Osztályharcról szó sincs: mindenki félremagyarázta a Gamestop-sztorit
A baloldali populisták szerint az osztályharc betört a tőzsdére, a jobboldali populisták szerint a lenézett tömegek megleckéztették az elitet. A széles közvéleményhez pedig leginkább az jutott el, hogy a Reddit Dávidjai legyőzték a Wall Street Góliátját. Holott ami történt, az nem a rendszer megdöntése, hanem maga a rendszer: egyesek szemfülesek voltak és sokat nyertek, mások elszámolták magukat és sokat vesztettek egy adott helyzeten – a nagyok és a kicsik között egyaránt. A történet végét ma még nem látjuk, de azt már igen, hogy a populisták vágyvezérelt és az elitek sértődött narratívája is ezer sebből vérzik. Bemutatjuk a Gamestop-sztori teljes hátterét.
Az elmúlt másfél hétben azokhoz is eljutott a gonosz Wall Street-i elittel kibabráló kisbefektetők (más nézőpontból: a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztető amatőr nethuszárok) története, akik nem tudják, mi fán teremnek a hedge fundok, mit jelent kifacsarni shortosokat, és a Robinhoodról sem egy online brókercég jut az eszükbe, hanem Kevin Costner. Aki nem követte élőben az eseményektől hüledező pénzügyi szaksajtót, ahhoz valószínűleg az előbbi narratíva jutott el. Modern hőstörténet, amelyben a kisemmizett kisemberek összefogtak, és megrövidítették a pénzügyi elitet. Amely aztán kiváltságait féltve összezárt, és bosszút állt a Redditen szerveződő kis halakon.
A dolog szépséghibája, hogy nem egészen így történt. Mielőtt számba vennénk, milyen narratívákat magyaráztak bele az úgynevezett Gamestop-sztoriba, először érdemes röviden számba vennünk, mi is történt.
Bikák és medvék
A Gamestop egy elsősorban videójátékokat árusító amerikai üzletlánc. Aranykorát 2004 és 2016 között élte, amikor a gaming már a szórakoztatóipar vezető ágazata volt, de a fogyasztók zöme még nem letöltötte a játékokat, hanem DVD-n vette meg a legközelebbi plázában. Az elmúlt években az online értékesítés itt is teret nyert, így a cég ázsiója 2016 óta esett, és részvényeit a 40-60 dollár közötti történelmi csúcs helyett 2020 elején 4-6 dolláros árfolyamon jegyezték. A járvány pedig – legalábbis az uralkodó álláspont szerint – végleg betett a Gamestop kilátásainak.
A tőzsdei befektetők nagy vonalakban kétféle stratégiát szoktak követni egy-egy vállalat részvényeivel kapcsolatban: vagy hosszúra vásárolnak, vagy rövid pozíciót építenek fel belőle (vagyis shortolják). Az előbbit egyszerűbb elképzelni: arra számítanak, hogy a cég sikeres lesz, részvényének értéke nőni fog, ezért vásárolnak belőle abban a reményben, hogy a jövőben magasabb áron tudják eladni. Ha arra számítanak, hogy a vállalat a jövőben küszködni fog, akkor kölcsönvesznek részvényeket más befektetőktől és eladják őket most, aztán a jövőben, amikor vissza kell adniuk a kölcsönrészvényeket, ezeket már olcsóbban veszik meg. Utóbbit nevezik úgy, hogy zárják short pozícióikat. Az első típusú befektetők a zsargon bikának (bull), a másodikat medvének (bear) nevezi.
A Gamestop esetében a befektetők tekintélyes része utóbbi forgatókönyvet valószínűsítette. Elsősorban a fedezeti alapok (hedge fundok) tették ezt, vagyis olyan, általában kis vagy közepes méretű alapkezelők, amelyek gazdag emberek vagyonát fektetik be, jellemzően kockázatos stratégiák mentén. Ezúttal annyira biztosak voltak benne, hogy a Gamestop ázsiója csak lefelé mehet, hogy egymást túllicitálva hatalmas short pozíciókat építettek fel.
2020. szeptemberére 136 százalékosra hizlalták a papír „short interest ratio”-ját, vagyis 1,36-szor több részvényre lett volna szükségük a pozíciójuk lezáráshoz, mint amennyi egyáltalán elérhető volt a piacon. Ez óriási kockázatot jelentett egy olyan forgatókönyv esetére, amelyben a Gamestop árfolyama mégis emelkedik.
Mindvégig voltak azonban olyan befektetők is, akik pont erre számítottak. Úgy látták: a cég a nehéz helyzet ellenére jól gazdálkodik, készpénzállománya nagy, ráadásul karácsonykor piacra kerülnek az új Playstation- és Xbox-játékkonzolok, és a cég az online eladások, előfizetések irányába is elmozdult. Az optimisták közül a leghíresebbek azok a kisbefektetők lettek, akik a tőkepiac demokratizálását ígérő fiatal brókercég, a Robinhood mobilalkalmazásán szálltak be a részvénypiacra, és a Reddit nevű közösségi oldalon osztják meg egymással tanácsaikat, tapasztalataikat.
A Wall Street legnagyobb csínytevése
A wallstreetbets fórumon 2020 októberében jelent meg egy poszt arról, hogy a Gamestop kilátásai korántsem olyan rosszak, mint a shortosok gondolják, viszont a kitettségük olyan nagyra nőtt, hogy ideális a helyzet a shortosok „kifacsarásához”. Ez a short squeeze. Éppúgy bevett befektetői taktika, mint maga a shortolás. A lényege, hogy vásárolni kezdünk az adott részvényből, ezzel felhajtjuk az árát. A shortosok talpa alatt egyre forróbb a talaj. Hogy nyereséggel tudjanak kiszállni pozíciójukból, vagy veszteségüket csökkentsék, kénytelenek ők is vásárolni, hogy vissza tudják adni a részvényt a kölcsönadónak. Ezzel persze szintén felfelé hajtják az árfolyamot, így a kifacsarók haszonnal adnak túl a papírokon.
A Gamestop árfolyama az ősz folyamán emelkedni kezdett, az 5 dollár alatti mélypontról az év végére 20 dollár közelébe, majd januárban 40 dollárra – pusztán spekuláció folytán, hiszen a cég valós gazdasági mutatói, azaz fundamentumai mindeközben érdemben nem változtak. Ebben a helyzetben lépett színre Andrew Left, a rövid pozícióiról és shortolási ajánlásairól híres befektető. Ő volt az, aki begyújtotta a robbanékony elegyet: Joe Biden beiktatásának napján, egy livestreamben akarta a Gamestop shortolására biztatni a befektetőket. A Reddit közössége ezt sértésnek vette, zaklató hadjáratot indított Left és családja ellen. Mémek tömkelegében hergelték egymást a részvényvásárlásra, és mindehhez ideológiai hátteret is adtak: ők a fiatalok és a kisemberek képviselői, akik bekerítik a Wall Street boomer elitjét.
Az eredmény ismert: a tavaly ilyenkor 4 dolláron jegyzett Gamestop árfolyama 40 dollárról a 400 dolláros szint közelébe jutott (január 28-án 483 dolláros áron is köttetett ügylet). A shortoló fedezeti alapok kapituláltak: hatalmas veszteségek árán zárták pozícióikat.
Az egyik legnagyobb, a Melvin Capital sajtóhírek szerint egymagában 4,5 milliárd dollárt vesztett, és egy tőkeinjekció mentette meg attól, hogy csődbe is menjen. Összesen mintegy 20 milliárd dollár vándorolt át a közutálatnak örvendő alapkezelők zsebéből a reddites kisbefektetőkébe. Ahogy Ben Shapiro amerikai konzervatív kommentátor fogalmazott, a Wall Street történetének legviccesebb csínytevése volt ez.
Narratívák harca
A legtöbben azonban nem álltak meg itt. A populista politikusok az elit elleni lázadás egyik legszebb példáját látták a történtekben, bal- és jobboldalon egyaránt. Az amerikai progresszív baloldal sztárjának, Alexandria Ocasio-Corteznek (AOC) a Republikánus Párt trumpista szárnyának oszlopos tagja, Ted Cruz ajánlotta fel a segítségét, hogy a Kongresszus elé citálják a Robinhoodot, amiért az az őrület csúcsán letiltotta a Gamestop-részvények további vásárlását. AOC csak azért utasította el az ajánlatot, mert úgy vélte, hogy a texasi szenátor a kapitóliumi zavargók feltüzelésével „meg akarta őt ölni” január 6-án.
„A brexit lezárult, Donald Trumpot visszaűzték Mar-a-Lagoba, így az establishment talán azt gondolta, hogy a populizmus lejárt lemez. De azután, ami a múlt héten a Wall Streeten történt, mi sem egyértelműbb annál, hogy az elit súlyosan tévedett. A populizmus visszatért, és bosszút áll” – vont tanulságot Nigel Farage, a brexit atyja. A baloldal eközben az Occupy Wall Street megkésett sikerét fedezte fel.
A reakciók itthon is hasonló pályán mozogtak. A Pesti TV kormánypárti megmondóemberei a Mérce.hu baloldali szerzőivel együtt ünnepelték a pénzügyi elitnek fityiszt mutató tömeget, Pogátsa Zoltán pedig első felindulásában az osztályharcot látta a történetben.
Bár hozzánk kevésbé jutott el, a másik oldalnak is megvolt a maga narratívája. Az amerikai pénzügyi elit tévéjén, az CNBC-n a műsorvezetők és a vendégek egymást túllicitálva értetlenkedtek és szörnyülködtek a barbár fiatal hordák felelőtlenségén. Egyikük a Facebookon terjedő dezinformációhoz hasonlította a Redditen szerveződő közösséget, és szigorúbb szabályozást szorgalmazott. Az amerikai tőzsdefelügyelet korábbi vezetője párhuzamot vont a Kapitóliumot megrohamozók és a kisbefektetők között. Az egyik nagy tévécsatorna showmestere orosz trollok mesterkedését sejtette a háttérben. Egy MSNBC-vendég lekezelően azt javasolta, hogy az amatőr befektetők ne a telefont nyomkodják anyukájuk pincéjében, hanem tanuljanak és csajozzanak. Mások illegális manipulációval vádolták a redditeseket.
Az establishment sértődött hangnemét sokan úgy értelmezték, hogy egyszerűen zavarja őket, hogy amatőrök kapirgálnak a szemétdombjukon.
Az igazi győztesek és igazi vesztesek
Természetes, hogy mindenki a saját helyzete és világlátása tükrében értelmezi a valóságot, de a Gamestop-rali óta eltelt bő másfél hét alatt azért kiderült, hogy ezek a narratívák sok sebből véreznek. Az ügy populista olvasata már ott megbicsaklik, hogy a kicsik mind nyertek, a nagyok mind vesztettek a történteken. Az intézményi befektetők közül korántsem mindenki shortolta a Gamestopot – sokan épp úgy gondolkodtak, mint a redditesek. Például A nagy dobás című, a 2008-as válságot feldolgozó zseniális film egyik főhőse, Michael Burry: az amerikai lakáspiac összeomlását megjósoló autista befektető 1,7 millió Gamestop-részvényt vásárolt tavaly, így most 1500 százalékos nyereséget ért el. De olyan jelentős vagyonkezelők is a hosszú oldalon vettek részt a játékban, mint a Vanguard, a Blackrock és a Fidelity – ők szintén dollármilliárdokat kaszáltak a Gamestop-ralin.
Az amatőr kisbefektetők között pedig csak azok kaszáltak, akik elég korán szálltak be a medvevadászatba, és idejében kiszálltak. Valóban volt, aki így néhány ezer dollárból egymilliót csinált. Csakhogy akik már a shortolók kifacsarásának sikerét hallva szálltak be, és az őrület csúcspontján, 100-200-300 dolláros áron vásároltak, azok már most jókora mínuszba kerültek, hiszen az elmúlt héten 60 dollár környékére korrigált az árfolyam. Nekik kevés reményük van arra, hogy hatalmas veszteségek nélkül jöjjenek ki a játékból, hiszen a Gamestop fundamentumai továbbra sem változtak.
A Robinhood lépése, hogy január 28-tól közel egy hétig korlátozta a Gamestop-papírok vásárlását, éppen ezeket a „csordaszellemet” követő kisbefektetőket védte a még súlyosabb veszteségektől – a sors fintora, hogy ezt ők úgy értelmezték, hogy az app egy gonosz összeesküvés keretében behódolt a bosszút követelő elitnek. (Persze a Robinhood sem merő jószándékból korlátozta a vásárlást, hanem mert az óriási volumen miatt likviditási bajba került – nem volt elég készpénze, hogy fedezni tudja felhasználói hatalmas mennyiségű részvényvásárlását a tőzsde olajozott működését biztosító elszámolóházak felé.)
Nincsenek hősök és gonoszok
Nehéz elfogadni azt az a narratívát is, amely világjobbító forradalmárként gondol a reddites kisbefektetőkre. A többségük nem azért regisztrált a Robinhoodra, hogy forradalmat csináljon, hanem azért, hogy pénzt.
Nem megdönteni akarták a Wall Streetet, hanem profitálni belőle. Ezek a huszon- és harmincéves férfiak azon a mintán nőttek fel, hogy a Wall Street farkasai az élet császárai, és a válság óta eltelt évtized csak erősítette ezt a képet.
Ezalatt látványosan gazdagodtak azok, akik időben vásároltak be a Teslába és a bitcoinba. Ezt a réteget célozta meg a Robinhood, amely mindenkinek elérhetővé tenné a részvénypiacra való belépést. Egy mobiljátékra hasonlító alkalmazást készített, ahol bárki könnyen – jutalékok és kezdőtőke nélkül – elkezdhetett spekulálni, akár hitelre is. Az app az első ügylet konfettije után is épp olyan addiktív adrenalinlöketekkel operál, mint a videó- vagy szerencsejátékok. Amikor a járvány miatt átmenetileg megszűnt az online sportfogadás, és fiatalok milliói ültek otthon, valósággal felrobbant a Robinhood: 2020-ban 3 millió új előfizető kezdett rajta tőzsdézni. És bizony nem mindenki volt rá felkészülve. Júniusban bejárta a világsajtót egy 20 éves fiatalember híre, aki semmit nem értett ebből a világból, csak azt látta egy képernyőn, hogy 730 ezer dolláros mínuszban van (ami tévedés volt), és öngyilkos lett.
Ezzel együtt igaz: a Robinhood demokratizálta a tőzsdét, és az új befektetőréteg teljesen legitim profitszerzési céllal, törvényesen játszott. Összebeszéltek egymással a Redditen? Igen, de egy fórumon egymásnak adott befektetési tanács miben különbözik egy céges fejléces papíron kiadott shortolási ajánlástól vagy az intézményi traderek online csetjétől? Voltak köztük, akik nemcsak a haszonért, hanem politikai állásfoglalásból csatlakoztak a Gamestop ralihoz? Igen, de ezt sem tiltja semmi. A tőkepiac nem vizsgálja a befektetők motivációját. Sem isteníteni, se keresztre feszíteni nem érdemes tehát ezt a réteget.
A rendszer marad
Ugyanez igaz a shortoló fedezeti alapokra is. Nem olyan régen még a shortolók voltak a fehér lovagok. A nagy dobás hősei: Michael Burry, Steve Eisman (a filmben Mark Baum) és a többi szemfüles befektető, aki előre látta a 2008-as válság jeleit. Ők a lakáspiac, valamint a bankok által bóvli lakáshitelekből gyúrt, a piac által betegesen magasra értékelt papírok összeomlására fogadtak, és nagyot kaszáltak ebből. Nemhogy nem támadták őket, hanem ünnepelték, hogy profitáltak a bankárok túlzott kapzsiságából, és rámutattak arra, hogy egy pénzügyi instrumentum túlértékelt.
Azok a shortosok, akik vállalatok részvényeit shortolják, ugyanezt csinálják. A most közellenségnek kikiáltott Andrew Left maga is aktivista befektetőként indult, aki kétes nagyvállalatokat akart felelősségre vonni a shortolási ajánlataival (egy gyógyszergyár esetében éppen a szocialista Bernie Sanders vizsgálata nyomán). A Wall Street lelkiismerete akart lenni, nem a „korrupt” elit része.
A shortolás ugyanis nemcsak legitim piaci manőver, hanem korrekciós eszköz is, amely helyre tesz túlértékelt cégeket, és még időben kipukkaszt buborékokat. Persze a shortolásból is lehet felelőtlen buborékot fújni, mint azt a Gamestoppal tették, de mint láttuk, a piac ezt is helyreteszi.
Ez történt az elmúlt hetekben: működött a rendszer, amelynek a megingását ünneplik. (Vagy éppen az egész tőzsde megszüntetését tartják a megoldásnak, mint a szlovén kommunista filozófus, Slavoj Žižek írja a Spectatorban.) A pénzpiacokat és a spekulációt lehet szeretni vagy utálni, de várhatóan velünk maradnak. A mobilozó kisbefektetők képében új szereplőket üdvözölhetünk, akiknek várhatóan még sok „csínytevéséről” hallunk majd. De közben a rendszer köszöni, jól van. Legalábbis akkor, ha nem ideologikus szemüvegen keresztül nézzük.
Nyitókép: AFP/Olivier Douliery
