„Amit ott láttam, attól libabőrös lettem” – a Válasz riporterének útja keletről Csíksomlyóra [HetiVálasz 74] – Válasz Online
 

„Amit ott láttam, attól libabőrös lettem” – a Válasz riporterének útja keletről Csíksomlyóra [HetiVálasz 74]

Stumpf András
Stumpf András
| 2021.05.27. | Podcast

Mielőtt fő témánkra, az általa különleges módon megjárt csíksomlyói búcsúra tértünk volna a Válasz Online külpolitikai újságírójával, „száguldó riporterével”, muszáj volt néhány szóban megemlékeznünk a vasárnapi belarusz géprablásról is. Mint ismert: a Ryanair légitársaság Athén–Vilnius járatát vasárnap egy katonai repülővel Minszkbe parancsolták, ahol az utasok közül letartóztatták Raman Prataszevics ismert belarusz ellenzéki újságírót. A HetiVálasz podcast 74. adásában a kérdező Stumpf András. Válaszol: Vörös Szabolcs.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a műsorból:

Nem látszatintézkedés, hogy az EU kitiltotta légteréből a belarusz gépeket?

Az EU szokásos döntéshozatalához képest ez gyors és valós reakció, amely azt mutatja, hogy az unió képes a sarkára állni. Szerencsére vétó nélkül. Egy Lukasenka-féle autokrata rezsimnek pedig afféle ékkő a nemzeti légitársaság – amelyet az EU-s döntés nagyon hátrányosan érint. Más kérdés, hogy ezzel az átlag belarusznak is kárt okoz az unió – eddig a légi útvonal volt például a menekülés megszokott formája is, most ez jóval nehezebben lesz már kivitelezhető.

Mi változott a tavalyi tüntetésekhez képest, miért vetett be ilyen durva eszközt Lukasenka?

Ezek most a rendszer belső ellenfeleinek küldött nagyon erős üzenetek. Raman Prataszevics újságíró gépről való leszedése csak az egyik ilyen esemény. Ne felejtsük el, hogy múlt héten Belarusz „Index.hu-ja”, a Tut.by szűnt meg, az az online lap, amelyet mindenki olvasott, akit érdekelt az állami, kormányzati állásponton túl más is. A Prateszevics-féle Nexta más történet, az direktebb politikai eszköz volt, a tüntetések gyakorlatilag ott szerveződtek. 

Református pesti újságíróként miért mentél életedben először a csíksomlyói búcsúba?

Egyrészt még nem voltam, másrészt foglalkoztatott, hogy nem olyanokkal kellene odamenni, akik Budapestről mennek, hanem azokkal, akik Csíkszeredába keletről zarándokolnak. A moldvai csángók már autóznak, a gyimesiek azonban legyalogolják az 50 kilométeres távot, ezért választottam őket. A riport szempontjából nem tett rosszat, hogy a búcsú közönségének többségét idén a covid miatt a helyiek adták. Így látszott igazán, hogy ez az ünnep az övék. Az erdélyi magyarság legnagyobb ünnepe.

Seregszemle?

Nem mondanám, hiszen Erdélyben nyilván nem csak katolikusok élnek, de a csíksomlyói búcsú a helyiek vallási, rituális találkozója. Mégpedig a saját hagyományok szerint. Nincs világtalálkozó-jelleg, hiszen nem nagyon keverednek egymással a keresztaljak. Mindenki a saját faluja zászlaja alatt érkezik a búcsúba, az ünnepi misén előre kijelölt hely van – a gyimesiek hagyományosan az első sorokban állnak –, aztán mindenki megy haza a sajátjaival.  

Budapesti magyarként mi közünk van a csíksomlyói búcsúhoz?

Amennyiben az erdélyi magyarságot a magyarság részének tekintjük – és annak tekintjük , akkor igenis érdekes, hogy velük mi újság van. Akkor fontos, hogy őket mi nyomasztja, de az is, minek tudnak örülni. A csíksomlyói búcsúnak márpedig tudnak. Újságíróként odavetődve, a szükséges távolságtartással, de én is tudtam örülni, hogy egy év kihagyás után újra mehetnek.

Hagyományőrző múltidézés ez a beöltözés a gyimesieknél, vagy máig élő hagyomány?

Semmiképp sem megjátszás. A hétfői visszafogadó misén látszott leginkább, mennyire élő ez a történet ma is. Oda-vissza száz kilométert legyalogló, elcsigázott emberek megérkeznek a falujukba, a porták előtt virágokkal várják őket az otthoniak, utána pedig a gyimesbükki templom megtelik a falu népével a visszatérők tiszteletére. Az tényleg libabőr.


Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar

Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

#Erdély