PÉNTEK
Két héttel ezelőtti szerkesztőségi ötletelésünkön merült fel, hogy pünkösdi cikkünk egy csíksomlyói beszámoló kellene, hogy legyen. Méghozzá úgy, hogy a búcsúba kelet felől érkezőkkel abszolváljuk a zarándoklatot. Soha nem voltam még pünkösdkor a Kissomlyó- és Nagysomlyó-hegy közti Nyeregben, Gyimesben viszont már többször is, így fogant meg a gondolat, hogy az ezeréves határról gyaloglom el ‘Somlyóra az egykori Magyar Királyság és Erdély egyik legkeletibb települése, Gyimesbükk keresztaljával. Szerencsés egybeesés: a falu moldvai származású plébánosát érte a megtiszteltetés, hogy az ünnepi misén szentbeszédet mondhat. Addig azonban a közössége már túl lesz a kétnapos, csaknem 50 kilométeres gyalogúton. Mivel a vonuló keresztaljak látványa már ismerős volt, különösen az érdekelt, hogyan készülnek fel a zarándokok, mi történik velük, amíg eljutnak Csíksomlyóra. Ezért már csütörtökön megérkeztem, hogy a pénteki előkészületeket is láthassam.
Például azoknak a beöltözését, akik népviseletben – csángósban – vállalkoznak az amúgy is kimerítő útra. Mint a 69 éves Sárig Miklós Gyimesbükk Áldomáspataka nevű településrészén. Hófehér alsó- és felsőnadrág, illetve alsó- és felsőing, öv, keszkenő, mellény, kalap. Vagy Nagy Mária – Mariska néni – Gyimesbükk északi részén, vállfőhímes ingében, gyapjúövében, csíkozott lepelszoknyájában, a katrincában, gyöngyeiben, kendőjében.
Gyimes. Talán nem demisztifikálás, de a varázslatos táj lényegében egy 20 kilométer hosszú főutca, amely a Csíktól elválasztó hágótól, a Tatros folyóval párhuzamosan kanyarog a zöld dombok között elnyúló völgyben, egészen az ezeréves határig. A négy település – Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Hidegség és Gyimesbükk – lényegében egybefüggő házsort alkot, ezt időről időre gócként tagolják a Tatrosba csurgó patakokról elnevezett falurészek. Áldomáspatakáról már volt szó – a nevét onnan kapta, hogy az egykori határ két oldalán bonyolított magyar–román bizniszeket áldomással szentesítették –, de létezik például Tarhavaspataka, Bálványospataka, vagy a kedvencem: Farkasokpataka.
A zarándokút pénteki része Gyimest járta végig: a gyimesbükki keresztalj az ezeréves határnál emelt Kontumáci-kápolnánál bemutatott mise után indult útnak kora délután, hogy estére megérkezzen a 18 kilométerrel arrébb fekvő gyimesfelsőloki Szent András-templomba, ahol a helyi keresztalj – szó szerint – elöljárói üdvözölték a bükki, középloki és hidegségi társaikat. A szabály: keresztaljak találkozásakor és templomok előtt három meghajlás a kereszttel és a zászlókkal, útközben álló keresztek előtt egy meghajlás.
Az estig tartó menetelés közben megyét is váltunk, Bákóból Hargitába érünk, Gyimesbükköt ugyanis 1950-ben leválasztották Hargitáról, kényelmetlen adminisztratív akadályok elé állítva a falut. De így legalább a rendőrség is csak a megyehatárig vigyázott ránk.