Gyurcsány megette a Jobbikot is? Propaganda és valóság az előválasztási start pillanatában
Noha a pálya bőven a Fidesznek lejt, az ellenzék ezekben a napokban új fázisba lépő összenövése mutatja: 2010 után jövőre lesz először olyan választás hazánkban, ahol a valóság idomul a szabályokhoz, ahol a felek legalább ugyanabban a sportágban indulnak. A forgatókönyvet pedig nem Gyurcsány Ferenc írta – igaz, lényeges ponton sikerült belenyúlnia az előválasztási rendszerbe. Amivel nyugodtan pályázhatna is „az ellenzék Orbán Viktora” titulusra. Háttér.
Ma először kelt fel úgy a Nap, hogy az ébredező magyar polgár néhány kattintással eljuthatott a hatpárti ellenzéki összefogás közös honlapjára. A tegnap este indított előválasztási oldal persze aligha rengeti meg a honi belpolitikát, azt azonban mutatja: június elején új fázisba kapcsolt az ellenzék lassú, 2018-ban kezdődött intézményesülésének, összenövésének folyamata. Az első helyen rögtön a Demokratikus Koalícióé (DK) szerepel a honlapon látható logók sorában, ám mielőtt szemfüles kormánypropagandisták ebben is annak bizonyítékát vélnék felfedezni, hogy Gyurcsány Ferenc a bábmester, jelezzük: a pártnevek abc-sorrendben következnek egymás után.
A kérdés ettől még jogos marad: mégis mekkora befolyással bír Gyurcsány az összefogásra? Tényleg az ő kottájából játszik mindenki? Könnyű rávágni ezekre az igent, hiszen a látszatot nem csupán a kormánypropaganda szajkózza azóta, hogy Karácsony Gergely főpolgármester jelezte: beszáll a miniszterelnök-jelölti előválasztási küzdelembe. (Annak ellenére is ez lett a szöveg, hogy a DK-elnök felesége, Dobrev Klára épp Karácsony ellen indul ebbe a csatába. Az ellentmondás persze csak azokat lepheti meg, akik keresnek még bármi racionalitást a kampánypolitikában.) Maga Gyurcsány is ráerősített a fideszes narratívára: sietett közölni, hogy Karácsony programja valójában a DK programja, Dobrev eközben nemzetközi sajtótájékoztatókon csillogtatta angol- és némettudását – éppen, amikor a főpolgármestert hiányos nyelvtudása miatt nyösztette a kormánysajtó.
Ha aztán az elmúlt napok eseményeit nézzük, szinte magától vastagszik tovább „a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szál”: a Jobbik sorra jelenti be, hogy DK-sok mögé áll be az előválasztáson (Varju László és Kálmán Olga után tegnap Gy. Németh Erzsébet is elnyerte Jakab Péter „bizalmát”). Nem nehéz hát felfesteni a falra a mára már az egykori radikálisokat is bekebelező Gyurcsány képét.
A valóság azonban ismét összetettebb a propagandánál: Gyurcsány az előválasztás előkészítésénél ugyan keresztül tudott verni egy számára fontosnak tetsző megoldást, ám hogy félig teli van-e számára a pohár, vagy félig üres, csak megítélés kérdése. A Válasz Online által folytatott háttérbeszélgetéseken mindenesetre minden szereplő elismerte, hogy az egyéni jelöltek kiválasztásánál a DK igénye érvényesült: a volt miniszterelnök már tavaly tavasszal jelezte, hogy ezek esetében nem támogatja a kétfordulós változatot. Akkor még nagyon úgy festett ugyanis, hogy a Jobbik, amely 2018-ban a legerősebb ellenzéki pártként került a parlamentbe, a süllyesztő felé menetel, s a DK lesz az ellenzék legerősebb pártja. Minthogy azonban a legelutasítottabbak is ők, kétfordulós előválasztás esetén könnyedén előállhatott volna számukra kedvezőtlen helyzet. Hogy bár az első fordulóban a DK-s jelölt nyer, a másodikban egy visszalépés után lenyomja őt a vele szemben induló jobbikos vagy momentumos.
Gyurcsány ereje ahhoz tehát elég volt, hogy a 106 egyéni jelölt esetén megfúrja a két fordulót – amivel nyugodtan pályázhatna az ellenzék Orbán Viktora megtisztelő címre is.
Jó ugyanis, ha felidézzük: az ellenzék tíz éve üti azért a Fideszt, mert az saját politikai érdeke miatt egyfordulóssá tette az országgyűlési választásokat. Márpedig most, Gyurcsánynak engedve, éppen így tesz az ellenzék is a maga által szervezett előválasztások egyéni jelöltjeinél. Hogy aztán kínos magyarázkodással igyekezzenek elvenni az üvöltő következetlenség élét: az erőforrások hiánya miatt nem lehet két fordulót tartani. Ez persze humbug. A miniszterelnök-jelöltekre két fordulóban lehet majd szavazni ősszel, mégpedig országosan. Márpedig ha azt a két fordulót meg lehet szervezni, nyilván nem lenne lehetetlen az egyéni jelöltek vonatkozásában sem – még ha egyébként valóban bonyolultabb is azt levezényelni a helyi változók miatt. Meg aztán, volna egyszerűbb megoldás is: a Mérő László által elsőként lapunkban felvetett változat, amely szerint mindenkinek két szavazata lenne, ahogy a londoni polgármester-választáson volt május elején. Így egyetlen fordulóban is meg lehetne akadályozni, hogy a legnagyobb kisebbséget képviselő, de egyébként elutasított jelölt fusson be győztesnek. Ezt a megoldást értesüléseink szerint a Karácsony-csapat is támogatta volna, de vélhetőleg már semmi sem lesz a dologból és marad az egy forduló.
Persze ahogy tíz év spéttel az ellenzék is rájött, hogy a kétpárti felállásra alkotott választási rendszerben kénytelenek tömbösödni, az egyfordulós előválasztás is visszaüthetett volna Gyurcsányékra: kialakulhatott volna egy határozott DK-ellenes összefogás a Jobbik, a Momentum és az LMP részvételével – ahogy azt például Márki-Zay Péter tartotta volna üdvösnek. Még hetekkel ezelőtt is lett volna erre esély, mára azonban egyértelmű, hogy a Jobbik más utat választott. Kockázatos utat.
Azzal, hogy a főváros XI. kerületében a párt tegnap a DK-s Gy. Németh Erzsébet mögé állt be a momentumos Orosz Anna ellenében, egyértelművé vált:
a Jobbik az egyezkedésekben kizárólag a jövő évi frakciólétszámra összpontosít, érték- és elvi szempontok ezekben a döntéseikben nem játszanak szerepet.
Néhány nappal korábban, amikor Kálmán Olga támogatását jelentette be Jakab Péter nagy dérrel-durral, Facebookra kitett közös plakáttal, még legalább magyarázható volt a lépés azzal, hogy a legnépszerűbb jelölt mögé állt be. Gy. Némethnél már ez sem áll: a helyi kutatások szerint Orosz Anna vezeti az ottani népszerűségi listát. A Jobbik tehát láthatóan amellé szegődik a számára amúgy sem hazai pálya, de az összellenzék számára nyerhető fővárosi körzetekben, aki épp jó csereajánlattal áll elő vidéken. Így történhetett az is, hogy a XII. kerületben a keresztény-konzervatív, jobbközép Új Világ Néppárt-jelölt Visi Piroska helyett a momentumos Hajnal Miklós mögé álltak – a Pálinkás-párt ugyanis nem tudott mit ajánlani a támogatásért cserébe. Üzletben persze nincs barátság: egy kerülettel odébb a DK ígérhetett rá a Momentumra, s kapott támogatást Jakabéktól. Minthogy Gyurcsányék a második legnagyobb ellenzéki párt, a vokskufárkodás velük éri meg a legjobban: értesüléseink szerint harmincnál is több helyen lehet közös DK–Jobbik-jelölt az előválasztáson. Azaz a lényegesnek mondható körzetek felében.
Hogy a Jobbik üzleti szemlélete mostanra láthatóvá vált, egyébként jó hír azoknak, akik az ellenzéken belül a DK-nyomulás visszaszorítását tűzték ki célul – ahogy például az előbb említett Visi Piroskának is. Míg korábban elaprózódhattak volna a DK-ellenes szavazatok az előválasztáson, emiatt épp a DK-t segíthették volna a célszalagon túlra, így a XII. kerületben már nem lesz nagy kérdés, hogy melyik jelöltre érdemes szavaznia annak, akinek szempont még Gyurcsány Ferenc visszaszorítása is. A II. kerületben sem dőltek egyébként a kardjukba a jelöltek annak hallatán, hogy Jakab Péter pártja Kálmán Olga mögé állt, a Jobbik furcsa húzása párbeszédes és momentumos körökben is inkább Jakabékra üt vissza, de nem hoz majd érdemi erősödést a DK-s jelöltnek.
Ez persze csak ősszel derül majd ki, az eddigi eredmények azonban mindenképp a Jakab-stratégiát igazolják. A Jobbik elnöke épp csak beült székébe tavaly tavasszal, amikor egy a Válasz Online-nak adott interjúban legitim vitának nevezte a határon túliak szavazati jogát – szakítva pártja korábbi álláspontjával, egyértelműen közeledve a DK-s irányhoz. Elsőre úgy tetszett akkor, hogy a Jobbik hosszú harakirijének utolsó mozdulatait szemlélhetjük épp, mára azonban újra ők a legerősebbek az ellenzéki térfélen. Jakab ugyanis következetesen játssza a számára másfél éve kitalált szerepet. Akkor hangzott el a párt stratégiai tanácsában, hogy a miskolci politikusból „Lúdas Matyi-figurát kell faragni, aki háromszor veri vissza”, amit a Fidesztől kap. (A stratégiai tanács tudomásunk szerint egyébként nem külföldi profikkal dolgozik, Jobbik-közeli „bölcsészek” ötletelték ki magukból a követendő utat – köztük olyan CEU-alapító egykori rektorhelyettessel, amilyen Teplán István. A kormánymédiának így aztán van módja a Jobbikba férkőzött Soros György-mantrára is.)
Jakab hétről-hétre alakítja az Orbán-Döbrögivel kesztyűző nép egyszerű fiát a parlamentben, s nem csupán a DK-soktól tudott így elhozni szavazókat, vagy legalábbis a másodpreferenciájukká válni, de bizonytalanokat is képes volt megszólítani. Ami nagyon nem mindegy összellenzéki szempontból: ez az a terep, ahol a Fidesszel ellentétben számukra valódi tartalékok vannak a rendszerben. Ez derült ki legalábbis a Bige László által fizetett, kivételesen nagymintás, személyes megkérdezésen alapuló, tehát komolyan vehető felmérésből.
A Jobbik erősödése tehát az összellenzéknek is jó hír, a folyamatot pedig olyannyira nem Gyurcsány mozgatja, hogy Jakabéknak még azt is sikerült belevetetniük a hatpárti megegyezésbe: a parlamenti mandátumok számánál őket kompenzálni kell majd. Hogy miért? Nos, mert egy sor olyan helyen indulnak vidéken, amely tuti bukó ellenzéki szempontból. Az azonban egyáltalán nem mindegy, mennyire marad majd le a második helyezett a győztes fideszestől: minél kevésbé, annál kevesebb győzteskompenzációs mandátumra van esélye Orbán Viktor pártjának. Ezek a látszólagos apróságok pedig könnyen központi kérdéssé válhatnak jövőre. Egyes kutatások szerint ma már a hatpárti ellenzék vezet, ez azonban nem sokat jelent. A választási rendszer aránytalansága miatt ugyanis nekik még összefogva is nehezebb a dolguk. Csak kisebb részben a határon túliak szavazatai miatt (nem kell jóstehetség, hogy leírjuk: a külhoni voksok jövőre is a Fidesznél fognak lecsapódni).
Főként azért van hátrányban az ellenzék, mert a tíz éve meghúzott választókerületi határokat a kormánypárt érdekének megfelelően alakították ki. Népesebbek az ellenzéki dominanciájú vk-k, tehát egy egyéni mandátum megszerzéséhez ezekben több szavazatra van szükség, mint a fideszesekben.
Az ellenzéknek tehát nem elég a szavazatok kicsit több mint felét megszerezni a parlamenti többséghez: ahhoz 54 százalékos eredmény körül kellene teljesítenie országosan. Jövőre itthon is előállhat akár az amerikai választásokról ismert helyzet: az egyik több szavazatot kap, mégis a másik kormányozhat.
Amiben a bizonytalanok megszólításán túl még reménykedhetnek: a jelenlegi fej-fej melletti eredményt ma úgy hozza az ellenzék, hogy még nem is létezik. A közös minimumprogram késik, egyelőre hivatalosan csak nyilatkozatokat és egy előválasztási honlapot tudnak felmutatni. Amikor október végén meglesz a közös miniszterelnök-jelölt és mindenki egységes csatasorba áll majd, az nyilván felfelé kerekítheti a támogatottságot is.
Nagy kérdés persze, a most második fordulóra esélyesnek látszó Karácsony–Jakab–Dobrev-hármasfogatból ki kerül majd ki győztesen. Főleg most, amikor a Jobbik látványosan áll be DK-s helyi jelöltek mögé. Noha nemrég Jakab Péter még Karácsonyt jelölte meg, mint aki szerinte alkalmas rajta kívül a miniszterelnöki szerepre, azt mind jobbikos, mind városházi forrásaink állítják: nincs megegyezés a két jelölt között arról, hogy Dobrev győzelmét megakadályozandó visszalépnének egymás javára a második fordulóban. Egy azonban biztos: ennek a hangversenynek nem Gyurcsány írta a kottáját. Olyannyira nem, hogy a miniszterelnök-jelölteknél már hiába akarta, nem tudta megakadályozni a kétfordulós megoldást. Ha már kotta, annak szerzője jóval inkább Karácsony: tíz éve elsőként vetette fel, hogy az akkor friss választási törvény miatt muszáj összefognia az ellenzéknek, s az előválasztás bevezetését is ő képviselte mindig. Azon nyert 2019-ben is, éppen Gyurcsány akkori „embere”, Kálmán Olga ellen, miután pedig legyőzte Tarlós Istvánt, épp a legnagyobb fővárosi képviselőcsoportot adó Gyurcsány-párttal gyűlt meg a baja a legtöbbször. Csakhogy végül szinte mindig az lett, amit a főpolgármester akart.
A DK-sok már a koalícióból való kilépéssel fenyegetőztek például, amikor Karácsony a Vígszínház ügyében megegyezett a kormánnyal – végül aztán lenyelték azt a békát is. Amint a Direkt36 beszámolt róla, olyan is előfordult, hogy a DK ellenzett egy előterjesztést, az végül mégis átment – mégpedig a Fidesz szavazataival. Városházi forrásaink szerint egyébként mostanra javult a helyzet, a DK egy ideje nem ütközik nagyon a többi ellenzéki párttal és Karácsonnyal sem – ezt pedig többen a Covid egyetlen pozitív hatásaként emlegetik. A járványhelyzetre hivatkozva a fővárostól temérdek pénzt elvonó kormányzati húzások hatására ugyanis összezártak a Karácsony vezette koalíció pártjai. Egyébként is ez lett persze a politikai érdekük: a DK-t is saját választói büntetnék meg, ha felrobbantaná az ellenzéki együttműködést. Mert bár a pártok közösködésének intézményesülése csak tavaly nyáron indult a heti egyeztetésekkel, s még mindig gyerekcipőben jár, a szavazóik fejében az igény már jóval korábban megszületett. Túlnyomó részüknek a pártkötődés mára tényleg másodlagos. Sokkal fontosabb nekik, hogy jövő ilyenkor ne Orbán Viktornak hívják a magyar miniszterelnököt.
Nyitókép: A Jobbik DK-s jelölteket támogató plakátjai
