Hogy lesz itt ökoforradalom? Vendégünk Rodics Katalin kutató-biológus [HetiVálasz 66]
Újra jelentkezik a HetiVálasz, a Válasz Online podcastja, immár 66. alkalommal, a járványhelyzet miatt ezúttal is online rögzített formában. Műsorunk egyik apropója, hogy március 22-én a Greenpeace szervezésében online nemzetközi konferenciát rendeztek, amelyen a világ legrangosabb agráregyetemeiről érkező előadók mutatták be az agrár-felsőoktatás új irányait. Ez már csak azért is érdekes, mert Magyarországon Lázár János és Csányi Sándor bábáskodásával a közelmúltban jött létre Gödöllőn a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, amelynek egyik célja, hogy Európa egyik legjobb intézménye legyen, emellett szó van önellátó Magyarországról is. Hogy mindez lehetséges-e, arról is kérdezte Rodics Katalin kutató-biológust, a Greenpeace magyarországi biodiverzitás témavezetőjét Laky Zoltán és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Az áraik miatt sokan, ha akarnák, sem tudnák megengedni maguknak, hogy kizárólag ökogazdaságok élelmiszereit fogyasszák. Lehet-e ez ellen tenni?
„A megoldás az lehet, amit már Ausztriában vagy Németországban is látunk: olyan nagy arányban termelik már a természettel összhangban az élelmiszert, hogy már nem is drágább a bio- vagy ökotáplálék, mint a nagyüzemi vegyszeres mezőgazdaság termékei. Magyarországon kevesek – elkötelezett, megszállott emberek – termelnek ökológiai módszerekkel; ha kevesen vannak, minden többe kerül, nem éri meg például a zöldségvetőmag-üzemeknek csávázatlan vetőmagokat előállítani. Magyarországon nincs piac: ha az Ormánságból vagy Szatmárból Budapestre kell hozni az almát vagy a juhsajtot, nyilván iszonyú drága lesz. Kérdés az is, mire fordítják az uniós és hazai mezőgazdasági támogatásokat: a kis gazdálkodók 3-4 évig tartó ökotermelésre való átállására vagy a meglévő nagyüzemi mezőgazdaság további növelésére. (…) Ha növekednének az ökológiai módszerekkel művelt területek, Magyarországon sem lenne olyan drága az azokon megtermelt táplálék. (…) Az ökológiai gazdálkodás nagyon szép, tudás alapú munka, de a tudást valahol meg kell szerezni, ezt pedig lehetetlenné tették azzal, hogy az új agráregyetem oktatási rendszeréből törölték az ökológiai gazdálkodás oktatását.”
Mennyiben felelős a klímaválságért a nagyüzemi mezőgazdaság?
„Mind a klímaválságnak, mind a pusztuló élővilágnak az egyik legfontosabb oka. A nagyüzemi állattartás részesedése az üvegházhatású gázkibocsátásból annyi, mint a teljes közlekedési szektoré: 12-14 százalék. Ezért kéne áttérni – kevesebb húsfogyasztással – szabadon tartott állatok húsának, tejének, fehérjéjének a fogyasztására.”
Hol kezdje a munkát az a magyar politikus, aki szívügyének tekinti az ökogazdálkodás felfuttatását?
„Az lenne a jó, ha az kapna hazai és uniós támogatást, aki valami olyasmit valósít meg a saját területén, ami a közösséget is segíti. Például a nagy gépek helyett munkát ad a környékbelieknek. (…) Nem hagytam volna ilyen nagy birtokkoncentrációt, és nem az oligarcháknak adtam volna oda az állami földeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne maradt volna elegendő föld ahhoz, hogy például egy kistelepülés elkezdjen ökológiai módszerrel termelni. (…) A most rendelkezésre álló EU-s forrásokat arra fordítanám, hogy a még meglévő területeken az ökológiai gazdálkodást támogassam, hogy segítsek abban, hogy az emberek ezt egyáltalán megismerjék. (…) Az ország vízgazdálkodását kezdeném el jó irányba befolyásolni: hogy ne engedjük ki a hozzánk bejövő vizeket.”
Megvalósítható-e Lázár János „önellátó Magyarország” víziója?
„Mindent nem, de nagyon sok mindent meg tudnánk termelni, nagy százalékban tudnánk önellátóvá tenni az országot. Ehhez nemcsak a termelés struktúráját kellene megváltoztatni, hanem egy normális feldolgozóipart is ki kellene alakítani. Az önellátásra tehát lenne lehetőség, de csak akkor, ha visszaadnánk a vidéknek a megfelelő szerepet, és újraindulna egy egészségesebb mezőgazdasági termelés, ehhez viszont mindenképpen kellenek a kisgazdaságok. (…) Ha nem a minőség számít, hanem a mennyiség, a szemlélet pedig az, hogy »nem baj, ha tönkreteszem a talajt és az élővilágot, csak ma jó nagy bevételem legyen«, akkor a mezőgazdaság nem lesz fenntartható és az ország sem lesz önellátó.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
