A politikai pedofília napja – a kormány „gyermekvédelmi népszavazásáról”
Ma eldőlt, hogy a Fidesz a szexualitást emeli a 2022-es választás egyik fő témájává. Meg harcot a szivárványszínű romlás szimbólumává maszkírozott „Brüsszellel”, az elmúlt évek megbízható kormányzati pofozóbábujával. A ma bejelentett „gyermekvédelmi népszavazás” közben minden, csak épp nem gyerekvédő. Nem problémamegoldásról van itten szó, hanem hatalmi harcról, egy demokratikus intézmény kampányeszközzé erőszakolásáról – kicsi gyerekek hátán. Arról, hogy egy politikus saját hatalmi vágyai kielégítése céljából kiskorúakat használ. Ami röviden: politikai pedofília. Vélemény.
A gyerekeket mindenki szereti. Nem, itt most nem azokról a Fidesz-környéki alakokról lesz szó, akik kicsit túlzottan is, több tízezer pucér fotót tárolva róluk. Ők szerencsére kevesen vannak, megvédi őket a Párt népszavazás nélkül is, titokban tartja a mocskaikat, amíg lehet, aztán megússzák félmilliós büntetéssel. Most azokról a milliókról van szó, akik normálisan szeretik a gyerekeket. Mivel lehetne hatékonyabban hergelni, mint hogy egyenesen a gyerekeinket támadják valakik? Ki ne menne csatába a gyerekéért?
Én mennék.
Népszavazni meg nem megyek majd. Hiszen a kormány nem akar megvédeni egyetlen gyereket sem, csupán eszközzé, hivatkozási alappá tette a kiskorúakat egy ronda hatalmi játszmában. Ha van politikai pedofília, hát ez az. Mert mégis hogyan nevezzük, amikor a politikus a saját vágyai kielégítése céljából kiskorúakat használ, tárgyiasít? Ez történt pedig, bizony, amikor Orbán Viktor ma bejelentette: „gyermekvédelmi népszavazást” kezdeményez.
Nem kell hozzá sasszem, hogy észrevegyük: keretezi a kémbotrányt, amely ha meg nem is rengette a székét tegnap, mindenképp kínos azért.
Mégiscsak echte diktatúrák meg erősen szépséghibás demokráciák oldalán tűnt fel, mint aki lehallgattatja vélt politikai ellenfeleit. Cáfolni nem tudta a dolgot, nem is cáfolta – ilyenkor kell újrakeretezni a történetet. A hívek számára eladhatóvá tenni, feloldani a kognitív disszonanciát. Erre pedig ez a népszavazási kezdeményezés tökéletesen alkalmas. Tele van a világsajtó a magyar kémbotránnyal és a szintén botrányos, melegellenesre hangolt magyar pedofiltörvénnyel? Igen, ezt mindenki látja. A megfejtés tehát: Brüsszel azért támadja Magyarországot, mert mi meg akarjuk védeni a gyerekeinket a nemváltó műtétektől.
Na most, a helyzet az, hogy nem csupán a kérdésekbe foglalt állítások hazugságok egytől-egyig – mindjárt végigvesszük őket. Papírköztársaságunk egyik elvileg jelentős intézményét is megerőszakolja a kormány úgy mellesleg. Másodjára. Visszaeső pedofil módjára. A népszavazás intézménye ugyanis nem erre való. Az – mielőtt kiherélték volna, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy rendeltetésének megfelelően használhassa a nép – arra (volt) való, hogy ha a parlament nem akar foglalkozni egy üggyel, amely viszont a nép számára húsbavágó, akkor a nép elérhesse, hogy mégiscsak kénytelenek legyenek foglalkozni a kérdéssel a nemzet templomának vízprédikálói. Hogy tárgyalniuk kelljen róla, urambocsá’ jogszabályt kelljen alkotniuk a témában.
Ez a jogszabály, a „gyermekvédő” azonban nemrég megszületett. Elfogadták. Létezik. Hogy egyes részei minden ép emberi érzéssel, ízléssel és mellesleg EU-s irányelvvel is szembe mennek, amikor a homoszexualitást belekeverik a pedofília elleni harcba? Nos, igen, szembe. Ha ezt „Brüsszel” észrevételezi és ezeket a részeket kivezettetné a jogszabályból, azokat ki kell vezetni, amíg az EU tagjai vagyunk. Csakhogy azokat akkor is ki kell vezetni, ha akármilyen népszavazási eredmény születik. Semmilyen jogszabály nincs egyébként, amelyet ma a kormány ne tudna keresztülvinni a parlamenten. Egyikhez sem kell népszavazás. (Az, még egyszer: nem erre való.) Megkapták hozzá a felhatalmazást 2018-ban. A kormányzásra is: azaz a törvények végrehajtására és betartatására. Szóval ha nem hatalmi játszma eszközeként fogjuk fel ezt az őrületet, hanem úgy teszünk egy pillanatra, mintha a politika közügyeinket intéző, közjót előmozdító valami lenne (bárcsak), akkor megállapíthatjuk: ez a népszavazási kezdeményezés értelmezhetetlen és értelmetlen.
Ahogy a megfogalmazott kérdések is. Nézzük őket!
1. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat tartsanak?
Nem, természetesen nem támogatom, hogy a szülő hozzájárulása nélkül tartsanak bármilyen extra foglalkozást. Csakhogy ennek nem az a módja, hogy agyoncentralizáljuk az iskolákat, KLIK-be szervezzük, aztán mindenhol megtiltjuk, hogy akár 17 éves kamaszok egy szót is halljanak a homoszexualitásról. Hanem az a módja, hogy ha jönne valaki felvilágosítani a gyerekeket/diákokat, a tanár megkérdezi a szülőket, aztán ha szerintük mehet, akkor mehet, ha nem, nem. Orbán Viktornak, a Fidesznek ezzel az egésszel nincs dolga. Csupán annyi, hogy ráhagyja a döntést a helyi közösségekre. Azokra, akikre tartozik. Lehetett volna erről törvényt hozni, jogokat, biztosítékokat adva az aggódó szülőknek, de meghagyva a választási lehetőséget azoknak, akik nem a teljes tiltás hívei. Na, ez nem szokott menni a NER-nek.
2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
Nyilván nem támogatom, ahogy valószínűleg senki sem. Csak hát kicsit olyan ez, mint ha megkérdeznék, szeretnénk-e, hogy AIDS-es kurvák lepjék el az országot és Brüsszel parancsára csak velük közösülhessen a magyar férfi – pénzért, de óvszer nélkül. Nyilván nem szeretnénk, de ez ugye eléggé irreleváns, tekintve, hogy 1. nem lepték el AIDS-es kurvák az országot és 2. senki nem akarja előírni, hogy a nemlétező AIDS-es kurvákkal közösüljünk. Merthogy sosem történt az eddigi szabályozás alapján sem olyan Magyarországon, hogy valaki kicsiket nemi átalakító műtétre akart volna rávenni óvodai-iskolai foglalkozáson. A népszerűsítés márpedig alighanem azt jelenti, ugye, hogy rá akarják venni a gyereket. Ha tájékoztatják róla, hogy van ilyen is, az még nem népszerűsítés. Nem is biztos, hogy káros, de azért én inkább nemmel szavaznék rá a szülői munkaközösségi ülésen. Oviban, alsó tagozatban bőven el lehet lenni ilyen témák nélkül, nekik még nem való a kérdés. Ha épp serdülő lenne a gyerekem, akkor viszont igennel szavaznék egy normális tájékoztató órára – főleg, ha lenne az osztályban kölök, akit érint a kérdés. Amely viszont nem népszavazási. Nem országosan kezelendő. Helyben, osztályonként, a szülők és a tanár közös döntéseként, a gyerekeket is meghallgatva.
3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhető legyenek nemátalakító kezelések?
Egyértelműen és határozottan: nem. Nem támogatom, hanem ellenzem. Nagykorú állampolgár dönthet a saját testéről, az övé, nem Orbán Viktoré. A gyerek nem dönthet róla, ahogy például Orbán Viktorról sem dönthet a jövő évi választáson. Ja, és a szülő sem dönthet róla a gyerek helyett, ilyen visszafordíthatatlan ügyben. Nincs vita tehát. Csak hát: probléma sincs. Ismét az AIDS-es kurva problematikánál vagyunk. Senki nem akarja ugyanis előírni, Brüsszel sem, hogy elérhető legyen gyerekek számára a nemátalakító műtét Magyarországon.
4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
Mintha a tökösség itt alábbhagyott volna némileg. A pedotörvényben még kifejezetten a homoszexuális tartalmakat tiltották be nemrég. Itt már általában a szexuálisakat. Amelyekkel saját, nyitott kapujukat döngetik a kormány álgyerekvédői. Ugyanis ma sem lehet korlátozás nélkül leadni szexuális tartalmakat. Rá kell tenni a karikát, ugye. Vagy ezt már feleslegesnek ítéli a kormány és szeretné végre eltörölni a korlátozást? Az eddigiekkel ellentétben végre szeretné pornóval nyakon önteni a tízéveseket és ehhez kér támogatást a néptől? Ennek a kérdésnek csak így lenne értelme. Én mindenesetre, jelzem: nem támogatom, hogy Orbán Viktor eltörölje a meglévő korlátozásokat és pornóval öntse nyakon a tízéveseket. Ha viszont arról van szó, hogy a kortárs populáris kultúrát a maga egészében 18-as karika alá tegyék, tekintve, hogy minden film, zeneszám és tévésorozat teli van szexualitáshoz kapcsolódó tartalmakkal, akkor arra nemet mondok, mivel teljesen értelmetlen és elhibázott ötlet lenne a mai gyerekeket a viktoriánus kor normái szerint felnevelni. A kérdésfeltevésből mindenesetre nem derül ki, melyikről van szó, és eddig nem is érkezett a problémafelvetésre más válasz, mint hogy esetről esetre eldönti majd a (fideszes) Médiatanács.
5. Támogatja-e Ön, hogy a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Kik? Hol? Kiknek? Milyen célból? Milyen minőségben? Ha ezekre lennének válaszok, akkor lehetne válaszolni a kérdésre. Így nem lehet. Még az sem derül ki belőle, hogy kiskorúakra vonatkozik-e egyáltalán, vagy úgy általában mindenkire. Úgy általában: a kormánynak semmi köze hozzá, milyen témát dolgoz fel egy médium, egy filmrendező, bárki. Ahhoz sincs, hogy felnőtt állampolgárok arra kíváncsiak-e vagy sem. Eldöntik majd maguk. Amúgy is remek lenne egyébként, ha felnőtt emberek nem foglalkoznának folyton más felnőtt emberek szexualitásával. Törődjön szépen mindenki a sajátjával. Ha elégedett vele, örüljön, ha nem, próbálja megoldani. Ha egyedül nem megy, kérjen segítséget barátaitól, szakembertől. De más szexualitását hagyja békén mindenki. Semmi köze hozzá, tényleg. Ja, hogy „ömlik a médiából a homoszexualitás”? Ha zavar, kapcsold ki. Nézz olyan filmet, amiben nincs. Rengeteg olyan film van, nyugi. De elkalandoztam. Vissza az 5. kérdéshez! Talán mégis kiskorúakról van szó itt is? Arról, hogy legyen-e 12-es karika a nemváltásról szóló médiatartalmakon? Komolyan ebben az észveszejtően fontos kérdésben szólítja urna elé a hazát a nemzet vezetője? Nekünk akkor tényleg nagyon jó dolgunk van. A tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencében már csak ez az egyetlen gondunk maradt.
Persze, mint azt már többször jeleztem, nem problémamegoldásról van itten szó, hanem hatalmi harcról, állami intézmény kampányeszközzé erőszakolásáról – kicsi gyerekek hátán. Minthogy viszont ez a helyzet, egy pillantást vethetünk a lehetséges ellenzéki taktikákra is.
Nincsenek könnyű helyzetben. Orbán a nemek mellett kampányol majd, ők viszont nem foglalhatják el a másik sarkot, nem kampányolhatnak az igenek mellett. Mit tehetnek tehát? Vagy bojkottálják az egészet, elmondva, hogy illegitim az egész kezdeményezés és a kérdésekbe foglalt riogatásnak valódi alapja itthon nincs, ráadásul ha lenne, a kormány akkor is felléphetne a veszély ellen, egymaga is. De ez így egyrészt bonyolult, másrészt egy bojkottra azonnal jönne a kormányválasz: ezeknek még a gyerek se szent, ezek még a csöppségek védelméért sem képesek összefogni, a nemzet részévé válni… Satöbbi.
Egy lehetőség persze még van az ellenzék számára, ha ezt el akarja kerülni.
Az, hogy beleáll szügyig.
Közösen, együtt, mind elmennek népszavazni és ők is a nemek mellett kampányolnak. Akárcsak Orbán. Akármilyen eredmény jön ki, onnantól arra már nem lehet majd úgy hivatkozni, hogy az a kormánypártiak győzelme. Hiszen az ellenzékiek is mind a nemre voksoltak, vezetőikkel együtt. Azzal, hogy minden ellenzéki is nemmel szavaz ezekre hülye kérdésekre egy illegitim népszavazáson (tja, semmi nincs ingyen), a kampánytérből kihúzható a téma. A téma, amelyre Orbán most láthatólag mindent feltett.
Az ellenzékieknek csak annyit kell hozzátenniük: ők nem csupán a gyerekeik vegzálására mondanak nemet. Hanem jövőre, a másik szavazáson, Orbán Viktorra is.
Nyitókép: Orbán Viktor gyerekekkel beszélget a dunaszerdahelyi DAC 1904 futballklub akadémiájának megnyitó ünnepségén (fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)
