„Volt egy magyar állam. Múlt héten kisebb lett” – az alapítványi kiszervezés háttere [HetiVálasz 71]
Április 27-i döntésével a kétharmados parlamenti többség a magyar felsőoktatás 70 százalékát és több ezer milliárd forintnyi vagyont vett ki az állam fennhatósága alól, és szervezte ki „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba”. Mélyállam? Hatalomátmentés? Perverz privatizáció? A HetiVálaszban, a Válasz Online podcastjában az utóbbi évtized egyik legfontosabb politikai folyamatát elemzi Bódis András, Borbás Barna és Stumpf András.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Miről szól ez a folyamat, amit neveznek „alapítványi kiszervezésnek”, „mélyállam-építésnek” és „perverz privatizációnak” is?
„Valójában három elemből áll. Nemcsak az alapítványok jöttek létre: stratégiai vagyontárgyak is Mészáros Lőrinc és vidékéhez kerülnek nagyüzemben: például gáz- és áramszolgáltató vállalatok. Illetve április végén hozott a parlament egy olyan határozatot is, amely alapján az állam gazdasági szabályozó funkcióink egy részét is kitelepíti egy külön hatósághoz, melynek a vezetőjét kilenc évre nevezik ki. Ide tartozik a teljes kaszinóhálózat, a szerencsejáték-szervezés, a dohányipar. Olyan szervezet alá viszik ki tehát ezek szabályozását, amely a mindenkori kormány fennhatósága alól ki van vonva. […] Valójában arról van szó, hogy volt eddig egy államunk, és ez az állam most kisebb lett. Egy részét kivágták szikével. És kivonták a mindenkori kormány fennhatósága alól. Ha ezt meg lehetett lépni, akkor bármit ki lehet szervezni. Minden egyes vagyontárgyat oda lehet adni valakinek. Amikor tehát 2022-ben választani megyünk, akkor szavazatunkkal nem annak az országnak, államnak a jövőjét fogjuk meghatározni, amelyét meghatároztuk a 2018-as választáson. Egy sokkal kisebb ország-állam sorsát befolyásolhatjuk jövőre a szavazatunkkal.”
Privatizáció-e ez valójában? Hiszen az alapítványok, kuratóriumok szigorúan szabott feladatokat kapnak, nem kótyavetyélhető el a vagyon.
„Miután ezek a vagyonelemek, intézmények kikerülnek az állam fennhatósága alól, eddig úgy tudtuk, hogy ezt privatizációnak hívják. Az összes törvényjavaslatot végigolvastam, és van olyan, amely a mellékletekkel és az indoklásokkal együtt négy oldal. A több száz milliárd forintnyi Mol-csomag egyik részéről, például. A helyzet az, hogy csupán az van erősen behatárolva, hogy ki kell venni állami fennhatóság alól. Sok esetben az sincs megkötve, hogy az alapítványok nem adhatják el. Van olyan eset, amikor kifejezetten nevesítve van: Szentendrén, a Lajos-forrás környékén például van olyan ingatlan, amelyiknél bele is írták, hogy el kell adni.”
Mélyállam épül?
„Ezek a kuratóriumok innentől kezdve kis kormányok. Ők adják az épület-felújítási megbízásokat, ők kötik a tanácsadói szerződéseket, a saját bérről is ők döntenek – egy zsákot kap maga alá az összes kurátor, amivel ő fog gazdálkodni.”
Mi ennek a politikai magyarázata?
„A Fidesz azt ígérte 2010-ben és előtte, hogy visszaveszik azokat az értékeket, például a ménesbirtokot, amiket az előző kormányok eladtak. Ez volt az ígéret: hogy újra a közvagyont gyarapítjuk. Ezt is csinálta egyébként a Fidesz néhány évig. És ennyiben önazonos volt. Nos, ezen a téren akkorát fordultak, mint amekkorát az oroszellenességből az oroszbarátságba: pont az ellenkezőjét csinálják, mint amit 2010 előtt ígértek.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
