A téeszelnök kockaháza alatt keresik a harmadik magyar király sírját
Az abasári Bolt tető az egyik legjelentősebb kora középkori lelőhely a Dunától keletre, de a félig feltárt romok hosszú ideje romladoztak egy beszakadt védőtető alatt. Az elmúlt hónapokban megkezdett feltárások teljes egészében felszínre hozhatják az egykori nemzetségi központ és a hozzá tartozó egyházi épületek maradványait. Nemsokára lebontják ugyanis a 11. századi kerektemplomra ráépült modern családi házat, és talán Aba Sámuel király temetkezőhelyének rejtélyére is fény derül.
Abasáron minden Aba Sámuelről szól: bronzszobra ott áll a település temploma előtti kis parkban, az ő nevét viseli az általános iskola, de még a gyógyszertár is. Akárcsak a bezárt művelődési ház aljában lévő egykori tsz-borozó, ahol a falu fölött magasodó Sár-hegy híres borait lehetett valaha megkóstolni, de ahol évtizedek óta csak a por gyűlik a lelakatolt ajtó mögött. A Bolt tetőnek nevezett dombon mostanában sem a borturisták bóklásznak, hanem a középkori történelem iránt érdeklődők: a tavaly év végén megkezdett abasári feltárások hírét már sokan hallották, és folyamatosan érkeznek a kíváncsiskodók.
A falu közepén emelkedő domb a kora középkori magyar történelem egyik legfontosabb helyszíne, mégis mellőzött volt sokáig, és a 20. század folyamán nagyon méltatlanul bántak vele.
A Bolt tető a harmadik magyar király, Aba Sámuel udvarházát, nemzetségi központját és a remények szerint a temetkezőhelyét is rejti. Ha története ismertté válik, rengeteg adatot szolgáltathat arról, hogy zajlott le az államalapítás folyamata, és hogyan vert gyökeret a kereszténység az egykori római-frank Pannonián túl, a Dunától keletre fekvő területeken. Ez a történet ugyanis jórészt itt, a Mátra lábánál kezdődött.
Samuel rex
A királyról, akit az utókor Aba Sámuelnek nevezett el, de saját magát a pénzérméi felirata alapján Sámuel királynak nevezte, meglepően keveset tudunk, és azt is jórészt megbízhatatlan hitelességű, késői és elfogult forrásokból. A Szent István halálát követő zavaros és válságos időszak egyik főszereplője volt, azé a periódusé, amikor sokáig nem volt biztos, hogy az istváni mű elég szilárd-e ahhoz, hogy fennmaradjon, ellen tud-e állni a külső és belső támadásoknak, a német-római birodalom terjeszkedési törekvéseinek, az egymást követő pogánylázadásoknak, felkeléseknek, a legitim uralkodók hiányának.
Sámuel 1041-ben került hatalomra az ország első megválasztott királyaként, miután István külföldi utódját, Pétert elsöpörte egy felkelés. Biztosan tudjuk, hogy keresztény király volt, és azt is, hogy az ország függetlenségéért harcolt, miután a korszak legnagyobb hatalmú európai uralkodója, III. Henrik császár többször támadást indított Magyarország ellen. A küzdelemben végül elbukott: 1044. július 5-én a ménfői csatában legyőzték a németek, akik újra trónra ültették Pétert. Magyarország ezután önállóságát elvesztve néhány évre a birodalom függésébe került, egészen a nagy pogánylázadás kitöréséig, és az Árpádok visszatéréséig.
Sámuel király nem volt Árpád-házi, a Képes krónika a sororium sancti regis Stephani megnevezéssel írja le kapcsolatát István dinasztiájával: „választottak hát maguk közül egy ispánt, Aba nevezetűt, Szent István király nővérének férjét, őt tették királlyá.” A sororium azonban biztosan csak annyit jelent, hogy valamiféle rokonságban állt István egy nőtestvérével.
Az viszont biztos, hogy korábban is fontos ember lehetett: erre utal a nádorispáni tisztsége, és az a tény, hogy az Aba nemzetség a jelek szerint Északkelet-Magyarország jelentős részének, már-már országnyi területnek az ura volt. István a feltételezések szerint az ő szállásterületükön szervezte meg Újvár vármegyét, ami a későbbi Hevest, Abaújt és Sárost jelentette (két különálló darabban). A későbbi krónikákból már csak annyi derül ki, hogy a nemzetsége ősi és tekintélyes lehetett, de minden más összekavarodott. Anonymus úgy tudta, hogy őseik kun vezérek voltak, akik Árpáddal együtt jöttek be: „Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.” A kun származás azonban anakronizmus. Kézai Simon Csaba királyfitól eredeztette őket.
Sámuel balvégzetű uralkodói kísérlete egyáltalán nem pecsételte meg az Abák sorsát, évszázadokig az ország egyik legnagyobb bárói nemzetsége maradtak, és később sok ágra szakadva nemesi famíliákban éltek tovább egészen a 20. századig.
Abasár falu szoros kötődése Sámuel királyhoz régi hagyományon alapul, és minden bizonnyal valóságos. A falu egy Szűz Máriának szentelt bencés monostor körül nőtt ki, amit az oklevelek először 1261-ben említenek, és a középkor végéig fennállt. A monostort valószínűleg Sámuel alapította, és itt érkezünk el a Bolt tető jelentőségéhez: az 1040-es években a Dunától keletre a kereszténység még éppen csak gyökeret vert, és a sári bencés monostor az első helyek egyike lehetett, amelyek a nyugati kultúrát – többek közt a szőlőművelést és a borkészítést – terjesztették ezen a vad vidéken.
A kolostort a király saját temetkezőhelyének is szánhatta, ami a korban bevett szokás volt, utódai közül például András királyt az általa alapított tihanyi bencés apátságban, Bélát az ugyancsak általa alapított szekszárdi apátságban temették el. De vajon idekerült?
A ménfői csata után történtekről a legrészletesebb leírást Kézai adta, bár ő sem volt kortárs: „Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik. Néhány év mulva, midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában.”
A még későbbi Képes krónika ehhez annyit tesz hozzá: „Akkor eltemették őt saját monostorába, Sárott.”
A szövegekből kiderül, hogy Sámuelt szent királyként, vértanúként tisztelték, erre utal a romlatlan holttest legendája és nagyon valószínű, hogy kultuszát az Abák ápolták tovább, de az csak lokális lehetett. Az első temetkezőhely, az „ó verem” feltevések szerint Feldebrő volt (a falu neve gödröt jelent), a végleges temetkezőhely pedig akaratának megfelelően Abasár.
A Bolt tető
Abasár a Mátra egyik szőlőművelésre ideális fekvésű előhegye, a Sár-hegy lábánál fekszik, közvetlenül az Alföld síkjának peremén, két kisebb domb körül. Az egyik dombon áll a szintén középkori eredetű plébániatemplom, aminek tornyába egy római szarkofágot falaztak be utólag – hogy ennek van-e köze a királyi temetkezéshez, ahogy egyes szakértők feltételezik, nem tudjuk. A másik domb a Bolt tető, amit a ráépített szövetkezeti központ és művelődési ház miatt jelenleg érzékelni sem nagyon lehet, de ahol a helyiek évszázadok óta találták régi falmaradványokat. A lelőhelyet éppen ezért nem kellett felfedezni, mindig mindenki tudta, hogy ott van, ez azonban nem mentette meg a beépítéstől. A most már nagy területre kiterjedő feltárások igazolták is a feltételezést, hogy tényleg nagy területű, jelentős romegyüttes rejtőzött a lebetonozott udvar alatt:
A domb délre néző oldalába a 18. századtól kezdve borospincéket vájtak, amelyeket később összekötöttek, valóságos járatrendszert, földalatti utcákat alkotva. A rendszer egyes részei később beomlottak, majd újra használatba vették őket. Az egyik ilyen pincét a helyi hagyomány régóta a király temetkezőhelyének tartotta. A beszakadt pincét az 1957-ben megalakult helyi borszakcsoport tagjai tárták fel, és érdekes leletre találtak: egy vörösmárvány emléktáblára, amit a pince egykori tulajdonosa, báró Haller Sámuel helyezett el egy sziklaüreg fölött 1773-ban. A latin kronogram (vagyis olyan szöveg, aminek kiemelt betűi évszámokat adnak ki, ezúttal az 1773-at és az 1044-et) fordítása szerint:
„Ezen üregben nyugodott Aba Sámuel, III. magyar király, vagy inkább zsarnok, ország-pusztító, minden gonosszal és kegyetlenséggel teljes király, ki népe által a Tiszánál megöletett. Bámuljatok a dolgok furcsa fordulatán, a királyi sírboltból lett boros pincze fölött! Hol a halál véres zsákmánya pihent, ott a kedvet adó hordók domborodnak. Ezért pirul Bacchus, ezért pirosabb a saári bor a falernuminál. Most igyál, hogy kipirulj! Romjaiból kiemelte báró Haller Sámuel tábornok.”
Az Emlékpincének elnevezett járatot és az emléktáblát ma is meg lehet nézni, de Sámuelt nyilvánvalóan nem temették sziklaüregbe, legfeljebb az érdekes, hogy a temetkezés emléke már ekkor a Bolt tetőhöz kötődött.
1954-55-ben és 1958-ban, amikor a falu reprezentatív, modern művelődési házat épített a domb másik oldalán, már számos régészeti lelet is előkerült az építkezés során: több kőpakolásos sír, pénzérme és egy 7 méter hosszú falszakasz. Ennek alapján már akkor megállapították a szakemberek, hogy „az abasári bencés apátság minden valószínűség szerint a Bolttető keleti oldalán, a jelenlegi művelődési ház telkén állt.”
Sajnos, ez nem óvta meg a dombot attól, hogy a termelőszövetkezet különféle építményeket húzzon fel rajta és körülötte, magát a tetőt pedig lebetonozza. A következő két feltárási körben 1970-72-ben Nagy Árpád, 2006-2008 között pedig Fodor László felszínre hozta egy jelentős 11. századi épületegyüttes egy részét. A mostani kutatásokig annyi volt ismert ebből, ameddig 2008-ban eljutottak:
A legizgalmasabb természetesen a rajz felső részén látható körtemplom, aminek a sötétkék színnel jelölt negyede került elő, és a közepén egyetlen négyzetes pillér, valamint a bejárata. A rotunda a 11. század mércéjével kifejezetten tekintélyes épület lehetett: átmérője közel 10 méteresre volt kiszerkeszthető, falai 90 cm vastagok, kívül-belül pillérekkel tagoltak, alapozása 110 cm vastag. A templomhoz egy nagyobb, téglalap alakú épület kapcsolódott, ehhez pedig egy kisebb, négyzetes helyiség. Buzás Gergely és Kovács Olivér tanulmányukban Sámuel királyi palotájaként határozták meg, amihez uralkodói temetkezőhelyként is szolgáló palotakápolna tartozott, hasonlóan a korabeli német és lengyel uralkodói székhelyekhez. Mivel a körtemplomot sírok vették körül, feltételezték, hogy később az udvarházat alakíthatták át a sári bencés monostorrá.
Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan állhattak meg a régészek ezen a ponton, miért nem tárták fel az egész körtemplomot, hátha még a királysír is előkerül? A lila ház miatt. A fenti rajz helyszíne ugyanis a valóságban így néz ki:
A fenti képen a rotunda bejárata látható, mögötte pedig egy lilára festett kockaház, aminek a kerítése kettévágja a templomot. A templom maradványai részben a kerítés és a ház közötti oldalkert területére, részben a ház alá esnek. Ugyanaz egy kissé másik szögből:
Jól látszik, hogy milyen durván elvágja a kerítés alapozása a rotunda falát: ehhez bizony szét kellett verni a kora középkori falakat.
A lila háznak is megvan a maga története. A kockaházat Dér József, az egerszóláti egykori Ho Si Minh Tsz. elnöke építette, akit Libás Jóskának is neveztek, mert olyan sikeresen állította át a szövetkezetet nagyüzemi libatartásra, hogy Franciaországba és Ausztriába is tudtak exportálni, és a vietnami háború idején ő adta át a magyar tapasztalatokat az ázsiai kommunista ország szakembereinek. 2016-ban Dér megírta az emlékeit egy saját kiadású önéletrajzi könyvben Libás Jóska világa címmel, és ebben a lila házról is szó esik. Egy évvel korábban, 87 évesen pedig interjút adott a megyei lapnak, amiben arról beszélt, hogy a családi házat Aba Sámuel sírhelye fölé építette fel.
Dér elmondása szerint az 1950-es évek elején a Bolt tető valóságos szemétdomb volt, ahova az emberek felhordták a pincékből a tönkölyt, a konyhai hulladékot, a trágyát és a rossz gépeket. Ő nincstelen fiatalemberként az apósa pincéje mellett kapott egy telket házépítésre, de akkor fel sem vetődött, hogy itt romok lehetnek. Az 1951-től 1956-ig tartó építkezés során viszont másfél méter mélyen, a szemétréteg alatt egy kőlappal fedett sírt találtak, benne csontvázzal, majd újabb sírokat.
Az idős egykori téeszelnök az interjú készítése idején azt ajánlgatta, hogy ha kap egy másik lakást közel a gyermekei családjához, Budaörsön, akkor lemond a házról, és átadja a területet a régészeknek. Egy évvel később azonban elhunyt.
Hogy mennyi maradt meg a rotundából a ház oldalkertje és az épület alatt, azt nem lehet tudni – ez csak akkor derül ki, ha az épületet lebontották, ami most végre megtörténik, mert az örökösök eladták az ingatlant az önkormányzatnak. Dér elmesélése alapján az építkezés során inkább annak a temetőnek egy részletébe ütközhettek bele, ami kívülről övezte a rotundát. Ennek a mostani feltárások során több új sírját megtalálták, némelyik szintén kőlapokkal bélelt:
A félbehagyott ásatás az elmúlt évtizedben meglehetősen lehangoló látványt nyújtott. Az ideiglenes védőtető beszakadt, a romokat megrongálta a téli fagy, a gödrökbe szemét került. Az abasári önkormányzat 2011-től sokat lobbizott, hogy folytatódjon a munka, de ehhez nem sikerült támogatást szerezniük. A falu erőforrásait messze meghaladta a Bolt tető feltárása.
A székesfehérvári királycsontok vizsgálatához hasonlóan ezt az ügyet is Kásler Miklós erőforrásminiszter intenzív történelmi érdeklődése mozdította ki a holtpontról, de ennek csak örülhetünk: a Bolt-tető feltárása sok évtizedes adósság, és remélhetőleg tisztázza mind a királyi udvarház, mind a bencés monostor kérdését.
A Magyarságkutató Intézet tavaly ősszel Makoldi Miklós vezetésével kezdte meg a kutatást, amitől a miniszter ismét remél archeogenetikai eredményeket is – meg természetesen a harmadik magyar király sírjának megtalálását. Egyelőre a korábban lebetonozott udvar alatti részeket tárták föl, és kiderült, hogy az épületegyüttes valóban hatalmas volt, a domb egészére kiterjedt. A leglátványosabb lelet eddig egy késő középkori (14-15. századi) síremlék domborműves fedőlapja volt:
A kutatók feltételezése szerint az Aba Sámuel által alapított régebbi templomra a középkor későbbi évszázadaiban ráépült egy újabb templom, ahova az Abák utódai később is temetkeztek. Ebben az esetben az ősi templom és a rotunda két külön épület lehet, és Sámuel sírját sem a kerektemplomban kell keresni. Az ásatás idén tavasszal folytatódott, de a lila ház bontását még nem kezdték el, nyáron viszont erre is sor kerülhet. (Szerettük volna megkérdezni a Magyarságkutatót, hogy mit várnak a mostani ásatási szezontól, de az intézet a kormánymédián kívül akkor sem áll szóba más médiummal, ha valaki egy jó kezdeményezésről szeretne beszámolni.)
Bár egy királysír előkerülése nagyon izgalmas eredmény lenne, a Bolt tető feltárásának másik hozadéka (és ez legalább nem szerencse kérdése), hogy Abasáron olyan nemzeti emlékhely jöhet létre, ami a Mátraalja egyik legfontosabb látványossága lesz.
A lila ház bontása és a középkori épületegyüttes teljes feltárása önmagában is jelentősen javítja a Bolt tető képét, de ahhoz, hogy látogatóként a hely jelentősége értelmezhető legyen, szükség van egy múzeumra is.
A bezárt művelődési ház egészen zseniális, kiemelkedő építészeti minőségű épület, ami erre tökéletesen alkalmas lenne: már ha nem bontják le a mostani felbuzdulásban, amikor leromlott állapota miatt valószínűleg kevésbé érzékelhető, hogy milyen remek kiállítótér lehetne, a Mátrára pazar panorámát nyújtó tetőterasszal. A Bolt-tető alatti pincejáratok rendszerét szintén érdemes lenne bemutathatóvá tenni, mivel ezek a településen talán már egy évezrede folytatott szőlőművelés bizonyítékai, a kőből épített pincék pedig vonzó népi építészeti együttest alkotnak. Bár a hely első ránézésre ma még keveset mutat, okos fejlesztéssel olyan komplex látnivalóvá válhat, ami Sámuel király monostorától egészen a kortárs borászkodásig rengeteg érdekességet kínál.
Nyitókép: az abasári Bolt tető feltárása (Fotó: Válasz Online / Zsuppán András)
