„Ha Orbán nincs, semmi nincs” – Rényi Pál Dániel a Fidesz nevű csapatról és a kapitány nagy meccseiről [HetiVálasz 80]
Ismét csütörtök, újra itt a Válasz Online hetente jelentkező podcastja, a HetiVálasz. Az adás vendége Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója, abból az alkalomból, hogy a minap jelent meg Győzelmi kényszer – Futball és hatalom Orbán világában című könyve. Ebben 400 oldalon át mutatja be, hogyan vált ennyire meghatározóvá a foci a miniszterelnök számára, mennyiben követi a pályák és az öltözők logikáját a politikában, és – különösen első kormányzati ciklusa alatt – miért egykori játékostársaival vette magát körül. De miért ér véget 2010-ben a könyv, és mi a jó szó arra, ami azóta történt? Erről is kérdezi a szerzőt Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Kezdetben miért imponáltak Orbán Viktornak az edzők, legfőképp: Verebes József és Mezey György?
„A mai miniszterelnöknek vágya fiatalon, hogy nagy focista legyen. Amikor rájön – mert rájön –, hogy nem elég jó, az nagy törés az életében. Amikor megtörténik ez a felismerés, akkor kezd el tanulni is, és akkor jön az edzői vonzalom. A 70-es években csodavárás volt a magyar fociban, és azt gondolhatta, hogy ha játékosként nem tudja megváltani a magyar futballt, akkor edző lesz. Konkrétan megtörténik, hogy egyedül lejár Győrbe edzést nézni, és látja, hogy Verebes hogyan szuggerálja a játékosokat. Ez a mai napig megvan nála: ha négyszemközt leül valakivel, egyből ráérez arra, hogyan kell meggyőzni az illetőt arról, amit csinálnia kellene. Verebes tehát delejezett, Mezey meg a szakmához értett – Orbán pedig egy tanulógép volt, aki mindenből összeválogatta, hogy mi az, ami a győzelemhez kell.”
A futball egy játék, szabályokkal. Miért tekint rá mégis a miniszterelnök élet-halál harcként?
„Orbán Viktor számára ez nem játék. Pont ez a lényeg. Ő a szabályokra is úgy tekint, mint amik alárendelődnek a győzelmi kényszerének. A 2010 utáni nagy szabályváltoztatás is arról szól, hogy a pályának úgy kell lejtenie, hogy mindig mi nyerjünk. A felfogása eltorzítja a futballt mint játékot meg jórészt a politikát is, hiszen a demokratikus politika is felfogható játékként: néha az egyik győz, néha a másik, mindegyik azon dolgozik, hogy az ország jobb hely legyen, és így bukdácsolunk előre, mert másképp nem tudunk. De ha minden arról szól, hogy magam alá rendelem a szabályokat – ma már szinte a valódi ellenfeleket is Orbán választja, nem csak a képzelteket –, az pusztítólag hat mind a játékra, mind a politikára.”
Mennyire egészséges, hogy a Fidesz nevű csapat ilyen mértékben egy játékostól függ?
„Nincs Orbán nélküli Fidesz, ha Orbán nincs, semmi nincs. Az egész rendszer úgy van felépítve, hogy ő tartja egyben. Ezt nemcsak ő gondolja így, hanem a mögötte lévő generáció is, akik pontosan látják: annyira a személyes kapcsolódásokra épül a rendszer, hogy nincs aki ezt Orbán helyett működtesse.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
