„Nem szeretném, hogy elszállítsák a turult” – vendégünk Ács Dániel [HetiVálasz 59]
„Nem akarok átmenni Pokorni Zoltán méltatásába, de hogy volt-e ilyen politikai gesztus Magyarországon, ami azt mondja, hogy »hibáztam«, hogy »ezt elrontottam«, ez kérdéses” – mondja podcastadásunkban a két hete megjelent „turulfilm” rendezője. A HetiVálaszban ezúttal történelmi-emlékezetpolitikai kérdésekről beszélünk, Ács Dániel, a 444 újságírója, valamint Borbás Barna, Stumpf András és Zsuppán András részvételével.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
A film címe – A gyilkosok emlékműve – ellentmondásban van a ténnyel, ami kiderül a filmből is: hogy a talapzatra vésett nevek több mint 80 százaléka polgári áldozat, 4-ről derült ki, hogy részt vett gyilkosságokban. Akkor miért ez a „kultúrharcos” cím?
Ács Dániel: „A gyilkosok emlékműve cím nem annyit takar, hogy gyilkosok kerültek az emlékműre. Eleve egy olyan helyszínen állították, ahol tömeggyilkosságokat követtek el. Ez az epicentruma volt az akkori nyilas pártnak. Egy olyan pártnak, ami használta ezt a szimbólumot. […] Ebben a kontextusban lett ez – ahogy kiderültek a körülötte levő információk, a kontextusa – a gyilkosok emlékműve, nem is állítja a film, hogy eredetileg annak állították volna. […] A szobor felállításakor nagyrészt senki sem tudta, hogy mi történt ’44-45-ben a XII. kerületben. Legalábbis nem volt köztudott. Valaki tudott a Maros utcai rendelőről, mások nem. Hálásak lehetünk egyébként ennek az egész történetnek: mikor volt utoljára olyan műemlék, olyan műalkotás, olyan emlékezetpolitikai gesztus, ami ennyire feltárt a múltból bűnöket, áldozatokat és bűnösöket?”
Pokorni Zoltán polgármester a céltáblára került, de nem éppen az általa bemutatott önkorrekció és gyötrődés a legritkább magyar politikusi magatartás?
Ács Dániel: „Bevágunk a filmbe az önkormányzati testületi ülésből egy részt, amikor Pokorni Zoltán azt mondja, hogy hibát követett el, harctéri vakságban szenvedett, amikor azt mondta, hogy ameddig ő lesz a polgármester, addig a turul állni fog. Én aztán tényleg nem akarok átmenni Pokorni Zoltán méltatásába, de hogy volt-e ilyen politikai gesztus Magyarországon, ami azt mondja, hogy »hibáztam«, hogy »ezt elrontottam« – ez kérdéses. Mondok egy új információt is, amit még nem tártunk a nyilvánosság elé. A legfontosabb túlélő a filmünkben Szegő Hanna, aki megszólal, ő egy nemzetközi jogász volt, a Közgázon tanított, és az ő unokája keresett meg. Akinek a Pokorni Zoltán volt a gimnáziumi tanára. És nagyon-nagyon jó kapcsolatuk volt, nagyon jó benyomást tett rá Pokorni Zoltán.”
El kell bontani az emlékművet?
Ács Dániel: „Nem szeretném, hogy elszállítsák a turult. Én azt szeretném, hogy aki elmegy a szobor mellett, az emlékezzen most már ennek a szobornak egy másik történetére is. Ne csak a hőstörténetre, ne csak az áldozati történetre, ne csak arra, hogy ez a magyarságnak milyen fontos szimbólum, hanem az elkövetett bűnökre is.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar | Ács Dániel portréja: Botos Tamás
