„Nem én vagyok a névtelen cenzor” – vendégünk a Facebook magyar tényellenőre, Záborszky Ede [HetiVálasz 78]
A Facebooknak tényleg van egy „láthatatlan légiója” névtelen cenzorokból, de az nem én vagyok – mondja podcastunkban Záborszky Ede újságíró, aki tavasz óta a Facebook első és eddig egyetlen magyar tényellenőreként dolgozik egy hírügynökségen keresztül. Mi pontosan a munkája? Mik az eszközei a hamis hírek ellen? Jobban ki van-e hegyezve a fideszes, mint a Fideszt támadó álhírekre? A műsorban ezekről is szó lesz. Aki kérdez: Borbás Barna, Zsuppán András.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Hogy lettél tényellenőr?
Eredetileg tudósnak készültem, latint tanultam az ELTE-n, de később beláttam, hogy ez nem annyira része a személyiségemnek, így elmentem gyakornoknak az Indexhez, aztán gyakornokból újságíró lettem, aztán amikor kifutott az egész Index-sztori, akkor fél éven keresztül szabadúszó újságíróként a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségében dolgoztam. Ott hallottam, hogy Magyarországon is indul a Facebookkal partnerségben az AFP hírügynökségnek ez a tényellenőrző szolgáltatása. […] Érdekesnek tűnt, jelentkeztem. A beugró meglepően nehéz mintafeladat volt: olyan minőségű tényellenőrzést kellett megírni, mint a mai munkám, angol nyelven, tréning és a konkrét alapok ismerete nélkül. Leadtam a feladatot, és egy hónap múlva visszajeleztek, hogy mehetek személyes beszélgetésre Zoomon.
A Facebook tényellenőreként mi a feladatod?
Sok félreértés van azzal kapcsolatban, amit csinálok. Részben azért, mert elég hatásvadász címmel lettem beharangozva a magyar sajtóban, hogy én lennék a Facebook „rendőre”. Ez félrevisz, mert nekem alig van plusz jogosultságom, nem tudok sem moderálni, sem posztokat vagy teljes oldalakat eltüntetni. Újságíróként gyakorlatilag egy blogot szerkesztek, ez a tenykerdes.afp.com, oda írok cikkeket. Példa: valahol megjelenik, hogy ha beadatod a covid-oltást, 24 órán belül meghalsz. Ezt megosztja 50 ezer ember, és akkor én erről írok egy bejegyzést erre a bizonyos blogra, ahol tételesen cáfolom az álhírt. Majd van egy olyan lehetőség, amit nem én, hanem a szerkesztők csinálnak, hogy minden egyes álhíres poszthoz hozzárendelik ezt a blogbejegyzést. Ha az adott poszt teljesen hamisnak minősül, akkor rákerül egy szürke layer valami olyasmi figyelmeztetéssel, hogy „figyelem, ez a bejegyzés a Facebook partnere, független tényellenőr-szolgálat szerint hamis”, és akkor felajánlják olvasásra a blogposztot, amit írtam.
Mennyire reménytelen ez a fajta tényellenőrző munka? Milyen támadások érnek?
Ha valaki azt akarja hinni, hogy a világkormány nanochipet rejtett az oltásba, akkor hiába írom meg, hogy ez nem igaz, úgyis el fogja hinni, rám pedig azt fogja mondani, hogy a világösszeesküvés szakértője vagyok. Időnként elég kemény emaileket kapok. A fő vád, hogy a Facebook névtelen cenzora vagyok. És tényleg vannak névtelen cenzorai a Facebooknak, bár nem tudom, hogy ők kik és hol vannak. Én is csak annyit látok, hogy egy névtelen légió valahol ott zümmög a háttérben. Én viszont a nevemmel, az arcommal, az érveim felsorolásával vagyok jelen ebben a rendszerben. Ezért érzem indokolatlannak, amikor kapok egy agresszív emailt azzal, hogy névtelen cenzor vagyok… Hahó, éppen most írtál nekem névre szóló halálos fenyegetést!
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
