Szóval Orbán szerint Szájer pedofil? Dehogy. A helyzet ennél rosszabb
„A legkisebb sérüléssel az ellenzék valószínűleg úgy jöhetne ki a csapdából, ha mind megszavaznák a pedofilellenes törvényt. Igen, az összes ellenzéki. Igen, az elfogadhatatlan kitételekkel együtt. Ha ugyanis nem a kormányzás valódi tartalmáról, az ország hazahordásáról van szó (milyen érdekes, épp most szervezik a teljes magyar autópálya-hálózatot magánkézbe, közben meg a pedofilügytől hangos minden), ha ehelyett az Orbán által dobált gumicsontokat rágják hisztérikusan, akkor a Fidesz nyerni fog.” Vélemény.
Mindig elmondjuk: csak akkor írunk véleménycikket, ha olyan helyzet adódik, amelyben a hallgatás is állásfoglalás lenne, legalábbis annak látszana. Nem örülünk, hogy egyre több ilyen helyzet adódik, hogy a ma megszavazandó „pedofiltörvényről” is muszáj szólnunk, de kellene akkor is, ha csak ismételni tudnánk másokat. Mondjuk Schiffer Andrást, aki szombaton remekül összefoglalta, miért is kerültek az utolsó pillanatban a pedofíliát a homoszexualitással összemosó módosítások a kormánypárti javaslatba. Íme:
„A »homoszexualitás népszerűsítését« – a 14 éven felüliek felé is – tiltó csöppet propagandisztikus és csöppet homofób módosító javaslat egy teljesen végiggondolt hadművelet része. A kormányoldal kiválasztott egy mindenki által megvetett csoportot, a pedofilokat, akikkel szemben most harcot hirdetett. Az ellenzék már majdnem megszavazná a Fidesz pedofilellenes törvénycsomagját. Semmit sem akar kevésbé a Fidesz. Ezért bejön egy picit sem arányosított, szándékoltan bornírt megfogalmazású módosító, hogy az ellenzék még véletlenül se szavazhassa meg a pedofilellenes törvénycsomagot. Mit mond majd a keddi zárószavazás után a Karmelita? »Az ellenzék a vírus után a pedofilok oldalára állt.« Egyszerre mossák majd össze a homoszexuálisokat és az ellenzéket is a pedofilokkal. Így működik a Nemzeti Cinizmus Rendszere.”
Pontosan így működik. Olyannyira, hogy a módszert nem is ma alkalmazza először a kormány. A „felhatalmazási törvény” néven ismertté vált jogszabályra emlékszünk még, ugye? A nagy járvány elején jártunk tavaly tavasszal, természetes nemzeti egység kovácsolódott akkor is, hiszen minden párt, minden ember egyetértett azzal, hogy gátat kell szabni a vírus terjedésének. Az ellenzék is megszavazta volna tehát a kormánynak a rendkívüli felhatalmazást akkor – három hónapra, hosszabbítható módon. A kormánypárt pedig akkor is valahogy így kiáltott fel: „Fene ebbe a nagy nemzeti egységbe! Hát hogy fogom így legyalulni az ellenzéket? Hogy fogom így rájuk sütni, hogy a járványnak szurkolnak?” Gyorsan beleírtak hát egy abszurd kitételt abba a törvénybe is, akkor éppen azt, hogy a rendeletileg kormányzós teljhatalom korlátlan ideig jár a miniszterelnöknek. A lényeg ugyanaz volt, ami ma: legyen benne valami égbekiáltó, ami miatt az ellenzék többsége egyszerűen nem szavazhatja meg a javaslatot. A legelkeserítőbb bravúr – írtuk akkor, hiszen a tökéletes csapda remekül működött. Az ellenzék diktatúráról szónokolt, jogállamiságharc-üzemmódba kapcsolt. Azaz belesétált. Fidesz meg elmondta, hogy még járvány idején sem lehet számítani… ezekre.
Most is ezt látjuk, de még annál is nagyobb a bravúr. A szexuális bűncselekmények elkövetőinek listázását ugyanis nem a kormány, hanem dokumentáltan az ellenzék kezdeményezte. Elsőként a DK, még öt éve. Nem sokra rá a Jobbik követelt ilyen irányú alkotmánymódosítást. A kormány akkor a füle botját sem mozdította (másképp, fideszes szlengben: a kormány a szexuális bűnözők oldalára állt). Ha hisszük, ha nem: még a ma szavazásra bocsátott törvény ötlete sem a kormánypárté volt. Nem csoda persze, hiszen az ő emberük bukott le néhány tízezer pedofil képpel a gépén. Próbálták ugyan stikában intézni a hazahozatalát, ám az a gonosz sajtó mégiscsak rábukkant. A Kaleta-ügyre reagálva elsőként aztán egy szocialista képviselő követelt nyilvános adatbázist, napra pontosan 11 hónappal ezelőtt. Szakács László így is csupán húsz perccel előzte meg jobbikos képviselőtársát. Ander Balázs már határozati javaslatban szólította fel akkor a kormányt, hogy „teremtse meg egy olyan nyilvántartási rendszer létrehozásának lehetőségét, amelyben minden magyar állampolgár naprakész és időbeli korlátozás nélküli tájékoztatást kaphat azon bűnelkövetők személyes adatairól (különösen: név, lakcím, tartózkodási hely, arcképmás, elkövetett bűncselekmény, kiszabott büntetés és hatályos eltiltások), akiket a bíróság pedofília miatt jogerősen elítélt.”
Tavaly nyáron a 444 végig is vette, hogy ez a módszer mennyire hatékony az Egyesült Államokban, ahol jó ideje működik (nem nagyon hatékony), az ellenzék viszont nem tudóskodott-szakértősködött, hanem politizált: szügyig beleállt a pedofillistázás követelésébe. Ekkor lett hirtelen fontos a kormánypártnak is, hogy legyen ilyen törvény. Ekkor, nem előbb.
A lényeg éppen ez. Hogy egyáltalán nem fontos a valóság ebben a történetben. Eredetileg sem a gyerekek valódi védelme volt az elsődleges, de amikor most a homoszexualitást is belekeverte a kormánypárt a javaslatcsomagba, megtiltva olyat is, hogy 18 éven aluliak efféle jeleneteket láthassanak a tévében, annak konkrétan semmilyen tartalma nincs.
Nem csak azért nincs, mert az úgynevezett internet korában nyilvánvalóan nem érhet célt ez a módosító. (18 éven aluliak és a tévé? Pardon?) Hanem mert nincs is cél. Nincs emögött még meggyőződés sem. Ezért tévednek, akik teli szájjal homofóbozzák most a Fideszt.
Vannak persze teli szájjal buzizó főkorifeusok ebben a rendszerben – meg vannak benne homoszexuálisok is. S hogy miként férnek meg ugyanabban az akolban? Úgy, hogy semmit nem gondolnak a világról – mondhatnánk. Csakhogy ez nem lenne igaz. Gondolnak ők róla sok mindent, alkalomadtán a mellettük szotyizó másik NER-huszár gondolataitól is nagyon eltérő dolgokat. Csak éppen tudják: ez pont nem számít. Tudják, hogy a közös biznisz, az üzletmenet szempontjából teljesen mindegy, ők mit gondolnak „otthon, a négy fal között”. Még az is mindegy, a főnök mit gondol. Az a fontos, mit tesz. Őszintén: ugye nem hiszi senki, hogy Orbán Viktor azt gondolja Szájer Józsefről, hogy veszélyes pedofil? Hogy a homoszexualitásnak köze van gyerekek megrontásához? Dehogy gondol ilyet! Vagy ha igen, az is mindegy. A Fidesz inverz Yodája, a néhai Finkelstein doktor is gond nélkül vezényelt kampányokat homoszexuálisok ellen, ha éppen azt mérte, hogy úgy lehet nyerni. Aztán felvette milliódolláros sikerdíjat és boldogan ment haza – a férjéhez. Merthogy egyébként melegházasságban élt. Nyilván nem gondolta, hogy az csúnya dolog, homofób sem volt. Csak éppen tudta, hogy a politikai sikerhez gondolatokra semmi szükség. A gondolat luxus. Ha véletlenül van, magánügy. Nem hiszik? Érdemes akkor megnézni Gulyás Márton minapi G. Fodor Gábor-interjújának legalább azt a részletét, amelyben a fideszes lényeg szemléltetésében (lásd még: polgári Magyarország mint politikai termék) mindig remek udvaronc közli: korábbi tudományos, gondolkodói munkásságát nyugodtan ki lehet dobni a kukába. Nem azért, mert nem ért egyet magával. Hanem mert a gondolkodás nem számít.
Ezért nem is érdemes belemenni a részletekbe, hogy akkor most a Harry Pottert sem játszhatja-e majd a tévé, vagy cáfolni tudományos érvekkel a homoszexualitást a pedofíliával összemosó bornírtságot. Ezek ugyanis nem gondolati alapú, nem az igazságra irányuló úgynevezett állítások. Ez a törvényjavaslat cselekedet. Politikai tett. Kizárólag politikai céllal. Aki ráharap a gumicsontra és tüntet a honfitársainkat valóban alapvető méltóságukban sértő javaslatok ellen, az tehát miközben emberségből cselekszik, éppen azt a szerepet játssza el, amelyet a kormány neki szánt. Hűséges megmondóamazonjuk már szombaton fel is szólította a rendőrséget, hogy írják fel név szerint a tüntetőket, mert aki ott van a Kossuth téren ez ellen a törvény ellen, az szerinte „potenciális pedofil”.
Nincs kétségünk: csak egy „mehet” kell majd Rogán Antaltól a mai szavazás után – ha az ellenzék nemmel szavaz vagy kivonul, már pöröghet is a nyomdagép „A pedofilok oldalán” feliratú, ellenzéki vezetők arcképével díszített óriásplakátok ezreivel.
De nem mindegy? – tehetnénk föl a kérdést. Hiszen oltásellenes baloldal-szöveget is nyomattak anélkül, hogy a baloldal oltásellenes lett volna. Együtt bontanák le a kerítést-óriásplakátokat is láttunk három éve. Jó, ha látjuk azonban azt is: mindkét esetben volt egy valóságmagocska, amelyből ki lehetett sarjasztani a hazugság égig érő paszulyát. A DK tényleg nekiment a keleti oltásoknak, hat éve meg szoci politikusok nevezték álproblémának a migrációt. Szóval igen, számít a propaganda hatékonyságánál, van-e azért valami alapja.
Mindegynek meg már csak azért sem mondanánk a mai szavazást, mert a Fidesz elég sokat és elég pontosan szokott mérni. Hiszen ott kell hasson a hazugság, ahol érzékenyen érinti a megtámadottat. (Vona Gábort sem véletlenül buzizták annak idején – megmérték, hogy a Jobbik-táborban ez a velejéig hazug vád tud bizonytalanságot kelteni.) Az ellenzéknek pedig egyetlen aranytartaléka van: a bizonytalanok. Márpedig ha az ellenzéket sikerül pedofilgyanúba keverni, aligha lesznek belőlük aktív szavazók jövőre.
Az újfent mesteri csapdát elkerülni nem lehet, de kimászni belőle talán igen. Úgy, ha az ellenzék is megszavazza a törvényt. Ez viszont, túl azon, hogy ilyen mocsok irományhoz kellene adni a nevüket, az ellenzéki tábort bizonytalaníthatná el: nem mindenki fogná föl, hogy bizony ilyen ez a popszakma. Pedig ilyen. A Fidesz egyetlen esélye, hogy efféle identitásügyekben éket verjen a társadalomba (lásd még: foci és térdelés).
Ha az ellenzékiek bemennek Orbán utcájába, ha nem fogják ki a szelet gyorsan ebből a vitorlából, azon a jövő évi választás is múlhat. Ha nem a kormányzás valódi tartalmáról, az ország hazahordásáról van szó (milyen érdekes, épp most szervezik a teljes magyar autópálya-hálózatot magánkézbe, közben meg a pedofilügytől hangos minden), ha ehelyett az Orbán által dobált gumicsontokat rágják hisztérikusan, akkor a Fidesz biztosan nyerni fog. Ezt a Jobbik tegnapra belátta, az viszont a lehető legrosszabb változat ellenzéki szempontból, ha ők megszavazzák a Fidesz törvényét, a többiek meg nem. A „pedofil baloldal”-szövegeket ez még ugyanúgy lehetővé teszi, ami a közös listás indulás miatt ugyanúgy gyalulja az összellenzéki esélyeket. Ráadásul mivel azt a pártot is Jobbiknak hívták, amelynek képviselője néhány éve még Alföldi „Robertát” emlegetett a Parlament falai között, nehéz nem úgy látnia az ellenzéki szavazónak, hogy a homoszexuálisokat alázó törvény megszavazásával a Jobbik visszatalált régi önmagához. Azaz, hogy máris szétszakadt az épp csak megfogant ellenzéki egység. Ha valaminek romboló hatása van az ellenzék esélyeire, hát ennek mindenképp.
A legkisebb sérüléssel ezért most már valószínűleg tényleg csak úgy jöhetnének ki a csapdából, ha mind megszavaznák a törvényt. Igen, az összes ellenzéki. Igen, az elfogadhatatlan kitételekkel együtt.
Egyúttal hatpárti nyilatkozatban tehetnék egyértelművé: azért szavazták meg, mert a pedofil bűnök elleni küzdelmet fontosnak tartják, ha pedig jövőre kormányra kerülnek, első dolguk lesz kiszedni belőle a pedofíliához nem kötődőket azzal összemosó részeket. Amelyek akkor is ugyanígy törvényerőre emelkedtek volna, ha ők nem szavaznak. Továbbra is kétharmad van, azt szavaz meg a kormánypárt, amit csak akar.
De ez legyen az ellenzék baja. S hogy mi, magyarok, mint közösség, hogyan úszhatjuk ezt meg sérülésmentesen? Ezt a legsötétebb posztmodernt, a tartalom- és jelentésnélküliség totális uralmát? Ez fontosabb kérdés. A válasz: talán már sehogy. Ha mégis, legfeljebb úgy, ha bízunk abban, hogy ez a nép a kormánymérések ellenére sem zsigeri reakciókat adó, gombnyomásra automataként funkcionáló robotokból áll. Hanem emberekből, akik csak azért sem óhajtanak lemondani a gondolkodás luxusáról.
Ha tehát bízunk egymásban.
Mást nagyon nem tehetünk.
Nyitókép: Orbán Viktor és Szájer József sajtótájékoztatót tart a strasbourgi Európai Parlamentben 2015. május 19-én. (Fotó: EP/Fred Marvaux)
