Kis Norvégia is lehetne Budán, ne hagyjuk elfuserálni! – Jeszenszky Géza a Normafa jövőjéről
„Most megszólalnak a környezetet az ember ellen védelmezők: havat gyártani levegőből és vízből tilos. Csakhogy nincs semmilyen racionális érv a téli természetes hótakaró megerősítése, pótlása ellen. A Tátrától az Alpokon át a Pireneusokig Európa értékes hegyvidékein nagy területeken épültek ki a »hóágyús« berendezések, amelyek – a hiedelmekkel ellentétben – nem durrognak, nem ijesztik el a madarakat, ráadásul tényleg csak vizet és levegőt használnak” – írja Jeszenszky Géza. A Magyar Sí Szövetség korábbi tiszteletbeli elnöke, Magyarország korábbi norvégiai nagykövete a Normafáról közölt cikkünkhöz küldött a sísportra fókuszáló kiegészítést. Álláspontját, amely ellentétes a Normafa – természetesen civil koalíció sípályákkal kapcsolatos véleményével, vitaindítóként közöljük. A Normafa jövőjét döntően meghatározó kérdésről van szó, amiben az álláspontok jelenleg nagyon ellentétesek.
Zsuppán András alapos és hozzáértő írásával teljes mértékben egyetértek, remélem, így lesz vele a XII. kerületi önkormányzat is. Van azonban némi hozzáfűzni valóm, és úgy hiszem, mindez nemcsak a Válasz Online olvasóinak az ügye. Jogos megállapítás, hogy nincs az a normafai autóparkoló, amely elég lenne egy átlagos hétvégi igénynek. De ott a megoldás: a fogaskerekű meghosszabbítása. Egyes vélemények szerint ugyan lassú, elavult, de tervezett teljes átépítése és kétvágányúsítása esetén nemcsak a Normafáig kellene kiépíteni, hanem le Budakesziig, ezzel radikálisan megkönnyítve és meggyorsítva Buda és nyugati agglomerációja közlekedését. A Széll Kálmán térre az út szintje alatt fusson ki, együtt a villamossal. Ha a Szabadság-hegyről induló Eötvös utat sorompóval lezárnák, és csak a fent lakók és ott dolgozók használhatnák (mint a Vár esetében), és a fogas városmajori végállomása helyén egy mélygarázs épülne, akkor az autós kirándulókat is a fogas vinné föl a hegyre, jelentősen csökkentve így a légszennyezést.
A hegyre feljutás másik, kívánatos eszköze a függőszékes felvonó. Úgy hírlik, hogy a Libegő átépítése négyülésesre már sínen van, és ez örvendetes. De ki lesz-e ez használva a hétköznapokon és télen? Aligha. Viszont ha a külföldön és immár Mátraszentistvánon is bevált módon kerékpárt is lehet a felvonón szállítani, máris stabil jövedelmet hoz ez a maximálisan környezetbarát közlekedési eszköz. Persze kell hozzá egy hegyi kerékpár-pálya. Ez azért is kívánatos, hogy ne az egész hegyoldalon, a növényzetet és a talajt is károsítva száguldjanak e sportág növekvő számú hívei. És ami legalább ennyire fontos: télen itt nem kerékpárral, hanem sível lehessen lesiklani. Sajnos a későbbi beépítés miatt a zugligeti völgyállomásig már nem lehet lejutni, de már a 80-as években kidolgozták egy közbenső beszállóhely tervét, ahol a hegyről lesiklók sível a lábukon tudnának beszállni a felvonóba.
Igen, ehhez természetesen mesterséges hóval kell befedni ezt az egykor működő, most helyreállítandó lesikló pályát.
Most megszólalnak a környezetet az ember ellen védelmezők: havat gyártani levegőből és vízből tilos! Nincs semmilyen racionális érv a téli természetes hótakaró megerősítése, pótlása ellen. A Tátrától az Alpokon át a Pireneusokig Európa értékes hegyvidékein sokfelé (ámbár arányát tekintve igen kis területeken) épültek ki a „hóágyús” berendezések. Ezek – egyes hiedelmeket cáfolva – nem durrognak, elijesztve a madarakat, és nem használnak semmiféle vegyszert. A Normafa-terv első változata Magyarország legelső történelmi síterepe teljes helyreállítását célozta, beleértve a Harangvölgy és a két Egyetemi-lejtő behavazását és felvonóval ellátását. Ezt nemcsak a sízők jó félmilliós tábora üdvözölte, de a sportolás és az egészséges élet minden támogatója, szemben a „sötétzöldek” törpe minoritásával. A kompromisszumkereső polgármester radikálisan csökkentette a síprogramot, de a hó és felvonó nélkül maradó régi síterületeket legalább részben pótolná a helyreállított jánoshegyi sípálya. Az átépített Libegő egyúttal csökkentené a Normafa-környék terhelését.
Én gyermekkorom óta rendszeresen járom a hegyeket, nemcsak télen sível. De ideje lenne széles körben belátni a sísport előnyeit. Hogy a szabadban, tiszta hegyi levegőn űzik, hogy gyakorlatilag minden testizmot megmozgat és fejleszt. Ráadásul a siklás örömérzetet kelt, a sportolót körülvevő táj pedig esztétikai élményt nyújt. A rekreációs sísport külön előnye, hogy minden résztvevő számára élményt nyújt: nincs vesztes versenyző vagy csapat. Szinte egyedül ez képes elvonni a diákot és a felnőttet is a számítógéptől és az okostelefontól. Orvosi szakvélemények szerint a sízés egészségügyi szempontból a legideálisabb mozgásforma. Ma az elhízás világprobléma, ijesztő nagyságú orvosi költségekkel jár, sőt egyre több halálesetet okoz, mert növeli a cukorbaj, a szívbetegség, az agyvérzés és egyes rákbetegségek kockázatát. Nálunk a túlsúly valóságos népbetegséggé vált, a következmény pedig a nemzetközi összehasonlításban is alacsony várható élettartam. Hogyan lehet küzdeni az egészségtelen életmód, az elhízás ellen, hogyan lehet megmenteni fiatalságunkat ettől a szörnyű divattól? A válasz egyértelmű: nem gyógyszerrel, fogyókúrákkal, rábeszéléssel, hanem a sporttal, a rendszeres testedzéssel. Nagy reményeket fűzhetünk az iskolákban bevezetett mindennapos testneveléshez, de ez csak akkor éri el a célját, ha a diákságot rászoktatja a rendszeres öntevékeny sportolásra, ami azután felnőtt életének is a részévé válik.
A Normafa és a János-hegy közötti terület a gyaloglás, túrázás alapiskolája. Az alpesi sízés mellett elegendő természetes hó esetén a sífutás, sítúrázás számára is ideális terület. A gerincúttól nyugatra, a gyalogos turisták által kevésbé látogatott utakon sínyomot fektetve a sísport ezen jóval olcsóbb és könnyebben megtanulható ága is remekül űzhető. Végül miért hagyjuk megszüntetni a hazánkban jó száz éven át – versenyzőként és nézőként is – egyaránt népszerű síugrást? Legalább az egykori nagysáncot kellene újjáépíteni, a terep adva van hozzá.
Európában egyetlen fővárosnak van a mi budai hegyvidékünkhöz hasonló attrakciója: Oslónak.
A városközpontból villamossal és busszal fél óra alatt elérhető a híres Holmenkollen nagysánc és stadion, síugró világversenyek színhelye. Nem mesze tőle az 529 m magas Tryvann, ahonnan tucatnyi lesiklópálya vezet le a völgybe, a leghosszabb másfél km, 350 m szintkülönbséggel. A 11 felvonóval rendelkező, remekül kivilágított síközpont naponta reggel fél 10-től este fél 10-ig működik, komoly hókészítő berendezések garantálják, hogy novembertől április végéig jó minőségű hó borítsa a pályákat. Nyáron a hegyi kerékpározók használják az egyik felvonós pályát. A Norvégiában igen erős környezetvédelem tudja, hogy a természetet a legkisebb mértékben sem károsítják az egészséges életnek hódoló emberek, telente milliók használják és élvezik a sokezer km hosszú, géppel előkészített és részben kivilágított sífutó utakat és a több tucat alpesi síközpontot. Oslo éghajlata alig hűvösebb, mint Budapesté. A Normafa –János-hegy – Harangvölgy térség kisebb, mint a norvég főváros északi részén a Nordmarka, de a norvég turista és síélet valamennyi eleme megvalósítható Buda nyugati hegyvidékén.
Valóban most dől el, hogy kiránduló- és síterület lesz-e a Normafa-vidék, vagy ezt a kincset is elfuseráljuk.
Nyitókép: síelők és szánkózók a Normafánál (forrás: MTI)
