Erdély elveszett, de újra a miénk lett – ilyen volt az idei legnagyobb NATO-gyakorlat
Június elején fejeződött be a NATO idei legnagyobb hadgyakorlata, a Steadfast Defender 2021. A három fő elemből álló gyakorlat szárazföldi mozzanataira Romániába, egy erdélyi lőtérre vonták össze tizenhárom nemzet mintegy négyezer katonáját és többszáz harci járművét. A feladat (főleg török, de némi magyar közreműködéssel is): visszafoglalni Romániát az ellenségtől. Azt nem árulták el, melyiktől, viszont a magyar katonák új felszerelése iránt már külföldön is érdeklődnek. Helyszíni riport Bukarestből és Szászföldről, ahol a Válasz Online munkatársa volt a magyarországi sajtó egyetlen képviselője.
Akármelyik oldali ablak mellett is ül, akad látnivalója annak, aki a Henri Coandă nemzetközi repülőtéren száll le a Bukarest melletti Otopenin. Egy futópálya melletti betonplaccon áll egyrészt Nicolae Ceaușescu Rombac 1-11-ese. A rohadó elnöki gépet a 80-as években gyártották brit licenc alapján a Romaero vállalat băneasai gyárában, s alig két hete árverezték el 120 ezer euróért. Ezzel átellenben pedig már a NATO-tag Románia katonai gépeinek lefedései láthatók, ugyanis az otopeni reptér a Román Légierő légiszállító-képessége jelentős részének is otthont ad. Itt állomásoznak a 901-es harcászati légiszállító, a 902-es légiszállító és felderítő, illetve a 903-as szállítóhelikopter század gépei: amerikai C-130 Hercules, olasz C27J Spartan, szovjet/ukrán An-30-as szállítórepülők és francia licenc alapján Brassóban gyártott IAR 330 Puma helikopterek.
A felsorolás azért lényeges, mert másfél hete, Bukarestbe érkezésemkor még nem tudtam, melyik típussal viszik át a nemzetközi sajtó munkatársait Nagyszebenbe, a NATO idei legnagyobb hadgyakorlatára. Végül Herculesekkel repültünk, s ahhoz képest, hogy a még három darab üzemképes gép az Amerikában 1959-ben rendszeresített C-130B típusváltozat – ezekhez Románia 1996-tól jutott hozzá az Egyesült Államok Parti Őrségétől –, olyan nagyon senki nem csodálkozott, amikor a szebeni földet éréskor azt vettük észre, hogy a raktér rámpa melletti részén a szakadó eső miatt kisebb tócsa képződött. A Hercules amúgy – félévszázados konstrukcióhoz képest meg pláne – brutálisan gyorsul. De még vissza Bukarestbe!
Ahogy a világ magához tér a járvány miatti lezárásokból, úgy sűrűsödnek a hadgyakorlatok is. Magyarország területén például jelenleg is zajlik a márciusban kezdődött, amerikai vezetésű Defender Europe 21 sorozat néhány mozzanata. Ezzel párhuzamosan a NATO is nagyban gyakorlatozik, idei legnagyobb eseménye a Steadfast Defender (Állhatatos Védő) 2021 elnevezésű rendezvény, amelynek célja elsősorban az erők gyors telepítésének gyakoroltatása volt. Május közepén a bajorországi Ulmban tartottak nyolcnapos parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot, majd párhuzamosan két helyen kezdődtek katonák ezreit és harci járművel százait megmozgató feladatok: a portugál partoknál a szövetség tizenegy tagállamból érkezett katonák és hadihajók több mint egyhetes tengeri, Romániában pedig a NATO Nagyon Magas Készültségű Összhaderőnemi Műveleti Erőinek (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF) kéthetes szárazföldi gyakorlata. Utóbbi befejező bemutatójára, melyet a Nagyszeben (de inkább: Fogaras) melletti Nagysink (Cincu) lőterén tartottak, a Válasz Online riporterét is meghívták.
A nagysinki fegyveres előtt azonban verbális erődemonstrációt rendeztek a bukaresti Dél-Kelet Európai Többnemzeti Hadosztály Parancsnokságon. A szövetség két VIP-vendége, a NATO legmagasabb szintű katonai szervét, a Katonai Bizottságot elnöklő Sir Stuart Peach légi marsall és Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettes két oldalán Nicolae Ciucă vezérkari főnökből (2015-19) lett nemzeti liberális párti védelmi miniszter és Daniel Petrescu jelenlegi vezérkari főnök állt. Feladatuk az volt, hogy mindenkit megnyugtassanak:
a NATO felkészült a most gyakorolt feladatok éles végrehajtására is, a Steadfast Defender pedig kizárólag védelmi célokat szolgál, és nem valaki ellen rendezik – utóbbiról főleg a Romániába hívott orosz újságíró-delegációt kellett meggyőzni.
„Egy nemzedék óta a jelenlegi a legbonyolultabb biztonsági helyzet, de a legsikeresebb adaptáció is. (…) Ez a gyakorlat csak egy megnyilvánulása a védelemnek és az elrettentésnek, de világos üzenet bárkinek, aki ki akar kezdeni velünk: a NATO kész és képes megvédeni magát bárki ellen, miközben átlátható módon tartja a gyakorlatait, elkerülve a félreértéseket” – mondta például Mircea Geoană, immár közvetlenül utalva a ukrán határon a közelmúltban történt orosz csapatösszevonásokra, amikor a fél világ azt találgatta, kiújul-e a hat éve alacsony intenzitáson tartott háború a Donbasszban.
A főtitkárhelyettes megengedett némi hazabeszélést is, amikor gratulált Romániának védelmi költségvetésének 2 százalékos GDP-arányos eléréséhez. Geoană nem a levegőbe beszélt. Lehet, hogy a Nagyszebenbe repülő Herculesünk még beázott az esőtől, de – a NATO saját adatai szerint – míg Bukarest 2013-ban mindössze a hazai összterméke 1,28 százalékát fordította a hadseregére, addig ez 2020-ban már 2,38 százalék volt: 8,2 milliárd helyett 24,3 milliárd lej (1710 milliárd forint). Csak összehasonlításul: hazánk a 2 százaléktól még az Orbán-kormány masszív védelmi kiadásnövelésével együtt is nagyon messze van, 2020-ban – 588,3 milliárd forintos ráfordítással – 1,33 százaléknál tartottunk.
Lapunk arra volt kíváncsi, vajon ennek a kiugró növekedésnek köze van-e a Krím 2014-es orosz annektálásához – amellyel Románia Oroszország közvetlen szomszédságába került a Fekete-tengeren. Petrescu vezérkari főnök kérdésünkre konkrétummal válaszolt: a tavaly elfogadott román nemzetvédelmi stratégiával. Az elnöki hivatal honlapján elérhető dokumentum két helyen is említi a Krímet:
- A fenyegetések között: „A katonai potenciál erősítése Románia szomszédságában (a Krím és a Fekete-tenger medencéjének orosz felfegyverzése, hadgyakorlatok rendezése, illetve a támadó és védekező műveleteket is lehetővé tévő katonai képességerősítés) nagyfokú kihívások elé állítja az EU és a NATO határvédelmét, illetve az energiabiztonságot és -stabilitást célzó nemzetstratégiai érdeket.”
- A kockázatok között: „A Nyugat-Balkán ingatag biztonsági helyzete; a tágabb fekete-tengeri térség konfliktuszónái; a befagyott konfliktusok megoldásainak korlátozott kilátásai, a Dnyeszter-melléki szeparatista régióban állomásoztatott orosz fegyverarzenállal kapcsolatos átláthatóság hiányával és a (Krím törvénytelen annexiójával kiváltott) keletukrán biztonsági krízis kiterjesztésére mutatott hajlammal párosulva: további kockázatforrásokat jelentenek.”
„Az előző nemzetvédelmi stratégiában még nem volt szó a Krímről”
– figyelmeztetett kérdésünkre Petrescu altábornagy.
A Steadfast Defender 2021 éppen a félsziget orosz megszállásakor tapasztaltakra reagált. Arra tehát, hogy a NATO-nak legyen rövid időn belül, a szövetség területén bárhol bevethető, magas harcértékű alakulata. Ez lett a már említett, a katonai szlengben „lándzsahegynek” hívott VJTF, a mintegy 30 ezer fős NATO Reagáló Erők elsőként harcba küldendő, legalább 4-5 ezer fős szárazföldi dandárja légi támogatással. Ennek egyes részei 48 órán belül bevethetők annak a NATO-tagállamnak a területén, ahol a fenyegetettség szintje azt indokolttá teszi. A VJTF vezetését évente rotálják a tagállamok, 2020 végén a lengyelek adták át a stafétát a törököknek, akik az alakulatot a nyugat-törökországi Çorluban működő 66. gépesített gyalogsági dandár 4200 katonája köré építik. A nagysinki bemutató ezért is volt unikális: a török hadsereget – főleg a legedzettebb alakulatait – ritkán látni NATO-eseményeken.
A szemleponton felállított tribün VIP-vendégei előtt zajlott másfél órás demonstráció azt szimulálta, hogy Romániát ellenséges erő szállta meg – hogy a környéken ténylegesen is történt már ilyesmi, arra a lőtér horizontján feltűnő nagysinki szász erődtemplom is emlékeztet –, Bukarest pedig a VJTF telepítését kéri. A csapatok 48 órán belül meg is érkeznek, majd a nemzetek – és fegyverzetek – közti átjárhatóságot garantáló interoperabilitás jegyében megtervezik a román föld visszafoglalását.
Először a törökök Serçe-2 típusú drónjaikkal felderítést végeznek a megszállt területek fölött, az adatok elemzése után pedig brit, olasz, spanyol és török mesterlövész párok célozzák az ellenséget. A románok – 2018-ban létrehozott – 1. különleges műveleti zászlóaljának katonáit közben Puma harci helikopterek telepítik, egy lett tűzszerész szakasz pedig házi készítésű robbanóeszközt hatástalanít, brit Jackal (Sakál) páncélozott járművek fedezésében. Az eredeti forgatókönyv szerint ekkor következtek volna a román F-16-os vadászgépek csapásmérései (a Portugáliától vett flottát ugyancsak az elmúlt években rendszeresítette a Román Légierő), de a szakadó eső és az alacsony felhőzet miatt a Falconok végül maradtak a Duna-parti Borcea légibázisán. Helyettük ismét a Pumák végzik a tereptisztítást, majd olasz, spanyol és török ágyúzás után amerikai Abrams harckocsik, török Vuran, olasz Dardo, román Piranha és spanyol VAMTAC harci járművek gurulnak a lőtérre, hogy végső csapást mérjenek a megszállókra, a Puma helikopterek további légi támogatásával.
Ezután, mint ilyenkor általában, a vendéglátó ország főkatonája és a gyakorlat végrehajtásáért felelős NATO-parancsokság vezetője – Petrescu román vezérkari főnök, illetve a nápolyi Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnokságot irányító Robert P. Burke admirális – egymás vállát veregetve gratulált a sikeres feladat-végrehajtáshoz.
De hol voltak innen a magyarok? Egyrészt itthon, hiszen, mint említettük, bőven akad lekötöttségük, másrészt a Steadfast Defender 2021-re felajánlott magyar alegység nem a harctéren (a szemünk előtt), hanem a háttérben dolgozott:
hazánk a szentendrei Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ hat katonáját küldte „Románia visszafoglalására”.
Ők az úgynevezett PSYOPS-osok, azaz lélektani műveletisek, akiknek feladata, hogy hatást gyakoroljanak a politikai, katonai célkitűzések elérését befolyásoló célcsoportok – köztük a helyi lakosság – viselkedésére. Négyükkel a demonstráció utáni statikus bemutatón tudtunk beszélni – az egyes nemzetek ilyenkor „pakolják ki” a gyakorlaton használt haditechnika legjavát –, de névvel egyiküket sem engedték nyilatkozni. Annyit viszont bátran állítottak, hogy az efféle rendezvények összekovácsolják a különböző nemzetek katonáit, s nem mellesleg jó tapasztalatszerzés, hiszen találkoztak más nemzetek PSYOPS-osaival is.
Az pedig számomra volt tapasztalat, hogy a Honvédségbe ölt százmilliárdok már külföldön is látszanak, hiszen az egyik magyar katona így lelkendezett: „Ha körbenéz, a többi nemzethez képest is jelentősen látszik a fejlesztés. Versenyképesek vagyunk, mindenki jött és érdeklődött az új felszerelésünk iránt, már az egyenruhánk is megfelel az új nemzetközi elvárásoknak. Azok közül, amit most rajtunk lát, szinte mindent az elmúlt két-három évben kaptuk. Mondjuk a kesztyűm – az saját.”
Nyitókép: albán és magyar katonák a nagysinki lőtéren. (Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
