Nyugaton átoperálják a gyerekeket? 18 kérdés és válasz a nemváltó kiskorúakról
„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetők legyenek nemátalakító kezelések?” – így hangzik a „gyermekvédelmi népszavazás” harmadik kérdése. Az, amelyik talán a leginkább kézzelfogható és konkrét problémára kérdez rá. A kormányközeli sajtó szinte naponta riogat a nemüket váltó gyerekekről szóló, néha valóban aggasztó fejleményekről, míg a liberális médiumokban alig jelenik meg problémaként a téma. Most 18 kérdésben és válaszban nézzük meg, hogy van-e a népszavazásnak tétje Magyarországon – az alapoktól kezdve. Elöljáróban annyit azért elárulunk: a gyerekek nemátalakító kezeléseinek jelenlegi módját Nyugaton is egyre többen kérdőjelezik meg.
1. Kik azok a transzneműek?
Az emberek legnagyobb része férfinek vagy nőnek születik, és születéskori, biológiai nemével megegyező nemi identitással rendelkezik, vagyis – a posztmodern nyelvhasználatban – ciszgender. A férfiak és nők kis hányadánál (a becslések a tízezrelékektől a fél százalékig terjednek) valamilyen életkorban olyan érzet alakul ki, hogy nemi identitása nem egyezik születéskori nemével. Ez a transzneműség. Kialakulásának okaira egyelőre csak hipotézisei vannak a tudománynak. A Betegségek Nemzetközi Osztályozásának előző, tizedik kiadása még mentális betegségként tartotta számon (transzszexualizmus néven), ahogy a „gyermekkori nemi diszfóriát” is, vagyis azt, amikor egy gyerek identitása nem felel meg biológiai nemének, és ez zavarja. A legújabb, 11. kiadásban ezek már nem betegségek, hanem „állapotok”, és új nevet is kaptak: kamasz- és felnőttkori, illetve gyerekkori nemi inkongruencia (össze nem illés).
2. Mit jelent pontosan a „nemváltás”?
Nemváltáson a köznyelv általában orvosi beavatkozást ért, de ez csak féligazság. A nemi átmenet vagy tranzíció komplex folyamat, amelybe beletartozhat az „előbújás”, valamint az öltözködés, hajviselet és viselkedés, a hivatalos név és jogi nem megváltoztatása – és igen, a test orvosi úton történő módosítása is. Ezeket gyakran megerősítő terápiának nevezik, mivel megerősítik a megélt nemet. Vannak országok, ahol az orvosi beavatkozást egyenesen megkövetelik a jogi nemváltáshoz, amit az LMBT+ mozgalmak határozottan elleneznek. Úgy vélik, az is teljes jogú (transz)nő, aki meghagyja férfi nemi szerveit. Ellenzik azt a szerintük megalázó helyzetet is, ami 2020 óta Magyarországon is fennáll: hogy hiába megy át valaki a tranzíció összes állomásán, papírjaiban régi nevének és nemének kell szerepelnie.
3. Miből állnak ezek az orvosi kezelések?
A férfiak és nők szervezete között számos különbség van: mások a szexkromoszómáik (XY, illetve XX), a külső és belső nemi szerveik, a hormonháztartásuk, az anyagcseréjük, a csont- és izomrendszerük tömege és felépítése, a csípőjük és a válluk szélessége, a mellük mérete, a hangjuk és így tovább. Egy kezelés sem tudja átírni egy ember összes sejtjében a kromoszómákat, „kicserélni” az összetett rendszert alkotó nemi szerveket – vannak viszont olyan beavatkozások, amelyekkel a külső megjelenés közelíthető a megélt identitáshoz. Az első lépés ebben a hormonkezelés: a férfiak női, a nők férfi hormonokat kapnak, ami a kívánt cél felé mozdítja az emlőméretet, a testszőrzetet, az izom- és zsírszövetek arányát. A hormonkezelés után jönnek a „nemi megerősítő műtétek”. A hüvely-, illetve péniszképző operációk során a rendelkezésre álló szövetekből a kívánthoz hasonló kinézetű, részben funkcionális külső nemi szerveket „építenek”. Ezután (vagy előtt) más műtétek is lehetségesek, így a hangszálkorrekció, az arc arányait átalakító plasztika, férfiaknál az ádámcsutka-kisebbítés, nőknél a masztektómia.
4. És ezeket ma Magyarországon elvégzik kiskorúakon?
Nem. Sőt, nagykorúak számára sem könnyen elérhetők. Magyarországon nincs kötelező vagy ajánlott protokoll, szakmai módszertan a transzneműek kezelésére, az erre vállalkozó orvosok tudásán múlik a terápia sikere, a betegutat pedig a transzneműek maguk menedzselik, jellemzően az interneten talált útmutatók segítségével. Kézről kézre jár azoknak a pszichiátereknek a neve, akik szakvéleményt adnak a kezelés megkezdéséhez, a műtéteket pedig gyakran külföldön végzik el. Ami költséges, de itthon sem olcsó, mivel a TB legfeljebb 10 százalékban finanszírozza.
2020 előtt kialakult egy szokásjog: a páciens – remélhetőleg alapos kivizsgálás után született – pszichiátriai szakvéleményekkel felvértezve kérvényezte a jogi nemváltást a hatóságoknál, majd ha megkapta a pecsétet, indulhatott a hormonkezelés. A teljes „nemváltó” folyamat több évet vett igénybe. Mivel a hatóságok a 18 év alattiak kérelmét automatikusan elutasították, de facto ez lett a beavatkozások alsó korhatára (noha ez törvényben sehol sincs rögzítve).
A jogi nemváltás ellehetetlenítése óta is lehetséges a kezelés, ehhez most OGYÉI-től kell engedélyt kérni az ellenkező nemű hormonok terápiás alkalmazásához. A korhatár tekintetében azonban nem változott az orvosi gyakorlat. Vagyis kijelenthető: Magyarországon ma kiskorúaknak nem elérhetőek nemátalakító kezelések. Eleve az a helyzet áll fenn, amit a kormány meg akar szavaztatni, jóllehet mindez a szokásjognak, nem világos törvényi tiltásnak köszönhető.
5. Szeretné bárki is levinni ezt a korhatárt?
A jelentős LMBT+ szervezetek elmúlt években tett nyilatkozataiban, dokumentumaiban nem találtunk olyan követelést, amely tételesen a nemátalakító kezelések elérhetőségét kérte volna kiskorúaknak. Az Amnesty International vezetője nemrég elmondta: „Abban soha fel sem merült vita, hogy ezt gyermekek számára elérhetővé kéne tenni. Ma Magyarországon tudomásom szerint nincs olyan szervezet, amely népszerűsítene egy nemátalakító kezelést.” Az ellenzéki pártok közül a Momentum tett közzé nem sokkal ezelőtt LMBT+ programot. Ebben szerepel a jogi nemváltás lehetőségének visszaállítása, ahogy orvosi szakképzések indítása is, nemi átalakító kezelés kiskorúak számára azonban nem szerepel.
6. Miért gyűjtött akkor adatokat gyerekeken elvégzett műtétekről a Háttér Társaság?
A kormánysajtót március elején bejárta a hírt, hogy „kisgyermekek nemi szervein végrehajtott kezelések adatait gyűjti a Háttér Társaság.” Ami igaz, viszont a nemváltáshoz nincs köze. Az emberek kis hányada (becslések szerint 0,018–1,7 százaléka) genetikai rendellenességek miatt úgy születik, hogy biológiai jegyeik nem sorolhatóak be kizárólagosan a női vagy férfi kategóriába, esetleg mindkettőnek megfelelnek. Ezeket összefoglaló néven interszex állapotoknak nevezzük (régebben a hermafrodita szó volt használatos), és nincs közük a transzneműséghez. Az interszex csecsemők nemi szerveit gyakran megműtik, hogy egyértelműsítsék a nemüket. A Háttér Társaság azért gyűjtött adatokat, mert az interszex emberek helyzetéről írt jelentést. Az LMBT+ mozgalom ugyanis ellenzi ezeket a beavatkozásokat, mondván: gyakran az ellentétes neművé „normalizálják” a gyereket, mint amilyenként felnőve élni akarna, a szülőnek nincs joga egyedül dönteni egy visszafordíthatatlan beavatkozásról.
7. Megkövetelte-e eddig az EU a kiskorú gyerekek nemátalakító kezeléseit?
Az Európai Unióban nincs közösségi szintű jogszabály a kezelések korhatárára, a tagállamok saját hatáskörben határozzák meg azt. Olyannyira, hogy számos tagállamban a műtétekre a magyarnál szigorúbb szabályozás van papíron. 13 tagállam – köztük a liberálisnak tartott Dánia, Svédország, Finnország és Spanyolország – például tételesen 18 évhez köti a nemi átalakító műtétek alsó korhatárát. Öt tagállam (köztük Ausztria) pedig a hormonkezelésekét is. A legtöbb tagállamban azonban – Magyarországhoz hasonlóan – egyszerűen nincs erre külön jogszabály: ugyanazok a törvények vonatkoznak a nemi megerősítő/átalakító kezelésekre, mint minden más orvosi beavatkozásra.
8. Ha eddig nem is, most ránk akarja-e erőltetni Brüsszel a gyerekek nemváltását?
A kormányzati narratíva szerint Brüsszel azért támadja Magyarországot, mert a kormány megvédené a gyerekek jogait. Több kormányközeli médium beszámolt arról, hogy a Transgender Europe nevű, az Európai Bizottság támogatását élvező szervezet 2014 óta kampányol azért, hogy minden nyílt vagy rejtett korhatárt vegyenek ki a nemváltás elismerésének folyamatából. Igen ám, de az a követelés a jogi nemváltásra vonatkozik, nem az orvosi beavatkozásokra. További vádpont, hogy az Európai Bizottság finanszírozásával indított a középiskolásokat megcélzó honlapot a Magyar LMBTQI Szövetség. Valóban, ám a szivarvanyszakkor.hu-n a nemváltó kezelésről konkrétan nincs szó.
Bár a kormányzati médiumok eddig nem találtak rá, hivatkozhatnának az Európai Parlament hírhedt LIBE bizottságának 2018-as jelentésére is az alapvető jogok helyzetéről, de ez szintén a jogi nemváltoztatásra koncentrál, az életkorra pedig nem utal. A hazánk ellen indított kötelezettségszegési eljárás pedig csak a médiaszolgáltatások korlátozását rója fel gyermekvédelmi törvénynek, a helyreállítási alap kifizetéseit pedig a törvénnyel össze nem függő hiányosságokra hivatkozva blokkolja az Európai Bizottság. Egyszóval: „Brüsszel” Magyarországtól sem kéri a kiskorúak kezelésének legalizálását.
9. Nyugaton tényleg rutinszerű már a gyerekek nemváltása?
Mint írtuk, a legtöbb országban a törvény nem állapít meg korhatárt, az orvosi protokollok, orvosi bizottságok szava a mérvadó. Ezek alapján a következő állításokat tehetjük:
- Nincs olyan uniós tagállam, ahol 18 év alatt ilyen műtéteket végeznek el.
- Hormonkezeléshez viszont számos tagállamban jóval fiatalabban hozzá lehet jutni: Lengyelországban, Írországban és Máltán 16, Dániában és Szlovéniában 15, Lettországban 14, Hollandiában 12 évesen, míg Belgiumban, Csehországban, Németországban, Svédországban, Luxemburgban, Finnországban és Észtországban az érintett gyermek egyedileg megállapított érettségi szintje a döntő.
- A tengerentúlra tekintve: az Egyesült Államokban és Kanadában főszabályként 16 éves kortól, kivételes esetekben 13 és fél éves kortól adhatók nemi hormonok.
- A legtöbb nyugati országban a hormonkezelést megelőzően, de a pubertás megindulása után pubertásblokkoló gyógyszereket adnak a gyerekeknek, jellemzően 12 éves kortól.
- A kezelések sehol nem „bemondásra” történnek, hanem jellemzően kijelölt „genderklinikákon”, orvoscsapatok felügyelete mellett, sokéves folyamatok keretében. Elvileg.
10. Mi az a holland módszer, és mi köze Orbán referendumához?
A vázolt módszerek közötti hasonlóság nem a véletlen műve. A legtöbb nyugati ország kiskorúakat ellátó genderklinikái két amerikai székhelyű nemzetközi orvosi szervezet, a World Professional Association for Transgender Health (WPATH) és az Endocrin Society – nagyrészt egybevágó – ajánlásait alkalmazzák. Az ajánlások alapja az úgynevezett „holland protokoll”, amely az a 2010-es évek elején az amszterdami genderklinika munkatársai dolgoztak ki. A holland protokoll lépései a következők:
- Pubertásblokkoló gyógyszerrel lassítják a nemi érést. Ennek célja, hogy a nem diszfóriával diagnosztizált gyerekek „időt nyerjenek” a nemváltásról szóló döntéshez, a következő egy-két évben a megfelelő pszichológiai kezelések mellett megszilárduljon bennük a szándék, vagy meggondolhassák magukat.
- Ha előbbi történt meg, akkor 16 éves kor környékén elkezdhetik a hormonkezelést.
- Miután elérték a 18 éves kort, kés alá fekhetnek.
11. Mit szólnak ehhez a helyi konzervatívok?
Noha a magyar kormányzati média címeiből az a kép látszik kibontakozni, hogy Nyugaton a kicsik nemváltása vita felett áll, az elmúlt egy két-évben egyre hevesebb viták zajlanak a téma körül. A holland módszert számos tudományos kritika érte, de nagyjából 2019-ig ezeket a fősodratú média a szőnyeg alá söpörte. Haladó körökben axióma volt, hogy az affirmatív terápia, vagyis a nem megváltoztatása az egyetlen járható út (sőt vannak, akik a beépített orvosi és szülői kontrollok miatt ezt is túl kötöttnek tartották, és teljesen szabad nemváltást követeltek). Az alternatív javaslatokat, amelyek a transzneműség lelki hátterének feltárására, a gyakran jelentkező pszichés társbetegségek kezelésére, más megküzdési lehetőségek megfontolására irányultak, rögtön az „átnevelő terápia” bélyegével illették, aki pedig ilyet javasolt, gyakran transzfóbnak bélyegezték. Sőt azzal vádolták, hogy miatta lesznek öngyilkosok a tranzíció lehetőségétől megfosztott tinédzserek. Ez most mintha kezdene megváltozni.
12. Mi a baj a holland protokollal?
A főbb orvosi és tudományos (tehát nem politikai vagy vallási) kritikák így foglalhatók össze:
- Noha az affirmatív terápia szószólói szerint a pubertásblokkolók ártalmatlanok és visszafordíthatók, a gyakorlatban szinte mindig a további kezelések előszobái voltak, ráadásul felvetődött a gyanú, hogy hosszú távon negatívan befolyásolhatják a csontsűrűséget.
- A gyermekek nemi diszfóriája az esetek 80 százalékában tinédzserkorban megszűnik*. Identitásuk egyensúlyba kerül születéskori nemükkel (sokan közülük homoszexuálisok lesznek).
- A gyermek- és tinédzserkori nemi diszfória az esetek jelentős részében (40-75 százalékban) más pszichiátriai kórképekkel, depresszióval, szorongással és öngyilkossági hajlammal jár együtt. 6-10 százalékban pedig autizmussal.
- A pubertásblokkolókkal szemben a hormonkezelés már egyértelműen visszafordíthatatlan, és terméketlenséget okozhat. Ha meg is marad kamaszkorban a nemi össze nem illés érzése, a tinédzserek még 16, de sokszor akár 18 éves korban is túl fiatalok ahhoz, hogy életre szóló döntést hozzanak. Ilyenkor sokan még nem is érzik, mit jelent örökre lemondani a gyerekvállalásról.
13. Honnan lehet látni, hogy valami megváltozott?
Az elmúlt 1-2 évben több ország tudományos testületei, egészségügyi technológiaértékeléssel foglalkozó szervezetei vizsgálták a „megerősítő kezeléseket” megalapozó szakirodalmat. Arra jutottak, hogy az igencsak ingatag lábakon áll.
Gyakorlatilag teljesen hiányoznak azok a tudományos publikációk, amelyek erős bizonyítékok alapján, a hosszú távú hatásokat is figyelembe véve alátámasztanák az affirmatív kezelések, főleg a pubertásblokkolók és fiatalkori hormonkezelések hatásosságát.
Erre a következtetésre jutott többek között az orvosi kezelések tudományos hátterét vizsgáló svéd és brit intézet. Részben még a holland protokollt megalapozó kutatások szerzői is visszakoztak.
Több országban aztán tettek követték a bizonyítékok felülvizsgálatát:
- A finn egészségügyi hatóság 2020 nyarán bejelentette, hogy felhagy a WPATH irányelvek alkalmazásával, és szigorítja a kiskorúak hormonkezelését.
- A neves svéd Karolinska Intézet gyerekkórháza 2021 májusától felhagy a holland protokoll alkalmazásával, és 18 év alatt nem végez hormonkezelést.
- Az Egyesült Államokban számos republikánus állam törvényhozása dolgozik a 18 éves korhatárt előíró jogszabályon, elsőként Arkansas meg is szavazta.
14. Mitől bátorodtak fel így ezek a kritikus szervezetek?
A trendfordulóban nagy szerepet játszottak a genderklinikákon dolgozó, elbizonytalanodó és felmondó orvosok és az uralkodó narratívát a bizonyítékokon alapuló orvoslás szemszögéből kritizáló tudósszervezetek. Az igazi áttöréshez kellett azonban egy brit lány nagy port kavaró ügye is. Keira Bell 14 évesen fordult az NHS londoni genderklikájához, mivel nehezen békült ki női testével. Pubertásblokkolót és hormonkezelést kapott, majd amikor nagykorú lett, dupla masztektómiát végeztek el rajta. Elmondása szerint bizonytalan tini létére soha, senki sem kérdőjelezte meg a szándékát az ellátórendszerben. Keira 23 évesen megbánta tranzíciót, és ha lehetne, visszacsinálná. Nem lehet. Beperelte az NHS-t, és 2020 decemberében első fokon nyert is. A bíróság kimondta: 16 év alatt nem lehet hormonkezelést folytatni, és 16-18 évesen is csak szigorú feltételekkel. Az NHS fellebbezett az ítélet ellen, a másodfokú tárgyalás júniusban volt, az nagy jelentőségű ítélethirdetést most mindenki feszült figyelemmel várja.
15. Sokan bánják meg a tranzíciót?
Általánosan elfogadott adatok nem állnak rendelkezésre**, de valószínű, hogy Keira Bell nincs egyedül. A Redditen van egy fórum „detranzícióra” vágyó, vagyis a nemváltást megbánó és azt visszacsinálni igyekvők számára. 17 ezer tagot számlál. Svédországban egy genderklinika már ezekkel az emberekkel is foglalkozik, és számos tévéműsor, újságcikk dolgozza fel a megbánástörténeteket. Arra is utalnak jelek, hogy a megerősítő terápia korántsem biztos, hogy mindenkinél megoldja a problémákat. Két korábbi hosszú távú kutatás – egy svéd és egy holland – arra jutott, hogy a nemváltó transzneműek körében ugyanolyan magas marad az öngyilkosság előfordulása, mint nemváltás nélkül lenne.
16. Tényleg egyre több a transznemű fiatal a „genderpropaganda” hatására?
Mivel a népszavazási kezdeményezés nemcsak a kezelésekre, hanem azok „népszerűsítésére” is rákérdez, meg kell vizsgálnunk ezt a hipotézist is. Az adatok arra mutatnak, hogy a szám sok nyugati országban valóban meredeken emelkedett az elmúlt évtizedben. Még az úttörő amszterdami klinikán is fejtörést okozott, hogy míg az évtized elején évente 150-200 pácienst kezeltek, most 775-öt, és kétéves várólista van. Az Egyesült Államokból 4000 százalékos emelkedésről számoltak be. A Keira Bellel szemben pert vesztett londoni intézményben tíz év alatt 94-ről 2500 fölé emelkedett a beutalt páciensek száma. Svédországban 2008 és 2018 között 1500 százalékkal nőtt a nemi diszfóriával kezelt 13-17 éves lányok száma. Igen, a lányoké: az emelkedő számok mellett az utóbbi évtized fejleménye, hogy míg korábban a fiúk körében volt magasabb a transzneműség előfordulása, mostanra ez teljesen megfordult. Hasonló jelenséget figyeltek meg Norvégiában, Ausztráliában és más nyugati országokban is.
17. Mi okozza tehát a tinilányok körében dúló „transzjárványt”?
Abigail Shrier amerikai újságírónő tavaly megjelent, nagy vihart kavart könyvben dolgozta fel a jelenséget. A Visszafordíthatatlan károk című kötetben kifejti: a tizenéves lányok közül mindig sokan küzdöttek önképzavarral, de míg korábban ez többek között étkezési zavarokban nyilvánult meg, ma a YouTube és az Instagram transznemű influencerei miatt esik bele sok tinilány a csapdába. Lisa Littman bostoni professzor pedig 2018-as, szintén botrányos cikkében*** a kortárs csoportok felerősítő hatását emelte ki: sokan azután bújnak elő transzként, hogy valaki más a baráti körükből ezt már megtette. Mindkét szerző „népszerűsítést” lát tehát a háttérben, de nem annyira a popkultúrában egyre nagyobb számban látható LMBT+ szereplők részéről, inkább a közösségi médiában látott minták jelentőségét hangsúlyozva.
18. És mi van, ha a szülő akarja a nemváltást?
Ilyen is van. A fiús lányokat és lányos fiúkat ultraprogresszív szülők könnyen terelik a nemváltás irányába ahelyett, hogy meghagynák őket fiús lánynak és lányos fiúnak. Néhány éve Texasban egy édesanya feltett szándéka volt például, hogy 7 éves kisfiát, James Youngert lánnyá alakítja, és Lunaként neveli fel. Végül azért nem tudta ezt megvalósítani, mert a bíróság közös gyermekfelügyeletet rendelt el a tervet ellenző férjével.
Miután a nemi identitás kialakulása hosszú és rögös folyamat, számos kanyarral, fordulattal, óvatosan kell eljárni minden ezzel kapcsolatos gyermekkori esetben. Szülőnek és orvosnak egyaránt.
Frissítés (2021.07.30.). Cikkünket – részben olvasói észrevétel alapján – három megjegyzéssel egészítjük ki.
* A megerősítő terápiák hívei szerint ezt az arányt nem lehet készpénznek venni. A leggyakrabban idézett 80%-os, illetve és nagyságrendileg hasonló arányokat jelző többi kutatással szemben módszertani és etikai kifogásokat fogalmaztak meg. (Például: nem diszfóriás gyerekeket vontak be a kutatásba, kisgyermekeknek tettek fel szexuális tartalmú kérdéseket.) A gyerekkori diszfória elmúlásáról szóló kutatások összefoglalása itt, főbb kritikái itt és itt olvashatók.
** Noha a módszertannal kapcsolatban viták folynak, tanulmányok, becslések vannak. Egy metatanulmány szerint azok közül, akik eljutottak már legalább egy nemátalakító műtétig, mindössze 1% „detranzicionált”. Egy 2015-ös amerikai felmérés szerint 8%, jóllehet döntő többségük külső nyomásra (családi, munkahelyi elvárások, zaklatás). Érdemes megjegyezni, hogy e kutatások nagy része elkészítésük időpontja miatt még nem tudta számba venni az utóbbi pár évben megnövekedett számban nemi diszfóriával jelentkező tizenévesek utóéletét.
*** Mint jeleztük, a Littman-féle felmérés botrányt kavart. Elsősorban azért kritizálták, mert a felmérést olyan internetes fórumokon végezte, ahol a gyermekük tranzíciója miatt aggódó szülők beszélgettek. Littman végül tisztázta: kutatása önmagában még nem bizonyító erejű, csak egy további vizsgálatokra javasolt hipotézist akartmegfogalmazni. Egyes értelmezések szerint pedig az influencerek nem kiváltó okai voltak a transzneműségnek, csak bátorságot adtak a coming outhoz.
Nyitókép: a National Geograhic 2017. januári címlapját nézi egy érdeklődő egy washingtoni rendezvényen 2017. január 30-án. A címlapon a 9 éves transznemű Avery Jackson. (Fotó: Getty Images for National Geographic/AFP/Tasos Katopodis)
