Önálló Európát! – exkluzív interjú a volt francia miniszterelnökkel
„2020 az európai függetlenség éve volt” – ezzel az állítással lepi meg a Válasz Online olvasóit Jean-Pierre Raffarin volt francia miniszterelnök. Az exkormányfő szerint a koronavírus-járvány miatt szenvedő Európai Unió tavaly komoly lépéseket tett a két versenyző szuperhatalom közötti harmadik pólus kialakításáért. Hol robbanhat ki egy kínai–amerikai konfliktus? Mit rontott el az EU a vakcinabeszerzéssel? Autokrata vagy meg nem értett hős Orbán Viktor? Miért szabott ki a francia konyakra büntetővámot Amerika? Exkluzív nagyinterjú.
– A járvány idején az államoktól ellentétes intézkedéseket követel az emberek egészségének védelme és a gazdaság életben tartása. Franciaországban a minap az utóbbi logika győzött, amikor Emmanuel Macron a szakértői javaslatok ellenére nem rendelte el a harmadik országos lezárást?
– Megtapasztaltam, hogy egy ország vezetőjére folyamatosan ömlenek az adatok, elemzések, az egymással gyakran homlokegyenest ellenkező előrejelzések. Ám bizonyos pillanatokban az információknál sokkal fontosabb, hogy a döntéshozó mennyire érzi honfitársai pszichológiáját. Hiába lehet megindokolni a fertőzések növekvő számával és az elővigyázatossággal az ország újbóli teljes lezárását, ha az államfő azt érzi, hogy az emberek ennek az előírásnak nem fognak engedelmeskedni, akkor várnia kell. Emmanuel Macron helyesen mérte fel, hogy a franciák teljesen kimerültek, ezért egy újabb lezárás helyett megerősített kijárási korlátozásról döntött.
– Miniszterelnökként volt hasonló helyzetben?
– Nekem is jutott egy közegészségügyi válság, természetesen nem akkora, mint a mostani. 2003 nyarán egész Európában szokatlanul nagy volt a kánikula, s Franciaországban rengeteg idős ember halt meg. Alapvető különbség azonban, hogy az emberek most nemcsak családtagjaik egészsége, hanem az ország jövője miatt is aggódnak. Nem tudjuk, mikor lesz vége a járványnak, és az erőszakos cselekedetek érezhetően növekvő száma is aggasztó. Franciaország a világ legkedveltebb turisztikai célpontja évi 90 millió látogatóval – képzelheti, az idegenforgalom lenullázódása miként érinti a szektort. Csak sípályából 150 ment eddig csődbe. Közben érezzük, hogy a most – helyesen – segítségre elköltött állami eurótízmilliárdok nagyon hiányoznak majd a jövőben.
– Úgy tűnik, hogy az EU kudarcot vallott a közös vakcinabeszerzéssel: viták a gyártókkal, körülményes elosztás, lassú oltás. Ki és mit rontott el?
– A járvány rosszul kezdődött az EU számára. Tavaly tavasszal a gyorsan terjedő vírus megállítására nem született összehangolt válasz. Mindannyian emlékszünk, ahogy a maszkokért, orvosi felszerelésért folyó versenyben a kisebb államokat kíméletlenül letaposták a nagyok – ráadásul a horribilis áron beszerzett eszközök minősége sokszor kérdéses volt. Ebből a káoszból tanulva az uniós tagállamok megállapodtak, hogy a vakcinák beszerzését az Európai Bizottságra bízzák. Így mindenki országa méretével arányosan, s nem pénzügyi lehetőségei vagy befolyása függvényében jut oltóanyaghoz. Igen ám, de az Európai Bizottság most került először olyan helyzetbe, amikor minden európai polgárt közvetlenül érintő vészhelyzetet kell kezelnie, az apparátusa pedig csak korlátozottan alkalmas erre. Az oltóanyag-beszerzésben a bizottsági adminisztráció tapasztalatlansága és a nemzetállami káoszok összeadódtak, ezért tartunk most itt.
Jogos tehát az EU-val kapcsolatos kritika, de nem nagyon látok a válságot kifogástalanul kezelő tagállamot.
Mindent összevetve mégis úgy gondolom, helyes döntés volt, hogy az uniós tagállamok összefogtak a vakcinák beszerzésére.
– A britek az uniós kilépéssel sok adminisztrációs béklyótól megszabadultak. Eredmény: náluk a lakosság lassan 20 százalékát beoltották, míg ez a szám legjobban teljesítő uniós tagállamoknál is csak négy-öt százalék körül van.
– Várjuk meg a járvány végét a bizonyítványosztással! A britek most valóban jó ütemben haladnak, de ne felejtsük el a katasztrofális korábbi halálozási adataikat. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ők lesznek majd a járványkezelés bajnokai. Felesleges velük versenyezni.
– Az Európai Unióban 2020-ról mindenkinek a koronavírus-járvány jut először eszébe. A hétéves költségvetés elfogadása, a britekkel kötött brexit-megállapodás és a tavaly év végén elfogadott kínai befektetési egyezmény miatt mégis lehet európai sikerekről beszélni?
– Keveset beszélünk róla, de tavaly az Európai Unió valóban fontos lépeseket tett az európai függetlenségért. Reméljük, a járvány az oltásoknak köszönhetően előbb-utóbb lecseng, de a világ továbbra is feszültségben él majd az Amerika és Kína között kibontakozó hidegháború miatt. Az említett uniós lépések hozzásegítenek minket ahhoz, hogy mind Kínával, mind az Egyesült Államokkal szemben nagyobb öntudattal lépjünk fel. Helyeslem, hogy az EU nem engedett az amerikai nyomásnak a kínai befektetési egyezmény ügyében. Ugyanakkor szembe kell szállnunk azon kínai törekvésekkel is, amelyek korlátozni akarnák amerikai kapcsolatainkat. Mindent összevetve úgy vélem, hogy 2020 a 21. századi európai önállóság kezdődátumaként kerül majd be a történelemkönyvekbe.
– Azért ne tegyünk úgy, mintha az EU egységes lenne! A megosztottság a hétéves költségvetés vitái során szembetűnő volt északi és déli, keleti és nyugati tagállamok között – Lengyelország és Magyarország például nagy csatát vívott a többiekkel jogállamiság-ügyben. Politikustársainak jelentős része Orbán Viktor magyar miniszterelnököt az EU egységét fenyegető autokratának, egy kisebbség – például volt pártjának egyes képviselői – hősnek tartják. Ön melyik véleményt osztja?
– Egyiket sem. Politikai nézetkülönbségeink vannak Orbán Viktorral a jogállamiság, a hatalomgyakorlás kapcsán. De az Európai Unióhoz hasonló politikai közösségben mindig léteznek ilyen viták. A sokat emlegetett multilateralizmus arról szól, hogy beszéljünk a velünk egyet nem értőkkel is. Én például támogatom a Kínával való együttműködést, de elutasítom a távol-keleti állam politikai berendezkedését. Sokkal közelebb áll hozzám az Egyesült Államok rendszere, miközben a helytelenítettem például a Trump-adminisztráció Irán-politikáját. Nekünk, európaiaknak többet kellene beszélnünk egymással. Lengyelország és Magyarország elveszítése katasztrófa lenne az Európai Unió számára.
– Mi az a vörös vonal, aminek átlépése után egy politikai berendezkedés már nem nevezhető demokráciának?
– Mindig óvatos vagyok szabadon választott kormányok bírálatával, mert a választásokon szerzett legitimitás tiszteletben tartása a legfontosabb demokratikus alapelv. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében ott a jogállam, ami azt jelenti, hogy egy mégoly jelentős felhatalmazással bíró politikus sem állhat a törvények fölött. Az Európai Unió mégiscsak a szabadság világa, azaz tiszteletben kell tartani a mindenkori politikai ellenzék jogait, a lehető legkomolyabb védelmet kell adni az önszerveződéseknek, a sajtó szabadságának. Egy másik ország megítélését az teszi nehézzé, hogy egyszerre kell tiszteletben tartani az intézmények integritását és a választók akaratát.
| ÉLETRAJZ A korábban az üzleti világban dolgozó Jean-Pierre Raffarin nemzetgyűlési, államtitkári, majd EP-képviselői mandátumok betöltése után 2002-ben lett Jacques Chirac köztársasági elnök miniszterelnöke; a pozíciót 2005-ig töltötte be. Mindvégig jobbközép formációk színében politizált, a szenátori tisztségből való 2017-es távozása után kilépett a Republikánusoktól, és az elnökválasztáson Emmanuel Macron támogatására szólított fel. 2018 januárja óta a francia külügyminisztérium kínai különmegbízottja, több Kínában aktív nyugati cég felügyelőbizottsági tagja, illetve kínai kutatóintézet tanácsadója. |
– Az előbb már említette, hogy az EU-nak egy új amerikai–kínai hidegháború körülményei között kell helytállnia. Ön szerint Joe Biden folytatja Donald Trump politikáját?
– Alapvetően három dolgot várok az új amerikai vezetéstől. Fontos lenne a visszatérés egy hatékony multilateralizmushoz, Donald Trump ugyanis több nemzetközi szervezetben visszanyeste az amerikai aktivitást, vagy egyenesen kilépett belőlük. Azt várom továbbá, hogy Joe Biden az előző vezetéssel ellentétben ismét tiszteletteljesen viselkedik az EU-val. Mi az Egyesült Államok szövetségesei vagyunk, ez nem is kérdés. De nem vagyunk alávetettek: azért, mert ők azt mondják, hogy ne állapodjunk meg mondjuk Iránnal, még nem kell feltétlenül szót fogadnunk. A tiszteletteljes kapcsolatba a tiszteletteljes egyet nem értésnek is bele kell férnie. Európának szuverénnek és függetlennek kell lenni, mert ezek nélkül esélytelenek vagyunk a globális versenyben. A harmadik várakozásom az ön által említett viszonyrendszerre vonatkozik, és sajnos nem túl optimista.
Tartós lesz az Amerika és Kína között kialakult erős feszültség, ez a konfliktus határozza meg majd a nemzetközi küzdőteret az elkövetkező években.
A konfliktus lényege, hogy a világ második számú hatalma szeretne az első helyébe lépni. Athén és Spárta rivalizálása nyomán ezt a viszonyt Thuküdidész csapdájának nevezték el. Lényege, hogy az Egyesült Államok igyekszik csökkenteni Kína globális befolyását, míg Peking ezt természetesen nem fogadja el. Ha már ezt a rivalizálást megakadályozni nem lehet, a visszafordíthatatlan helyzeteket elkerülendő fontos lenne, hogy a két ország megegyezzen valamifajta viselkedési kódexben. Tajvanra érdemes figyelni, leginkább a szigetország körül sülhet ki az amerikai–kínai feszültség.
– Az említett Thuküdidész-csapdája elméletet kidolgozó amerikai stratéga, Graham Allison a világtörténelmet áttekintve figyelmeztet: abból a tizenhat konfliktusból, amelynek során egy feltörekvő hatalom átvette a korábbi domináns szereplő helyét, tizenkettő háborúba torkollott…
– Két szuperhatalom összecsapását egy módon lehet elkerülni: ha van egy kiegyensúlyozó harmadik pólus. Mi, európaiak nehezen tudjuk elfogadtatni az amerikaiakkal, hogy hosszútávon megéri nekik egy függetlenebb EU, mert így érhetnek el kiegyensúlyozottabb viszonyt Kínával is. Mindkét nagyhatalommal vannak érdekazonosságaink és ellentéteink. Csak egy példa: Európa stabilitása elválaszthatatlan Afrika fejlődésétől, márpedig ez elképzelhetetlen a kontinensen már igen erős pozíciókat szerzett Kína közreműködése nélkül.
– De az Európai Unió nem egyenlő távolságra áll a két nagyhatalomtól; hogy mást ne mondjunk, az Egyesült Államok NATO-szövetségesünk. Másrészt Kína egyre kíméletlenebb eszközökkel igyekszik érdekeit érvényesíteni. Például Ausztráliát büntetővámokkal sújtotta, pusztán azért, mert nem szeretné 5G hálózatának kiépítését a Huaweire bízni, és független vizsgálatot kért a koronavírus eredetéről.
– Ne tegyünk úgy, mintha ezek az eszközök olyan rendkívüliek lennének! Az Egyesült Államok például a francia konyakra rótt ki nemrég tekintélyes büntetővámokat, pusztán azért, mert az európai Airbus és az amerikai Boeing állami támogatásáról régóta zajlik egy amerikai–európai vita.
A nagy francia autógyártónak, a PSA-Peugeot-nak is amerikai nyomásra kellett bezárnia iráni üzemét.
A szintén az elsősorban az Egyesült Államok által szorgalmazott orosz szankciók miatt is sok pénzt veszít az európai mezőgazdaság. Félreértés ne essék, nemcsak történelmi és stratégiai okok, hanem a közös szabadság miatt is fontosak nekünk az amerikaiak. Minden nehézségük ellenére még mindig ők a demokratikus eljárások példaképei – láttuk a legutóbbi elnökválasztáson is, hogy intézményrendszerüket még egy négyéves elnöki ciklus alatt sem lehetett lebontani. Az sem kérdés, hogy Kínával szemben keményen kell fellépnünk, ha érdekeink úgy kívánják. De ettől még nekünk, európaiaknak magunknak kell eldöntenünk, hogy például az ötödik generációs mobilhálózatot milyen szolgáltatók építik ki.
– Sokat jár Kínába, könyvet is írt az országról, a francia kormány különmegbízottja, tehát vannak benyomásai Kína céljairól. Ők miként látják a világot?
– Nagy költőnk, Paul Claudel pekingi nagykövet is volt, és amikor egyszer megkérdezték tőle, milyenek a kínaiak, azt felelte: nem tudom, nem ismerem mindegyiket. Mondani sem kell, hogy Kína rettentően összetett ország, sokszor nehéz megérteni. Legfontosabb tapasztalatom, hogy még mindig saját fejlődésük a legfontosabb, ez a tény határozza meg a világhoz való hozzáállásukat. Többszáz millió kínai emelkedett ki az elmúlt évtizedekben a szegénységből, de még mindig sokan nyomorognak. Éppen ezért a kínai kormány mindig a gazdasági fejlődésre összpontosít. Másrészt nagyon fontos nekik szűkebb és tágabb környezetük stabilitása. Ez az oka annak, hogy amikor külföldön befektetéseket eszközölnek, soha nem kötik azokat feltételekhez, például reformokhoz. Úgy gondolják, hogy érdekeiket leginkább a politikai stabilitás védelmezi. Az Amerikával való nyílt versengés viszonylag új fejlemény. Pekingnek egy ilyen konfliktusban az a legfontosabb, hogy ne veszítse el az arcát, ne érezze magát megalázva.
– Ezért vonja kétségbe Peking, hogy a koronavírus-járvány tőlük indult? A globális katasztrófa ugyanis régen látott presztízsveszteséget jelent Kína számára.
– Azt hiszem, itt üt vissza az előző amerikai vezetés végtelenül leegyszerűsítő nyelvezete. Donald Trump retorikája nagy feszültséget keltett Kínában, ezt próbálják ellensúlyozni kommunikációval. Egy WHO-delegáció most vizsgálódik Kínában, próbálja tisztázni a járvány eredetét. Ennek sokkal több értelme van, mint az üzengetésnek. Felesleges vitákkal nem szabad terhelni a kapcsolatokat.
Nyitókép: Jean-Pierre Raffarin beszél az Emmanuel Macron-féle La République En Marche! párt EP-választási kampánygyűlésén a franciaországi Strasbourgban 2019. május 11-én. Fotó: AFP/Frederick Florin
