Valódi gyermekvédelem: egy nemzedék veszhet el, ha most nem lépünk [HetiVálasz 88]
Az ügy, amely a magyar közéletben példátlan módon közös kiállásra bírta a kormánytag Gulyás Gergelyt és az ellenzéki EU-képviselő Ujhelyi Istvánt: az UNICEF Magyarország most publikált kutatása szerint az elmúlt másfél járványos év lelki-pszichológiai hatásai katasztrofálisak nemcsak a gyerekeknél, de a pedagógusoknál is. A nemváltó műtétek gumicsontja mellett bőven van tehát tennivaló a valódi gyermekvédelemben. Podcastunkban, a HetiVálaszban erről beszélünk a szervezet két vezetőjével, Mészáros Antónia igazgatóval és Szlankó Viola gyermekvédelmi vezetővel.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Mint a neve is mutatja, az UNICEF – az ENSZ Gyermekalapja – világszervezet. Dolga-e egyáltalán a magyarországi gyerekekkel foglalkozni?
Mészáros Antónia: Az UNICEF világszervezete 190 országban van jelen. Ezek között vannak úgynevezett programországok, ahol a gyerekek gyakran közvetlen életveszélynek vannak kitéve, vagy másmilyen külső segítségre szorulnak. Mi is működhetnénk pontosan ugyanúgy, mint a brit vagy a svéd UNICEF-szervezetek, akik a globális programokhoz gyűjtenek pénzt. Mi önszorgalomból foglalkozunk Magyarországgal és a magyar gyerekekkel, mert azt gondoljuk, hogy ez is a dolgunk.
Mi pontosan a probléma, amit a kutatásukban azonosítottak?
Mészáros Antónia: Ha holnap eltűnne a világból a koronavírus, mentális nyomai akkor sem múlnának el nyomtalanul. Az elmúlt másfél év lelki-pszichológiai hatásai beláthatatlanok; ezeket először is meg kell értenünk, aztán pedig segítenünk kell rajtuk. […] Abban az általunk megkérdezett összes szakember egyetért, hogy az elmúlt időszak minden gyerekre negatív hatással volt. Egyes következményeket csak később látunk majd, de már így is minden szakember megfogalmazta, hogy több szorongásos, depressziós vagy figyelem-, alvás- és evészavaros esettel találkozott. Ha nincs valamiféle segítségnyújtás, ezek a hatások tartósak lehetnek.
Szlankó Viola: Az élet „kicsiben” már produkált hasonló helyzetet, mint a most a járvány miatti lezárás: a kilencvenes években Belgiumban volt egy pedagógussztrájk, melynek következtében a gyerekek májustól novemberig nem jártak iskolába. Pontosabban: a vallon gyerekek nem jártak, a flamandok igen. Később egy kutatásban a két gyerekcsoportot összehasonlították, és azt találták, hogy az iskolából kimaradók hosszú távon is lemaradtak. A továbbtanulási mutatóik például rosszabbak lettek.
Mészáros Antónia: Azok a gyerekek, akik az elmúlt másfél évben nem tudtak intézményekbe, kortárs közösségekbe járni, akik kiestek az oktatásból – nos, ők nemcsak Magyarországon, de mindenhol a világon viselik ennek a járvány következményeit. Ha nem vigyázunk, akkor lokálisan és globálisan is létrejöhet egy elveszett generáció, amelynél felnőtt korban is lehet látni a nyomati ennek az időszaknak.
Úgy tűnik, a gyermekvédelem no.1. kormányzati politikai téma lett. Ez önöknek jó?
Szlankó Viola: A valódi gyermekvédelmi munka társadalmi megbecsültsége rendkívül alacsony Magyarországon, az ezzel foglalkozó emberek nagyon keveset keresnek. Eleve kevés szakember áll rendelkezésre.
Mészáros Antónia: Úgy látjuk, hogy ma Magyarországon nem a nemváltó műtétek ügye a legfontosabb téma a gyermekvédelemben. Nem is került sor ilyen beavatkozásra, lehetőség se lenne rá, és mi sem támogatjuk, hogy legyen. Ehhez képest megfogalmaztuk a szerintünk valódi gyerekjogi és gyerekvédelmi problémákat.
Komoly médiavisszhangot váltott ki, hogy a fideszes Gulyás Gergely és az MSZP-s Ujhelyi István közös sajtótájékoztatón beszéltek az önök által publikált kutatásról és az állami cselekvés lehetőségeiről. Lesz következő lépés?
Mészáros Antónia: Többek között azért is dolgozunk, hogy ilyen – a magyar közéletben valóban ritka – pillanatok létrejöjjenek. Reméljük, hogy lesz folytatás. Kaptunk rá kormányzati ígéretet, hogy lesz.
Mit kellene tenni?
Szlankó Viola: Például az iskolapszichológusok számát növelni. A törvény szerint átlagosan 500 gyerekre kell, hogy jusson egy iskolapszichológus. Ma vannak olyan területek, ahol ez a szám 2-3000. Az is probléma, hogy nem találnak iskolapszichológust Nógrád megyébe, mert egyszerűen nem jelentkezik senki. Ha van is státusz, nincs rá szakember. Mondok mást is: épp most tudtam meg, hogy az egész országban 48 gyerekpszichiáter működik. Többségük Budapesten. Ki lehet jelenteni: érdemi gyermekpszichiátriai ellátás ma nincs a vidéki Magyarországon.
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
