A főváros épp tényleg megmenti a Mocsárosdűlőt
A főváros Demszky és Tarlós vezetése alatt is beépítésre szánta a budai oldal egyik utolsó összefüggő, nagy zöld foltját, a Mocsárosdűlőt. Most változott a helyzet: a terület jelentős része egy fővárosi átminősítésnek köszönhetően megmaradhat természetes állapotában. A kormányoldal mégis gigaépítkezéssel vádolja a városvezetést. Hogyan? Javarészt alaptalanul. A fővárosi önkormányzattól megkaptuk a Mocsárosdűlő fejlesztési koncepcióját, amely először most, a Válasz Online-on látható. Az átsorolás ugyanis csak az első lépés: a Mocsáros páratlanul izgalmas hely, ahol még ma is tágas legelőkkel, csordával, vizes élőhelyekkel találkozhatunk a város közepén, de az elhanyagoltság, a szemét és a nyomor is jelen van, és jelenlegi állapotában sokszor inkább riasztó, mint vonzó. Ha sikerül természeti értékei megőrzésével használhatóbbá tenni, a Városligetnél jóval nagyobb, parknak is tekinthető zöldterülettel gyarapodik a város.
Attól függően, hogy ki honnan tájékozódik, két homlokegyenest eltérő narratívával találkozhatott a Mocsárosdűlő jövőjével kapcsolatban. Bardóczi Sándor fővárosi főtájépítész február végén jelentette be, hogy egy átsorolásnak köszönhetően megmenekül a terület a régóta tervezett beépítéstől:
„Az valahol példa nélküli, ilyen léptékben mindenképpen, hogy egy város Magyarországon, sőt maga az állandóan építkező főváros a saját tulajdonán kivételesen nagyfokú önmérsékletet gyakorol, és leveszi az építési lehetőséget a természet, a zöld javára egy olyan területről, amin évtizedek óta ott a jel. 650 ezer négyzetméter. Ekkora terület lesz most beépítésre szánt területből beépítésre nem szánt. Ez annyira példátlanul paradigmaváltó tett, hogy sokan talán őrültségnek is tarthatják. Ám ha a szavakban azt mondjuk, hogy klímavészhelyzet, akkor íme: ezek a tettek.”
Szabó Tímea, a kerület ellenzéki képviselője és a Párbeszéd társelnöke a kormányt vádolta azzal, hogy elvenné a főváros szabályozási eszközeit, hogy utat nyisson a luxuslakóparkoknak.
Ha viszont Bús Balázst, Óbuda előző polgármesterét és fideszes választókerületi elnökét olvassuk, arról értesülhettünk, hogy a baloldal zöld kampányígéreteit megszegve óriási beépítést készít elő a Mocsároson: „A III. kerületi önkormányzat a fővárossal együtt készíti a területre a rendezési tervet. Ebben a Mocsárosdűlő egy részét brutálisan beépítenék. Pontosan a Pusztakúti út és az Esztergomi vasút mellett lakópark és iroda építést terveznek. Meg akarják szüntetni a változtatási tilalmat. Erről nem beszél, hallgat Szabó Tímea, Karácsony Gergely. Azaz most zöld védelemnek álcázva szeretné a dk-s lobbi a Mocsáros-dűlőt beépíteni. Ha hagyjuk” – állította. Ugyanezt az értelmezést közvetítette a Magyar Nemzet kormánylap is, amely „Gigaépítkezést tervez a baloldal” Mocsárosdűlőn címmel jelentetett meg cikket.
Mi az igazság? Az igazság szokás szerint kicsit bonyolult.
A Mocsárosdűlő az egyik utolsó nagy, szabad, beépítetlen terület a budai oldalon, amit mára szinte teljesen körülnőtt a város. A Pilis előhegyei és a Duna között elterülő, mélyen fekvő lapály – ahogy neve is mutatja – egykor mocsár volt, amit rendszeresen elöntött a Duna, és ahol megálltak a hegyekből lefolyó vizek, lápokat, kisebb-nagyobb tavakat, ingoványt képezve.
A területen máig megmaradtak a nyomai ennek a vízi világnak, ami rengeteg növény- és állatfajnak adott otthont, de ezek a nyomok ma már tényleg csak nyomok: a Duna és a patakok szabályozása már a 19. században megszüntette az áradásokat, a pangó vizek levezetésére árkokat létesítettek, és a századfordulóra a terület kiszáradt, nagy része ligetes-erdőfoltos legelő lett.
Ezen a drónfelvételen jól érzékelhető a beépítetlen terület jellege és nagysága:
Egy ilyen mezőre a város közepén lehet tekinteni a fejlesztési tartalékterületként, és lehet tekinteni zöldterületi aranytartalékként is, hiszen ehhez hasonló ma már a budai oldalon szinte sehol nem létezik. A Mocsároson sűrű beépítéssel elférne egy egész városrész sok tízezer lakással, és évtizedekig pontosan ez volt vele a terv.
A szomszédos Kaszásdűlőhöz, a Pók utcához és Békásmegyerhez hasonlóan a szocializmus időszakában ide is paneles nagylakótelepet akartak építeni, de a beruházásra nem jutott pénz. 1987-re eljutott odáig a projekt, hogy már versenytárgyalást írtak ki a kivitelezésre. Ez már a Pók utcaihoz hasonló, humanizált lakótelep lett volna, legfeljebb négyemeletes, magastetős épületekkel, 4800 lakással, és a 120 hektáros terület felét parkosították volna (egy bányató létrehozása mellett). Az első lakásokat 1990-ben tervezték átadni, az egész építkezés 1993-ra fejeződött volna be – de a 1988-ban a főváros pénzügyi gondjai miatt két év csúszást jelentettek be, és végül a rendszerváltás elsodorta az egész elképzelést.
Ettől még a következő harminc évben Mocsárosdűlő fejlesztési tartalékterület maradt a fővárosi dokumentumokban. Így szerepelt például a főváros Demszky-korszakban készült integrált városfejlesztési stratégiájában is, bár időközben a természetvédelem szempontjai is előtérbe kerültek. 1994-ben a 85 hektáros kaszálós-legelős nyílt területrészből 24,6 hektárt fővárosi védettség alá helyeztek, mivel még mindig jelentős vizes élőhelyfoltokat azonosítottak rajta. A lehatárolás azonban teljesen esetleges és szűkre szabott volt. A terület keleti sávjának az biztosított némi védelmet, hogy erdő besorolást kapott, viszont a nyílt térség nagy része még a 2017-ben elfogadott fővárosi településszerkezeti tervben is Lk-2 minősítéssel szerepelt, vagyis kisvárosias beépítésű lakóterületként.
A korábbi szabályozás ezen a tervlapon tanulmányozható, jól látszik, hogy az összesen 156 hektáros területnek durván fele maradt volna zöld (védett, illetve erdő), a másik felét pedig beépítésre szánták.
Ezzel szemben a fővárosi közgyűlés most február 24-én módosította a településszerkezeti tervet, és egy tekintélyes darabot átsorolt az Lk-2 övezetből beépítésre nem szánt övezetbe. Az új szabályozás ezen a linken tanulmányozható (a 65-231 és a 65-213 számú szelvényeket érdemes összehasonlítani az előzővel). Lényeges az is, hogy a zöld terület nagy része természetközeli besorolást kapott.
A Válasz Online a fővárosi önkormányzattól megkapta az új szabályozáshoz tartozó fejlesztési koncepciót is, amit elsőként közlünk:
A területre készített fejlesztési koncepció nagy felbontásban is letölthető:
A Mocsáros beépíthetőségét tehát az új szabályozás jelentősen csökkenti, és kizárólag a terület nyugati sávjára, az Aranyhegyi út és a felszínen futó távhővezeték közötti zónára korlátozza.
Így változott a fővárosi rendezési tervek módosításának köszönhetően a beépíthető terület nagysága (kék szín) és az építhető szintterület mennyisége:
Egy érthetetlen mulasztásra viszont szeretnénk felhívni a figyelmet: a terület keleti peremén, a Gladiátor utcai játszótér mellett van egy ötszögletű földdarab, amely most is megmaradt beépítésre szánt területnek. Ténylegesen itt erdő van, érthetetlen, hogy miért maradt ez meg kertvárosias lakóterület besorolásban, hiszen ha egyszer beépülne, azzal csak beékelődne egy lakóházcsoport a Mocsáros tömbjébe.
A főváros vezetése igazat mond akkor, amikor paradigmaváltásról beszél a Mocsárosdűlővel kapcsolatban, mivel most először tekint a szabályozás a Mocsáros nagy részére természetes állapotában megőrzendő, a fővárosiak pihenését, kikapcsolódását szolgáló zöldterületként. A III. kerület Bús Balázs polgármestersége alatt valóban változtatási tilalmat tartott fenn a Mocsárosdűlőn, ennek oka azonban az volt, hogy 2017. február 23-án döntöttek arról: külön kerületi építési szabályzatot alkotnak rá. Addig ugyanis a Mocsárosdűlőnek építési szabályzata sem volt. Az egész III. kerületre 2018-ban elfogadott építési szabályzatból pont azért maradt ki (a Duna-parttal együtt), mert speciális helyzete külön szabályozást igényelt. Vajon ez a választásokig végül el nem készült szabályzat hozhatott volna teljes beépítési tilalmat? Aligha. Az előterjesztésében ugyanis az áll, hogy a 2015-ös fővárosi településszerkezeti terv területfelhasználási egységeivel összhangban kell megalkotni, igaz, minimális beépítési paraméterekkel. (Ez egyébként szakmailag is így lett volna helyes.)
De vajon nincs-e abban igaza Bús Balázsnak és a főváros mostani döntése kritikusainak, hogy semmit nem lenne szabad a területből beépíteni?
Általánosságban igaz, hogy a fővárosban a legritkább esetben szabadna zöldmezős fejlesztéseket engedélyezni, mert minden megmaradt szabad terület nagy érték, és a rengeteg felhagyott ipari terület bőven kínál fejlesztési lehetőségeket. Többek között ezért is kártékony a kőbányai Királydomb környékének építési területként kezelése. A Mocsáros szóban forgó területsávja azonban a dűlő legkevésbé értékes része. Így fest a valóságban:
Érdemes ezt összehasonlítani a természetvédelmi területtel, ahol valóban gazdag vizes élőhelyek vannak, és ami még őrzi a Mocsáros egykori vízi világának emlékét:
És azzal a ligetes-fás nyílt területtel is, amelyet eddig beépítésre szántak, de a jelenlegi átsorolás biztosítja a megmaradását. Ezen a tágas, szabad területen ma is érzékelhető a természeti táj, a hegyekre nyíló kilátás, ide rengetegen kijárnak biciklizni, futni, sétálni, sárkányt eregetni, sőt golfozni:
És hol van még egy hely Budán, ahol ma is aktív legeltető gazdálkodás folyik (három gazdaságban), és ahova ki lehet hozni a kerületi iskolásokat, hogy testközelből lássanak marhákat, lovakat és juhokat:
Az Aranyhegyi út menti területsáv beépítése mellett akár érvelni is lehet azzal, hogy a Mocsáros egyik legnagyobb problémája jelenleg a félreeső fekvése, ami különösen az Óbuda belső részeitől távol eső zónákat elhagyatottá és kietlenné, kevéssé hívogatóvá teszi. Az élet a Szentendrei út és a Gladiátor utca közötti kertvárosias részhez közel koncentrálódik, mivel itt civilizáltabbak a viszonyok, rendesebbek az utak, elviszik a felhalmozódott szemetet, jobb a közbiztonság. Egy hasonló városrész kialakulása a Mocsáros nyugati peremén kiegyensúlyozottabbá teheti a terület egészének a használatát, és elősegítheti, hogy a kettő között természetes zóna jobb állapotú legyen.
Ugyanakkor érdemes azt is hangsúlyozni, hogy semmilyen konkrét beépítési projekt nem született: ez egy olyan szabályozási lehetőség, ami vagy megvalósul egyszer, vagy nem. Az Óbudai Anziksz című helyi lapban közölt rajz valóban feltüntet épületeket annak szemléltetésére, hogy a sáv beépíthető, de ennek tényleges paramétereit majd a kerületi építési szabályzat fogja tartalmazni. (Ráadásul a terület egyelőre a fővárosi önkormányzat tulajdona.) A Mocsáros elmúlt ötven évének történetét ismerve az ilyen tervek inkább papíron maradnak, bár nyilván a potenciális befektetői szándék az idő múlásával erősödik, hiszen a terület egyre értékesebbé válik. A dilemma – ha a politikai felhangokat mellőzzük – arra egyszerűsíthető le, hogy ezt a területi megosztást jó, elfogadható kompromisszumnak tartjuk-e.
Ami viszont konkrét, az a természetközeli területre készült új fővárosi fejlesztési koncepció, amelynek célja, hogy ezt a Városligetnél is jóval nagyobb, összefüggő, igen változatos zöldterületet olyan módon tegye vonzóbbá és használhatóbbá, hogy a mostaninál sokkal többen használják kikapcsolódásra, de a természeti értékei is megmaradjanak.
A legszembetűnőbb beavatkozás, hogy megpróbálnák részben visszafordítani a lecsapolás által okozott okozott károkat, és a Pilisből érkező víz jelentős részét a területen tartanák. Ennek eszköze egy sekély tó kialakítása a középső tanyával szemben, amit a Péterhegyi-árok vize táplálna. A tó körül újabb vizes élőhelyek jönnének létre, jelentős részét nádas borítaná, ahol egy-két évtizeden belül újra gazdag élővilág alakulhatna ki. A tervezők felismerték, hogy a legeltető állattartásnak jelentős szerepe van abban, hogy a táj nyitott és természetes maradt. Az állatok jelenléte nemcsak azért jó, mert a városi gyerekek számára lehetőséget kínál annak megismerése, hogyan kerül a boltba és az asztalra a hús és a tej, hanem azért is, mert a csordák nélkül az egész dűlőt hamarosan elborítaná a bozót. A legelő és a terület közepén lévő tanya tehát megmaradna, de a működése valószínűleg egyre inkább oktatási és idegenforgalmi jellegű lenne.
A Mocsároson persze nemcsak ez az egy tanya van jelenleg. Az idestova ötven éve tartó átmeneti állapot egyik negatív következménye, hogy olyan nyomortanyák is kialakultak a dűlő egyes pontjain, amelyek minden szabadidős használattal összeegyeztethetetlenek. Némelyik körül hasonló állapotok uralkodnak, mint a legszerencsétlenebb sorsú borsodi falvak peremén. Ezek felszámolása mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a Mocsáros biztonságos legyen, már csak a szabadon kóborló kutyák miatt is.
A terület déli, vasúthoz közelebbi részén azok a szabadidős funkciók koncentrálódnának, amelyek sok embert vonzanak, de a természeti értékek sérelme nélkül a védett területen nem lehetne őket elhelyezni – ezért is volt értelme kétszeresére bővíteni a beépítésre nem szánt terület nagyságát. Ilyen a pihenőpark a futókörrel és az átvezetett kerékpárúttal, az integrált kutyás park és a közösségi kert, illetve gyümölcsös, ami ma már egyre népszerűbb a nagyvárosokban. Végül a vasútállomás mellett egy nagyon kopár sarkot megkapna erdőtelepítésre a Bojár Iván András vezette 10 Millió Fa Alapítvány: az erdőkkel a Mocsároson csínján kell bánni, mivel a terület természetes állapotától ez idegen, és mostani erdők is jórészt telepített ültetvények, de a vasútállomás mellett az új ültetés véderdő funkciót lát el, megóvja a szabadidős park területét a vasúttal járó zajtól és portól.
Nyilvánvaló, hogy ez a fejlesztési koncepció főként azért született, hogy alternatívát mutasson: egyrészt a Városligetben zajló folyamatokkal szemben, másrészt viszont egy olyan hagyományos várostervezői gondolkodással szemben is, ami minden üresen maradt területet automatikusan új városrészek felépítésére jelölt ki. Pedig ezek a szinte véletlenül megmaradt zöld foltok szinte az utolsó lehetőségek Budapest jórészt hiányzó, vagy nagyon szűkös és túlhasznált parkjainak pótlására, terhelésük csökkentésére. Az ember zöld iránti igénye ugyanis legalább olyan valós, ha nem valósabb a csökkenő népességű városban, mint az új házak építésének szükségessége.
Nyitókép: a terület a magasból, a háttérben az Arany-hegy, a Péter-hegy és a Róka-hegy, a távolban a Pilis magasabb vonulatai. Fotó: Válasz Online
