Míg a kultúrharcról vitatkozunk, az olvasók csendben elfogynak – vendégünk Nényei Pál író, magyartanár [HetiVálasz 91]
Az elmúlt másfél év kuka volt – összegzi a digitális oktatással kapcsolatos tapasztalatait Nényei Pál. A nemrég új novelláskötettel (A nagy beszélgetés) jelentkezett író, magyartanár szerint ugyanakkor „világtörténelmi fordulat”, hogy kamaszok tömege akarta, hogy nyisson ki végre az iskola. Milyen az új, katolikus szemléletű tankönyv? Hogyan (nem) lehet új irodalmi kánont építeni? Mit olvasnak a fiatalok? Hogyan hat a sorozatkultúra a regényekre? Milyen megfelelési kényszer gyötri a kortárs magyar írókat? E heti podcastadásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ. Műsorvezető: Borbás Barna, Zsuppán András.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
A távoktatásról
Előfordult ebben az időszakban többször is, hogy a diákok azt akarták, hogy nyisson ki az iskola. Ez mindenképpen világtörténelmi fordulat. […] Lehet, hogy ennek az egésznek az én szempontomból összességében pozitív lesz a mérlege. Ennek az az ára, hogy a digitalizáció ilyen szinten csődöt mondott. […] Amikor az ember őszintén beszél a diákokkal, akkor elmondják, hogy ez a másfél év kuka volt. Aranyosak vagyunk, szeretjük egymást, de tudjuk, hogy legfeljebb a végzősök tették oda magukat. […] A diákok mondják, hogy ne is számoljunk azzal, hogy amit mi leadtunk nekik a Zoom-konferenciákon, arra egy picit is emlékezni fognak.
Arról, hogy a távoktatás miért nem működik
A jelenlét problémájához vezet ez vissza minket. Ezért nem szeretem a mobilozást az órán: mert a mobilozó ember mindig máshol van. Aki pedig otthonról kapcsolódik egy tanórába, lehet, hogy egyszerre 3-4 helyen is van. Nem azért, mert rossz ember vagy nem akar figyelni, hanem mert bejön a kutya, mert még nem öltözött fel rendesen… Sok oka lehet.
A tavasszal nagy vitát kiváltó katolikus szemléletű tankönyvcsaládról
Ezt lehetőségként kell kezelnünk. Lehet azt mondani, hogy „a papok einstandolják az iskolákat” meg ilyenek, de úgy is lehet fogalmazni, hogy ez lehetőség, amivel élni lehetne. A történelemkönyv esetében, úgy látom, ez teljesült. És ez óriási dolog. […] Az irodalom tankönyvekkel már vannak problémáim. És ez nem azt jelenti, hogy én jobbat akarok írni. Inkább magával a műfajjal, általában véve az irodalomtankönyvekkel nem vagyok kibékülve. Ehhez jön hozzá, hogy ez az új tankönyv olyan hagyományokat vett át, amiket régen el kellett volna engedni. Például: még mindig nyomják Balassi Bálintnál a 3×33-as elméletet, vagyis azt, hogy Balassi kötete eredetileg háromszor harminchárom plusz egy műből állt. Ez gyönyörű – de semmi sem támasztja alá, 20-30 éve meghaladott elmélet.
Tankönyvekről és irodalomi kánonképzési kísérletekről
Nem tartom jónak a tankönyvpiac egyszerűsítését. Hiba volt. Soha sem féltem még könyvektől, vagy attól a lehetőségtől, hogy sokfajta tankönyv van. […] Az irodalmi kánonképzés nem megy tankönyvekkel. […] Hiába érezzük a – fogalmazzunk ilyen kedvesen – központosítás gesztusait, a világ nem ott tart, hogy központosítható lenne. […] Végső soron a tanár az órán még mindig azt csinál, amit akar. Nem lehet megfogni.
Az irodalmi és kultúrharcos vitákról
Szét kell választani a szoborépítést az irodalomoktatás szakmai kérdéseitől. Én bármennyi szobrot elviselek a köztéren. Nem zavar Wass Albert, Nyirő József. De arra a kérdésre, hogy „Miért tanítunk valamit?” ha nem szakmai alapú választ adunk, akkor megette a fene az egészet. […] A művészi minőség nem ízlés. Attól még, hogy valami nekem tetszik, lehet rossz. És fordítva: van olyan, hogy nem tetszik, ami jó. Az Eiffel-torony nemcsak azért zseniális, mert nagyon híres és Párizsban van, hanem azért is, mert olyan mérnöki konstrukció, ami ezt formát indokolja. És ez fantasztikus. Elég sok írónk és költőnk van, aki Eiffel-tornyokat épített szavakból.
Arról, hogy olvasnak-e (és mit olvasnak) a fiatalok
A kicsekkolást érzékelem. Az olvasás mint hétköznapi tevékenység évről évre távolodik. Nem tragédiaként élem meg, de azért szomorú vagyok egy picit. […] Az okostelefonos kultúra – egyszerre több helyen vagyok, egyszerre nagyon sok mindent fogyasztok, és a nagyon sok minden között semmilyen összefüggést nem keresek – nagyon-nagyon nem kedvez annak, hogy az ember olvasó legyen. Ha pedig én erre reakcióként elkezdek chatregényeket írni, az megalkuvás.
A kortárs irodalomról
Nagyon sok mai regénynél érzem a megfelelési kényszert. Amikor egy író nem a saját belső esztétikai igényének akar megfelelni, hanem van valami politikai helyzet, amiben pozicionálni akarja magát. Mert egy kis rendszerkritika mindig kell. Vagy fordítva: egy kis rendszermegfelelés mindig kell. Ez engem rendkívüli módon fáraszt.
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
