„Megtévesztve robogunk a szakadék felé” – mit tegyünk a zöld-átverések ellen? [HetiVálasz 85]
Hétfőn vált ismertté az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének jelentése, amely minden eddiginél drámaibb hangon beszélt a klímaváltozás következményeiről. Az emiatt növekvő fogyasztói tudatosságot azonban ma már üzemszerűen használják ki: ez a greenwashing. Ez ellen próbál tenni egy magyar marketing szakemberek által nemrég elindított kezdeményezés, a Cleanwashers. Milyen eszközökkel manipulálnak a reklámokban, és hogy próbálják felderíteni a megtévesztéseket? Vendégünk két alapító, Paul Ágnes és Berta László, akiket Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdez.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Pontosan mi az a greenwashing?
Paul Ágnes: „Olyan, mint a látványkonyha, ahol nagyon szépen ki vannak rakva az életek és iszonyúan guszták, de valójában ugyanabból a konzervből öntik a löncshúst a tálba. Semmilyen változás nincsen a szavak mögött. A greenwashingnak sokféle formája van, lehet remek PR-módszerekkel csinálni, lehet marketingelemet használni hozzá – grafikát, hangot –, a lényege pedig: megtévesztő átverés, amikor zöldnek festi le magát egy cég, a fogyasztó pedig jóhiszeműen elhiszi, hogy olyan terméket vásárol, ami nem vagy nem annyira káros.”
Berta László: „Semmilyen formában nem gondolhatunk rá úgy, hogy »egy kicsit talán jó«. (…) Pont olyan, mint amikor benézünk a kínzókamrába, és azt látjuk, hogy a kínzómester egy pohár vizet ad a szerencsétlennek, mi meg azt mondjuk, hogy »milyen jó arc«, pedig azért adja, hogy egy kicsit tovább éljen és lehessen rajta dolgozni. Ha elhisszük, amit a cégek greenwashing-kommunikációban mondanak, akkor nem jó irányba fogunk haladni, hanem ellenkezőleg, megtévesztve vagy akár vakon robogunk tovább a szakadék felé. Amikor elhisszük egy cég fenntarthatósági jelentését – ami a következő tízéves terveit fogalmazza meg – vagy elhisszük, mit ígér reklámokban, akkor meg vagyunk tévesztve, és a »jó lesz az, majd megoldódik« hamis biztonságának illúziójába ringatjuk magunkat.”
Honlapjukon már dokumentáltak egy megtévesztést: egy hazai tejmárka – úgymond megújuló anyagokból készült – csomagolását. Mit tegyünk, ha ragaszkodunk a magyar márkához, és lehet, hogy az olcsóbb lengyel tejnek a szállítás miatt nagyobb a környezeti terhelése?
P.Á.: „Egy olyan italos doboz csomagolásáról beszélünk, amely épp olyan, mint bármelyik másik. Semmi különbség nincs italos doboz és italos doboz között, és hogyha Magyarországon vagy Lengyelországon öntik bele a tejet, attól az még ugyanaz a doboz. Ennél még nem találtak ki jobbat, és ezt tudjuk is. Nem a dobozzal van a baj, hanem azzal, amit ráírtak.”
B.L.: „Termékelőnyt próbáltak csinálni, a vicces pedig az, hogy azt mondták: »milyen jó, hogy megújuló – bár ez nem az«. Kommunikációs bravúr, rettenetesen kellemetlen. Igya mindenki nyugodtan, még így is jobban járunk, mintha Kambodzsából hoznának ide megújuló csomagolású tejet. Egyénileg próbáljunk meg minél közelebbről vásárolni. Fogyasztás szempontjából nem baj, hogy az ominózus csomagoláson greenwashing van, a baj azzal van, hogy kommunikációs versenyelőnyre tesz szert, a fogyasztó pedig azt hiszi, hogy jobbat tett, mintha valami mást választott volna.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
