„Mit adtak nekünk a jezsuiták?” (x)
500 év, 28 szerző, több mint 600 oldal: egyedülálló album jelent meg a Jézus Társasága magyarországi történetéről.
Hogyan vetette meg a lábát a három részre szakadt Magyarországon a Jézus Társasága még a rendalapító Loyolai Szent Ignác életében? Hol hoztak létre iskolákat, mi módon lettek a főrangúak gyóntatói, és élenjárók az elesettek felkarolásában? Miként jutottak el Dél-Amerikába, majd Afrikába és Kínába éppúgy, mint a legapróbb Kárpát-medencei falvakba? Mivel érdemelte ki Jámbor László jezsuita atya a „mezőkövesdi Savonarola” gúnynevet? Miért csak a 20. század elején alapíthattak önálló rendtartományt, s miért ítélték őket összesen több mint ezer év börtönre a kommunista diktatúra idején?
Csak néhány kérdés, amelyre választ ad a Jezsuiták Magyarországon – A kezdetektől napjainkig címmel 2021 szeptemberében megjelent kötet. Nem ez az első könyv a rend hazai múltjáról, ám olyan kiadvány eddig még nem látott napvilágot, amely összefüggéseiben láttatta volna a magyar jezsuiták közel félezer éves szolgálatának eseményeit és hatását. A rendalapító megtérésére és szentté avatására emlékező 2021/22-es Szent Ignác-év keretében megjelent kiadványban az egyes intézmények, kezdeményezések, illetve kimagasló személyiségek társadalmi és kulturális jelentősége mellett hangsúlyosan esik szó arról a lelkipásztori munkáról, amellyel a magyarországi jezsuiták kivették részüket a hazai és a világegyház életéből.
„Tisztában vagyunk vele, milyen veszély fenyegeti azokat a reprezentatív albumokat, amelyek egy intézmény jubileumára szoktak napvilágot látni. Azért, hogy kötetünk sorsa – egyszeri belelapozás után – ne a könyvespolcon porosodva teljesedjen be, határozott szándékunk volt: mi nem ilyen kiadványt szeretnénk készíteni” – szögezik le a kötet szerkesztői az előszóban. (A történészi koncepciót Mihalik Béla Vilmos jegyzi, a kötet összeállítását Szokol Réka és Szőnyi Szilárd irányították.) A könyv összeállítása során a szerkesztők arra törekedtek, hogy bárhol üsse is fel az olvasó a kötetet, mindenhol találjon olyan kapcsolódási pontot, ahonnan kiindulva tovább barangolhat a magyar jezsuiták múltjában. Az infografikákkal, fogalommagyarázatokkal, életrajzokkal és több száz képpel, fotóval, sőt karikatúrákkal gazdagon illusztrált album szerzői között tucatnyi neves történész (köztük Molnár Antal, a BTK Történettudományi Intézet igazgatója, a Pápai Történettudományi Bizottság tagja, nem mellesleg a budapesti jezsuita levéltár korábbi vezetője), valamint a magyar jezsuita rendtartomány tagjai és munkatársai is ott találhatók.
„Az első jezsuiták úgy gondolták, hogy az egész Jézus Társasága számára jelentősége van annak, ahogyan Isten az alapító atyát, Loyolai Szent Ignácot vezette megtérésétől kezdve. Ezért kérték, tárja fel nekik hivatása történetét, hogy általa jobban megérthessék saját küldetésüket. Ez az elsősorban lelki út folytatódott tovább és bontakozott ki a Társaság történetében, melynek egy sajátos területét mutatja be e könyv a mindenkori Magyarországon működő és az innen szerte a világba elszármazó, különböző nemzetiségű jezsuiták szolgálatán át. Megtaláljuk benne a rendet jellemző dinamizmust és sokszínűséget éppúgy, mint a Társaság egészét vagy a helyi rendtartományt érintő akadályokat, küzdelmeket” – írja a kötet előszavában Vízi Elemér jezsuita, a magyar rendtartomány elöljárója. A kötet önkritikától – sőt, öniróniától – sem idegenkedő, színes és közérthető stílusának illusztrálásaként álljon itt Mihalik Béla Vilmos tollából a „Jezsuiták a cicoma ellen” című keretes, mely a jezsuiták 1920-as évekbeli mezőkövesdi megtelepedésének fordulatait idézi fel:
Bíró Ferenc Mezőkövesden tartott lelkigyakorlatainak hatására a helyiek – a mostoha gazdasági körülmények dacára – 1,3 millió koronát gyűjtöttek egy rezidencia alapítására, valamint házat és templomtelket is felajánlottak a rendnek. Sőt, a provinciális kérésére templom felépítésére is vállalkoztak, melynek alapkövét 1922 augusztusában tették le.
Az 1923-ban felszentelt Jézus Szíve-templom hamar a hitélet központjává vált, ahol a szentáldozások száma két év alatt megduplázódott. A mezőkövesdi jezsuita megtelepedés egyik kulcsfigurája Jámbor László atya lett. Már az 1920-as évek elején feltűnt a rendtagoknak, hogy a mezőkövesdiek hatalmas összegeket költenek az úgynevezett ragyogók beszerzésére, amellyel a matyó népviseletet díszítették. A ragyogót ma leginkább flitter néven ismerjük: színes fémpikkelyekből, fémszálakból és üveggyöngyökből álló szalagdísz volt, egy rőf ára 80 koronát tett ki, és mivel hamar státuszszimbólum lett, előfordult, hogy akár 30 métert is vásároltak belőle (ez 2400 koronát tett ki, amiért Pesten úriszabónál férfiöltönyt készítettek fazon után, jó textilanyagból). A ragyogó azonban nemcsak sokba került, hanem ráadásul idegen volt a hagyományos mezőkövesdi népviselettől is.
Egy idős gazda így panaszkodott Jámbor atyának: „Nem lehet bírni a fehérnéppel, a ragyogó lett az úr, nemcsak az én portámon, hanem az egész Mezőkövesden. Itt a papoknak kell segíteni!” A helyi jezsuiták – összefogva a helyi plébánossal – igyekeztek fellépni a ragyogók ellen, melyekről azt tartották, hogy káros hatással vannak a közösségre. Elsődleges szándékuk a megújulást célzó néptörvények megalkotása volt, a törvények összeállítását pedig gyűlések előzték meg. Először az asszonyokat hívták el a plébániára, akik végül egyedül a szoknya elé helyezett bőkötőn akartak egy sor fekete gyöngyöt meghagyni – Jámbor szerint ők, papok sem mertek volna ilyen radikális határozatot hozni. Az asszonyok úgy vélekedtek, hogy a ragyogókat matyóhímzéssel lehetne pótolni.
A nők döntését a községi elöljáróság, a legtekintélyesebb mezőkövesdi polgárok és a helyi tantestület is jóváhagyta. A Jézus Szíve Szövetség tagjai felajánlották, hogy őrt állnak a vasárnapi miséknél, és a ragyogóval ékesített ruhákban érkezőket nem engedik be. 1925. február 15-én népgyűlést tartottak Jámbor László és a plébános vezetésével, ahol közfelkiáltással elfogadták a ragyogók elhagyását szorgalmazó néptörvényeket. A határozatoknak megfelelően hamvazószerda reggel, február 25-én már senki nem viselt ragyogót. Ekkor hatvan leány harminc púpozott kosárban hozta a levetett cicomát, a kosarak tartalmát pedig máglyán elégették.
A népviselet kérdése felfedte a divathoz fűződő viszonyról való gondolkodás sajátosságait is. Jámbor páter már Budapesten fellépett az erkölcstelen öltözködés ellen, s különösképpen a színházak rossz hatásával akart szembeszállni. E tevékenységét Mezőkövesden is folytatta: a ragyogóégetés napján például arra kérte a mezőkövesdieket, hogy az aznapra hirdetett Vörös malom című előadást, amelyet erkölcstelen jelenetei miatt a budapesti színpadokról letiltottak, ne nézzék meg. A műsor végül el is maradt.
A ragyogóellenes fellépésről az országos napilapok is cikkeztek, és elítélően nyilatkoztak Jámbor páter tevékenységéről. A Pesti Napló 1925. február 22-én egyenesen „mezőkövesdi Savonarolának” titulálta a jezsuita pátert. Két nappal később a lap a helyszíni tudósításban ugyan visszafogottabban fogalmazott, ám az eseményekkel kapcsolatos ellenvéleményeknek így is hangot adott: ha már annyi pénzt beleöltek az emberek, inkább értékesíteni kellene a ragyogókat, semmint elégetni.
Természetesen a máglyaakció nem volt teljes siker, a ragyogók nem tűntek el Mezőkövesdről. Tíz évvel az események után Jámbor páter Bayer Róberttel közösen Szól a vészharang! Mentsük meg a mezőkövesdi népviseletet! címmel könyvecskét adott ki. 1932-ben pedig, a városba tett látogatása alkalmával Anna királyi hercegnőnek ajándékozták az utolsó mezőkövesdi ragyogót. 1942-ben aztán az asszonyok megismételt határozatai alapján főszolgabírói rendelettel tiltották meg a nevezetes ruhakiegészítő viselését.
×××
A Jezsuiták Magyarországon – A kezdetektől napjainkig a világ legnagyobb szerzetesrendjének eseménydús, napjainkban is íródó magyarországi története iránt érdeklődők, illetve a jezsuita lelkiséghez így vagy úgy kapcsolódók számára „kötelező” olvasmány! Megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban, azok pedig, akik október 6-ig feliratkoznak (vagy már feliratkoztak) a jezsuita.hu hírlevelére, különleges kedvezménnyel rendelhetik meg a Jezsuita Kiadó webshopjából .A több mint hatszáz oldalas albumba addig is ide kattintva lehet belelapozni.
