Nemzeti gyász: Magyarország mától második a világon covid-halálozásban a járvány teljes időszakára vetítve
Ma reggelre újabb 249 koronavírusos beteg halálát jelentette a Nemzeti Népegészségügyi Központ, ezzel Magyarország Csehország mögött a második helyre került a világon a koronavírusos halálozásban. A mai adatokkal hazánk a legalább egymillió lakosú országok között az eddigi második Belgiumot is megelőzte, miután az elmúlt hetekben az Egyesült Államoknál, Spanyolországnál, az Egyesült Királyságnál és Olaszországnál is rosszabbak lettek az adataink – nem egy nap vagy hét, hanem a járvány teljes időszakára vetítve. Több mint 16 ezer család gyászol, ma délben az ő veszteségükre is gondolva állt meg az élet egy percre a fővárosban. Gyorselemzésünkben bemutatjuk a hét legfontosabb okot.
A Worldourdata.org délig nem frissítette az adatait, a tegnapi számok alapján ott Magyarország még harmadik lakosságarányosan. A Wordometers.info viszont már a mai adatokat is feltüntetve második helyen hozza ki hazánkat a koronavírussal összefüggő halálesetek listáján – a nem törpeállamok – egymillióra jutó halálozási számában a járvány elejétől számítva. (A 34 ezres lakosságú Gibraltár és San Marino esetében egymillió főre nem elosztani, hanem felszorozni kell az adatokat, és ennek erős a torzító hatása.). Az eddigi második Belgium ma 35 halálesetet jelentett, Magyarországon viszont 249 ember halt meg. A csehek mai adatai is jobbak a miénknél: száznál kevesebb halálesetet rögzítettek a fertőzéssel összefüggésben. Ott már leszálló ágban vannak, míg nálunk még meredeken emelkedik a görbe. Mi lehet az oka annak, hogy hazánk a második a világon? Miért halnak meg ilyen sokan, amikor az igazolt fertőzések számában a cseh adat felénél sem tartunk egymillió főre vetítve? Mit tanulhatunk mindebből? A Válasz Online hét pontba szedte az okokat és a tanulságokat.
1. A tömegesen rejtve maradó fertőzések. Magyarország második a halálozási listán, de nincs benne az első 30-ban az egymillió főre jutó fertőzések számában. Ez nyilvánvalóan nem valós adat, hanem „A tesztelés még senkinek az életét sem mentette meg” szemlélet következménye, ami a védekezést is meghatározza. Pedig dehogynem ment a tesztelés életet! A fel nem ismert fertőzés a legveszélyesebb, mert leginkább azok terjesztik a betegséget, akik nem tudják, hogy hordozzák a vírust. Teszt nélkül nem lehet karantént elrendelni, a vesztegzár pedig elvágja a vírus terjedési útját, és ezzel életet ment. Magyarország az egymillió főre eső tesztek számában nincs benne a világ első ötven államában, ami súlyos járványkezelési hiányosságokat jelez. A múlt héten egy felívelő járványhelyzet közben is tíz százalékkal csökkent az elvégzett vizsgálatok száma. Ezen azonnal változtatni kell.
2. Magyarország rendkívül veszélyeztetett ország. A koronavírusnak nem az első, influenzaszerű tüneteket okozó szakasza a veszélyes, hanem a második, és ez a szívbetegeknél, daganatos betegeknél, diabéteszben szenvedőknél nagyobb arányban alakul ki. Magyarországon ezek a betegségek tömegeket érintenek, ráadásul sok a rosszul beállított, életmódváltozást elutasító, gyógyszerét nem szedő ember. Bár szeretünk mindenért a kormányra mutogatni – és a járványügy állami feladat, tehát okkal tesszük – saját testsúlyunk, egészségtudatosságunk és életmódunk, az oltásra való regisztrálás is a saját felelősségünk.
3. A késve elrendelt korlátozó intézkedések. Magyarország tavaly márciusban megmutatta, milyen hatásos módszer lehet alacsony esetszám mellett az azonnali, vaskézzel elrendelt kijárási korlátozás. Az első hullámot Orbán Viktor kormánya felelősen és jól kezelte. A nyár végén kezdődő második hullámnál azonban a kabinet egészen novemberig várt az újabb lezárással, mert a kormányfő nem akarta felvállalni a népszerűtlen intézkedést. Az angol mutáns betörése után ismét késlekedett az általános iskolák ügyében, holott már december elején lehetett tudni, hogy a mutáns máshogy érinti a gyerekeket, és az óvodák, iskolák víruskeltetővé válhattak. A populista kormányok hajlamosak ilyen hibákra. Ezek forrása, hogy a lakosság nehezen viseli a lezárásokat, a tömegek képtelenek a járvány dinamikájában gondolkodni. Az emberek zöme a járványcsúcsok kivételével nem egészségügyi, hanem gazdasági szempontból figyeli a járványhelyzetet, ami szintén fontos, de a kormány feladata az egyensúly megteremtése.
4. A szakdolgozók alacsony létszáma. A magyar egészségügy békeidőben és éjszakánként gyakran az „egy osztály, egy szakápoló”-elven működik. Az intenzív osztályok kivételek, de ott az „egy beteg, egy szakápoló”-arányt kellene elérni. Ha ez nem teljesül, drámaian romlik a túlélési arány. A magyar egészségügy jelenleg a Bergamo-dilemmával küzd: 1423 beteg van lélegeztetőgépen, százával állítanak be új ágyakat és új gépeket, hogy senki ne fulladjon meg azért, mert nincs elég eszköz. Ám a gép nem minden. A Bergamo-dilemma lényege:
1. csak az elfogadható szakdolgozói arány erejéig növeljék a lélegeztetőgépek számát, mert így a reményteli esetek nagyobb arányban élik túl, viszont nem jut mindenkinek gép
2. annyi lélegeztetőgépet állítsanak csatarendbe, ahányra csak szükség van, mindenki kapjon esélyt, de kisebbet, mert a válságos állapotúakra nem jut elég figyelem.
A dilemmára nincs jó megoldás, a Magyar Orvosi Kamara az első, a kormány a második alternatívát támogatja. A helyzet nálunk azért különösen súlyos, mert az ápolói szakma csúcsát jelentő intenzívterápiás szakdolgozók anyagi megbecsültsége továbbra sem megfelelő, nem elegendő arra, hogy a Tesco-pénztárossá, ausztriai dédicsősszé vált magyar szakdolgozók legalább a járvány idejére visszatérjenek az osztályokra. Ha a demagógiáig szeretnénk leegyszerűsíteni a kérdést (és rendkívüli helyzetben ez vállalható), akkor itt egy friss hír: míg sportra közel 300 milliárdot, egészségügyre 60 milliárdot csoportosított át a magyar kormány a járvány alatt.
5. Későn fordulunk orvoshoz a tünetek súlyosbodása esetén. A koronavírus ellen máig nincs hatásos gyógyszer, a rendelkezésre álló terápiáknál nagyon fontos az időfaktor. A családok nehezen ismerik fel azt a pontot, amikor a fertőzött vérének oxigénnel való telítettsége hirtelen lecsökken és azonnali kórházi segítségre van szükség. Nem hibáztatható ezért senki, a koronavírus aljas: más betegségekkel ellentétben ezt a pontot nehéz megtalálni. Egy ujjra csippenthető orvosi műszer (pulzoximéter vagy véroxigénszint-mérő) alkalmazása azonban segíthet, hogy a betegek időben kapjanak oxigénterápiát, vagy kerüljenek lélegeztetőgépre.
6. A legidősebbek oltása. Mivel a halálozási kockázat az idősek körében sokkal magasabb, a legtöbb európai ország a 80 éven felüliek elsőkénti teljes átoltását tűzte ki célul, és így haladnak korosztályról korosztályra, lefelé. Magyarország a keleti vakcinák hadrendbe állításával a második az uniós átoltottsági rangsorban, ez hatalmas eredmény, ám a 80-on felüli korosztálynak csak 53,3 százalékát oltotta be, ezzel mindössze 14. az EU-ban az európai járványügynökség (ECDC) szerda reggeli adatai szerint. Európa-bajnokok vagyunk viszont a 70-79 évesek (48,79%) oltásában, ami ellen nehéz kifogást találni. Viszont a 60-69 és az 50-59 évesek védelme terén is kontinenselsőnek bizonyulunk, és nemcsak amiatt, mert az AstraZeneca vakcináját egy ideig kizárólag 60 év alattiak kaphatták. A kormányzati koronavírusos tájékoztató oldalon szerda reggel 7 órakor elérhető utolsó 200 elhunyt közül közül 142 volt 70 évnél idősebb. Ha ezt a korosztályt sikerült volna nagyobb arányban oltani, azzal több emberélet lett volna megmenthető.
7. Az egészségügy fejlesztését 25 éve egyetlen kormány sem kezeli prioritásként. A 21. század eddigi leghasznosabb egészségügyi vívmánya az adattal való gyógyítás, ami nálunk nehezen alkalmazható, mert az egészségügy színvonala egyenetlen, egyes intézmények nyugati minőségben gyógyítanak, mások rendkívül gyengén teljesítenek. A botrányok miatti félelem miatt nem tudjuk kihasználni a digitálizált adatok adta lehetőséget, és az egyes intézmények, egyes gyógyszerek, gyógymódok, műtéti technikák hatását a valóságban mérve javítani az ellátás minőségét. Egy olyan új betegségnél, mint a koronavírus-fertőzés ez különösen fontos lenne. Ehelyett az intenzív osztályok titkolni kényszerülnek a túlélési mutatókat, hogy ne sokkolják a lakosságot. Így az orvosok, nővérek nem tudnak tanulni egymástól, mert senki sem ismerheti meg, melyik a jól, eredményesen gyógyító intézmény és melyikben gyakoribb a covid-halál az átlagosnál. A végeredmény nem egyedi: hasonló történik a többi népbetegségünknél, amelyeknél a világ élvonalában vagyunk a halálozás terén. Rákhalálozásban is világelsők vagyunk, ám nem azért, mert nálunk van a legtöbb rákbeteg. Nem nálunk van: a rák gyakorisága három országban is magasabb a magyarországinál. Csak nálunk kevesebben tudnak meggyógyulni az egészségügy állapota miatt. Akárcsak a covid esetében.
Nyitókép: Ápoló beteget lát el a Jósa András Oktatókórház COVID-intenzív osztályán Nyíregyházán. Fotó: MTI/Balázs Attila
Fotó: MTI
