A vörösuralom leckéje: erőszakkal nem lehet üdvtörténetet csinálni – vendégünk Hatos Pál [HetiVálasz 60]
Az első magyarországi kommunista kísérlet valóságos ingovány, elfelejtett része a történelmünknek, és bizony nagyon sok csont pihen a mocsár mélyén, amiért le kell merülni, hogy jobban értsük a 20. századot – mondja a HetiVálaszban, a Válasz Online podcastjában Hatos Pál. A történész rég várt, Rosszfiúk világforradalma című könyve a napokban kerül a boltok polcaira. Hogyan épített a Tanácsköztársaságból hamis bálványt a Kádár-rendszer? Zsidóuralom volt-e 1919? Miért nem maradtak zárványban a bolsevikok eszméi? Ezekről is kérdezi a szerzőt Ablonczy Bálint és Borbás Barna.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Arról, hogy hogyan jöhetett létre száz évvel ezelőtt Európa közepén egy kommunista zárvány.
Hatos Pál: „A történészek között régi vita tárgya, hogy valójában az I. világháború bomlásterméke-e a magyarországi bolsevizmus. És vannak, akik ezt mentségként is használják a vörösterrorra: hogy az erőszakot csupán eltanulták Szamuely Tiborék a fronton és máshol, és ezért lett ilyen a rendszerük. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az eszmék vastagon benne vannak ebben a történetben. Benne van az erőszakkultusz, amit a bolsevik párt hirdetett, és amelyet magáévá tett a Kommunisták Magyarországi Pártja is. […] Ne takarékoskodjunk a szavakkal: apokaliptikus időszak volt ez a világháború után; adott egy teljesen feltorlódott, haragtól izzó társadalom, és ennek a haragnak a bolsevizmus tudott formát adni. De ehhez kellett a szellemi gyúanyag is.”
A „zsidóuralom” százéves mítoszáról.
Hatos Pál: „Nem elég kimutatni, hogy 50-60 százaléka a forradalmi kormányzótanács tagjainak zsidó származású volt, hanem be kell mutatni azt is, hogy nekik volt-e zsidó identitásuk. Zsidóságuk nevében cselekedtek-e? Azt láthatjuk, hogy nem. Kevesen tudják, hogy a Tanácsköztársaságban igen komoly antiszemita akciók, uszítások zajlottak. A vallásügyi likvidáció, az egyházak elleni gyűlölet ugyanúgy sújtotta az izraelitákat is. Budapesten abszolút értelemben is a zsidó felekezettől vették el a legtöbb vagyont. Eleve hadat üzentek a magántulajdonnak, a kereskedelemnek, a vagyonfelhalmozásnak.”
Arról, hogy a hétköznapi, az elpusztítandó ellenséget puszta jelzőkkel kijelölő terror itt jelent meg először a magyar történelemben.
Hatos Pál: „Szavakkal kezdődik minden. A kimondott kirekesztő szóból, ha nincs további gát, előbb-utóbb tett lesz. Legyen szó akár rasszizmusról, akár osztályalapon megfogalmazott kirekesztésről, mint volt 1919-ben a burzsuj. Ez az, amit beláttak azok az írók és más értelmiségiek, akik egy-két hónap alatt kiábrándultak a Tanácsköztársaságból: hogy erőszakkal nem lehet üdvtörténetet csinálni. Ennek ellenkezőjét mondta Lukács György, aki eljutott oda a Taktika és etika című munkájában, hogy a kommunizmus eljövendő boldogságáért és igazságáért ölni is lehet. A gyilkosság egyfajta mártírság – nem az áldozaté, hanem a tettesé. És hasonló érvelés jelenik meg ’19 őszén a fehérterrorban is. Ez is bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság nem volt zárvány, az abnormális állapot nem tűnt el, jobban hatott a történelmünkben, mint sokszor gondoljuk.”
Az adásban hivatkozott 2019-es ismeretterjesztő film, az Ötödik alosztály – Vörösterror az Országházban itt megnézhető.
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
