A falu, ahol a Fidesz az egyháznak adná a kastélyból lett iskolát, de a püspök nemet mondott
Nem pusztán az állami egyetemek alapítványivá alakításával zajlik a „spontán privatizáció”: egy Fejér megyei falu története jelzi, hogy az iskolák tulajdonjogának egyházhoz „menekítésére” is van kísérlet. Pázmándon a járványügyi vészhelyzetet kihasználva a képviselők feje felett próbálta a falu polgármestere és Soltész Miklós miniszterelnökségi államtitkár a katolikus püspökségnek átadni a műemlék iskolaépület tulajdonjogát. A történet onnan vesz érdekes fordulatot, hogy a püspök nemet mondott a tervre. Riport a polgármesterről, aki zárójelbe teszi a testületét; pápábbnál is pápább kormánypárti politikusokról; a politikától távol maradni kívánó püspökről és a hulló vakolatú iskoláról, amelynek ügye csak nem halad előre.
Nagy az Orbán-kultusz Pázmándon. A Velencei-tó egyik legszebb panorámát kínáló magaslatán, a Szőlőhegyen áll a szobra, és a legtöbb faluba érkező ellátogat a fából készült alkotáshoz. Persze ilyenkor a miniszterelnök neve is mindig elhangzik, nézegetik, hasonlít-e rá. Nem nagyon, de ez nem a művész bűne, mivel a szobrot nem a kormányfő tiszteletére emelték, hanem a vértanúhalált halt I. Orbán pápáéra, aki a borászok védőszentje.
Ám ahogy öregszik a falu, úgy csökken az Orbán-szobor szakrális jelentősége. Egyre zsugorodik az őslakos szőlősgazdák köre, a helyükre érkező újabb és újabb városi családok közül csak kevesen zarándokolnak el május 25-én az utolsó fagyosszenthez, könyörögve Orbánnak, hogy mentse meg a termést, és egyre kevesebben löttyintenek bort a szoborra szüretkor, Igyál, Orbán! kiáltás kísérletében. Hálából, amiért nem fagyott el a szőlő.
Nevük senki
Az utóbbi években jelentősen átalakult Pázmánd lakossága. A gyerekesek állami támogatása, a sok viszonylag jó áron eladó ház miatt Budapest és Székesfehérvár (meg a környékbeli városok) jó néhány családos lakója szerethetett bele abba az élménybe, amelyet a falu nyújt. A Budapesttől autópályán 45, Székesfehérvárról 25 kilométerre fekvő település ideális lakó- és üdülőhely, jó közlekedésű, mégis csendes, mindössze tíz kilométerre van a Velencei-tótól, és csodás panorámát kínál.
Ráadásul még nem fedezték fel tömegek. Legalábbis nem nagyon. Pázmánd a kétezres évekig csak veszített népességéből, kétezer alá esett lakosainak száma, 2020 januárjában viszont már 2208 lakója volt. A koronavírus hatására még többen vásároltak itt ingatlant vagy költöztek ki egész évre szőlőhegyi hétvégi házukba. S csak miután odaköltöztek, szembesülnek vele, hogy a földi paradicsom mellé extraként közéleti pokol is jár: ugyanis
a falu közélete permanens háborúskodás, kölcsönös feljelentések, bírósági ítéletek soha véget nem érő sorozata. A fő ütközőpont az utóbbi években: az iskola.
Az előzményekhez tartozik, hogy a falu lakói magukat három csoportba sorolják, vannak a „régi” pázmándiak, vagyis a tősgyökeresek, akiknek már a dédöregapjuk öregapja is itt borászkodott. A jöttmentek a frissen érkezettek, zömmel városi értelmiségiek, akiknek nincsenek pázmándi gyökereik (viszont általában vannak gyermekeik). A harmadik csoport tagjait már nem tartják jöttmentnek, de még pázmándinak sem, mert „csak” 25-30-40 éve költöztek – ők maguk vagy a szüleik – a településre. Ha a régi pázmándiakat megkérdezik, ez utóbbiak mégis kicsodák, csak a vállukat vonogatják és nevetve mondják: ők a senkik. Már nem jöttmentek, még nem tősgyökeresek. A pázmándisághoz néhány gyorsan elrepülő évtizedecskénél hosszabb ideig kell azért itt élni.
Pázmánd-Szőlőhegy… … a Szent Orbán-szoborral Kilátás a Velencei-tóra (Fotók: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
A falut még sosem vezette jöttment, és 2018-ig a képviselők többsége is tősgyökeres volt, miközben a lakók között egyre nőtt a másik két csoportba tartozók aránya. A fordulatot 2010 hozta, amikor a falu leváltotta a Pázmándot a rendszerváltás óta vezető Kutai Tibor településmérnököt és megválasztott egy fiatal, szintén tősgyökeres jogászt, dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónikát.
Nagyjából ekkor tört ki a háború. A pozíciójában kissé megfáradt, legalábbis a kihívó erejét rosszul felmérő Kutait legyőzte a kirobbanó energiákkal rendelkező fiatal politikus. Két generáció, két eltérő világ. Kutai, akit a pázmándiak nagyapja ragadványneve után csak „Bádogosként” említenek, a hagyományos módszereket, a személyes kommunikációt részesíti előnyben. A Mónikaként bemutatkozó polgármester kedveli az újításokat, remek kommunikátor, aki ügyesen használja a televízió, az újság, az általa kezdeményezett falubizalmi rendszer adta lehetőségeket.
Kapitány sereg nélkül, sereg kapitány nélkül
A jelek szerint azonban a csapatjáték nem az erőssége. Ez már 2015-ben megmutatkozott, amikor a Székesfehérvári Törvényszék társtettesként elkövetett közokirathamisítás bűntette miatt jogerősen megrovásban részesítette. A törvényszék szerint a feljelentést a Fejér Megyei Kormányhivatal tette, mert a polgármester és társa belebabrált a képviselőtestületi ülésről készült jegyzőkönyvbe, „az abba foglalt önkormányzati határozat szövegét átírta, így jegyzőkönyvet annak valótlan voltáról tudva írta alá”. A testület már az elsőfokú ítélet után feloszlatta magát, de Virányiné ismét nyert (620:574 arányban), ahogy a vele szemben álló képviselők is bejutottak a testületbe.
Azt gondolnánk, hogy ebbe vagy az egyik, vagy a másik fél belebukik, de a falu más logikát követ, mint a város. Mivel Pázmándon a felszín alatt a régiek és az újak között feszültség izzik, ez minden választáson megjelenik a testületben is.
2019-ben azonban Pázmánd-történeti esemény történt. Kutai, a régi polgármester belátta, nem tudja legyőzni az utódját, ezért nekiállt csapatot építeni. Miután sikertelenül indult a korábbi választáson, másik polgármester-jelöltet indítottak, aki mögé összeálltak a tősgyökeresek, a jöttmentek és a kettő közötti állapotban levők. Mondhatjuk, hogy megtörtént a falu csoportjai között a kiegyezés, de csak fél sikerrel. A hétből öt képviselőt sikerült ugyan a testületbe juttatniuk, de Virányiné az új polgármester-jelöltet is legyőzte.
– Elindult a sereg a csatába, de nincsen kapitánya – kommentálja Kutai Tibor a történteket.
A kapitánynak (Virányinénak) pedig nincs serege. Innentől még inkább felizzottak a kedélyek. Ha valaki Pázmándra érkezik, rögtön méregetni kezdik, és bekerül valamelyik kategóriába (a polgármester mellettibe vagy ellenibe). Mi is, így bár kétszer is beszéltünk Virányinéval (ahogy a képviselőkkel is), végül megjelenés előtt visszavonta a nyilatkozatát, mert „a képviselők által kezdeményezett”, „egyoldalú újságírói cikkben” nem kívánt megszólalni.
Visszatérve a történethez: Virányiné tehát 2019 után is polgármester maradt. A képviselő-testületben viszont többséget szerzett a tősgyökeresek–jöttmentek koalíciója, az Ötök. Köztük egy Junior Prima-díjas hegedűművésszel, egy vezető óvodapedagógussal és egy informatikussal.
A koronavírus-járvány miatt zárlatból a zöldbe menekvő fiatal értelmiségiek, akár két-három gyerekkel, egyre nagyobb számban költöznek a faluba. A régóta árult házak sorra gazdára találnak. Emellett sokan használják lakhatási célra a Szőlőhegy épületeit is, és tapasztalhatják, hogy a falu alig költ az utakra, nem vezeti fel a hegyre a vezetékes vizet. Senki sem örül, ha a gyerekét első nap az iskolában azzal fogadják: az ottani viselkedés alapszabályai közé tartozik, hogy nem mindenhol szabad ablakot nyitni. Nehogy lezuhanjon az ablakszárny.
Az iskola az a hely, ahol már egyértelműen a frissen érkezők, a Pázmándra nem faluként, hanem az agglomeráció részeként tekintők vannak túlsúlyban. Megérkezünk tehát történetünk epicentrumába. Vagy inkább magmakamrájába.
Amíg Pázmánd elöregedő agrártelepülés volt, addig ugyanaz a folyamat játszódott le itt is, mint máshol az elnéptelenedő falvakban: csökkenni kezdett az különböző „gyerekévjáratok” létszáma, és hamarosan eljutottak arra a szintre, amikor az iskola megtartása már inkább érzelmi kérdés volt, mint racionális döntés. Kilenc elsős gyermek kedvéért is fent lehet persze tartani, de csak óriási anyagi áldozat árán.
Az oktatási intézmények jó években is csak 24 főnél nagyobb osztályokból „termelik ki” a költségeket. A helyiek viszont tudják, ha egy falu elveszti az iskoláját, akkor sokkal kisebb esélye van rá, hogy gyerekes családok oda letelepedjenek vagy ott maradjanak. Az iskolájukat vesztő településekre rövidesen keresztet vethetnek.
Hopp, eltűnt a gyerekek fele!
Figyelmeztető jel volt, hogy 1990-hez képest 2000-re 49 százalékra csökkent az általános iskolai tanulók száma, tíz év alatt kevesebb, mint a felére. A baloldali kormányok alatt Pázmánd a kistérségi társulás tagiskolájává vált, de Virányiné fontosat lépett: 2010 után ismét önállóvá tette az iskolát, és rájött arra, hogy egyetlen olyan fenntartó van, amelyik ilyen kis létszám esetén is képes működtetni az intézményt: az egyház.
A pázmándiságnak fontos része a katolikus hit őrzése, ahogy azt a gödöllői Szent István Egyetem faluszemináriumi kutatása is feltárta. A falu máig élő egyházi gyökerekkel rendelkezik: a települést a jezsuiták alapították újra a török hódoltság után a 17. században. Maga az iskola is az egykori jezsuita rendházból lett főúri kastélyban működik.
Ahogy máshol, itt is voltak kétkedő hangok, vajon helyes-e, hogy a falu egyetlen iskoláját a püspökség működtesse. Kutai Tibor körbekérdezte a környékbeli települések vezetőit, akik már korábban egyházi működtetésbe adták az iskolájukat:
– Azt mondták nekem: ne féljetek, Tibor, jó lesz, nem csinálnak „papneveldét” az iskolátokból. Igazuk lett, az egyház jól teljesít az oktatás terén és remek közösségszervező – meséli. Virányiné megszavaztatta a lakosságot, meglett a többség, és 2019-ben használatba adták az iskolát a Székesfehérvári Egyházmegyének.
Spányi Antal megyéspüspök valószínűleg nem sejtette, hogy a keresztény erények milyen széles körét kell majd gyakorolnia a polgármesternővel való kapcsolattartás során. Virányiné például azzal lepte meg, hogy több millió forintot kért évente a püspökségtől azért, hogy a pázmándi gyerekek használhassák a pázmándi tornacsarnokot.
Másrészt a patinás épületet igencsak rossz állapotban kapták meg. A homlokzatról omlik a vakolat, az eső helyenként bezuhog az elvetemedett ablakléc és a keret közötti több ujjnyi réseken. Gond van a fűtéssel is: bár a mostani fullasztó hőségben nehéz elképzelni, de télen egyes termekben kabátban ülnek a gyermekek. A kicsik osztályaiban viszont ezt csak úgy tudják elkerülni, hogy az épület más részét túlfűtik.
A soha véget nem érő pályázat
Először ez nem tűnt akkora gondnak, mert az épület így is gyönyörű, és a felújítás sem kerülne milliárdokba, ráadásul az önkormányzat 2017-ben elnyert egy pályázatot 96 millió forint értékben. Csakhogy azóta sem kezdődtek meg a munkálatok, a késlekedés pedig sokba kerül: idén januárban már 183 millió forintra rúgtak a tervezett költségek. Akkora a rés a várható számlák és a rendelkezésre álló összeg között, hogy a falut csődbe vinné az építkezés, ezért a polgármester a kormány segítségét kéri.
A gyakorlatban tehát eddig semmi sem történt a felújításból, holott a falu jövője szempontjából rendkívüli fontosságú, hogy a pázmándiak ne vigyék a környező településekre a gyerekeiket.
Nem az egyház jóindulatán múlik mindez, a püspökség elvégezné az apróbb javításokat, de erre nincs lehetősége. Az egyház ugyanis csak használati jogot kapott az iskolaépület egy részére, márpedig ahhoz, hogy más tulajdonán felújítási munkálatokat végeztessenek, a tulajdonos beleegyezése szükséges. Az egyház kidolgozott egy javaslatot, de arra a polgármester hónapokig nem válaszolt. A testület pedig a járványügyi vészhelyzet miatt nem ülhetett össze.
A helyzet olyan feszült volt, hogy tavaly decemberben a püspök már azt írta a polgármesternek, hogy „az intézményt fenntartó és kizárólagos használati jogot gyakorló Egyházmegye és az ön által vezetett, a tulajdonosi jogokat gyakorló helyi önkormányzat között megszűnt az együttműködés”, ami „nem várt helyzetekben teljesen ellehetetlenítheti iskolánk működését”.
A kemény szavak sem segítettek, a püspökség képviselője ezért kényszerűségből a templom sekrestyéjében egyeztetett az Ötökkel a továbbiakról. Képviselőtestületi ülést ugyanis nem lehetett tartani, szentmisét viszont igen. Megtalálták a hangot, a tulajdonosi többség a püspök kérése mellé állt. Vagy állt volna, ha megtehette volna. A vészhelyzet miatt azonban egyszemélyben a polgármester irányította a falut. És neki más tervei voltak. Májusban Tessely Zoltánnal, a Fidesz országgyűlési képviselőjével és Soltész Miklós miniszterelnökségi államtitkárral közösen kereste fel Spányi püspököt és felajánlották az iskola tulajdonjogát az egyháznak.
– Mi erről semmilyen tájékoztatást nem kaptunk a polgármestertől, csak a püspökség megkereséséből értesültünk róla – mondja az Ötök egyike, Stitz Attila képviselő és mutatja Spányi püspök levelét, amelyből a történtekre következtetni tudnak: „A Székesfehérvári Egyházmegyének arra is figyelemmel kell lennie, a falu lakossága hogyan fogadná, ha a katolikus egyház a falu egyetlen, nagyértékű, nemzeti vagyonba tartozó műemléképületének tulajdonjogát egyetlen tollvonással, ingyenesen megszerezné. Meggyőződésem, hogy ez a tulajdonszerzés olyan ellenállást és ellenszenvet váltana ki a faluban, amit sem én, sem az egyházunk, sem az önkormányzati képviselők nem vállalhatnak” – fogalmazott a püspök.
A püspökség addigra már kiismerte a helyi viszonyokat, és tárgyalt a képviselőkkel is, akik nem akarták az egyház tulajdonába adni az iskolát, viszont nyitottak voltak mindenféle más megoldásra. A polgármester viszont nem éppen barátságos hangon jelezte Spányi Antalnak, hogy a veszélyhelyzet idején a Pázmándi Önkormányzat legfőbb döntéshozó szerve „a képviselő-testület helyett a polgármester”. „Nem kívánom Önt megbántani, de engedje meg, hogy kifejezzem azon véleményemet, hogy az ezzel kapcsolatos döntései szembe mennek az államtitkár úrral, képviselő úrral és a velem folytatott megbeszélés konklúziójával, döntésével”.
A püspök ugyanis nem vette tulajdonba az iskolát a képviselők ellenében.
Kormányváltásra készülve?
Azt azonban nem értjük, miért lenne érdeke a magyar államnak és önkormányzatnak, hogy az amúgy is egyházi használatban levő épület tulajdonjogát is átadják az egyháznak? A faluban azt beszélik, hogy egy esetleges kormányváltásról tartva javasolták ezt a fideszes politikusok a püspök atyával való egyeztetésen. Levélben fordultunk hát Spányi Antalhoz és Soltész Miklóshoz, a megbeszélés résztvevőihez, hogy megkérdezzük, valóban elhangzott-e, a „jönnek a kommancsok” (a baloldal) az egyeztetésen. Az államtitkár nem válaszolt megkeresésünkre, a püspök pedig Ugrits Tamás irodaigazgatót jelölte ki válaszadóként, aki erre a pontra nem tért ki levelében. Magát a helyzetet azonban így értékelte: „Az egyházmegye folyamatos és személyes tárgyalásban áll Pázmánd Polgármester asszonyával és az önkormányzat képviselőivel az iskola működése, felújítása és az épület jogi helyzete ügyében.
Törekszünk rá, hogy a helyi politikai erők ne használják eszközként az iskolát saját rövidtávú, egyéni és sok mindenben eltérő céljaik érdekében.
Mindent megteszünk azért, hogy a település polgáraival, a szülőkkel és a közhatalmat gyakorlókkal harmonikus legyen az együttműködésünk a helyi gyermekek szellemi-lelki-testi fejlődése érdekében. A többi általunk fenntartott 19 oktatási-nevelési intézményünk esetében évtizedek óta nagyon pozitív tapasztalataink vannak e téren. Őszintén reméljük, hogy Pázmánd esetében is megtaláljuk az Ön által felvetett problémákra a megoldást a törvények, az igazság és a kölcsönös érdekek mentén.”
Mi magunk is ezt tapasztaltuk. A történetben éppen annak volt leginkább helyén az esze, aki az egész kedvezményezettje lett volna. A katolikus püspökségnek. Spányi Antal ugyanis csak abban az esetben lett volna hajlandó átvenni az egykori kastély tulajdonjogát, ha ahhoz minden képviselő a beleegyezését adja. Májusban azonban a pázmándi Ötökkel folytatott egyeztetésen nyilvánvalóvá tették számára, a képviselők többsége nem adná át az épület tulajdonjogát, viszont a jelenleginél szívélyesebb kapcsolatra törekszik az iskola egyházi fenntartójával, miután az iskolát a püspökség a falu megelégedésére működteti.
A falu számára megnyugtató például, hogy a püspökség megtartotta az iskola korábbi vezetését. A nem hívő gyerekek és pedagógusok részéről nem érkezett jelzés a képviselőkhöz, hogy bármilyen hátrány érné őket. Az intézmény működéséről fontos visszajelzés, hogy jelentősen megnőtt a gyermekszám, tavaly 28 elsős kezdte meg a tanévet, a régiek és az új betelepülők a nem éppen tökéletes állagú épület ellenére is ide íratják a gyerekeiket. Most tehát már annyi a gyerek, hogy az iskola önkormányzatiként is fennmaradhatna, de úgy tűnik, senki nem akar már változtatni az egyházzal kötött szerződésen.
Csak a vakolattal és a fűtéssel nem bírnak.
Takarítás, szovjet katonai temető az iskolaudvaron, pázmándi vitrin (Fotók: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Úgy várták a harmadik hullám végét, mint a messiást, hogy a helyzet megoldása érdekében az Ötök az újra összeülő testület elé képviselői indítványként terjeszthessék az egyházzal való együttműködés új alapjairól szóló előterjesztést, és megszavazzák azt. Ám ebből nem lesz semmi, mert a polgármester kihasználta a vészhelyzet utolsó napjait, és június 14-én átírta a falu szervezeti és működési szabályzatát (szmsz). Igen, egy nappal a veszélyhelyzet lejárta előtt, mert június 15-től ismét ülésezhetnének a testületek és helyre állna a normál, demokratikus rend.
De nem Pázmándon, ahol az új helyi „házszabály” több meredek pontot is tartalmaz, amely ezt megakadályozná: például a testület nem ülésezne a nyári hónapokban.
Vagyis a képviselők a tanévkezdésig már össze sem ülhetnek, az ügyeket a polgármester viszi tovább. (Ha pedig két egymást követő alkalommal a testület nem tud dönteni egy ügyben, akkor a döntés joga automatikusan a polgármesterre szállna át.) Mindez alkotmányosan erősen aggályosnak látszik, ezért az Ötök most keresik a megoldást a kialakult helyzetre.
Az egyház számára ez azért rossz hír, mert nincs döntés a többletpénz állam általi megítéléséről, ezért szeptemberig valódi csodára lenne szükség, hogy az iskola ügyében előrelépés történjen és elkezdődjön az átfogó felújítás. Saját szakállukra pedig nem nyúlhatnak az épülethez, hiszen erre a mai napig nem kapták meg az önkormányzat felhatalmazását. És most már várhatóan nem is fogják. Patthelyzet.
A régi szmsz szerint ha a polgármester esetleg nem is hívná össze a testületet, a képviselők rendkívüli ülést akkor is kezdeményezhetnének, s mivel többségük van, meghozhatnák a döntést az iskola érdekében. Többségük az van, de testületük (legalábbis határozathozatalra képes) jó ideig nincs. Azonnal a kormányhivatalhoz fordultak, de hosszú hónapok telhetnek el, mire a jogi döntés születik a működést ellehetetlenítő új szabályzatról. (Lett gyakorlatuk ebben, többször mondta már ki a hivatal a polgármester törvénysértő működését, és viszontperekből sem volt hiány.)
A vakolat tovább potyog, az ajtókeretek sem lesznek szilárdabbak, és közben a falu, az iskola és az egyház is rászorul az állam segítségére a hiányzó összeg miatt. Képtelen helyzet, mert végső soron mindenki szeretné, ha a dolgok rendben mehetnének.
Csak vannak, akik mást még ennél is jobban szeretnének.
Nyitókép: Pázmánd központja a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása templommal. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
