Mégis üzlet az egészség: az állami MVM építi Mészáros Lőrinc magánbiztosítóját
Már napi 30 forintért is kínál magánegészségügyi szolgáltatást Mészáros Lőrinc biztosítója. Mi ebben az érdekes? Hogy a 100 százalékban állami tulajdonú MVM hálózatán keresztül teszi ezt. A CIG Pannónia esete a gáz- és villanyszámlánkkal.
Cseng a telefon, a szám ismeretlen, a női hang ügynökös hangszínnel és tempóban mondja, hogy ő az MVM biztosítótól van, rögtön fel is teszi „el nem döntendő” kérdését, amire kizárólag igenlő választ vár:
– Ön is elégedetlen az állami egészségüggyel?
Az ügyfél lassan rakja össze, hogy MVM = Magyar Villamos Művek = gáz és/vagy villany, de most nem fűtés- és áramszámláról, hanem biztosításról lesz szó. És egy állami cég megbízottja kérdezi tőle: elégedetlen-e az állami egészségüggyel? Az állami cég árulja a termékét egy állami ágazat hibáira hivatkozva?
Pontosan. Vagyis: majdnem pontosan.
Az ügynök kihasználja, hogy a hívott fél nem csapta le rögtön a telefont, és olyanokat mond, hogy mindössze napi 30-120 forintért juthat gyors egészségügyi szolgáltatáshoz, amelynek díját a gáz- vagy a villanyszámlájával fizetheti be. Az ember egyre zavarodottabb, mert neki úgy rémlik, az állam közel tíz éve arra hivatkozva államosította az addig zömmel önkormányzati kézben levő egészségügyet, hogy ettől kezdve minden jobb lesz. Az állami egészségügyben dolgozó orvosokat pedig éppen mostanság kényszerítette választásra: vagy aláírják a szolgálati jogviszonyt, vagyis vállalják a tisztán állami egészségügyi szolgálatot, vagy mehetnek Isten hírével. Ha maradnak, azzal azt is aláírják, hogy lehallgathatják a telefonjukat, megfigyeltethetik őket. Mindezt arra hivatkozva, hogy az állami egészségügy ennyire fontos, a tisztasága nemzeti érdek, mivel ez a jobb, a legmegfelelőbb forma.
Most pedig egy állami cég magánbiztosítást kínál az állami egészségüggyel kapcsolatos elégedetlenségre alapozva, az állam hálózatát használva? Igen, erről van szó.
Emberünk gyorsan írásos ajánlatot kér az ügynöktől, és rápillant a telefonja kijelzőjén látható telefonszámra, de a hölgy közli, hogy nincs szükség írásos ajánlatra, és ő nem is küld olyat. Hiszen már szerződéses kapcsolatban állnak, ott a villany és/vagy a gáz, ezért azonnal, telefonon megköthető a biztosítás. Csak feleljen a kérdéseire, és havi 1000 vagy 3500 körüli forintért (amelyiket választja) övé lesz minden előny. (Vagy egy kicsit többért még annál is több.)
Nem szerződnek, mert okos ember szereti papíron is látni, amire elkötelezi magát. Viszont a dolog nem hagyja nyugodni, előkeresi a telefonjából a számot, de akárhányszor hívja később, mindig foglaltnak bizonyul.
Az MVM honlapján viszont tényleg ott van az MVM biztosítás több csomagba rendezve. Nagyjából olyan, mint a többi hazai magán-egészségbiztosítás: azt kínálja, amiben a magyar állami egészségügy gyenge, vagyis gyorsaságot és egy telefonon bármikor elérhető dokit, aki felméri a tünetek alapján, mekkora a baj, és elküldi a magánbiztosítottat a megfelelő magánszolgáltatóhoz. (Amit a magasabb díjcsomagok kivételével azután készpénzben kifizethet.) Emellett ott van csalogatóként az egymillió forintos évi CT, MR vagy PET-CT keret, vagyis az azonnal elérhető csúcs képalkotó diagnosztika, amelyre az állami egészségügyben, ugye, várni kell.
Nem az a lényeg persze, hogy az MVM egy call centerrel megerősített magánbiztosítást kínál, mert ilyenből sok van a piacon, hanem az, hogy a biztosítást összeépítik az energiaszámlával. Máshogy fogalmazva: az ügyfél egy villanyszámlával összefűzött Mészáros Lőrincnél vásárol be magának.
Az MVM ugyanis nem egy klasszikus biztosító: ezt a feladatot partnerként a CIG Pannónia látja el számára. A CIG Pannónia legnagyobb tulajdonosa pedig 2020 decembere óta a Mészáros Lőrinchez és Keszthelyi Erikhez köthető Hungarikum Biztosítási Alkusz Kft. A CIG Pannóniát állami megrendelésekkel hizlalják, ám az állam nemcsak közpénzt költ a felcsúti kegyenc cégénél, hanem az MVM mint állami cég saját magánszemély partnereinek is ajánlja a Mészáros-biztosítót.
Ráadásul ez csábító lehet az ügyfélnek is, mert nincs újabb undok csekk, újabb átutalandó, intézendő nyűg az ember hátán. A díjbekérő a következő energiaszámlával együtt érkezik, pontosabban annak részeként. A telefonon szerződő ügyfél észre sem veszi, hogy az ügyletben jelen van még valaki az MVM-en és rajta kívül.
Pedig van, és ezt a cég nagyon is észreveszi. Az MVM kvázi monopolhelyzetű vállalat (sokat kell variálni, hogy valaki más területi szolgáltatóhoz szerződjön), hazánk negyedik legnagyobb vállalatcsoportja, amely 100 százalékban állami tulajdonban van. Több mint hatmillió lakossági és vállalati ügyféle van, partnerségre lépni vele nagyszerű üzleti lehetőség. Ám hiába kérdeztük az MVM-et, hogyan választották ki a CIG Pannóniát. Nyilvános tendert hirdettek? Meghívásos versenytárgyalás volt? Mert azt azért mégsem feltételezhetjük, hogy CIG Pannóniáék hatmillió potenciális állami ügyféllel csak úgy pacsira kerülhetnek kapcsolatba. Arra sem kaptunk választ, hogy az áram- vagy a gázszerződés mely pontja teszi lehetővé, hogy az energiaszolgáltatásra szerződött ügyfél telefonszámát biztosítási ügynökök használhassák. És egyáltalán: ki hívogatja az áram- és gázfogyasztókat? Az MVM, a Mészáros-biztosító vagy valaki más? Amikor korábban a Népszavának sem mondtak érdemlegeset, az ellenzéki Tóth Bertalan kérdésére Fónagy János nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszterhelyettes azt a kreatív választ adta, hogy az állami cég „így segíti az ügyfelek magánszolgáltatások során felmerülő kiadásainak csökkentését”.
Maga a csomag egyébként az orvosközvetítésen alapul, lényegében olyan, mintha az utazásokból ismert Booking.com-ot egyesítenénk egy sürgősségi osztály triázsával (a betegségeket súlyosságuk alapján való osztályozással). Csak itt nem szálláshelyeket, hanem magánorvosokat, -klinikákat kínálnak, és nem az ügyfél válogat, hanem egy erre kiképzett egészségügyi személy köti össze a megfelelő dokival.
Mészárosék csak a biztosítást nyújtják, a szolgáltatást magát egy amerikai központú multinacionális cég magyar leányvállalata, a Teladoc Hungary Kft. adja, nemcsak az MVM–CIG Pannóniáéknak, hanem több másik hazai biztosítótársaságnak is. A nemzetköziség előnye, hogy – megfelelő díjcsomag esetén – másodkonzultációra is lehetőség van. Ennek lényege: ha például a kezelőorvos gyógyíthatatlannak talál egy beteget (lábat, fogat stb.), akkor egy másik szakértő véleményét is ki lehet kérni az ügyben, mert könnyen lehet, hogy mégis van olyan új technológia, műtéti vagy diagnosztikai megoldás, új gyógyszer, amely gyógyíthatóvá teszi a bajt. Elvileg erre hazai szakértővel a magyar egészségügyi törvény is lehetőséget nyújt, de ez a lehetőség több mint húsz éve inkább csak papíron létezik. Az egy főre jutó magyar egészségügyi kiadás a V4-ek között a legalacsonyabb, mindenre nem telik belőle.
A szolgáltatás lényege tehát, hogy az állami egészségüggyel elégedetlen beteget egy állami cég összekösse egy magánbiztosítóval. Vagyis köztulajdonban levő hálózatot (az MVM ügyfélkörét és számlázási rendszerét) használják egy magáncég építésére. Amely, mint láttuk, épp Mészáros Lőrinc érdekeltségi körében van.
A magánegészségügy a betegek elégedetlenségére épül, ez az egyik legfontosabb szerepe a világon mindenütt. Megmutatja, melyek az állami/társadalombiztosítási egészségügy gyenge pontjai. Mert ha valaki nem csúcs-csúcsmilliárdos, és nem plasztikai műtétre vár (amit a kötelező biztosítók nem finanszíroznak), miért fizetne azért külön, amit már a havi járulékával megvásárolt magának, ha az jól működik? Nyilván azért fizet, hogy elkerülje a lassú, rossz minőségű ellátást, az udvariatlan modort vagy olyan modern technológiához jusson, amelyet az állam (még) nem vásárolt meg.
A magyar helyzet azért pikáns, mert egy állami szereplő olyan ágazat termékeit kínálja (a magánegészségügyét), amelyet egyébként az állam ott üt és vág, ahol csak ér.
- Megszüntette a béren kívüli juttatásként a munkahelyek által nyújtott kiegészítő egészségbiztosítás adózási előnyét.
- Kiszorítják az állammal szerződött és tb-finanszírozott diagnosztikai egységeket az állami kórházakból, nem kötnek velük újabb szerződést, mert uniós támogatásból nélkülük is be tudják szerezni a nagy értékű berendezéseket. (Más kérdés, hogy ezzel csak megerősítették a legnagyobb kiszorított, az Affidea Magyarország Kft. piaci pozícióit, mert hiába lett több állami CT, MR, PET CT, ha nem nőtt jelentősen az állami finanszírozás. Így a kereslet még nőtt is.)
- Felvásárolják a magán nőgyógyászati terület hightechjének számító meddőségi klinikákat. A nagyokkal ez már korábban megtörtént, piaci áron vették meg a cégeiket. (Azóta sem láttunk adatokat, hogyan alakult a lombikbébi programból született gyermekek száma.) Most egy szakmailag és alkotmányosan is erősen aggályos salátatörvény alapján állami monopóliummá teszik az eddig még privátban végzett fizetős lombikbébi-beavatkozásokat. A kisebb, egészségbiztosítási finanszírozással nem rendelkező magáncentrumokat (vagy ezt a tevékenységüket) államosítják (elkommunizálják) a tervezet szerint minimális ellentételezéssel. (Illetve a háttérben folyó különalkukkal.)
- Megtiltják az állami egészségügy dolgozóinak, hogy másodállást vállaljanak magánegészségügyi intézményekben. Vagyis választás elé állítják a doktorokat és a nővéreket, hogy csak az állami vagy csak a magánszektorban dolgozzanak, megszűnik a korábbi keveredés (legalábbis macerás munkáltatói engedélyhez kötött). A módszer ugyan menedzsment-szempontból primitív, mert nem tartalmaz jelentős minőségi vagy mennyiségi ösztönzőt az államiban maradóknak, de laikusok számára remekül kommunikálható.
- És ott van még a Fidesz-többséget megalapozó 2008-as népszavazási kampány szlogenje: „Az egészségügy nem üzlet”, holott jól látszik, hogy az állam nagyon is jó magánüzletet lát benne, ráadásul egy állami cégen keresztül. A közkórházakból kiszorított multiktól szerepazonos, ha gyorsaságot ígérnek a hosszú és lassan apadó állami várólistákkal szemben, ugyanez viszont finoman szólva is visszás az állami megrendelésen zsírosodóktól, az állam hálózatát magáncégeknek kiajánlóktól. Még akkor is, ha nem minden ügynökük kezd olyan felütéssel, mint a cikkünk elején idézett. (Bár egy profi társaságnál az ügynökök spontánnak látszó szavait is gondosan megtervezik.)
Szerettük volna tisztázni az MVM-nél az ügylet részleteit, ám a cégtől egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ. Ahogy évtizedek óta nincs válasz arra sem: miért nem lehet az ilyen, MVM–CIG által kínált alapszolgáltatásokat a kötelező biztosításon belül nyújtani? Miért nincs állami betegútszervezés? Miért nem létezik egy telefonszám, amelyet éjjel-nappal hívhatnának tanácsért a biztosítottak és ahol megmondanák, milyen bajjal kit érdemes felkeresniük? Ha ezt egy magáncég napi 24 órában havi ezer forintból meg tudja oldani – sok más mellett –, miért nem képes erre az állam, holott a kötelező egészségbiztosításért minimum havi nyolcezer forintot kell fizetni?
Válaszok tehát nincsenek. Ami tény: az egyik legnagyobb magyar állami vállalat ügyfeleit hívogatják ma a cég nevében, arról győzködve az MVM-mel egyébként csupán a villanyszámla-fizetés miatt kapcsolatban lévő polgárt, hogy mivel rossz az állami egészségügy, kössön privát egészségbiztosítást – nem mellesleg Mészáros Lőrinc érdekeltségénél.
Nyitókép-illusztráció: Válasz Online/Vörös Szabolcs
