Kádárék kezdték, a NER befejezte: így zárták el Csopakot a Balatontól
Idén már egyáltalán nem lehet ingyen odasétálni este hét előtt a vízhez az északi part egyik legkedveltebb üdülőhelyén, Csopakon: a falut a kikötő elprivatizálásával megfosztották utolsó balatoni kijáratától is. Mindez a turizmus fejlesztéséért felelős állami cég hathatós közreműködésével történt, és az új tulajdonos már el is kerítette a felszámolt kikötő és a közpark területét. Csopak esete intő példa: a víz közeli településeken a part fokozatos elzárása az emberektől akár odáig is elmehet, amikor már tényleg egy falatnyi közterület sem marad.
Idén nyáron sorra robbantak ki olyan ügyek, ahol a hazai vízpartok megközelíthetősége, hozzáférhetősége vált konfliktusforrássá. A Válasz Online is beszámolt a balatonaligai volt pártüdülő helyzetéről, ahol a kormányközeli tulajdonos éppen most parcellázná fel az egykori villasor területét olyan módon, hogy az új telkek közvetlenül a vízpartig kiérnek, így egyáltalán nem marad hely parti sétánynak. Foglalkoztunk a Velencei-tóval is, amiből nemcsak ijesztő mennyiségű víz hiányzik, hanem a szabadstrandjai is egyre fogyatkoznak. Tatán az Öreg-tó partjára tervezett szállodaszörny szintén a vízpartok kisajátításának minősített esete lenne, ha megvalósulna, bár ott el lehetne sétálni a monstrum tövében szabadon hagyott ösvényen.
Most azonban rátaláltunk arra a tóparti községre, ahol a vízpartok fokozatos elzárásának folyamata eljutott a logikus végpontig: Csopakon egyetlen falatnyi közterület sem maradt, ahol az ember szabadon odasétálhatna a Balatonhoz. Egy tóparti üdülőtelep esetén az lenne a természetes, hogy a fő attrakció maga a tó, amiben nemcsak fürödni lehet (ideális esetben ingyenesen is), hanem a vízparti sétány, ahonnan feltárul a Balaton látványa, és ahol egy fagyival, kávéval a kezünkben végigsétálhatunk, belelógathatjuk a lábunkat a mólóról, nézhetjük a hattyúkat meg a hullámok játékát a vízen. Csopak üdülőtelepén ezt a szerepet az Örkény István és az Ifjúsági sétány tölti be, ami majd’ egy kilométer hosszan fut végig a község teljes vízparti szakaszán. Egy apró szépséghibával: a tó felőli oldalon teljes hosszában kerítés szegélyezi, a vízhez odajutni pedig idén már egyáltalán nem lehet este 7 előtt, amikor a napközben fizetős községi strand kapuit záróra után megnyitják. Az i-re a pontot a kikötő és közpark elzárása tette fel, de a folyamat sokkal korábban, a szocializmus elhibázott településfejlesztésével elindult – az évtizedekkel ezelőtt elkövetett hibákat azonban a magyar állam most nem korrigálni próbálta, hanem a végletekig tovább rontotta az utolsó szabad folt eladásával.
Hogy alakulhatott ki ez a helyzet? Csopak az északi part egy legnépszerűbb üdülőközsége, és a több mint 500 méter hosszú, sokszor fejlesztett, rengeteg szolgáltatással ellátott községi strand 2004 óta folyamatosan elnyeri a legjobb balatoni strandoknak járó Kék Hullám zászlót. Az északi part többi ősi, középkori eredetű községéhez hasonlóan Csopak (és a vele régóta összeépült Balatonkövesd) sem a tó mellett, hanem a hegyek alsó nyúlványán épült fel, a víztől jó távol. A szőlőtermesztő falvakat egykor földek, legelők és összefüggő nádtenger választotta el a tótól. Az üdülőtelep csak az 1920-as években kezdett kialakulni a vasút és a nádas közötti területen, dr. Ferenczy Sándor orvos kezdeményezésére, aki 1922-ben költözött a faluba. Az általa alapított fürdőegylet 1928-ra építette fel az első, deszkából épült fürdőházat (ez sajnos már rég nem létezik). Néhány év alatt strandfürdőt, hajókikötőt, a nádas szélén fásított sétányt hoztak létre, és elkezdték a szántók kiparcellázását a Budapestről leköltöző, középosztálybeli nyaralók részére. A parti nádas meghatározó adottság volt, és egészen az 1950-es évek végéig csak két rövidebb szakaszon jött létre szabályozott, nádmentes part.
Csopak üdülőtelepét még most is közrefogja az északi part két legnagyobb, összefüggő nádas területe, a Kerekedi- és a Paloznaki-öböl. A táj itt olyan, mint valaha mindenhol lehetett a Balaton felfedezése előtt. A nagy ökológiai értékű nádasok szigorú védelem alatt állnak, csak a helyi horgászegyesületek kapuval lezárt stégjei vezetnek ki a nádrengetegen át a vízig (a két öböl léte így gyakorlatilag nem érzékelhető, miközben legalább egy-egy nyitott stég természetvédelmi szempontból talán még elfogadható lehetne). A községi strand a fennmaradó 900 méteres partszakaszból elfoglal 530 métert. A maradékon osztozik a Procelero Sportegyesület vitorlástelepe, az Egis Gyógyszergyár üdülője és a Kerekedi Vitorlás Klub – csupa elkerített, közforgalom elől elzárt létesítmény. Mindössze egy rövidebb, de éppen a part zártsága miatt kulcsfontosságú szakaszon érintkezett a sétány a tóval: a közforgalmú Bahart-kikötő és a hozzátartozó kisebb park területén. A kikötő molójánál lehetett odasétálni a vízhez, és ez kapcsolta be Csopakot a balatoni sétahajózási útvonalak hálózatába.
Ezt a területet a Bahart (Balatoni Hajózási Zrt.) tavaly egyszerűen eladta. Végső soron a magyar állam megfosztotta Csopakot az egyetlen vízparti kijáratától.
1973. augusztus 14-én megjelent egy olvasói levél a Magyar Nemzetben „Csopak Balaton-part nélkül” címmel. Ebben az üdülőtelep egyik nyaralótulajdonosa, dr. Szalay Miklós egyetemi adjunktus arról panaszkodott, hogy az előző néhány évben valahogy félresiklott a csopaki üdülőtelep fejlődése. Az ötven évvel ezelőtti cím mintha a mostani problémákról szólna – mivel tényleg azokról szól. A hazai vízpartok lezárása, felszabdalása ugyanis nem újkeletű jelenség, sőt mindennek, amitől a Balaton és a Velencei-tó települései szenvednek a szocializmus elhibázott fejlesztéspolitikája ágyazott meg. Az 1960-as évek végéig Csopakon megvolt a lehetőség, hogy a Ferenczy Sándor által elkezdett úton továbbhaladva kiépítsék a partot, és vonzó vízparti sétány alakítsanak ki a két öböl között (még ha ennek mai szemmel elfogadhatatlan nádirtás is lett volna az ára, ez azonban így is megtörtént).
Szalay arról panaszkodott a levelében, hogy a tóra néző üdülősétány ellehetetlenült, mivel a községi strand az eredeti 150 méteres hosszáról 300 méterre nőtt, az állami gazdaságok közös üdülője kapott 150 méternyi saját strandot, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár telepe 70 métert. Csopaknak 1973-ban még volt szabadstrandja, de abban az évben döntés született, hogy megszüntetik, és ezt is a községi strandhoz csatolják. (Jellemzően a szabadstrandot használták az üdülőtelepi víkendházak tulajdonosai, a fizetős községit pedig a Budapestről hétvégére leérkező nyaralók; mivel ezek száma a Kádár-kor második felében az életszínvonal emelkedésével óriásira nőtt, a megnövekedett igényeket a szabadstrand elvételével próbálták kielégíteni.) A levélben említett magánstrandok közül az Egisé máig létezik. Az állami gazdaságok közös üdülője pedig 1971-ben létesült harmincegy állami gazdaság összefogásával. Igazi szocialista üdülőkombinát volt ez, ötholdas területen 500 vendéget tudott fogadni. A parton erre már nem volt hely, ezért a Szépkilátó utca és a sétány közötti sávban építették fel a sokemeletes, sportpályákkal és parkkal körülvett szállodát, ami még ma is működik Holiday Hotel Csopak néven. Strandnak megkapta a part egy szakaszát, de ez a privatizáció során levált a komplexumról, és jelenleg itt található a Procelero vitorlástelepe és vitorlás iskolája, bár a településfejlesztési dokumentumokban máig strand besorolással szerepel.
Pár hónappal Szalay után egy másik nyaralótulajdonos, Nemessányi László gépészmérnök egy újabb olvasói levélben (Legyen megközelíthető a Balaton) amellett érvelt, hogy a vállalati strandokat számoják fel, a szabadstrand maradon meg, sőt a további beépítésnél legyenek tekintettel arra, hogy a szép kilátás megmaradjon. A korát megelőzően modern gondolatot azonban az akkori döntéshozók nem tették magukévá.
„Az idei munkálatok eredményeként a sétány menti teljes csopaki Balaton-parttól megfosztják azokat, akik a tóparton akarnak sétálni, pihenni, a valóban szép kilátásban gyönyörködni” – állapította meg szomorúan a már idézett levélben dr. Szalay Miklós. Ebben azonban túlzott, mert egy 50 méteres partszakasz szabadon maradt az 1970-ben kialakított Bahart-kikötőnél, amelynek környékét parkosították is. A Kádár-kor után a NER-re maradt, hogy befejezze a folyamatot, és még ezt is felszámolja.
A Bahartot 2018-19-ben reorganizálták, és a kikötővel rendelkező balatoni önkormányzatok mellett tulajdonrészt kapott a cégben a Magyar Turisztikai Ügynökség, amely egy tőkeemeléssel aztán többségi tulajdonossá vált (vagyis a Bahart végső soron állami cégnek tekinthető). Tavaly aztán a cég bejelentette, hogy számtalan más értékes ingatlan eladása mellett Csopak, Balatonakali, Balatonkenese és Balatonudvari közfogalmú kikötőjét is értékesítik, mivel állítólag ezeket nem lehet rentábilisan üzemeltetni. A balatoni idegenforgalom elmúlt években lezajlott növekedését látva önmagában is érthetetlen, hogy az elvileg turizmusfejlesztéssel foglalkozó állami szerv miért a turisztikai infrastruktúra leépítésében kezdett gondolkodni, mindenesetre az érintett önkormányzatok mind hevesen tiltakoztak az ötlet ellen, és a négyből három esetben sikerült is a kikötőprivatizációt megakadályozniuk. Balatonakali, Balatonkenese és Balatonudvari 25 évre ingyenes használatba kapta a saját kikötőjét a cégtől, egyedül Csopak járt pórul. A községnek ugyanis nem ajánlották fel az egész kikötőt, hanem csak a mólót az üzemeltetés kötelezettségével együtt, a parkot viszont nem. A képviselőtestület ebbe nem volt hajlandó belemenni, teljesen érthető módon, mire az MNV Zrt. az egész területet meghirdette eladásra.
A Bahart viselkedését az ügyben még furcsábbá teszi, hogy 2015-ben még elvégeztek egy viszonylag jelentős, bár elég kártékony beavatkozást a csopaki kikötő területén. A közforgalmú kikötő mellett mindig volt pár csónaknyi kikötőhely, valamint egy kisebb mesterséges sziget, amely festői látványt nyújtott a rajta megtelepedett fákkal. Ezt a szigetet a Bahart elkotorta, hogy lehetővé tegyék a horgonyzóhelyen a vitorlás hajók kikötését. A csopaki polgármester levélben tiltakozott a lépés ellen, és azzal érvelt, hogy a kis szigetet már benépesítette az élővilág, halak ívóhelyéül is szolgált, és nagyon szép látványt nyújtott a partról nézve, a Bahartot azonban nem sikerült meggyőznie. Utólag azt is mondhatjuk, a Bahart előkészítette a terepet közpénzen a későbbi magántulajdonos számára a vitorláskikötő bővítéséhez.
Ha az eddigiek alapján valaki azt hinné, hogy a csopaki polgármester valami kekeckedő ellenzéki figura, aki se a szigetkotrásnak, se a községi kikötő eladásának nem tud örülni, az téved: a falut 2003 óta vezető Ambrus Tibor kormánypárti színekben politizál. A polgármester tavaly szeptemberben mégis nyílt levélben szólította fel a helyi civil szervezeteket, hogy fogjanak össze az önkormányzattal, és akadályozzák meg a kikötő elárverezését, miután a pályázati kiírásból már a közforgalmú kikötő üzemeltetése is kikerült. A telekre mindenesetre az önkormányzat is licitált, de esélyük sem volt, mert egy Sápi Major Kft. nevű cég az 52 millió forintos kikiáltási ár helyett hajlandó volt a 2,8 ezer négyzetméteres területért 890 millió forintot adni. Ez teljesen felfoghatatlan összeg a mostani beépítési szabályok mellett, mivel a terület közpark besorolású, alig 2%-os beépíthetőséggel, ráadásul a mólót és az odavezető rövid sétányt (mólószárat) az árverési kiírás szerint is szabadon kellene tartani. Az egyetlen magyarázat, hogy ezeket a szabályokat az új tulajdonos – az útépítésekkel foglalkozó Dömper Kft.-t is birtokló Abronits Róbert üzletember – megváltoztathatónak tartja, máskülönben nincs értelme az adásvételnek.
Mindenesetre a magyar állam turizmusfejlesztéssel foglalkozó szervének hathatós közreműködésével Csopak elvesztette a közforgalmú kikötőjét – ahol idén már nem álltak meg a balatoni sétahajók – és a parkját is, mivel a telket egy építési kerítéssel a tulajdonos lezárta. Igen, a mólószárat is.
„Ez valódi katasztrófa Csopak számára. A kikötő megszűnése olyan, mintha a vasútállomásunkat vesztettük volna el, miközben Csopak a strand és a borturizmus miatt is az északi part egyik legkedveltebb úticélja” – mondja Ambrus Tibor. A polgármester a terület lezárását jogtalannak tartja. „Igaz, hogy egy közparkot is körbe lehet keríteni, hiszen játszótereknek, parkoknak is van sok esetben kerítése. A probléma az, hogy nem látogatható a funkciója szerint. A terület mólószára a közforgalom elől el nem zárható, amit a tulajdonos a jogi kiskapukat kihasználva építési területté nyilvánított. Ez ellen az önkormányzat jogászainak segítségével eddig is, és ezután is, minden tőlük telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a helyzet a csopakiak és a nyaraló tulajdonosok, vendégeink számára megnyugtatóan megoldódjon.”
Valószínűleg véletlen egybeesés, hogy a móló másik oldalán, vagyis a vitorlás iskola telephelyén működő, népszerű vízparti étterem, a konténerekből összerakott Code Zero sem működik már, mivel 2019-ben leégett, az idén tavasszal megkezdett újjáépítést viszont a kormányhivatal leállította, mivel kiderült, hogy engedély nélkül kezdtek a Balatonba betonozni. Ez viszont jól jött a kikötőt megvásárló cégnek, mivel a saját telkét egyszerűbben lekeríthette egy új, borzalmas műanyagfallal a szomszéd felé, mintha az étterem még üzemelne.
A jövőt egyelőre senki nem tudja. A helyi üdülőtulajdonosok körében olyan pletyka terjed, hogy a cég szeretne a környéken további ingatlanokat megvásárolni egy nagyobb beruházáshoz, de kérdéseinkre adott szűkszavú válaszában a Sápi Major Kft. ügyvezetője, Németh Miklós ezt nem erősítette meg, csak azt hangsúlyozta, hogy a volt kikötő sosem volt önkormányzati vagy állami tulajdon, mindig egy társaságé, a Baharté volt (ami technikailag igaz). „A fejlesztési lehetőségek meghatározásához folynak az egyeztetések az érintett hatóságokkal. A terület jó karba hozása, érték- és állagmegóvása zajlik jelenleg” – tette hozzá.
Ambrus Tibor polgármester szerint az új tulajdonos megkereste az önkormányzatot, de „a képviselőtestület nem kíván hozzájárulni az övezet besorolásának megváltoztatásához, a terület átminősítéséhez, a beépítési % megemeléséhez, a terület teljes elkerítéséhez”.
Azok után, hogy a magyar állam Csopakot ilyen nehéz helyzetbe hozta, a rendezési terv az önkormányzat utolsó megmaradt eszköze a közérdek érvényesítéséhez – de egy kiemelt minősítéssel ez is felülírható, ha megvan a kormányzati szándék. Az eddigiek alapján nem nagyon lehet elképzelni, hogy a történet jól végződjön. És hogy a csopakiak hol juthatnak le akkor a tóhoz? Megmutatjuk. A sétány legvégén, a vitorlásklub kerítése és a nádas között maradt egy néhány méter széles ficak, amit véletlenül elfelejtettek kiárusítani. Ez lesz Csopak szabadon hozzáférhető vízpartja:
Nyitókép: Az egykori csopaki kikötő lekerített mólószára és parkja (fotó: Válasz Online / Zsuppán András)
