Narancs és moslék, vagy történelmi pillanat? – Brenner–Schiffer-vita az ellenzéki hatosfogatról
„Van egy rossz hírem számodra: attól, hogy valakinek hányingere van a narancstól, még nem fog ráfanyalodni a moslékra” – vágja Schiffer András Brenner Koloman arcába, hogy utóbbi rögtön visszautasítsa „a Fidesz kedvelt fordulatát”, amelyet az egykorvolt ökopolitikus használ a hatpárti ellenzéki összefogással kapcsolatban. Schiffer meg azt utasítja vissza, hogy Brenner aktív politikusként megmondja neki, kit kritizálhat és hogyan. Szerinte ez az ötvenes évek tempója. Ezt aztán Brenner szintén visszautasítja, utalva például arra: Rákosival ellentétben ő nincs hatalomban. Annak apropóját, hogy szemtől szemben leültessük egymással a feleket, a jobbikos politikus minapi cikke adta, amelyben a kormányt és ellenzéket egyaránt bíráló értelmiségi attitűdöt állította pellengérre. Elvárható-e, hogy akinek elege van a Fideszből, az ellenzéki hatosfogatra adja a voksát egy év múlva? Parázs, ám érvelő vita a Válasz Online hasábjain.
– Leereszkedő, finnyás idealista vergődés, amely bomlasztás és súlyos bűn. Ismerős?
Brenner Koloman: Hogyne, én írtam.
– A Magyar Hangba, a képzeletbeli Tihamérről, aki nem szereti a kormányt, de az ellenzéket sem. Schiffer Andrásról mintázta a figurát?
Brenner: Értelmiségi hozzáállásokról, „életpályamodellekről” írtam a Fidesz egypárti túlhatalmat kiépítő rendszerében. Valóban úgy látom: a minden fölött lebegő értelmiségi hozzáállás ma hiba. A helyzet ugyanis a rendszerváltáshoz mérhető, amikor Csurkától Kis Jánosig mindenki ott ült az ellenzéki kerekasztalnál, szemben az egypártrendszer képviselőivel. 2021-ben is nagyon különböző ideológiai hátterű pártok képesek végre együttműködni egymással azért, hogy az állampárt uralmának véget vethessünk. Minden, ami ebben a helyzetben csökkenti a kormányváltás esélyét, az ország érdeke ellen való. Nem mintha ne lehetne kritizálni a hatosfogat bármelyikét. Építő jellegű kritikát örömmel fogadunk. A finnyás, kívülálló értelmiségi viszont nem erről híres, egyik altípusában sem: az sem, aki mérhetetlen pártot alapít éppen most, meg az sem, aki az „egyik kutya, másik eb”-gondolat mentén publicisztikákban dorongolja le a kormány mellett az ellenzéket is.
– Magára vette?
Schiffer András: Nem vagyok megnevezve, nincs tehát miért magamra vennem. Ez a szöveg viszont, hogy aki nem áll be a sorba, az bomlaszt és zavart kelt, az ötvenes évek nyelvezete. Amikor pedig hivatásos politikus az értelmiséget építő kritikára szólítja fel – az a hetvenes éveké.
Brenner: A Rákosi-rendszerrel való összevetést visszautasítom. Először is: nem vagyunk hatalmon.
Schiffer: Szerencsére.
– Ennyire nem szeretné, ha nyernének?
Schiffer: Azt nem szeretném, ha ez a hozzáállás hatalomra kerülne. Ilyen vitakultúrából, köszönöm, nem kérek. Nem különb a kormánypropaganda hangszerelésénél.
Brenner: A felelősség márpedig ma történelmi és nem csak a gyakorló politikusoké. Az értelmiségieké, véleményformálóké is. Persze akkor, ha a helyzet megítélésében egyetértünk. A kérdés: a kormányváltás jót tenne hazánknak és a súlyosan károsult polgári demokráciánknak, vagy sem. Az én állításom, hogy ha akár egy hatpárti koalíció átveszi a kormányzást, az pozitív fejlemény.
– Önnek is meg kellett innia azért néhány unicumot az összefogáshoz?
Brenner: Nem kellett. Egyrészt nem nagyon iszom unicumot, másrészt soha életemben nem beszéltem például Gyurcsány Ferenccel. Jakab Péter is akkor először, amikor leültek az első pártelnöki találkozóra. Egyébként a DK-ban és az MSZP-ben vélhetőleg hasonló érzelmek voltak, vagy egyes személyekkel szemben akár vannak is máig velünk kapcsolatban. Dehogy akarom én megtiltani bárkinek, hogy vitatkozzon velünk, vagy a hatosfogat bármelyikével, de ha mi felül tudtunk emelkedni a különbözőségeinken, az talán nem véletlen. Nincs ugyanis hova hátrálni – a Fidesz megszállta vagy a saját zsebébe szervezte a társadalom alrendszereit.
Schiffer: Na jó. Először is: a hatalomban nem lévők közéleti megnyilvánulásait politikus ne címkézze! Én sem tettem, amíg politikus voltam. Kijöttem a hivatásos politikából, nem vagyok képviselő, ne írd nekem elő, kit és hogyan kritizáljak. Amúgy pedig az összes választás előtt elhangzik, hogy most vagy soha, ha nem mi győzünk, akkor jön az armageddon. Különösen humoros ezt azoktól hallgatni, akik kiszolgálták ezt a rendszert, amikor az kiépült. 2013-ra ugyanis a mű készen állt. Szemben az LMP-vel és az MSZP-vel a Jobbik például nem vonult ki az alkotmányozásból, az alaptörvénnyel az volt a baja a pártodnak, hogy nem a Szent Korona-tan alapján fogalmazták meg. Erről beszélt akkor Gaudi-Nagy Tamás. Én meg kivonultam akkor, és én jelentettem be az első tüntetést is a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen, még 2010 októberében.
Engem tehát ne oktasson ki senki. Főleg ne olyanok, akik akkoriban rajta voltak a NER fizetési listáján, ma meg nem győznek demokraták lenni.
Vagy a Jobbik, amely akkoriban cseppet sem a polgári demokráciát féltette a Fidesztől. Vagy akik még 2017-ben is lenáciztak engem, amiért aláírtam a Jobbik béruniós kezdeményezését, ma pedig szó szerint puszipajtások az egykori gárdamellényesekkel. A jelenlegi ellenzéki szereplőknél láthatóan minden vélemény, elv és szempont folyamatosan változhat, a tetűhintától a szemkilövetésig, egyetlen dolgot leszámítva: hogy a politikából kell megélnetek jövőre is.
Brenner: Jelezném: 2015-ben találkoztam először Vona Gáborral, addig semmilyen formális kapcsolatom nem volt a Jobbikkal.
Schiffer: Tudom, nem is rád értettem személyesen.
Brenner: Jó. Értem, hogy szerinted már korábban kiépült a rendszer, jogászi értelemben igazad is lehet, de szerintem a társadalom számára a 11 év folyamatos kiteljesedése a NER-nek. Az elmúlt években történtek mára alakultak rendkívüli helyzetté. Ezért sincs igazad, amikor az elmúlt 30 év választásaihoz és armageddonozásához hasonlítod a mondandómat. Nincs is két oldal abban az értelemben, ahogy korábban volt. Az együttműködő hat párt tényleg a teljes ideológiai spektrumot lefedi, s az a közös bennük, hogy hisznek a tisztességesen működő polgári demokráciában. Ezzel szemben ott a Fidesz az egypárti túlhatalmával. Most darálja be épp az utolsó ellenállásra képes társadalmi gócokat. Ez tényleg más politikai helyzet történelmi szempontból, mint az eddigiek.
Schiffer: Hagyjuk már ezeket a lózungokat! Minden történelmi helyzet különleges. Azt se feszegessük szerintem, milyen ideológiai spektrumot fed le az ellenzék. Ránézek néhány címszereplőre, és nem ideológia jut eszembe, hanem az, hogy ilyen intellektuális nívóval egyáltalán hogyan lehet beülni a parlamenti patkóba.
Brenner: A fideszesek közben gyakran még felolvasni sem képesek a Rogán által számukra összeállított központi üzenetet.
Schiffer: Tudom, persze. Nem is az a dolguk. A te pártodnak viszont van egy alapítólevele. Lehet azt szégyellni, csak akkor ki kell lépni, például…
Brenner: Vagy meg kell írni azt az elvi nyilatkozatot, amelyet megírtunk tavaly.
Schiffer: Oké. Ami a lényeget illeti: 2010 előtt is elutasítottam a kétszínvilágot. Végtelenül unalmas a tizenöt éve zajló Orbán–Gyurcsány bábjáték. Az ellenzéki pártok között ma már nincs különbség. Már régen nem arról van szó, amit Karácsony Gergely 10 éve felvetett: hogy technikai koalícióra van szükség a választási törvény miatt. Akkor ő nem is gondolt olyanra, hogy Zagyva György Gyula és Gyurcsány Ferenc minden kérdésben egyet fog érteni. Ma ez a hat párt márpedig ugyanazt mondja. Az LMP és a Jobbik ezért különösen szégyellheti magát. Emlékezetpolitikai ügyekben is együtt üvöltenek a 2010 előtti hegemón elit reprezentánsaival. Nem, akármennyire irtózom a NER-től, semmi kedvem hozzájárulni a 2010 előtti hegemón elitcsoportok restaurációjához. Van egy rossz hírem számodra:
attól, hogy valakinek hányingere van a narancstól, még nem fog ráfanyalodni a moslékra.
Brenner: A moslékkoalíciózást, amely a Fidesz kedvelt fordulata, András, most rögtön visszautasítom.
Schiffer: A momentumos Soproni Tamástól származik a kifejezés.
Brenner: A fideszes dikcióról beszéltem, nem a copyright-ról.
Schiffer: Mégis: ha a pártjaitok komolyan vennék magukat, látszana, hogy bár lehet ugyanolyan intenzitással elutasítani a NER-t, viszont más-más okokból tennétek. Egy nemzeti radikális pártnak ugyanis más gondja van Orbánnal, mint egy zöldpártnak vagy az ancien régime szoclib pártjainak. Ahogy Dúró Dóra sem ugyanazért kritizálta annak idején mondjuk a három csapás-törvényt, amiért az LMP-s Kaufer Virág. Az én világnézetem fókuszában nem Orbán Viktor van, hanem a globális kapitalizmus. Az államszocializmus összeomlása után – az NDK-n kívül – a régi nómenklatúra megalvadt struktúrái a széttagolt közigazgatásba beépülve folyamatosan akadályozták a politikai kormányzást. Ez nem magyar jelenség. Ami magyar specialitás, hogy a régi nómenklatúra, majd annak baloldali bőrbe bújt politikai képviselete mindenütt többé-kevésbé patrióta, néhol egyenesen xenofób irányt vitt. A magyar nómenklatúra viszont már a nyolcvanas években sem hitt semmiben, ellenben készséggel kiszolgált bármikor, bármilyen külső erőt, akitől előnyt remélhetett: a vagyon- és hatalomátmentéshez pedig kiváló kulisszát nyújtott számára a hidegháború végeztével beköszöntő neoliberális konszenzus. Dominanciájuk eredménye: adósságcsapda és kettéosztott gazdaság. A harmadik tényező pedig globális jelenség. Éspedig az, hogy az utóbbi fél évszázadban a globális nagytőke a transznacionális intézmények behálózásával és a szabadkereskedelmi paktumokkal egyre nagyobb kihívást jelent a demokratikus intézmények, a közösségi önrendelkezés, a nemzetállami szuverenitás számára. Hogy erről a három sorskérdésről, tehát a politikai kormányzás 1990 és 2010 közötti lehetetlenségéről, a kettéosztott gazdaságról és a globális nagyvállalatok lopakodó puccsáról ennek a hatpárti konglomerátumnak mi a mondandója – arról csak baljós sejtelmeim vannak. 2018 és 2019 fordulóján egyébként nagyon korrekt, baloldali, kizsákmányolás-ellenes céllal kapaszkodtak össze először a pártjaitok. Aztán két pillanat alatt eltérítették ezt főként parlamenten kívüli progresszív körök.
Brenner: Nagyon kedvesen csupa olyan embert hozol fel a Jobbik múltjából, akik ma már nem nálunk politizálnak, hanem egy fideszes szatellitpártban, a néppárti Jobbik pedig jobbközép alapon politizál. Ezért is utasítom vissza, hogy a hat pártnak ne lenne különálló ideológiai arcéle. Amikor a rabszolgatörvény ellen tüntettünk, mi például nem osztályharcos alapon tettük, hanem a keresztényszociális alapon, a Rerum Novarum szellemében. Ezt az egészet lemoslékozni finoman szólva leegyszerűsítése a helyzetnek. Te globalizációkritikus szemmel nézed a NER-t – mondod. Remek. Az általad is aláírt béruniós kezdeményezésünk vagy a 2019-es európai parlamenti programunk szintén. Nem lettünk kritikátlan hívei sem az uniónak, sem a globális nagyvállalatoknak. Nem csak a tőke és a bankok szabad áramlására van szükség Európában, hanem a harminc éve ígért bérfelzárkóztatásra is. Azt is
vissza kell utasítanom, hogy amit a mai, példátlan túlhatalom lebontása érdekében teszünk, az csak valami színjáték a hatalomért. Minden párt hozta a saját programját és késhegyig menő vitákon át jutottunk el oda, ahol ma vagyunk.
Azaz leszünk májusra, amikor meglesz a közös kormányprogram. A Jobbik például keményen képviselte a határon túli magyarok jogait. Nagyon keményen képviseljük tehát a saját értékeinket, miközben egyes területeken kompromisszumot is képesek vagyunk kötni. Néhány hét múlva te is láthatod majd az eredményt – jó lenne, ha addig nem vetítenél előre alaptalanul ilyeneket, hogy csupán hatalommániások tartalmatlan moslékkoalíciója készül.
– A 2006-os Gyurcsány-produkció, a 2010 előtti kormányzás ma már elfogadható?
Brenner: „A háttérben meghúzódó Gyurcsány-szál”?
– Elviccelheti, de sokak számára politikai identitáspont 2006 és az akkori Gyurcsány.
Brenner: Továbbra sem elfogadható az akkori tevékenysége. Nem véletlen, hogy Jakab Péter is tehertételként beszélt róla mindig.
– Ha már most úgyis muszáj vele egyeztetni, rá tudják venni legalább arra, hogy bocsánatot kérjen az akkoriakért? Ha még erre sem, hogy higgye el a választó, hogy a hatosfogat esetleges győzelme után nem ő fújja majd a passzátszelet?
Brenner: Hazug, fideszes dikció ez is, hogy Gyurcsány Ferenc irányítja a hatpárti együttműködést. Három hasonló erősségű párt van: a DK, a Momentum és a Jobbik. A DK léte realitás. Hogy miért alakult ez így, az megérne egy misét, ahogy az is, hogy miközben mi egymilliárdos ÁSZ-bírságot nyögtünk, ezért 2019-ben egyetlen plakátunk nem volt, miért volt egy másik pártnak Fideszhez köthető plakáthelyeken rengeteg. Közben viszont jelenleg Jakab Péter miniszterelnök-jelölt a legnépszerűbb. Ennyit tehát a gyurcsányozós Fidesz-mantráról.
– Tehát rá tudja venni, hogy szembenézzen saját kormányzásának hibáival?
Brenner: Kívánatosnak tartom, de ez nyilvánvalóan nem része a közös kormányprogramnak.
– Schiffer András pedig armageddonozással pöcköli le a történelmi helyzetre való utalást, holott nemrég írta meg nagy cikkben, hogy éppen most viszi haza, szervezi ki magának a Fidesz az országot. Mi ez, ha nem valóban különleges helyzet?
Schiffer: Különleges a helyzet, csak én éppen nem tudok alternatívát kínálni, és nem is látok ilyet, ezért kívül maradok az egészen. Ami ma történik, már régen nem írható le a szokásos korrupciózással.
Nem csupán a közvagyont viszik haza, de kormányzati kompetenciákat szerveznek ki. Amit Orbán csinál, orosz rulett az országgal. Alááshatja annak szuverenitását, kormányozhatóságát is.
Csakhogy 2010 előtt a politikai kormányzás lehetetlen volt – Gyurcsány borgőzös őszödi beszéde is annak lenyomata, mennyire. Széttagolt, a megalvadt struktúrák által átszőtt közigazgatás és nyilvánosság hálójában vergődtek gyenge pártok, lehetetlen volt a választói akarat érvényesítése. Orbán erre 2010 után adott egy választ. Brutális választ, amely számomra elfogadhatatlan – ezért nem szavazok a Fideszre. De választ adott. Az ellenzéki tömörülés meg tudomást sem vesz a problémáról – már csak ezért sem fogja az én szavazatomat megkapni. El lehet takarítani mindent, amit Orbán összerakott, de utána mi történik? Visszatérünk a 2010-es kiinduló állapothoz? Ahhoz, ami előidézte a NER-t? A fő probléma ugyanis a 2010 előtti kormányzás mai örököseivel nem a szemkilövetés, hanem az, hogy nem vetettek számot a kormányzásuk tartalmával, amely Orbán Viktor ölébe lökte az országot. Milyen garancia van arra, hogy nem a nemzetállamban akadályt látó globális cégeknek kedves, széttagolt, az országot a választói akaratnak megfelelően vezetni képtelen 2010 előtti kormányzás jönne vissza a hatosfogattal?
Brenner: A probléma valós, teljesen egyetértek. A globális techcégek hatalmát például valahogyan kordában kell tartani, múlt héten a Facebook például magyar politikusok elérését nullázta le – aztán azt mondták, technikai malőr volt. Bizonyára. A hatosfogatban viszont legfeljebb az MSZP-t és a DK-t említheted, mint amelyek a NER-t okozták. És abban sincs teljesen igazad. Volt ott még egy világgazdasági válság is 2008-tól. Nem állítom, hogy jól kormányoztak 2010 előtt, csak azt, hogy nem egyfaktorú a NER kiépülése. Kellett hozzá az is, hogy Orbán 2010-ben olyanokat ígérjen, amit első kormányzásának emléke miatt széles tömegek elhittek neki. Hogy aztán homlokegyenest az ellenkezőjét tegye – például a mezőgazdaságban. Amikor meg attól tartasz, hogy a hatosfogaton belül nem tudunk fontos szimbolikus ügyeket sikerre vinni, akkor tévedsz: a közös 13 pontunknak része például az ügynökakták nyilvánossága. Amit te nyújtottál be oly’ sokszor. Ezt már most elértük. Ha feláll a nemzeti egységkormány, megtesszük ezt a lépést azonnal. Arra is van elképzelés, hogyan lehet a magyar közigazgatást újraéleszteni – amióta ugyanis Lázár János eltűnt, annak maradéka is felszámolódott. Nem állítom, hogy egy pillanat alatt reparálható a kár, de azt igen, hogy jót fog tenni az országnak a változás. S hogy esély van rá, azt már csak az is mutatja, hogy milyen tempóban szervezi ki magánzsebekbe a nemzeti vagyont és a kormányzati kompetenciákat az Orbán-kormány ezekben a napokban is. Ahogy azt te is remekül megírtad.
Schiffer: Apró közbevetés: a Jobbik frakciójából Novák Előd támogatott annak idején, amikor az ügynökakták nyilvánosságát kezdeményeztem. Akit most Fidesz-szatellitpárt emberének titulálsz. Hogy is van ez? Amikor ügynökaktákról van szó, akkor hivatkozol Novák Elődre, mint tietekre, minden egyéb kérdésben pedig Fidesz-bérenc?
Brenner: Nem értem, miért hozod ide megint. Az egész Jobbik-frakció megszavazta az előterjesztésedet.
Schiffer: A másik: Lázár Jánost nehogy már visszasírjuk! Főleg ne világjárvány idején! Az ő bürokráciacsökkentése rombolta le az országos epidemiológiai központot, például, ami finoman szólva sem segítette most a járványkezelést.
Brenner: Csupán arra utaltam, hogy az utolsó volt, akinek voltak vezetői képességei, s a maradványait összetartotta a közigazgatásnak. Azóta megszámlálhatatlan miniszteri biztos tisztázatlan feladatkörei közt vész el minden döntés. De igazad van, abban az időszakban számolták fel például a műemlékvédelmet vagy a járványkezeléshez szükséges intézményrendszert is.
– Amikor a Mol-részvényektől kezdve az egyetemeken át a Fidesz-klientúra vagyonkezelésébe kerül az ország egy része, egyáltalán érdemes itt választást nyerni? Lesz még állam, amelyet a kormány igazgathat?
Brenner: Az államhatalom birtokában azért van mozgástér mindig. A szétvert intézményrendszert fel lehet építeni viszonylag gyorsan, a műemlékvédelemtől a járványügyig. Ami az elrabolt közvagyon visszaszerzését, a személyes felelősség megállapítását illeti, az nem két perc, nyilván, és jogászokra is szükség lesz.
– Jogászokra? Hogy tudja jogászokkal újra köztulajdonba venni a most elajándékozott gödöllői királyi kastélyt? Ahhoz katonák kellenek. Abból meg jön a polgárháború.
Brenner: Ettől nem tartok, és hadd szögezzem le: nem küldenénk oda katonákat. Másrészt
a kormányváltás a magyar társadalomban pszichológiai gátakat szakít majd át. A Fidesz egyszerűen nem lesz abban az állapotban, hogy milliókat vigyen az utcára.
Schiffer: A covid-válság és az Orbán-féle választási rendszer miatt arra szerintem is van esély, hogy a hatosfogatnak akár kétharmada is legyen. Persze a Fidesznek is lehet: a legkisebb tétet kiegyensúlyozott parlamenti arányokra tenném most, egy évvel a választás előtt. Teljesen képlékeny a közhangulat, hónapok múlva lehetünk okosabbak. Amikor 2014-2015 fordulóján mélyrepülésben volt a Fidesz, mindenesetre megtapasztaltam, hogy rögtön repedezni kezd a lojalitás fala. Akár még a frakción belül is, a kinevezettjeikről nem is beszélve. Bőven lesz tehát alkura tér, ha Orbán veszít. Lehet, hogy most félelmetesnek tűnik a NER, de ha a főnök varázsa megtörik, a rendszer alapja, a karizmatikus legitimáció törik meg. Polgárháborútól emiatt én sem tartok. A lényegre viszont nem reagáltál. Arra ugyanis, ami ennek az egésznek az alapja. Hogy a jogfolytonosságot talán 1990-ben kellett volna egy pillanatra megszakítani, hogy a nómenklatúra ne tudja átmenteni magát a hatalom minden szegmensébe.
Brenner: Egyetértünk.
Schiffer: Ez a burzsoázia a komprádor elittel összefogva a régióban egyedülálló mértékben szolgáltatta ki az országot külföldi érdekeknek, s részben ez vezetett 2006-hoz, majd a NER-hez. Ezt a helyzetet még Z. Kárpát Dániel párttársaddal együtt bíráltuk a Parlamentben – kíváncsi vagyok, Draskovics Tibor oldalán majd mit tud ezzel kezdeni. De ez legyen az ő baja. Ami mindannyiunké: a szuverenitás elvesztésének esélye. Olyan korban, amikor már nem is országok fenyegetik azt, hanem nemzetközi cégek, amelyek végérvényesen lenyúlhatják a nemzeti kormányok, demokratikus intézmények kompetenciáit. És nem csak a techcégekről beszélek. Erre szerintem sem az a jó válasz, hogy jön egy autokrata vezető, fogja a nemzeti motyót, hazaviszi és ráül, s mivel azért nem ér rá mindig ücsörögni, egy gázszerelőből átképzett pénztárost kinevez a vagyon őrzőjének. Ám erre nem elég azt mondani, hogy „Orbán, takarodj!”, miközben összeállok azokkal, akik előidézték az alaphelyzetet. Ha a politikai kormányzás rendszerváltás utáni lehetetlenségével, a kettéosztott gazdasággal és a globális nagyvállalatok nyomulásával a Fidesszel szembenálló hat párt nem vet számot, akkor még ha vissza is veszi a lopott motyót, ha leváltja is a főügyészt: kiszolgáltatja az országot. És nem mellékesen megágyazhat Orbán 2026-os négyötödének.
Brenner: Ami a globális kihívásokat illeti, messzemenően egyetértek, Z. Kárpát Dániel pedig ugyanazt képviseli ma is, mint amikor még te is ott küzdöttél a Parlamentben. Ő küzd ma is, a hatosfogaton belül is, éppen most is, a közös kormányprogram vonatkozó, kidolgozás alatt lévő fejezeténél. A Jobbik, az LMP és a Momentum, a Párbeszéd pedig semmilyen módon nem kötődik az általad említett, átmentett hálózatokhoz. Ezért sem áll az érved, hogy azokkal szövetkezünk, akik antiszuverenista hozzáállásukkal mindezt megalapozták ezelőtt 15-20 évvel.
Schiffer: A Momentumnak ne lenne érintettsége? Nézd meg Soproni Tamás stábját a 6. kerületben! A 2010 előtti adminisztráció emberei vannak pozícióban. A DK és a Momentum pedig büszkén hirdeti, hogy ők nem szuverenisták. Abban ettől függetlenül igazad van, hogy önmagában a kormányváltás tényének lenne pozitív hozadéka. A magyar társadalom megérezné a leválthatóság ízét, s az évszázados gyökerekkel rendelkező hűbéri mentalitás talán lazulna. A mentalitás, amelyre Orbán a hatalmát építi. Csakhogy közben nézem a parlamenti közvetítéseket, és amit csak az elmúlt hetekben láttam az ellenzék részéről: a 30-as évek nyilaskeresztes és a 40-es évek kommunista lumpen tempója.
– Kiket hallgatott?
Schiffer: Jakab Pétert és Gyurcsány Ferencet. Lehet persze, hogy a lumpen indulatokkal el lehet zavarni Orbánt. Ahogy a járványt és a gazdasági helyzetet a miniszterelnök kezeli, előállhat ilyen közhangulat. Csakhogy ha így zavarjátok el, abból tényleg polgárháborús hangulat következik.
Brenner: Jakab Péter arról beszélt, miért nem hosszabbítja meg a kormány 3 hónapról 8 hónapra a munkakeresési támogatást, miért nem támogatja a Fidesz a kis- és középvállalkozásokat és így tovább. Ebben semmi lumpenség nem volt, a történelmi párhuzamaidat tehát ismét visszautasítom. A Jobbik elnöke persze valóban az egyetlen ellenzéki politikus, aki a kisebb településen élőket is meg tudja szólítani, ami viszont alapvető feltétele a kormányváltásnak. Hogy az egészségügyi és gazdasági krízishelyzetben óvatosan kell bánni az indulatokkal, azzal egyetértek, de tisztelettel jelzem: a Fidesz rontott nekünk épp a halálkampányával, azt hazudozva, hogy mi oltásellenesek vagyunk.
– Nincs is beoltva! Azért nem veszi le a maszkot. Lám-lám!
Brenner: Be vagyok jelentkezve, várok a soromra. Nem csak én: a 74 éves édesanyám is. Pedig az első pillanatban jelentkezett. Balczó Zoltán képviselőtársamat sem oltották még be, pedig ő is 70 fölött van. Ennyit a kormány oltási tervéről. Azt tehát igenis nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez a kormány inkompetens, képtelen kezelni az egészségügyi válságot, a szociális válságot, nem ad a kis- és középvállalkozásoknak megfelelő támogatást. Ezt el kell mondani az embereknek, mégpedig olyan nyelven, amelyen megértik. Pont.
Schiffer: Persze, nevetséges a Fidesz halálkampánya. Legalább annyira, amikor a miniszterelnököt teszik felelőssé 23 ezer áldozatért. Szint alatti mindkettő. A lumpenindulattal viszont az a baj, hogy
bármilyen moderált hatpárti kormány állna fel, a népharag olyan nyomást helyezne rá, hogy mindennek az ellenkezőjét kellene csinálnia, amit eddig az Orbán-kormány csinált. Ami sodródást, válságról válságra való bukdácsolást jelentene az országnak.
Brenner: Szó sincs róla, hogy mindent másképp kell csinálni. Elég lesz a kulcskérdésekben gyors döntést hozni, több pénzt adni az oktatásra, az egészségügyre, hogy érezhesse mindenki, aki ránk szavazott: megérte. Az pedig, hogy majd négyötöddel jön vissza Orbán… Nem biztos, hogy lesz olyan állapotban 2026-ban a Fidesz. Akiket csak a pénzfolyam tart a párt környékén, azok gyorsan lekopnak, amint a pénzcsap elapad. A meggyőződéses jobboldali, kereszténydemokrata szavazóknak pedig, akik jobb híján szavaztak Orbánra, a mi dolgunk, hogy alternatívát mutassunk. Mégiscsak mi, a Jobbik vagyunk az ellenzéki együttműködés egyetlen jobboldali pártja. Képesek is leszünk alternatívát mutatni, kormányon mindenképp. Ha módunk lesz a választási törvényt megváltoztatni, 2026-ban úgyis arányosabb, kétfordulós választás lesz, ahol már nem kell szövetségben indulnia a teljes ellenzéknek – ezt most is csak a Fidesz által hozott törvény kényszerítette ránk.
– Ha kétharmaddal nyernének, miért nem változtatják meg azonnal a választási törvényt, és írják ki rögtön az új választást?
Brenner: Mert ha megkapjuk a felhatalmazást, azt konkrét programra kapjuk. Végre kell hajtani. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez egész ciklust igényel. Ez csak a magánvéleményem, de el tudom képzelni, hogy a fontos lépések megtétele után, még 2026 előtt új választások legyenek, már tisztességes szabályok alapján. Akárhogy is: nem fogadnék arra, hogy a bukás után újra össze tudna rendeződni ez a hatalomért és pénzért szőtt háló, amelybe a végére már mindenki belegabalyodhatott, Szili elvtársnőig bezárólag.
Schiffer: Engem nehezen lehetne Szili Katalinnal kapcsolatban elfogultsággal vádolni, elég sokat tettem azért, hogy ne ő legyen az ország köztársasági elnöke. Mégis herótom van ettől az Orbán-bérencezéstől Szilitől Novák Elődig, bárkivel kapcsolatban, aki nem kér a mai ellenzéki hatosfogatból. Biztos, hogy csak a gonoszság, a pénz, meg az érdek áll a háttérben? Nem lehet, hogy esetleg a globális-lokális törésvonal jelentősége nőtt meg az elmúlt évtizedben, s ezek a szereplők akaratukon kívül is közelebb sodródnak ahhoz, aki utóbbit, a szuverenista, patrióta irányt legalábbis harsányabban képviseli? Az sem igaz, hogy mindenkinek rossz volt az elmúlt 11 év Mészáros Lőrincen kívül. A magyar vállalkozások például nagyobb arányban részesültek az EU-forrásokból, mint a 2002 és 2010 közötti időszakban. Igenis van legalább kétmillió ember, aki úgy érzi, hogy neki jobb lett Orbán alatt. Amikor pedig Gyurcsány Ferenc fenyegetőzik a parlamentben, őket is fenyegeti. Azokat is például, akik az amúgy persze igazságtalan családtámogatási rendszert nem akarják elveszíteni. Nem véletlen, hogy az elmúlt napokban a Fidesz gigaösszeggel pörgette meg ezt a szürreális Gyurcsány-szónoklatot a közösségi oldalakon.
Brenner: De nem lesz ilyen, hogy minden vissza! A családtámogatás rendszerét nem eltörölni kell, hanem kibővíteni. Épp most javasoltuk, hogy családi kártyára utaljon a kormány duplázott családi pótlékot. Úgy, hogy azt tényleg csak a gyerekekre lehessen költeni. Ha ezt bevezetjük jövőre, az semmilyen indulatot nem szül, épphogy megnyugvást hoz.
Minimális jóindulatot azért feltételezhetnél egyébként erről a hatosfogatról te is. Hogy nem kizárólag az Orbán-fóbia tart minket össze.
Schiffer: Hát…
Brenner: Persze, gyűlölöm az egypártrendszert, amelyben fiatal felnőttként éltem. Nem akarok ugyanolyan rendszerben meghalni. Ezért lettem politikus. Némi jóindulatot a részedről viszont már csak azért is indokoltnak tartanék, mert láthatod te is, milyen körülmények között tartjuk fenn a pártjainkat. Média nélkül, milliárdos ÁSZ-bírsággal, fenyegetettségben. Ehhez képest igenis politikai teljesítmény, hogy ott tartunk, amit te magad is elismersz: van esély rá, hogy leváltsuk ezt a kormányt. Ami nem azt jelenti, amit vizionálsz, hogy mindenkitől el akarunk venni mindent. Az Orbán-kormány valóban többet juttatott a társasalom mérhető hányadának, köszönhetően a nemzetközi konjunktúrának és az EU-támogatásoknak. Ismerjük el, egy-két jó intézkedést is hoztak. Amilyen például a családtámogatási rendszer. Eszünk ágában nincs azt eltörölni.
Schiffer: Csakhogy mint mondtam, egy szoclib technokrata, egy nemzeti radikális és egy zöld más és más okból ellenzi az Orbán-rendszert. Ha komolyan gondolják a küldetésüket ezek a formációk, nem ugyanaz a bajuk Orbán Viktorral. Innentől kezdve képtelenség közös víziót és közös kormányzást kínálniuk.
Brenner: Nem képtelenség, csak nehéz. A címkéidet nem tartom pontosnak egyébként, de mindegy. Nyelünk mi is sokat meg mások is, hogy a kulcskérdésekben megállapodásra jussunk. A rabszolgatörvény elleni tüntetés és utána a ’19-es önkormányzati együttműködés viszont szervesen építette fel azokat a bizalmi viszonyokat az ellenzéki pártok és személyek között, amelyek addig nem voltak meg, s amelyek híján még csak leülni sem tudtunk egymással semmilyen ügyben. Engem is akkor hívott fel először a soproni MSZP vezetője, hogy hát akkor hol kezdjük. Mondtam, az elején. Mára a tárgyalás alapfeltételeként elengedhetetlen bizalmi szint adott, a közös munka pedig bár nehéz, de folyik. Az egypárti túlhatalommal szemben a jelenlegi választási rendszerben nincs más esélyünk. Ez szerintem történelmi felelősséget ró ránk. Meg kell felelnünk neki.
