, de a rendszer már leválthatatlan” címmel – ugyanis a 2010-ben indult gazdasági szuverenitásháború mintha megszállásba csapott volna át. Az egészpályás letámadás, az ország alapinfrastruktúrájának „hazahordása” a vírusidőszakban újabb szintet lépett. Ha nyer is az ellenzék 2022-ben, olyan Orbán-központú árnyékállammal találja szembe magát, melyet elszámoltatni nemigen lehet – legfeljebb kényszerűen együttműködni vele. Mutatjuk a NER-elithez bebetonozott gáz- és áramhálózatok, erőművek, banki és informatikai óriások, vasúti, hadiipari gyárak és egyéb stratégiai ágazatok listáját.
Az alábbi összeállítás elsősorban azoknak szól, akik már nem bírják, nem akarják felszedegetni a politikai-gazdasági erőfölénnyel való visszaélésekről szóló napi hírmorzsákat. Akik ráuntak a „rendszerszintű korrupciót” taglaló elméleti tanulmányokra. Vagy épp azoknak, akik szerint Orbán Viktor tényleg nem foglalkozik üzleti ügyekkel, csak szuverenitásháborút folytat, értsd: elősegíti, hogy a nemzetmegtartó burzsoázia tehetsége utat törjön magának. Továbbá azoknak is szántuk ezt a gyűjtést, akik a „vegyük észre a jó dolgokat” (például a családpolitikát) bűvöletében élve fajsúlyos tényeket is kizárnak az életükből.
Másfél éve már felidéztük: a 2010 utáni „több mint kormányváltás”-időszak eredetileg nem Brüsszelre meg Sorosra volt kihegyezve, hanem úgy általában az új kormány mozgásterét üzleti-ideológiai alapon szűkítgető, jellemzően külföldi lobbicsoportok elleni fellépésre. Mondván: addig nincs magyar szabadság és hatékony országlás, amíg a stratégiai iparágakból kisajtolható hasznot nemzetközi gigászok szedik (és viszik ki menedzsmentdíj vagy profit formájában). Illetve amíg külföldi közszolgáltatócég-, bank- és médiavezérek gátolják a kormányzati döntések hatékony „végrehajtódását”.
Eljött tehát a nemzet érdekeit hangsúlyzó aktív állam korszaka, és születtek is racionális döntések – ezekhez szokás sorolni a Fővárosi Vízművek visszahódítását, a Molban lévő orosz csomag „hazamenekítését” vagy a Magyar Villamos Művek (MVM) megerősítését. Tehát: 2010 és 2014 között alapvetően a közösségi tulajdonba vétel volt az orbáni függetlenségi harc elsődleges eszköze. A tendereken persze sokat nyert az összefoglaló néven csak „Simicska Lajosként” emlegetett gazdasági társaság, de a magyar önrendelkezés biztosítékai a dagadó MVM, a regionális multiként is funkcionáló, állami résztulajdonú Mol, illetve a hozzájuk kapcsolódó szatellitvállalatok lettek.
Aztán a 2015-ös Orbán–Simicska-összeveszés újabb határpontot jelentett. Megszületett az „új nemzeti nagytőke” gyors létrehozásának igénye. Akár az a döntés is születhetett volna, hogy a kormányzat világnézettől függetlenül, kvázi normatív alapon próbálja segíteni, külföldi piacokhoz, nemzetközi versenytapasztalatokhoz juttatni a hazai tehetségeket. Ehelyett az lett az irány, hogy a miniszterelnökhöz így-úgy kötődő üzletembereknek komplett ágazatokat, monopóliumokat osztott ki egy „láthatatlan kéz”. Sokszor olyan „Mészáros Lőrincek” is helyzetbe kerültek, akik semmilyen rutinnal, tájékozottsággal nem rendelkeztek az adott területen. A zöldmezős nemzeti nagyvállalatok végső tulajdonosai jórészt ma is titokzatos hátterű magántőkealapok; ezeket minden bizonnyal az állami útépítési, egyéb infrastrukturális tendereken nyert extrapénzekkel tőkésítettek fel. Merthogy egyértelműen igazolható – bizonyítottuk is –, hogy a miniszterelnökhöz családilag vagy felcsútilag köthető érdekeltségek öt-hatszor intenzívebben szívják a közpénzt, mint a régi Simicska-cégek, illetve más, akár szintén Fidesz-kompatibilis erőcsoportok.
Az egész folyamat betetőzéseként az utóbbi egy-két évben már az ország alapinfrastruktúráját is elkezdte felvásárolni a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Sőt: alábbi összeállításunkból kiolvasható, hogy
a stratégiai ágazatok „hazahordása” a Covid-időszakban szintet lépet.
Tudta például, hogy hamarosan mindenestül Mészáros Lőrincé lehet az ország felét kiszolgáló földgázelosztó hálózat, miközben az áramtermelésben és -terítésben is erős pozíciókat fognak az új üstökösök? Hogy a Habony Árpád-féle érdekkörhöz került a budapesti erőművi piac ékköve? Hogy 1,9 millió lakossági és mintegy 30 ezer kkv-ügyfelet tudhat magáénak a NER most kiépülő szuperbankja? Hogy vasúti és hadiipari gyárakat is szerzett magának ugyanez az elit, és hamarosan saját műholdat is kilő az űrbe? Hogy az elsőligás labdarúgócsapatok háromnegyede az övék? Mindeközben már felsorakoztak a legújabb „spontán privatizációs” lehetőségekhez is: az elektronikus jegyrendszerhez vagy a hulladékgazdálkodáshoz, mely iparágakat épp a ciklusokon túlra bebetonozott dohánykereskedelem és kaszinóműködtetés mintájára koncessziósítják.
A volt akadémiai elnök, a most saját párttal is előrukkoló Pálinkás József nemrég az egyetemek modellváltása apropóján írta meg, hogy a vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett felsőoktatás révén egyfajta „mögöttes állam” jön létre. Melynek Fideszhez lojális irányítói lényegében kimozdíthatatlanok pozícióikból – tehát egy esetleges kormányváltás után is hatalmi tényezők, EU- és egyéb közpénzeket csatornázni képes szereplők maradnak. Nos, jogszerűen ugyancsak megdönthetetlenek az ország alapinfrastruktúrájába, gáz-, áram- és erőműhálózatába beleharapó, Orbán Viktor kegyelméből valakivé lett emberek. Lehet ellenzékből arról álmodozni, hogy majd elszámoltatják, jól megadóztatják őket, csakhogy ettől még részben az ő érdekeltségeiknél lesznek a népet kiszolgáló közművezetékek és -csövek, továbbá az állam stratégiai céljait segíteni képes bankfiókhálózat meghatározó darabjai, vagy például a Balaton nevű nemzetgazdasági jelentőségű turisztikai régió legfontosabb vendéglátó intézményei.
Nem az a fontos, hogy mi van az építőipari cégekkel – az alábbi listában nem is szerepeltetjük a piacot az utóbbi években leuraló Mészáros és Mészáros Kft.-t vagy a Duna Aszfaltot –, mert egy ambiciózus kormány bármikor képes valós versenyt gerjeszteni az infrastruktúraberuházók között, így a mai középméretű társaságokat is megtalálhatják a nagyobb munkák. A leltárunkban csak azt a tizenhárom, Fidesz-közelben monopolizálódni látszó ágazatot vesszük sorra, amelyet egy esetleges ellenzéki választási győzelem sem lenne képes egy-két-három éven belül átrendezni.
*
A Nemzeti Együttműködés Rendszere által megszerzett (vagy megszerzendő) stratégiai érdekeltségek
I. Energetikai infrastruktúra: Hirtelen a piac harmadik legfontosabb szereplője lett a semmilyen iparági előélettel nem rendelkező Mészáros Lőrinc – az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek (MVM) és a német gyökerű E.ON után. Decemberben jelentette a Forbes, hogy – a másfél ével ezelőtti „behatolás” után – immár teljes egészében a felcsúti milliárdoshoz kerülhet hazánk legnagyobb vezetékes földgázelosztója, a közel 34 ezer kilométer hosszú hálózatot üzemeltető, Magyarország területének közel felét kiszolgáló Tigáz Zrt. Mindeközben Mészáros kötelező érvényű ajánlatot tett az ország észak-keleti ötödének villamosenergia-ellátásáért felelős E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.-re (Titász) is. Emellett övé még a bükkábrányi és halmajugrai, együtt 50 MW-os teljesítményű napelempark, s nemrég a tőzsdei cégéhez került – igaz, állítólag csak átmenetileg – a Somogy megyei Buzsákra tervezett nagy szolárberuházás is. Ugyanakkor a napbizniszben nem Mészáros, hanem az Orbán–Erdoğan-szövetség személyi biztosítékaként működő Adnan Polat lett a NER-térfoglalás kulcsfigurája. A török potentát összességében jóval nagyobb naperőművi rendszert épít, mint a többi hatalomközeli szereplő, az MVM, a Mol és a Kaposváron nyomuló kínaiak együttvéve. A félig már magyarrá avatott Polat család egy-két éven belül megyényi területek villamosenergia-ellátásáért felel majd „fél paksnyi” kapacitású napelempark-hálózatával. Ez valószínűleg annak ellenére így lesz, hogy a gigaprojekt egyik elemét Polat a minap átadta Tiborcz István bejáratott emberének. Szintén nem mellékes, hogy nemrég Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó és az őt hitelező Tombor András köreihez került Budapest legjelentősebb energiaelőállítója, a főváros távhőigényének közel 60 százalékát biztosító (emellett áramot is termelő) Budapesti Erőmű Zrt. Pontosabban: a társaságot az a CHP Energia Zrt. vásárolta fel, amelybe – mint néhány hónapja bizonyítottuk – egy máltai cégen keresztül szállt be a Habony-érdekkör (a Veolia nevű francia óriásvállalat mellé).
II. Bankszektor: Karácsony előtt néhány nappal megkezdte tényleges működését – a Mészáros Lőrinc-féle MKB és Takarékbank, valamint az állami Budapest Bank kormányzati szintről diktált fúziójával létrejött – Magyar Bankholding. Az érintett pénzintézetek egyelőre saját brandjeik alatt üzemelnek, de már látszik az ország – OTP utáni – második legnagyobb bankcsoportjának „teste”: a maga 6800 milliárd forint mérlegfőösszegével, 3600 milliárdos ügyfélhitelével, 4500 milliárdos betétállományával, 900 fiókjával, több mint 1,9 millió lakossági és mintegy 30 ezer kkv-ügyfelével. A szinergiák kihasználása jegyében ezeket az ügyfeleket vélhetően CIG Pannónia-termékekkel bombázzák majd, hiszen utóbbi társasággal Mészáros Lőrinc a biztosítási, biztosításközvetítői piacokra is bebetonozta magát. Mindeközben a felcsúti vállalkozó elkezdte magához venni a szuperbanki egyesüléskor „leeső” vagyontárgyakat: a Válasz Online friss észlelése szerint két hónapja a portfoliójába tartozó Status Palace Kft.-hez került a pesti Váci utcában található MKB-palota.
III. Állami informatika, műhold, elektronikus jegyrendszer: Másfél éve még az volt a hír, hogy a balos kalandjai után Mészáros Lőrinchez megtérő, majd mellőle önállósuló Jászai Gellért 4iG Nyrt.-je benyelni készül az informatikai piac zászlóshajóját, a T-Systems Magyarországot. Hogy aztán minden jelentősebb központi tendert meg lehessen nyerni – vagyis a cégcsoport „egy életre” összedrótozza magát a magyar állammal. Végül a 4iG-kishal nem nyelte le a német nagyhalat, ám egyedül is szédületes tempóban gyűjti a kormányzati megbízásokat. Övé lett például az egyik legbizalmibb feladat: a Magyar Államkincstár számlavezető rendszerének óriásfejlesztése. Úgy általában pedig a Jászai-cég bevételeinek 70 százaléka származik az államtól. Igazi csattanóként a 4iG nemrég felvásárolta a T-Systemsből korábban kiszervezett munkaerő egy részét (azaz az INNObyte Zrt.-t), tehát az agyakat azért elszívta a német multi környezetéből. Jászai Gellért és az állam közösen határozott továbbá arról, hogy 2024-ben műholdat fognak kilőni a világűrbe. Mindezek után pedig azt is majdnem biztosra veszi a piac, hogy a kormány által koncesszióba adandó elektronikus jegyértékesítésben – amely a közösségi közlekedés szinte minden formáját érinti az országban – ugyancsak lesz szerepe a 4iG-nek.
IV. Vasútipar: Ahogy korábban citált cikkünkben már említettük, a Habony Árpád–Tombor András duó emberei privatizálták – egy orosz partnerrel karöltve – a Dunakeszi Járműjavítót. A magánosítás elsődleges célja egy – részben a magyar állami Eximbank által finanszírozott – egyiptomi vasútikocsi-óriásmegrendelés teljesítése volt, majd nemrég a MÁV-csoport is bejelentette, hogy négy év alatt 31 milliárd forintot akar elkölteni a járműjavítónál. Még frissebb hír, hogy a hazai vasútipálya-építésben szinte egyeduralkodó Mészáros Lőrinc közös vállalatot alapít a svájci központú Stadler Rail Grouppal. Az új társaság teher- és tartálykocsikat gyárt majd, emellett személyszállító vonatok összeszerelésében is igyekeznének jeleskedni. A barátság persze nem újkeletű: a Stadler egy ideje már mezszponzora a Mészáros által felkarolt eszéki focicsapatnak – sok más közbeszerzésgyőztes magyar építőcég mellett.
V. Hadiipar: Tavaly nyáron kiderült, hogy a Fidesz holdudvara a nemzetközi katonai piacra is beszivárog – alapvetően a NATO-elvárásoknak megfelelő magyar kormányzati megrendelések reményében. Egyrészt Tombor András többségi tulajdont szerzett az Aero Vodochody nevű cseh repülőgépgyártóban. (Ez a vállalat már eddig is fontos szállítója volt a magyar katonai beszerzések legnagyobb nyertesének, az Airbusnak, illetve könnyen lehet, hogy az állam a Zrínyi 2026 haderőreform részeként ugyancsak a Tombor-kézre került cseh egységtől vesz majd kiképzőgépeket.) A másik bombahír az, hogy a magyar kormány Törökországból vásárol kerekes gyalogsági harcjárműveket, és a beszerzést az állami útépítőtendereken hasító Szíjj László és Adnan Polat stábja intézi az általuk közösen jegyzett HT Division Zrt.-n keresztül. Nemcsak szimpla kereskedésről, hanem magyarországi gyártásról is megegyeztek a felek – a Rheinmetall nevű német cég bevonásával.
VI. Balatoni turizmus: Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne szivárogna ki információ valamelyik kormányközeli gazdasági entitás tóparti építkezésről. Tavaly a Válasz Online adatok tömegével igazolta, hogy a Fidesz, Tiborcz, Mészáros, Szíjj, Garancsi vagy Csányi tulajdonnevekkel körülírható felsőelit az elmúlt öt évben „körülölelte” a magyar tengert – és országos összesítésben náluk landolt a szálloda- és mólófejlesztésre szánt közpénzek kétharmada (jellemzően vissza nem térítendő turisztikai támogatás formájában). A kormányzat a szponzoráció mértékét illetően is gyémántfokozatba kapcsolt: a beruházásaik költségének 50-70 százalékát vállalja át.
VII. Egyetemi szféra: A közvélemény a leginkább a felsőoktatás egy részének „félprivatizációjára” figyelt fel az elmúlt hónapokban – a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása miatt kirobbant tiltakozásoknak köszönhetően. Az alapítványosítási hullám a Budapesti Corvinus Egyetemmel kezdődött, és azóta egyre több intézményről derül ki, hogy a tulajdonosi jogokat a kormányzat által delegált – kvázi leválthatatlan – kurátorok fogják gyakorolni. Mások mellett olyan fideszes közszereplők, mint Varga Judit igazságügyi miniszter (Miskolci Egyetem) vagy Szijjártó Péter külgazdasági miniszter (győri Széchenyi István Egyetem). Az alaptörvény mára azt is kimondja, hogy ehhez a rendszerhez a továbbiakban csak kétharmados többséggel lehet hozzányúlni. És ez igaz az Orbán Balázs miniszterhelyettes alá rendelt, ellen-CEU „minősítéssel” ellátott, révfülöpi kikötővel és rengeteg más vagyontárggyal megtámasztott Mathias Corvinus Collegiumra is.
VIII. Kaszinók: A közelmúltban derült ki, hogy Rogán Antal kabinetminiszter és csapata még a 2022-es választások előtt eldöntheti, hogy kik üzemeltethetik tovább – akár 2034-ig – a magyarországi kaszinókat. Jelenleg 11 ilyen, koncessziós szerződéssel kiszervezett játékbarlang működik az országban, és a vendéglátóhelyekkel ellentétben a járvány időszakában is nyitva lehetnek. Hatban van érdekeltsége a kormányfő barátjaként elkönyvelt Garancsi Istvánnak; egy soproni és öt budapesti egységről van szó, utóbbiakban Habony Árpád bizalmasai is társtulajdonosok. Máig három kaszinója van (Győr, Pécs, Miskolc) a Borkai Zsolt-féle adriai „örömparti” ügyvéd szereplőjének, Rákosfalvy Zoltánnak, kettő pedig (Debrecen, Nyíregyháza) a DVSC labdarúgócsapatán túladó Szima Gábornak.
IX. Profi labdarúgás: A magyar első osztályú focibajnokság 12-es keretének háromnegyede egyértelműen NER-csapat – mindössze a Budafok, a Paks és az Újpest tekinthető függetlennek a hatalom csúcsaitól. Az FTC ura a Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor (szponzorai között pedig ott a Telekom és az állami MVM); a Mol Fehérvár mögött tulajdonosként Garancsi István áll (a támogatói körben pedig a névadó olajtársaságon kívül a Tiborcz Istvánnal is üzletelő WHB Group és Szíjj László Közgép Zrt.-je is szerepel); a Puskás Akadémia Mészáros Lőrinc befolyási övezetébe tartozik; a kisvárdai egyesületet Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter holdudvara ellenőrzi; az MTK-közösség Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő territóriuma; a zalaegerszegi klubot egy felcsúti fiókteleppel rendelkező Mészáros-partner, a Pharos ’95 Sportpályaépítő Kft. birtokolja, a Mezőkövesd Tállai András pénzügyminiszter-helyettes „áldásával” működik; a Honvédban a szentesi fideszesként és határkerítés-beruházóként is ismert Bozó Zoltán azegyik meghatározó figura, a Diósgyőrt pedig a minap vette a nevére Szíjj László, illetve Mészáros Lőrinc egyik sportegészségügyben utazó üzlettársa.
X. Dohánykereskedelem: A kormány 2015-ben központosította (és adta koncesszióba) a nagykereskedelmet részben Lázár János volt kancelláriaminiszter kapcsolatának, Sánta Jánosnak. Ám előtte, 2013-ban már ciklusokon túlnyúlóan „dohányboltosította” a kiskereskedelmet – Pécsett például kipróbált Tiborcz-partnerek lettek a trafikkirályok. Az meg nyilván „magától értetődő”, hogy a dohánytermékek valós idejű nyomon követésére alkalmas informatikai rendszer üzemeltetését a már emlegetett, Jászai Gellérthez tartozó 4iG Nyrt. kapta.
XI. Médiapiac: Épp e hónap elején bizonyítottuk, hogya NER a közéletet tematizálni képes, országos jelentőségű médiumok felét (a televíziók és a napilapok kétharmadát) már kivonta a sajtószerű működés keretei közül: a megszerzett csatornák főszabályként a Fidesz kommunikációs céljait szolgálják. Mindeközben a központosított hatalmi médián túli terület jórészt egymástól is független szigetekből áll.
XII. Hulladékgazdálkodás: Noha az Alkotmánybíróság a minap elkaszálta a hulladékgazdálkodás államosítását, majd a jogok koncesszióként való továbbadását biztosító törvényt, a Fidesz vélhetően újra előáll a javaslattal. Például a Molnak biztosan megvan a feladathoz az infrastruktúrája – a maga két hulladékégetőjével és nagyjából ezer gyűjtőhelyével. Feltűnő ugyanakkor, hogy nemrég Mészáros Lőrinc is aktivizálta magát ezen a piacon: a Status Next Környezetvédelmi Magántőkealapon keresztül csokornyi „hulladékprofilú” cégben szerzett tulajdonrészt, köztük a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-ben, az Envirotis Holding egyéb vállalataiban és Greenpet Recycle Kft. néven is alapított egy újrahasznosító társaságot.
XIII. Mezőgazdaság: Ahogy egy hete megírtuk, a miniszterelnök lényegében elfogadta Lázár János és Csányi Sándor „agrárálmát” az önellátó Magyarországról. Ehhez Mészáros Lőrinc 45 ezer hektárnyi művelt földterülettel, az államilag agyondotált visontai búzakeményítő- és a tiszapüspöki izocukorgyárral, továbbá egy piacvezető pulykafeldolgozóval (a frissen szerzett Gallicooppal) tud hozzájárulni – de mezőgazdasági nagyságban és tőkeerőben így sem ér fel az OTP vezéréhez. Legalábbis egyelőre.
