Navalnij börtönben, eldurvulhat az erőszak – vendégünk Sz. Bíró Zoltán [HetiVálasz 58]
Kedden letöltendőre változtatták Alekszej Navalnij orosz ellenzéki aktivista felfüggesztett börtönbüntetését, 2 év 8 hónapot szinte biztosan rács mögött lesz. Mihez kezdjenek most az érte utcára vonulók? Mire számíthatnak a hatalom részéről? Miért ennyire nyugtalan a Putyin-rezsim, és miért vált elnyomóvá egy olyan elnök, akiről hatalomra lépésekor még áradoztak a nyugati vezetők? Erről is kérdezi hetente jelentkező podcastunkban, a HetiVálaszban Sz. Bíró Zoltán történészt, Oroszország-szakértőt Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Mi lehetett a Navalnij-féle, Putyinnak épült palotáról szóló film legfelháborítóbb eleme az orosz társdalom számára?
„A képmutatás. A Putyinról tudatosan kialakított kép szerint az elnök már-már aszketikus szereplő, aki csak a munkájára koncentrál és a haza üdvére dolgozik. Ezzel éles kontrasztban állnak a filmben bemutatottak, nem beszélve arról, hogy legalább két tucat kisebb-nagyobb állami üdülője van – az problémát biztos nem okozhat, hogy hol töltse el az idejét. (…) A társadalom nem jelentéktelen része számára ez elfogadhatatlan, különösen akkor, amikor az ország lejtmenetben van. (…) Az elmúlt 30 évben az orosz társadalom – főleg nagyvárosokban élő – része jelentősen átalakult: ugyanazok az értékeik és a szemléletük [mint bárki másnak Európában], és ha ezek az attraktív-kreatív emberek az emigrációt választják, akkor Oroszország mellett el fog menni a történelem, mert azok az emberek hagyják ott az országot, akik miatt nagy, erős és tiszteletet parancsoló lehetne. Azok kerülnek szembe a rezsimmel, akik az ország jövői lehetnének.”
Mennyire nyugtalaníthatja a hatalmat, hogy az emberek már nemcsak Moszkvában és Szentpéterváron tüntettek, hanem még több mint 100 városban?
„Leginkább azzal lehetne bizonyítani, hogy a »cenzúrahivatal«, a Roszkomnadzor kiadta, hogy minden médiafelület kizárólag a hivatalos, hatóságok által bejelentett részvételi adatokról számolhat be. Amennyiben nem ezt teszi, 800 ezer és 4 millió rubel közötti összegre büntetik – egy-egy kisebb szerkesztőség tönkretételére elég, ha 2 milliót kiszabnak. Mennyire retteghet a hatalom, ha egy ilyen, egészen abszurd rendelkezést foganatosít? (…) Az emberek azért mennek ki tüntetni, mert nincs más módjuk kifejezni a politikai akaratukat – a kormányzón kívüli mindhárom parlamenti párt domesztikált, egyáltalán nem képviselik a fiatal nagyvárosiakat. (Navalnij pártalapítási dokumentációját tizenegyszer utasították el.) Ha a hatalom felperzseli a közéletet, és csak vele együttműködő pártokat enged be a képviseleti intézményekbe, akkor nem marad más, mint a tüntetés.”
Navalnijt bebörtönözték – mi jöhet most?
„A hatalmi erőszak egyre kiterjedtebb és egyre durvább lesz, folyamatosan és látványosan nő a szerepe a rezsim önfenntartásában. De hogy el jut-e addig az állapotig, ahová a belarusz rendszer eljutott – hogy a politikai eliten és az erőszak-apparátuson kívül semmi nem tartja fenn –, vagy ezt esetleg megakasztja a társadalmi tiltakozás vagy egy palotaforradalom, egyelőre nem lehet megmondani. (…) Kérdés, hogy az eliten belül lesznek-e olyan csoportok, amelyek kellő bátorságot éreznek ahhoz, hogy belekezdjenek egy olyan fordulat elindításába, amely Putyin lecserélésével – de a putyinizmus kontúrjainak megtartásával – valamivel józanabb bel- és külpolitika felé viszi az országot.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
