Hat kelet-európai ország a covid-halálozási lista élén – itt a harmadik hullám teljes mérlege
A legalább egymillió lakosú államok között lakosságarányosan a legtöbb halálesetet követelő első hat ország kivétel nélkül kelet-európai. A harmadik hullám pont azokat az államokat tarolta le, ahol úgy tartották, erős a járványügyük, és ez az államszocialista örökség kevés értékes darabja közé tartozik. Miért betliznek sorra az első hullámot még remekül kezelő államok? A vezetőik beáldoztak néhány ezer halottat, hogy ne omoljon be a gazdaságuk? Miért véd kevéssé a haláltól keleten ugyanaz a vakcina? A most lezáruló harmadik járványhullám értékelése magyar fókusszal.
Az államok saját hivatalos adatait összesítő Worldometer.info az egymillió lakosra eső koronavírusos halálozást rangsorolva az első tíz hely közül hétre kelet-európai államot helyezett. Az első hat helyen ilyen országok állnak, a lista élén Magyarország, Bosznia-Hercegovina és Csehország található. (Rajtuk kívül Belgium, Brazília és a Olaszország fért be az első tízbe.) Hogyan lehetséges ez, amikor ezeknek az országoknak a többsége – így hazánk is – az államszocializmus kevés hasznos örökségeként a magas átoltottságot, a máig megmaradt magas színvonalon működő járványügyi hatóságot említi?
Úgy, hogy ez mára nagyobb részt legenda.
Az egymillió lakosra jutó koronavírusos halálozás
- Magyarország
- Bosznia-Hercegovina
- Csehország
- Észak-Macedónia
- Bulgária
- Szlovákia
- Belgium
- Brazília
- Szlovénia
- Olaszország
(Az egymillió lakosnál népesebb államok közül. Forrás: Worldometer.info)
A nagy keleti átoltottság-mítosz
A 95 százalékos gyermekkori átoltottsági szintet hazánk könnyedén megugorja, majdnem száz százalékon állunk, ám Szerbiától Horvátországon át Bulgárián keresztül Litvániáig ez számos államnak nem sikerül. A románok számára még a 90 százalék is álom a rendkívül erős oltásellenesség miatt. Közben pedig sok nyugati ország hoz 95 százalék feletti szintet, pedig ezekben az államokban az oltás gyakran nem jogszabályi kötelezettség, hanem a szülők együttműködésével valósul meg, esetleg úgy, hogy az iskolák, óvodák követelik meg az oltási bizonyítványokat. Vagyis lehet, hogy több ország gyengébben teljesít, mint mi, ám azt lakosság önkéntes alapon, a járványüggyel együttműködve teszi, és erre a koronavírus elleni vakcinánál is könnyebb építeni.
Magyarország azért is áll jobban számos kelet-európai országnál, mert hazánkban nem a kommunista diktatúra vívmánya a közegészségügy megteremtése. Johan Bélának köszönhetően már az első világhábút követően remekül működő tisztiorvosi szolgálatunk volt, s az első szabadon választott kormány idején igyekeztek modernizálni ennek maradványait. Azóta az egymást váltó kormányok leginkább pénzelnyelőként tekintettek a különleges tudással rendelkező szolgálatra, végül pedig annyira szétzilálták a népegészségügyet, hogy a koronavírus támadása előtt már országos tisztiorvost is nehéz volt találni. A hajdan nagy tekintélyű pozíciót betöltők Müller Cecília kinevezése előtt egymásnak adták a kilincset.
A járványügyre Kelet-Európában mint valami szocialista örökségre gondolnak, miközben a világot megváltoztató nagy felfedezések csaknem kivétel nélkül a nyugati világból érkeztek. A „legszovjetebb történet” a Sabin-cseppé, de az is inkább amerikai. Albert Bruce Sabin ugyanis Białystok városban született, ami akkoriban az Orosz Birodalomhoz tartozott (ma pedig Lengyelországhoz). Sabin New Yorkban járt orvosi egyetemre, Amerikában dolgozta ki a vakcináját, de a kipróbálással gondja volt, ezért teszteltette a Szovjetunióban, és persze nálunk. A cseppeket az Országos Közegészségügyi Intézetben gyártották, és klinikai vizsgálat nélkül élesben próbálták ki. Sabin készítménye hatásosabb volt az Amerikában használténál, így teremtődött meg a szovjet védőoltások máig élő legendája.
Teszttel egyetlen életet sem lehet megmenteni. Bocs, mégis
A koronavírus második hulláma és a harmadik eleje elleni védekezést elegendő vakcina hiányában még hagyományos járványvédelmi eszközökkel kellett megvívni. Éppen azokkal, amelyekkel az egészségügyükre keveset költő országok „békeidőben” spórolnak, például speciális laboratóriumi vizsgálatokkal. Nálunk viszonylag ritka, hogy antibiotikum rendelése előtt megnézessék a kórokozó érzékenységét, vagy tömegesen vizsgálnák, hogy valamely lázas állapot mögött milyen vírus vagy baktérium áll. Nem volt meg a rutin, amelyre a háziorvosok és a lakosság is támaszkodhatott volna, amikor hirtelen egy furcsa kór ütötte fel a fejét, és szinte átmenet nélkül százezer számra kellett volna teszteket kérniük.
A koronavírus alig több mint egy esztendő alatt közel 30 ezer magyar halálában játszott szerepet, ám a terjesztők több mint fele azt sem tudta, hogy kapcsolatba került a vírussal, mert semmit vagy csak nagyon banális tünetet okozott nála, miközben akár több embernek is továbbadhatta. A vírust kizárólag teszteléssel lehet kiszűrni, a legzseniálisabb diagnoszta sem képes 100 vírushordozó közül 20-nál többről megmondani, hogy a pandémiás kórokozó fertőzte-e meg. Mégsem sikerült azt az alapelvet elfogadtatni, hogy a védekezés alapja a tesztelés. A cseheket leszámítva a kelet-európai országok nagyon kevés vizsgálatot végeznek. Csehország a világ legátfertőzöttebb országa (155 ezer/ millió lakos), ők tesztelés terén a 7. helyen állnak, mi a 41. helyen (a törpeállamokat nem számítva).
A járványkezelésünk a második-harmadik hullámra svédebb lett a svédeknél.
Az eleinte viszonylag keveset tesztelő északiak mostanra egymillió lakosra vetítve másfélszer annyi vizsgálatot végeztek, mint mi. (Magyarország 600 ezret, Svédország közel egymilliót). A járvány elején persze ez még lehetőség és pénz kérdése volt, mert akkor a teszteket zömmel a drága és időigényes PCR jelentette. A második hullámban az olcsó és megbízható, tömegesen végzett gyorstesztekkel lehetett kiszűrni a vírushordozókat, de Magyarország nem aknázta ki az ebben rejlő lehetőséget. A harmadik hullám idejére pedig már az állam által szervezett heti többszöri öntesztelés is segítette a védekezést a sikeres(ebb) járványkezelésű országokban. Magyarország ebből teljesen kimaradt. A tesztelésről máig tartó primitív politikai vita kerekedett, holott már az első hullámtól tudható volt, hogy Kelet-Ázsia módszeres – tesztelésen és karanténon alapuló – védekezése a legsikeresebb az egész világon.
Az ok egyszerű: ha nincs teszt, akkor a fertőzöttet nem lehet tíz napra vesztegzár alá helyezni és elvágni a vírus terjedési útját. Igaz, nálunk teszteléssel sem nagyon lehetett, mert a kontaktkutatást a szétzilált járványügy helyett a kormány kénytelen volt a rendőrségre bízni. Kevés sikerrel. A rendszer már augusztusban összeomlott, a hatóság gyakran nemhogy a kontaktok, de még a fertőzöttek karanténját is képtelen volt elrendelni. Jelenleg is 90 ezer feletti aktív fertőzött közül csak 11 ezer van hatósági karanténban. A szabadon mozgó tünetes és tünetmentes vírusgazdák pedig szabadon köpködték szét előbb a második, majd a harmadik hullámot elindító vírusokat. A magas fertőzésszám miatt már kora ősszel az első hullámhoz hasonló zárlatot kellett volna elrendelni, ám ezt a kormány késve lépte meg. A közvélemény még a harmadik hullám jelentkezésekor is nyitni akart, amikor pedig már zárni kellett volna. Emiatt úgy indult el a harmadik hullám, hogy még lényegében véget sem ért a második, viszont jóval magasabb szintről rugaszkodott el. A késlekedés súlyosbította a helyzetet, és hasonló hibát vétett több kelet-európai ország is.
Az újabb hullámok a fiataloktól indultak el, és zömmel az idősek halálát okozták. Ám nem csak az ország vezetői hibáztak, amikor nem alakítottak ki világos és be is tartható rendszert, és nem zártak csak azért, mert a közvélemény ennek éppen az ellenkezőjét várta el tőlük.
Az emberek egy része akkor sem teszteltette magát, ha tünetei voltak, mert a 60 százalékos táppénzt büntetésként élte meg, ennyiből nem tudott volna megélni. A munkahelyek egy része rossz szemmel nézte a „karanténozást”, mert emiatt le kellett volna állítani egy-egy műszakot közel két hétre. Sokan eltitkolták a kontaktjaikat, és örömmel konstatálták, hogy ebből nem lett nagy baj. Valóban, a zömmel fiatal munkavállalók jó eséllyel tünetmentesen vagy enyhe fertőzéssel megúszták. Amikor a nagymama vagy a nagybácsi másfél hónap múlva esetleg belehalt a hazavitt vírusfertőzésbe, azt már nem kötötték össze ezekkel az eseményekkel. A gazdaságot kímélő, de sok idős és magas kockázatú ember halálát követelő járványkezelés nem csak a kormány szándékaival vágott egybe: a lakosság nagy része is így akarta (vagy még ígyebbül), és ma is elégedett a helyzet megoldásával. Magyarországon napi 30-40 koronahalottnál kevés elhunytról beszélnek, miközben a briteknél lélektani határként említik, hogy április után először csütörtökön ismét napi tízre emelkedett a koronavírusos halálozás.
Elrontott oltási program
Kelet-Európa 70 éve, de az is lehet, hogy 100 esztendeje, vagy talán még soha nem volt olyan helyzetben, hogy egy egészségügyi találmányt a Nyugattal együtt és vele azonos mértékben alkalmazhasson. Még a rákgyógyszerek jó részénél is megvan az a megszorítás, hogy első vonalban régebbi, gyengébb hatásosságú, de olcsóbb készítményt kell adni, csak ha ez nem használ, akkor vethető be a modernebb, drágább, hatásosabb szer. Most a brüsszeli vakcinadealnek köszönhetően a leggazdagabb országokkal, Németországgal, Franciaországgal, Ausztriával egyidőben, lakosságarányosan jutottunk hozzá az oltóanyaghoz. Csak elrontottuk.
A kelet-európai magas koronahalálozás a harmadik hullámban nem csak annak a következménye, hogy Kelet-Európa a gazdaság életben tartását választotta a következetes járványkezelés helyett. Hanem annak is, hogy rosszul osztotta el az oltásokat.
A harmadik hullám elején ezek korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre (a magyar keleti vakcinabeszerzésre később térünk ki), ezért két lehetőség közül lehetett választani:
- a legsérülékenyebb legidősebbeket helyezik előtérbe, akiket gyakran nehéz meggyőzni és elérni is, vagy
- az oltást alig váró, mozgékonyabb ötvenes-hetveneseket.
Nyugat-Európa jellemzően az első utat, Kelet-Európa zömmel a másodikat követte. Hazánk szólamokban ugyan az idősek oltására helyezte a hangsúlyt, de a valóságban elment a könnyebb irányba, és tömegével kezdte el oltani a fiatalabb vakcinavadászokat, akik akár órákat is autóztak, vagy fél napot álltak sorban egy-egy uniós engedéllyel rendelkező oltóanyagért. Nyilván könnyebb ez, mint egyenként győzködni nehezen mozgó, internetet, mobiltelefont esetleg nem is használó idős embereket. Mintha egy fogadáson minden tortaszeletről lecsippentenénk az édes marcipándíszt és kikaparnánk a lapok közül krémet, a vastag piskotaszeleteket pedig ott hagynánk a tányéron.
Ám ennek ára van, hiszen a két generációnak teljesen mást jelent a védettség. A fiatal moziba mehet, színházba vagy étterembe egy védettségi igazolvánnyal, az idős pedig ennek hiányában belehalhat a fertőzésbe. Ez is történik: csak a múlt héten közel 350-en hunytak el, zömmel idős – vélhetően – oltatlan emberek. És ez így lesz még hetekig, hónapokig – szerencsére jó eséllyel egyre csökkenő számban. Holott a védőoltások jobb célzásával ezeknek a haláleseteknek a nagy része megelőzhető lett volna. Nem azért halnak meg Nyugat-Európában kevesebben a járvány következtében, mert az oltások ott hatékonyabbak. Nem azok, ám nagyobb hatást tudnak kiváltani velük, mert azok kapják meg őket, akik enélkül a járvány potenciális áldozatai lehetnek.
Magyarországon a 80 évnél idősebbek 27 százaléka nincs még beoltva, jelenleg 73 százalékon állunk, messze az uniós átlag alatt. Igen, miközben Nyugaton sokkal kevesebb a vakcina, ennek a csoportnak az átoltottsága mégis jóval magasabb, mint nálunk: 81,5 százalék. A régióban a csehek előznek meg minket az idősek átoltottságában, a többi keleti ország adatai gyengébbek a magyarnál. Ettől még keleti mintát követünk, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) adatai szerint a nyugati államok közül egyedül a görögök védik gyengébben az időseiket, mint mi.
A 70-80 év közötti magyarok 83 százalékos átoltottsága már szebb eredmény, azzal a 12. helyen állunk. A hatvanasok 72 százalékával a tizediken. Jól látszik ezekből a számokból, hogy a korábbi jelentős előny az oltások terén mára elolvadt, már csak a 18-24 évesek immunizálásában vagyunk első helyen az unióban. (És vélhetően a gyerekekében, de azt az ECDC nem regisztrálja.) Hiába van jóval több oltóanyagunk, mint a nyugati államoknak, nem sikerült náluk jobban átoltani a legidősebbeket. A leggyengébb adatot jelentő uniós ország Bulgária, amelynek legátoltottabb korosztálya – a 70-79 éves – is csak 20 százaléknál (!) tart.
A botorkálva induló unió közben egyre nagyobb lendületet vesz. A mi jelenlegi 61 százalékos átoltottságunkhoz képest a közösség most 43 százaléknál jár, a németek 48 százalékon állnak az első oltás beoltásában. Magyarországon sokan tartanak attól, hogy a tempó teljesen lelassul, mivel eddig 5,3 millióan regisztráltak az oltásra, és közülük 5 millió 56 ezren megkapták az első adagot. A pünkösd utáni napok valóban gyengén alakultak, de érdemes mindig teljes heteket vizsgálni. A múlt héten 406 ezer első oltást tudtak beadni, ez harmincszázalékos növekedés volt a hét nappal korábbihoz képest.
Most már lényegében ugyanott tartunk, ahol az unió többi része: a Pfizer és a Moderna oltóanyagára alapozzuk a védekezésünket, mert a még oltásra várók zöme elutasító a keleti vakcinákkal és az AstraZeneca termékével szemben. Ám van egy fontos különbség: mi 61 százaléknál lelassultunk, Nyugat-Európa viszont egyelőre magas fordulatszámon pörög, jóval nagyobb az oltásba vetett társadalmi bizalom, és eddig minden oltott generációt el tudtak juttatni a csoporton belül a nyájimmunitás szintjére. Most a legtöbb államban az ötveneseknél próbálkoznak ezzel.
Ám hogyan lehet, hogy a nagy szovjet vakcinamítoszban felnövő idős emberek közül nálunk ilyen sok áll ellen még a saját családja kérésének is?
Valószínűsíthető, hogy az oltást „bébidolognak” gondolják, mivel nálunk az időseknek csak egy szűk rétege oltatja magát. Az élethosszig tartó immunizáció, vagyis a rendszeres bakteriális tüdőgyulladás, influenza és más veszélyes betegségek elleni védekezés Kelet-Európában úri huncutság maradt, miközben a nyugati járványügynek fontos része.
Az oltási kampány ellenére az idős korosztályok 20-35 százaléka Magyarországon tehát jelenleg is védtelen.
Ez egy járvány leszálló ágában nem tűnik olyan veszélyesnek, mert inkább arra figyelünk, hogy a múlt héten ismét 39 százalékkal (Budapesten 46 százalékkal) csökkent az új fertőzések száma, 41 százalékkal kevesebben voltak lélegeztetőgépen és 39 százalékkal esett a halálesetek száma egy héttel korábbihoz képest. Ám még mindig 500 új fertőzött volt naponta és 360 ember halt meg egy hét alatt, utóbbiak zöme az idősek közé tartozik.
Ám igazán az az aggasztó, hogy miközben máshol a vakcinahezitálókhoz érve kezdődik az igazi oltási kampány, addig a kormány úgy tűnik, éppen ezen a ponton tárja szét a karját, és vezeti ki a nagypolitikai témák közül az oltások ügyét. A miniszterelnök szerint innen már az embereken múlik, élnek-e a lehetőséggel. Pedig nem nagy dolog beoltani egy olyan embert, aki alig várja a vakcinát. Az igazi teljesítmény azok elérése, akik eddig még nem kérték az oltást. Most kellene az oltópontokat közelebb vinni az élethez, hogy ne kelljen a kórházba vagy a háziorvoshoz bemenni, hanem bevásárlóközpontokban, parkokban is elérhető legyen a vakcina; sokmilliós vakcinalottóval, ajándékkuponokkal, ingyenes koncertekkel, helybeni regisztrációval kellene ösztönözni az embereket az oltások elfogadására.
Félő ugyanis, hogy miközben a kormány saját leleményességét, portyázásait ünnepli, aközben éppen a közös fáradozás célját nem sikerül elérni: 70-80 százalékosra növelni az átoltottságot. Ma az fenyeget, hogy Magyarországon nem lesz meg a nyájimmunitás – a 60 év alattiaknál ugyanis sehol sem éri el a 70 százalékos szintet az oltottak aránya.
Jelenleg a hatvanasok 67, az ötvenesek 50, a többiek 30 százalék alatt (!) állnak. Vagyis az aktív korosztály, a munkahelyek kitettsége egy negyedik hullám jelentkezése esetén igen jelentős lenne. Százszázalékos védettséget nyújtó vakcina nincs, akiknél nem vált ki immunválaszt az oltóanyag, az őket körülvevő oltottak védik meg a nyájimmunitáson, a közösségi védettségen keresztül. Már, ha van ilyen. Tömegével lehetnek ugyanis olyan munkahelyek, ahol csak 20-30 százalékos az átoltottság, vagy még annyi sem.
A nyájimmunitás adta védelemre márpedig óriási szükség lenne. Az indiai mutáns miatt hét nap alatt megduplázódott az új fertőzöttek száma az Egyesült Királyságban, ahol az új esetek háromnegyede ehhez a változathoz köthető. Egyelőre annyi tudható, hogy az oltás két adagja védettséget nyújt ellene, de persze csak akkor, ha időben beadják. A hűtőházakban hiába állnak az ampullák százezerszámra.
A politika olyan versenybe hajtotta bele magát, amit egy ilyen oltásbizonytalan nemzettel nagyon nehéz megnyerni – így félő, hogy az operatív törzs nem véletlenül búcsúzott el éppen akkor, amikor az oltásszervezés legnehezebb része elkezdődött volna.
Pedig itt az oltás kétszeresen is életmentő lenne, mert a százezer lakosra jutó halálozásban békeidőben is Kelet-Európa hozza a legrosszabb számokat. Vagyis eleve magas egészségügyi kockázattal indultak neki a járványnak, hiszen például az egyik legfontosabb kockázati tényezőn, a szív- és érrendszeri halálozásban ma ugyanúgy a kontinens legrosszabbul teljesítő országai vagyunk, mint 30 évvel ezelőtt.
A koronakrízis gyengébb kezelésének azonban más oka is van. Magyarország hagyományosan keveset költ egészségügyre, az OECD adatai szerint a visegrádi országok között 2019-ben lakosságarányosan a legkevesebbet. Az élen a csehek állnak (2323 euró/fő), mi a sor végén (1506 euró), valamivel még a rendre legspórolósabb lengyelek mögött is elmaradva. Messze leszakadtunk a balti államok mögött (1337-1788 euró) is. Mindezt úgy, hogy az utóbbi néhány évben a kormány felhagyott az egészségügyi közkiadások lefaragásával, és 2013 óta immár majdnem uniós átlagon növekszik az egészségügyi kiadás – konzerválva egy gyenge kiinduló állapotot. Tegyük azért hozzá, hogy a 6,4 százalékos GDP-arányos költésből 5 százalék alatti a kormányzati kiadás, a többit a beteg zsebből fizeti. Nagy pénzből lehet kis focit csinálni, de kis pénzből nagy egészségügyet lehetetlen.
Vakcina keletről, kissé hiányos papírokkal
A kormány merészet húzott, amikor a brüsszeli szállítmányok mellé keleti vakcinákat is választott. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetekben rendkívüli megoldásokra lehet szükség, és Magyarországon rendkívüli helyzet volt. A harmadik hullám legsötétebb napjain megvolt annak az illúziója, hogy ha már teszteléssel, kontaktkutatással, karanténnal, időben elrendelt zárlattal nem tudjuk eredményesen kezelni a járványt, vakcinabeszerzéssel majd igen.
A keleti vakcinák választása vállalható kockázat volt, de azóta kiderült, a kínai oltóanyag sok idős embernél nem vált ki ellenanyag-termelést. Ennek ellenére nem történik semmi, Magyarország oltóanyagot ajándékoz külföldre,
de nem teszi lehetővé, hogy legálisan újraoltsák azokat, akik vállalták a kockázatát egy időseknél nem megnyugtatóan tesztelt, fiataloknál viszont jól működő oltóanyag alkalmazásának.
A másik keleti vakcinát, az oroszt választóknak más jellegű gondjaik vannak, mert a Szputnyik V továbbra sem kapott nyugati engedélyt, ezért kulcsországokba (Németországba, Ausztriába stb.) egyelőre nem utazhatnak az ezzel oltottak. Tesztet kell végeztetniük, vagy ellenanyag-vizsgálattal igazolni a védettségüket. Kényelmetlen és költséges, de ezen legalább nem múlnak emberéletek. Ahogy a védettségi igazolvánnyal kapcsolatos kormányzati ügyetlenkedésen sem. Kiderült, hogy mivel már az első oltás után kiadják a plasztik kártyát, nem tüntetik fel rajta sem a második oltás időpontját, sem a fajtáját, ezért az utazóknak még abban a néhány országban is kellemetlensége adódhat ebből, ahol a keleti oltásokat elfogadják.
Magyar emberbe magyar oltást!
Az oltással kapcsolatos legvitathatóbb hír azonban az, hogy a kormány nem él az unió kínálta lehetőséggel, hogy a következő évekre is a leghatékonyabb és legelfogadottabb vakcinából, a Pfizerből rendeljen. A kormányfő a Debrecenben épülő magyar oltóanyaggyárral indokolta a döntést. A debreceni gyár a tervek szerint hagyományos, inaktivált vírusos technológiára épül majd, éppen arra, amely a legkevéssé hatásos idős embereknél. Miközben a vírus ellen éppen őket kellene minél nagyobb arányban megvédeni. Orbán Viktor hivatkozott arra is, hogy lesz elegendő vakcinánk, hiszen az eddig lekötöttből is több milliót szállítanak még le. Igen, csakhogy a mutánsok miatt vélhetően szükségessé váló harmadik löketnek már az új variánsok elleni védelmet is biztosítania kellene. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy az mRNS, a legmoderbb technológia az, amit a legtöbben elfogadnak.
Hiába mondják reggeltől estig a köztelevízióban, hogy az ország immunizálását a keleti vakcinaportyák alapoztak meg, valójában egyedül a Pfizerből több oltást adtak be eddig, mint a kínaiból és az oroszból összesen. Ezt pedig a nyugati vakcinaszövetség tette lehetővé. Nagy hiba lenne kiiratkozni belőle.
Nyitókép: a koronavírus magyarországi áldozatainak emlékére elhelyezett kövek a Margit-szigeten 2021. május 8-án. (Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
